Békés Megyei Hírlap, 2002. április (57. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-16 / 88. szám

2002. április 13., szombatHatÁR­ijutok 3 Román—román párbeszéd Cotroceni­ben Beszélgetés Kreszta Traján­nal, a Bukarestet járt küldöttség vezetőjével Kreszta Traján elnök vezetésével Bukarestbe utazott három­napos hivatalos látogatásra április 1-jén az Országos Román Önkormányzat delegációja — adtuk hírül egy korábbi lapszá­munkban. A küldöttségnek tagja volt Sofronie Drincec püs­pök, Juhász Tibor hivatalvezető, Boka Tibor, a Magyar Televí­zió román nyelvű stúdiójának vezetője és Berényi Mária, a ro­mán kutatóintézet igazgatója. A visszatérést követően Kreszta Trajánnal elevenítettük fel a bukaresti látogatás fontosabb mozzanatait. Gyula—Bukarest Az Országos Román Önkormány­zat elnöke előre bocsátja: a ma­gyarországi román kisebbség tör­ténetében először fordult elő, hogy képviselőit hivatalos látoga­tás keretében fogadták Bukarest­ben, méghozzá a legmagasabb szinten. A küldöttség tagjai talál­koztak Ion Iliescu államfővel, Adrian Nastase miniszterelnök­kel, és a román ortodox egyház legfőbb papi méltóságával, Teoctist pátriárkával. A romániai látogatásra szóló meghívás Mircea Geoana külügyminiszter­től érkezett a gyulai országos ön­­kormányzathoz. — A megbeszélések április 2-án kezdődtek. Nastase miniszterel­nök a rezidenciáján fogadott ben­nünket, ahol áttekintettük a ma­gyarországi románságot érintő kérdéseket. Szót ejtettünk a ma­gyarországi kisebbségi és válasz­tójogi törvény visszásságairól. E törvények hiányosságai miatt olyanok is alakíthattak román ki­sebbségi önkormányzatot, akik­nek semmi közük a románság­hoz. Budapesten tíz kerületben léteznek ilyen önkormányzatok abból az elgondolásból, hogy hozzájussanak az állam által fo­lyósított 670 ezer, illetve a főváro­si kerületek által biztosított egy-, két- vagy hárommillió forinthoz. Ezt követően részt vettünk egy té­vébeszélgetésen, kiemelten fog­lalkoztunk iskoláinkkal, egyhá­zunkkal. Elmondtuk, hogy 1999 óta Gyula püspöki székhely, s hogy ma már egyetlen települé­sünkön sem maradnak lelki gon­dozás nélkül az ortodox hívek. Szóba jött Budapest VII. kerületé­ben, szinte életveszélyes állapot­ban lévő Gozsdu-kápolna ügye. Tavaly a magyar kormány 10 mil­lió forintot adott az egyháznak en­nek a Dohány utcai kápolnának a felújítására, most Nastase minisz­terelnök 20 millió forintnak meg­felelő támogatásról biztosította Sofronie püspököt, illetve kül­döttségünket. Elmondtuk - mivel ez is szerepel a magyar-román kormányközi vegyes bizottság ajánlásai között is -, hogy a ma­gyar kormány részéről további tá­mogatásra számítunk, tekintettel arra, hogy a Gozsdu-hagyaték tel­jes helyreállítása 30 milliónál is többe kerül. A látogatás másnapján a Ro­mán Akadémián folytatódott a küldöttség programja. Itt az volt a megbeszélés központi témája, hogy az Akadémia miképpen tud­ná segíteni a magyarországi ro­mán kutatóintézet munkáját. A napot a Teoctist pátriárkánál tett látogatással zártuk. A harmadik napon találkoztunk a kulturális és egyházügyi államtitkárral, Ion Antonescuval. Tele a Cotroceni palotába, Ion Iliescuhoz vezetett az utunk. A nyílt, őszinte légkörű megbeszélésen tájékoztattuk az államelnököt a hazai románság létszámáról, iskolarendszerünk­ről, egyházi életünkről. Utólag is úgy érzem, hogy történelmi pilla­nat részesei lehettünk: Cotroceni­­ben ilyen szinten még sohasem fogadtak magyarországi román küldöttséget. Vendéglátóink meg­lepődtek, hogy nemzetiségünk lé­­lekszáma 10 és 25 ezer közöttire tehető, attól függően, hogy nép­számlálási, egyházi vagy egyéb adatokat, számításokat veszünk figyelembe. Bennük - valószínű­leg — a Trianon előtti és a görög katolikusokat is tartalmazó szá­mok rögzültek. Ez is bizonyítja, hogy már korábban is szükség lett volna hivatalos kapcsolatokra, il­letve információcserére. - Gondolom, a különböző megbeszéléseken sokszor ugyan­azok a témák kerültek szóba. Önök mit kértek a vendéglátók­tól? - A kormányközi bizottság ajánlásait tartottuk szem előtt. Szívesen fogadnánk például misszionárius pedagógusokat. Élő kapcsolatunk van az Arad Megyei Tanfelügyelőséggel, ők - román kormánytámogatással - segítenének a megvalósításban. Az oktatáshoz könyveket, mo­nográfiákat, lexikonokat, encik­lopédiákat, szótárakat, albumo­kat kazettákat, lemezeket egyéb didaktikai eszközöket kértünk. Szeretnénk bővíteni a gyermekek táboroztatását, s elérni, hogy pe­dagógusaink számára ne az álomszép, de igen távoli Sinaián tartsák az éves továbbképzése­ket, hanem lehetőleg Arad me­gyében. Emlékeztettünk arra, hogy a battonyai iskola felépíté­sének és eleki felújításának a ha­tárideje 2002. augusztus 31. A ro­mán és a magyar felet egyaránt kértük a határidők betartására. Cristian Diaconescut, első kül­ügyminiszter-helyettest arra kér­tem, működjenek közre a bat­tonya-tornyai és a méhkerék­­nagyszalontai határátkelőhelyek bővítésében, a határon való átke­lés meggyorsításában, a teherfor­galom súlyhatárának felemelésé­ben 7,5 tonnára. Bemutattam ne­ki azt a dokumentumot, amely igazolja, hogy a teherforgalom bővítését közösen kezdeményez­tük Arad megye vezetőségével. Azt javasoltam neki, hogy kezde­ményezzük a vegyes bizottság­ban egy mezőgazdasági bizottság létrehozását, mert ez üdvösen hatna a románok által is lakott határ menti települések fejlődésé­re. - Fordítsuk meg a kérdést! Mit szorgalmaztak a partnerek? - Folyamatos információcse­rét, intézményes román—román párbeszédet, a román nyelv és kultúra házának megépítésének lehetőségét Magyarországon, a diaszpórában élő románok kon­zultatív tanácsának létrehozását. Úgy gondolom, mindezek nagyon szorossá tehetik az anyaországgal való együttműködésünket - je­lentette ki Kreszta Traján. _________________Mint a györgg A küldöttséget a román egyházfő is fogadta. Teoctist (középen, fehérben) pátriárka mellett balról Kreszta Traján, jobbról pedig Sofronie Drincecz püspök látható Adrian Nastase (balra) miniszterelnöktől Sofronie püspök vette át a Gozsdu-kápolna meg­mentésére szánt 20 milliós támogatást ­ Mindkét vidék a felemelkedéséért küzd Számos hazai település ápol erdélyi testvér­­kapcsolatokat, s ez így van a Körös-Sárréten is. Sőt, az Észak-Békés Megyei Önkormányza­ti Térségfejlesztési Társulás Székelykeresztúr kistérsége révén erdélyi testvértérséggel is rendelkezik. Ez a kapcsolat Dévaványa és Szé­kelykeresztúr testvérvárosi kapcsolatából szélesedett testvértérségi együttműködéssé. Mára már mindkét küldöttség felkereste, meg­ismerte a másikat. __ Körös-Sárrét—Székelyföld______ Az elmúlt esztendő első felében a Székelyke­­resztúr kistérségéhez tartozó településvezetők jártak Észak-Békésben, a közelmúltban pedig a körös-sárrétiek látogattak Székelyföldnek azon részére, ahol a székelykeresztúri kistérség talál­ható.­­ Nagy különbség nincs a két kistérség kö­zött. Mi Magyarországon vagyunk olyan hátrá­nyos helyzetben, mint a székelykeresztúri kis­térség Romániában. Ná­lunk is problémát okoz a munkanélküliség. Útépí­tési hiányosságok felénk is vannak, s mi is fontos célnak tartjuk a turizmus fejlesztését. Társulásunk 1985 óta - akkor az inf­rastrukturális fejlesztések érdekében szövetkeztünk - dolgozik a térség előbb­re jutása érdekében. Ma már mindenki érzi, hogy fontos az összefogás - közölte a székelyföldi polgármesterekkel Pap Ti­bor, az Észak-Békés Megyei Önkormányzati Tér­ségfejlesztési Társulás elnöke, Dévaványa pol­gármestere.­­ A körös-sárréti településvezetők többek között a bözödújfalvi tóhoz is ellátogattak, ahol egykor élő község, Bözödújfalu volt, ma viszont csak a két templom omladozó fala emlékeztet erre. Mii­den mást elöntött a víz, amit tizenhárom éve a fa­lurombolás keretében, az akkori diktatúra utasítá­sára vezettek a völgybe. Az észak-békési küldött­ség megtekintette Kőrispatak híres szalmakalap­­múzeumát is. Szőcs Lajos tulajdonos gyűjtemé­nye különböző korok és tájegységek viseletét mu­tatja be. A múzeum udvarán pedig egy hatalmas szalmakalap (a világon a legnagyobb) áll, amely alatt a más nézetet vallók is egy kalap alatt gondol­kodhatnak. Bármerre is jártunk, mindenütt életre szóló élmények raktározódtak bennünk, annyira más volt az a világ. A pár száz lélekszámú községek­ben például egyetlen internet vagy e-mail sincs, helyette a szeretet és az összetartozás fonala há­lózza be a közösséget. Székelyderzs községben kuriózummal is ta­lálkoztunk: ott nem kizárólag csak lelki táplálé­kért keresik fel az unitáriusok templomukat. A székelyderzsiek vasárnaponként istentisztelet­re, szerdánként viszont húsféleségért mennek a templomhoz. A templomot övező falaknál öt bástya találha­tó, s valamennyit a lakosság használja. A székelyderzsiek itt tartják szalonna- és füstölt­hús-készletüket. A bástyákban tárolt tartós élel­miszerek nem avasodnak, nem férgesednek meg, mert a levegő hűvös és száraz. A kamráknak használt helyiségek padlóját ma vastag só- és borsréteg fedi, ami az évszázadok során gyűlt fel, távol tartva a kártevőket. A házigazda székelyföldi települések vezetői mindenütt azt hangoztatták: számukra nagyon fontos az összefogás, mert csak így maradhat meg közösségük, léphetnek a remélt fejlődés út­jára.____________________ MAGYARI BARNA Szerdánként kamráznak A székelyderzsi „bástyakamrázók” cso­portokra vannak osztva. Mindegyik cso­portnak van egy kulcsosa, aki szerdán reggel megjelenik a rábízott bástyánál és kinyitja annak ajtaját. Aki szalonnát vagy más húsféleséget akar hazavinni, csak a csoport többi tagjával egyszerre mehet be a bástyába, és a kulcsos el­lenőrzése mellett szelheti le az arra a hétre szükséges mennyiséget. A székelyderzsiek vasárnaponként istentiszteletre, szerdánként viszont húsféleségért mennek a templomhoz. A templomot övező falaknál öt bástya található, s itt tartják szalonna- és füstölthús-készletüket (archív kép) 1

Next