Békés, 1870 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-07-10 / 28. szám
II évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Főutcza 186. sz. — Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija: Egy négy hasábos Garmandsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr. Előfizetési feltételek: Egész évre...........................4 frt. Fél évre................................2 frt. Negyed évre...........................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Gyula julius 10-én 1870. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. --ijg-i-----■!"------~ r ¥ ................ ______n._ z 28-ik szám. A virilis szavazat a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatban. II. Mintha hallanék azon ellenvetést, hiszen a vagyonosak választás útján úgyis tagjai lehetnek a bizottmányoknak. Nem akarunk keserűek lenni, de engedjenek meg, hogy ennyit mégis kimondjunk, hogy a demokratáról! fogalmak ma nálunk annyira elfajzottak, hogy míg a házas zsellérnek a sessiós gazda nem elég demokrata, addig a sessiós gazda a száz holdas, habár vele ugyanazon osztályhoz tartozó birtokost nem fogná érdekei képviselőjéül megbízni s ha megbízná is, csak akkor bízná meg, ha elveit az ő korlátolt fogalmaihoz idomitni ígérkezik; mihez ha még azt is adjuk, hogy az agrárius mozgalmak irányában népünk alsóbb rétege egyátalán nem érzéketlen s tőle nem idegen, s hogy az agrárius aspiratiók a Gradiusok korától korunkig meg voltak és meg lesznek, mig a föld szegény embert is hordoz hátán : bocsássanak meg, ha a vagyonos osztálynak népképviselet útján a megyebizottmányokba bejuttatása felett ma legalább is kételkedünk s kételkedünk különösen akkor, midőn megyénk területén is, egyes dicséretes kivételeket leszámítva, a községi képviselő testületekbe a vagyonos és intelligens osztályt oly gyéren látjuk képviselve. Azonban feltéve, hogy a vagyonos osztály tagjai tényleg beválasztatnának is, részünkről, kik a megye egyetemét egy halhatatlan testületnek szeretnénk látni, mindig helyt adunk az aggodalomnak, hogy a népképviselet alapján alkotott bizottmányok alakja, iránya, nézetei, elvei a választásokkal karöltve járó ingadozásoknak leendenek alávetve annyira, hogy az elfogulatlan szemlélő alig fog reáismerni az uj bizottmányban azon szellemre, mely a volt bizottmányt lelkesíté. Van még végül egy tekintet, melyet épen hazánk sajátságos viszonyait tekintve, figyelmen kívül hagyni valóságos politikai botlás volna. Ha e teremben csak egy egyén volna, kinek susceptibilitását sértenék azok, miket mondandók vagyunk, talán hallgatnánk, — de miután feltesszük, hogy nincs és ha van arra ki kell mondanunk, hogy nem közibünk való. Hazánkban az újabb időkben egy kérdés emelkedett hovatovább erősödő érvényre, mely hazánknak — mondjuk ki őszintén — folytonosan sajgó sebe, s ez a nemzetiségek kérdése. Nem célunk, nem is ide tartozik fejtegetni: ki csinálta, minő körülmények hozták szőnyegre e kérdést, sajnos és eléggé sajnos, hogy létezik és mert létezik és mert létét csak az nem látja, ki látni nem akar, a politikai eszély követeli, hogy a nemzetiségek irányában köteles méltányosság korlátainak figyelemmel tartása mellett, magunk számára megóvjuk az irányadó befolyást, mely nélkül lehet ugyan országunk egy polyglott • megyék amalgamája, de Magyarország aligha. És pedig azon jelenségek után, melyek jobb és bal felől körülöttünk csaknem minden percben megújulnak, ugyan kérdjük: várható-e, hogy a túlnyomólag román vagy túlnyomólag rác vagy túlnyomólag tót megyék demokrata választói be fogják-e választani a megyék bizottmányi tagjai közé a közöttük lakó vagyonos magyart bizottmányi tagot? Részünkről azon jelenségek után, melyek eléggé aggasztó mérvben tünedeznek fel körülöttünk, e felett határozottan kételkedünk. Ma még fajunk úgy értelmiség, mint vagyonosság szempontjából e hazában preponderál, s miután e tényezőket a bennünket környező oly számos idegen ajkú, mondjuk itt-ott ellenséges érzelmű megyék mellett, és megyékben számunkra csak a virilis szavazat biztosíthatja , kénytelenek vagyunk kimondani, hogy a törvényjavaslatnak a virilis szavazatokra vonatkozó pontjának megbuktatására célzott mindennemű törekvéseket, valamint egy oldalt a fentebb mondottak után a méltányossággal megegyeztethetőnek nem, úgy másfelől reánk magyarokra nézve valóságos politikai eszélytelenségnek tartjuk. Sybilla harmadik könyve. A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat országszerte élénk discussiók tárgya ; hogyis nem a megyék és városok rendezése egyike a legfontosabb, legérdeklőbb kérdéseknek és a törvényjavaslatnak számos pontja van, melyek a pro és contra beszédre bőséges anyagot nyújtanak. A feladat: a megyerendszert a parlamentáris kormányzattal összhangzásba hozni úgy, hogy a megyék stt forgattassanak ki lényegükből, a prompt közadministratió is biztosítva legyen , továbbá a szervezésnél eleget tenni a liberalismus követelményeinek, de nem tévesztvén szem elöl bizonyos opportunitási tekinteteket sem, mert politikában is mint p. a gazdaságban nem csak a csillogó technicai eredmény a józan cél, hanem az, hogy az eredmény gyakorlatias, sikeres, hasznos, üdvös legyen. Tehát kettős a feladat, melyek mindegyének van scyllája és charyhdise, mihez ha még ha egy részről a közjogi álláspontot, a másikról pedig a — Nyáry, Németh Berci stb. —■ eile- TÁRCA. Visszaemlékezések. Ronccsá lett a hajó vitorla, árboc, kormányos nélkül; népe menekült ki hogy s merre tudott, hogy puszta életét megmentse. Én a Mátrának vettem utam. A Tiszán Bőnél átkelve Bábolnán állapodtam meg, ott találtam Vahott Sándort Pajer Antalnál. Pár nap múlva a muszka vonalon M.-Kövesd alatt átsurrantam Cserépvárra. Kövesden túl a rónaság szelíden emelkedik a Mátra aljáig, hol erdőség váltja fel. A keresztbe futó miskolci országútról csinált szárnyat vezet fel, völgyaljon, majd hegyoldalon regényesen kígyózva Cserépvár fensíkjára, mely az érkezőt kellemesen lepi meg. A fensikon legelöl balról kis templom van kicsi toronnyal, mely harangját sem bírja el; jobbról az úgynevezett Kútház, erős négyszögű toronnyal, tágas ablakokkal, benne 70 öles sziklába vájt kút, melynek tűrhető vizét, két váltakozó nagy vederben türelmes csacsipár húzza szárazmalom-szerű kerek szín alatt. A kutház tornya egyszersmind harangláb, a templom gyenge tornyát helyettesítő. Templom s kutház mögött keresztben múlt századbeli hosszú alház nyúlik el, rostélyos ablakokkal, melybe középen tágas kapu vezet; a kapu alatt a boltozatról valami láncra vert őslénymaradványok lógnak. Az épületnek belül felül, jobbról, balról szárnyai vannak, az udvar hátteréről a régi várhegy kúpja emelkedik, romkoronával; e várhegyre nyugat felöl széles párkány kanyarodik fel, hajdan kocsiút; a párkány külső szélén számos gabnaverem van sziklába vésve, a hegy aljában az udvar felől barlangszerű hézagok, melyek egyikében a harangozó lakott; a várhegy keleti lejtőjén gyümölcsös terül el. Cserépvár alatt, mély völgyben szerény falu szorong, olykor sürü köd alatt — Váralja. A váron túl a hegység mind magasabb, zordonabb; mélyen bent van a bükk, ott egy szép völgyben köből épült vadászlak, egyetlen szoba, nagy kandallóval; a laktól nehány lépésnyire forrás, — nagy ritkaság e vizszegény hegységben. Cserépvárra menekültem, e rejtett kedves magányba, honnan szükség esetében könnyű volt odább állni a vadászlak felé. De én ezúttal keveset ügyeltem a hegység bájaira, hanem törekedtem előre. És volt, alig vártam, hogy fölérjek. Végre az utolsó kanyarulathoz értem, lestem a percet, hogy az épületek körrajzait legalább kifejthessem. De borzasztó! egyszerre tűzvilágban állt előttem az egész épületcsoport; közé csaptam a tikkadt lovaknak, átrobogtam a kapun s ime az udvaron nők, gyermekekből álló, rémülettől összeverődött csoport állott, mindannyian oda mutatván egy hegynyilás felé, melyen át a falu látszott lángözönben! Hét kozák botorkált át Miskolc felöl a Mátrán. Cserépfalu alá értek, ott felismerték, hogy ellenség, egyetkettőt agyonütöttek ,bennek, a többi elfutott, de visszajött sokadmagával s szörnyű ítéletet tartottak. Ez az ítélet piroslott fel a várig. A rémült csoport menekvőkből állt, kik a szomszéd rónáról jó bátyám vendégszerető házához folyamodtak. Ott volt egyik nővérem is betegen, öt gyerekkel, köztük Munkácsy Mihály, akkor fehér képű Pufók Miska gyerek, sógorom miskolci sóperceptori hivatalától megfosztatván, az után látott, ha visszafogadnák. Végre a menekültek hazatértek, csak családbeliek maradtunk fent. Egyszer ugyan megszeppentem. Két ismeretlen közelgett az utón. Bátyám nógatott, hogy oldjam a kereket, mert ezek aligha jót akarnak. Én a szerint cselekedtem s alig birtak az erdőből kivájni. Végre megtaláltak, előjöttem, hát az idegenek Görgey Pista és Lumnicer Endre voltak, kik hogy, hogy nem megtudták ottlétemet, arra vették tolvajujjukat. A nagy katasztrófa után, hogy ide vonulhattam e hegyi magányba, véreim körébe, kimondhatlanul jól esett. S mily ragyogó napok voltak akkor késő őszig, ellentétül a gyászos eseményekhez; talán vigasztalásul adta isten e napokat, hogy kétségbe ne essünk, hogy ez igy nem marad; lesz tél kikerülhetlenül, de újra eljön a tavasz, mely felüdíti a megtiprott nemzetet... Olvasni nem bírtam, annál többet barangoltam a rengetegben lovon vagy fegyverrel vállamon; olykor alkonyatkor lóra ültem s lementem Kövesdre hirt hallani; halottam is irtózatosakat a pesti kivégzésekről — éjfélkor kerültem haza, sötétebb gondolatokkal mint az éj maga, mely környezett. De egészben véve, mondom, a testvéri szeretet melege, a magány, a verőfényes napok nyugtatólag hatottak reám. Sokan a tavaszt inkább szeretik, én az ősszel rokon-