Református gimnázium, Békés, 1888
Egy előadás az ember tragédiájától.) Ez az előadás, részben folytatása, részben kiegészítése, egy évvel ezelőtt tartott előadásomnak. Folytatása, amennyiben ez alkalommal csak a költemény második részével fogok bővebben foglalkozni, s kiegészítése, amennyiben az egész költemény szerkesztését, alapeszméjét is fogom érinteni és iparkodni fogok az egész műről egy képet adni. Amily egyszerű a mű szerkezete, ép oly rövid szóval lesz szerencsém annak fővonalait jelezni. Isten megteremtette a világot, teljesnek, tökéletesnek. Teremtett egy pár embert teljesen boldognak, de eljön a tagadás szelleme, a bibliai ördög, a költeményben nevén Luczifer, hogy megrontsa a világot. Legelsőben is megbontja az első emberpár boldogságát, az által, hogy megingatja őket az isten félelmében, felébreszti bennük a függetlenség és az istentől való elszakadás vágyát ; életre kelti mindegyikükben a nemüknek megfelelő tulajdonságodat, Évában a hiúságot, Ádámban a tudás, cselekvés és dicsőség vágyát, s a bibliából ismeretes bűnre csábítja őket. A bűnt követi a büntetés, a paradicsomból való kiűzetés. Eyzid az elhagyatottság lesújtó érzetét, de azért megvan bennük a daczos elhatározás küzdeni az elibük gördülő akadályokkal. Ádám felkéri Luczifert, hogy ha már a küzdelem lesz ezután sorsuk, legalább ismertesse meg velük a jövőt, hogy tudják meg mi lesz ennek a küzdelemnek a vége, érdemes-e élni. Ekkor Luczifer álmot bocsát szemeikre, s az álomban keresztül vezeti őket a történelem korszakain, átélezi velük mindazon küzdelmeket, melyeken az emberiség a történelmi korszakok óta keresztül ment. S midőn eljutnának a minden emberi küzdés végéhez, a megsemmisüléshez, azon korig rpiker a föld kihűl, és az ember a legvégső nyomorra jut, akkor következik a felébredés. Az első emberpár előtt feltárul az emberi sors egész ridegségében. Kétségbeesésében Ádám azon a ponton van, hogy önmagát és önmagában az egész emberi nemet megsemmisítse. Azonban e pillanatban közeledik felé Éva s közli vele az anyaigazgató. id) Ezen előadást Pecz János kortársunk az 1888. dec. 8-án a tiszántúli ref. tanári nyugdíjintézet javára rendezett felolvasó estélyen tartotta.