Békés, 1872 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-05-05 / 5. szám

Uj folyam. 5-ik szám, Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos ár­elengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. Gyula május 5-én 1872 Előfizetési dij:­­Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Nyílt levél Bártos J. urnak. A „Békés“ idei 4-ik számában „A biztosí­tás ügyében“ feliratú czikk buzgalommal hív­ja fel megyénk lakosait házainak és vetéseinek, biztosítására s a községi és megyei kölcsö­nös biztosítási bankok eszméjét pendítvén meg, említi, hogy e téren a megyei gazd. egylet volna hivatva a kezdeményezésre. A mily élvezettel olvastam e czikket, mely a közjóval érdeklődő foglalkozásnak napjaink­ban már — sajnos — igen ritka jelét adja, annyira megszomorított azon körülmény, hogy gazd. egyletünk elé sok mindenféle (helyes) feladatot rendszerint azok tűznek, kik az egyleten kívül állanak. Kétségtelenül, hogy ezen egyletnek számos üdvös teendői vannak, de miként teljesítse azokat, ha tagjai a gyűléseken gyéren jelen­nek meg és ez irányban indítványokkal fel nem lépnek. Mindent az igazgatóságtól kö­vetelni sem nem lehet sem nem tanácsos, mert a közönséget végképen tétlenségbe rin­gatná s arra szoktatná, hogy mindent az igaz­gatóságtól várjon. Ha tehát általában jogos vád talál felme­rülni arra nézve, hogy az egylet ezt vagy amazt tenni elmulasztja, e vád engedjen meg ön — részben azokat is illeti,­ kik a vádat emelik, mert hiszen az egylet nem zár ki sen­kit, sőt épen most lévén újraalakulóban, fel­hívta a megye összes közönségét a belépés­re s bizonyára készséggel üdvözöl minden életre való indítványt. Kívánatos volna tehát, bár lépnének be mindazok, kik — habár nem is közvetlen mezőgazdák — de a közügyek azon ágai iránt érdeklődnek, melyeket ezen egylet terén ápolni lehet. Így aztán válvet­­ve, ha kevesen is, igen sokat tehetnének ab­ból, a­mi most még a messze távolban meg­oldatlanul fekszik az egylet előtt. Sapienti stb. Végül engedje meg ön, hogy eszme társu­latnál fogva ez alkalommal ismételve kettőre hívjam fel a megye közönségét. 1. Lépjen be gazd. egyletünkbe mindaz, ki a közügyeknek egyletünknek terén ápol­ható ágai iránt érdeklődik s ez ápolásra ré­széről akár anyagi, akár szellemi erővel ren­delkezik. Aláírhatni minden községben a most közkézen forgó aláírási levelezési lapokon. 2. Ha belépett legyen eleven tagja az egy­letnek, vegyen részt a tanácskozásban, lépjen fel indítványokkal és támogasson minden üd­vös mozgalmat! így aztán meg lesz sok, az is a mit ön óhajt. Gerendás april 30. 1872. Mokry Sámuel. A biztosítás ügyében. ii. Minden biztosítási ügynek fő érve: az egyesekre nehezedett szerencsétlen­ségeket következményeiben a lehető legnagyobb megosztás által enyhíteni, és az uralma alatt állók között ily mó­don kiegyenlíteni. De a biztosítás va­lamennyi fajánál a kármegtérítés csak akkor foganatosítható, ha a kártérítési összeg öszhangzásba hozatik a bizto­sítási díjakkal, azaz ha a biztosított a biztosítónak a leendő vagy lehető kár nagyságához aránylag részfizetéseket tesz, hogy e két, t. i. a kártérítési és a biztosítási összeg lehetőleg öszhang­zásba hozattassék, a kár a valószínűsé­gi számítás szer­int már előre megál­lapíttatik. Ez lévén a biztosítási ügy­nek lényege, önként következik, hogy a biztosítás eszközlését vállvetve tár­sulatok foganatosítják, így a kölcsön­­biztosító intézeteknél — mint múltko­ri czikkemben előadtam­ — a tagok oly kötelezettséggel lépnek­­ be, hogy az egyes tagot érő kárt kölcsönösen meg­térítsék. Ennélfogva a társulatba lé­pésükkor, vagy időnként bizonyos meg­határozott illetéket fizetnek, az év vé­gén a megtérítendő károk összeszámít­­tatnak, s ha a befizetett illetékek a károk fedezésére elégtelenek, az egyes tagok aránylagos kivetés után fizetés­re szoríttatnak, azaz a rendkívüli több­let szüksége esetében díjpótlékot tar­toznak fizetni. Ezért sokan rosszalják, sőt egészen kárhoztatják a kölcsönbiz­­tositó intézeteket; már csak azért sem helyeslik, mert — mint mondják : ilyen intézet nagy risk­ával van összekötve, mit minden egyes tag magára vállal; főkép az első években, mig t. i. kellő tartalékja és kezelési alapja nincsen, ha nagyobb káresetek fordulnak elő, rendesen a biztosítottak hátrányával jár, s az intézet megbukik. — Igen, de e veszély elhárítására a magyar kölcsönös biztosító bank akkép szer­veztetek, hogy garanciája a meghatá­rozott illetékek, és az azokból képző­dő tartalékokon kivül, melyek épen, mint a részvénytársaságoknál a folyó rendes és rendkívüli szükségletek fe­dezésére rendelvék, — áll még egy biztonsági alapból, mely két millió fo­rintra emelhető, és a­mely kisorsolás utján a bank tulajdonába megy át, és ezen arányban hozatik azután a káro­­sodási esetek valószínűsége is öszhang­zásba. Ehez járul még, mit felednünk nem szabad, hogy a kölcsönbiztosító intézetek, rendes és rendkívüli tagjainak míg egyrészről módot nyújtanak köl­csönösen az önsegélyezésre, más rész­ről a tagok közvetlen érdekeltségük­nél fogva erkölcsileg ösztönöztetnek a károk elhárítására, s a netán balesetek ellen teendő óvszerek alkalmazására ; és azért ezen intézetek igen alkalma­sak leginkább azon károk ellen, me­lyek kellő vigyázat és gondosság hiánya folytán nagyra szoktak nőni, mint pél­dául a marhabiztosításnál. Itt bizonnyá­­ra az egyes községekben keletkezett kölcsönös biztosítás sikeresebb eredmé­nyeket mutathat fel, mert az egyes tagok már most kölcsönösen egymást ellen­őrzik : az állat­betegségnek eltitkolása, mi a marhavésznek fő szülőbaja, nem lesz lehetséges, és így a károsodási esetek is ritkábban fognak előfordul­ni. Ilyen ellenőrködések támadnak más káreseteknél is, mert a tagok érdeké­ben áll, minden lehető módon a kár­eseteket elhárítani, és megakadályozni. A mégis netán előforduló károknál pe­dig az egyes tagok csak­is a kárnak megfelelő összegeket szolgáltatnak, az­az nem fizetnek összesen véve többet, mint mennyit a történt károk tesznek.­­ Igaz, hogy a részvénytőkére alapí­tott társulatoknál a biztosított már elő­re is határozottan tudja, mennyit kell fizetnie, s így minden risk­ától felmen­tetik ; az is igaz, hogy a részvénytár­sulásnál a részvényes nem csak az il­letékek, hanem a részvénytőkével is működik, s így rendkívüli esetekben, ha az illetékek a károk fedezésére nem volnának elegendők, a kötelezettsé­gének még mindig eleget tehet; de nagy hátrányukra van ezen társula­toknak az, hogy épen az utánfizeté­­sek és pótdíjak mellőzése következté­ben magasabb illetékeket igényelnek, és hogy fő gondjukat nagy nyereség­re irányozván, a biztosítás gazdasági jótékony hatását csak mellékes czél­­nak tekintik. Nem így a kölcsönbiz­­tosításnál, mint fentebb láttuk, mert itt a fő gond nem egyedül a részvé­nyesekre, hanem az összes tagok jó­létére, szóval a községi gazdaság jóté­kony hatására, a nemzetgazdaság anyagi érdekeit előmozdító intézmény­re van irányozva. Ha mindezeket elfogulatlanul és be­hatókig vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy biztosítási intézeteink nagyobb párto­lásnak örvendenének, ha azokat nem a nyerészkedés vagy üzérkedés, hanem a nemzetgazdaság anyagi érdekeit elő­mozdító közjólét szelleme lengené át. Nézetem szerint, ha népünk jólétét és vagyonosodását őszintén előmozdítani akarjuk, akkor minden iparvállalat akként legyen szervezve, hogy az ne csak egyesek javát czélozza, hanem az emberi társaság minden rétegeire kihasson. Ide legyen a kormánynak is minden intézkedése irányozva. A nép vagyonosodása, és a vagyonnak a tiszta erkölcs alapján való okszerű felhasználása, a nemzet erősödését von­ja maga után. Bártos J. Ede, Czeglédi Lajos, Mojsisovics Lajos, Keb­­lovszky Lajos, Ambrus Lajos, Fónagy Károly, Farkas Béla, Kalmár Mih., Ferentzy Alajos, Ilovits Szilárd, Gerlein Mihály, Róth József, dr. Kovács István. Mi is általános helyesléssel fogadtatott. Intézkedés tétetett a belügyminiszer rende­lete folytán bekövetkező követválasztásoknál a köznyugalom s rend fentartása tekintetében. Ugyan ez alkalommal sürgős voltánál fogva felvétetett Gyula város folyamodványa, mely­ben a honvéd laktanya építésére megyei en­gedély mellett felveendő 60,000 írtnak — fek­­vőségeire leendő bekeblezés mellett, a ma­gyar földhitelintézettől felvétele iránt a belügy­minister úrtól szükséges engedélyt kieszközöl­ni kéri. Ezen folyamodvány pártoló felterjesztés mel­lett a m. kir. belügyministeriumhoz juttatni határoztatott. i/f&F* Mai számunkhoz féliv Megyénk köréből. Békésvármegye bizottságának f. é. ápril hó 27-én tartott rendkivüli közgyűlése. Elnök főispán úr a közönség szives éljen­zése után a gyűlést megnyitván — előadja, — hogy ő felsége a király az alföld árviz láto­gatott vidékeinek megtekintése végett legkö­zelebb teendő körútjában megyénket is érin­­tendi, nevezetesen május hó 9-én Orosházára érkezik; minélfogva felhivja a megye közön­ségét, — hogy ez alkalommal magát, az ő személyes vezetése mellett eljáró üdvözlő kül­döttség által képviseltesse, mely küldöttségben részt venni óhajtó megyebizottsági tagok egy, még a jelen gyűlés folyama alatt megnyitandó aláírási ívre neveiket feljegyezzék. Főispán úrnak a fentebbiekben tett előter­jesztéseit a megye közönsége őszinte örven­dezéssel s helyesléssel fogadván, — a tett in­dítványokat magáévá téve határozattá emeli. Ezek után a közgyűlés tulaj­donképeni fel­adatára térvén át: Olvastatott a m. kir. belügyministernek f. ó. ápril hó 16-án 10659. sz. a. kelt rendez­vénye, melyben felhivja a megye közönségét, hogy az 1848. V. t. sz. 7. §-ának b) pontja értelmében szükséges központi választmányt azonnal alakítsa meg. Ehez képest főispán úr által előzetes és a fenforgó viszonyok tekintetbe vételével követ­kező tagokból egybeállitott névsor olvastatott föl: Kertay Zsigmond, Papp Mihály, Ladics György, Keller Imre, Nagy Károly, Kiss Mi­hály, Glaser Károly, Szulimán István, Bara­­novics Gergely, Petik Ambrus, Végh József, ifj. Mogyoróssy János, Boros István, Miskutza György, Uferbach János, Pflaum János, Fol­­tányi Ignácz, Horváth Sámuel, Beliczey István, Beliczey Rezső, Tolnai Gábor, Győri Imre, Győri D. István, Justh István, Such Sándor, László Elek, Ravasz Ferencz, Debreczenyi melléklet van csatolva. József főherczeg B.­Gyulán. Múlt hó 27-én délután 4 órakor a csabai vonattal Aradról jőve, körünkbe megérkezett­­ a fensége. A vasúti kocsiból kiszálltakor az indóháznál Szabó József honvéd alezredes , dandárnok, Birsy József őrnagy zászlóalj és állomási parancsnok, Kálmán Frigyes lovas főhadnagy és század­parancsnok, Gyula vá­ros nevében pedig Baranovics Gergely főszol­­gabirónak vezetése alatt a városi elöljáróság tisztelegtek és fogadták ő fenségét. Baranovics Gergely rövid meleg üdvözle­tét néhány szóval szívesen megköszönve, min­­denikkel kezet szorított, s látható megelége­déssel fogadta a minden oldalról feléje hang­zott szivből eredt éljeneket, kivált az in­­dóház előtt­ egybegyült nagyszámú közön­ségtől, a gyulai zenekar a Rákóczy indu­lót hangoztatta midőn ő fensége kijött és szárny­segédével a Kliment Gyula ur által számára készen tartott kocsira felült. Midőn ő fensége a városba beért a „Ma­gyar király“ szálloda erkélyes szobájában Békés megye főispánja Tomcsányi József ve­zetése alatt a megyei tisztviselőség, a kir. törvényszék elnöke, az egyház részéről pedig apát és helybeli plébános Neumann József és más küldöttségek tisztelegtek, végre a hon­védek tisztikarát Assermann Ferencz ezredes és kerületi paracsnok egyenkint mutatta be ő fenségének. Délután 5 órakor Ő fensége kíséretével kikocsizott a Galbács kertben lévő honvéd lövöldéhez, a­hol a honvédség készen várva, a czéllövészetet különféle távolságokról gya­kori és, a teljes megelégedését nyerte ki. Ez után a vendéglőben 7% órakor estebéd tartatott, melyre az összes tisztikar meghiva volt. Az estebéd ő fenségének szokott kedé­lyes társalgásával folyt le a legkedélyesebben. Azon este a gyulai ifjúság által egy jóté­kony czélu tánczvigalom rendeztetett Ő fen­ségének tiszteletére, melyet az egész tisztikar kíséretében megtisztelt és melyre 20 frtot ajándékozott; a tánczterem a „Korona“ ven­déglőben izletteljes disszel volt elrendezve, és a fáradozók, kik azt oly rögtönözve létre­hozták valóban elismerést érdemelnek; a gyu­lai hölgyekből többen hiányoztak ugyan, de azért a hölgy koszorú igen díszes volt; ő fen­sége ott egész 11 óráig mulatott, a tánczvi­galom azoban egész reggelig tartott A város ö fenségének tiszteletére ki volt világítva. Másnap azaz 28-án reggel 7 órakor az al­tisztképző iskolában vizsgát tartott, melynek eredményével annyira meg volt elégedve, hogy 14 tanonczot részint altiszti, részint őr­­vezetői jelvényekkel kitüntetett.

Next