Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-14 / 41. szám
41-ik szűnt. Gyula, 1894. október 14-én. XIII. (XXVI.) évfolyam. havi Hirdetések felvételnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Hermit, fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza, Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes számára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3Dobayr János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, Java a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. (Szállítási kedvezmény a takarmányhiány pótlása érdekében. A lantabb egész terjedelmében közöljük a kereskedelmi miniszternek a vármegye közigazgatási bizottságához intézett leiratát, amelyben a miniszter a mezőgazdasági czélokra leendő feldolgozás végett szállítandó korpa, kukoricza, burgonya (moslék és hulladék) küldeményekre a vasúti vitelbért 1000 kilogramm és 10 kilométernyi teherárú szállítmány után 1 krban állapítja meg, míg a szálas takarmányneműekre nézve (széna, szalma) a legmesszebb menő önköltségi viteldíjakat engedélyezi. Óhajtandó volna, ha gazdáink a kedvezményt minél nagyobb mérvben igénybe vennék, de ez csak úgy lehetséges, ha a takarmány beszerzési források ismeretesekké válnak és a helyi hatóságok nem csak kelletlenül, rájuk rótt hivatalos kötelesség kifolyásaként, hanem ambícióból, ügybuzgalomból fogják mezőgazda polgártársaikat a takarmányneműek beszerzése s szállítása körüli teendők felül kioktatni s őket támogatni. A gazdasági egylet is sokat tehet, hogy a miniszteri rendeletben foglalt tagadhatlanul szép koncessió olyan malaszt ne maradjon, amelyet kellő útbaigazítás hiányában a leginkább rászorult kisgazdák kihasználatlanul hagyjanak. A kereskedelmi miniszter rendelete következő : Békés vármegye közigazgatási bizottságának Gyulán. Tekintettel az ország legnagyobb részébe mutatkozó rendkívüli nagymérvű takarmányhiányra, indokoltnak találtam, hogy a szálas takarmányneműeken kívül, melyekre máris a legmesszebb menő önköltségi viteldíjakat engedélyeztem, a még takarmányozási czélokra szolgáló egyéb termékekre nézve is, a vasúti szállítási díjtételeket kivételes mérvre mérsékeljem. Ennek következtében a 7. alatt másolatban ide csatolt rendelettel utasítottam a m. kir. államvasutak igazgatóságát, hogy Árva, Bács- Bodrog, Bereg, Békés, Csanád, Csongrád, Hajdú,ász-Nagy-Kun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Szabolcs, Trencsén és Túrócz vármegyék területén fekvő állomásokra mezőgazdasági czélokra, illetőleg a mezőgazdasági szeszgyárakban leendő feldolgozás végett szállítandó korpa, kukoricza, burgonya és burgonya törköly (burgonya moslék, burgonya hulladék) küldemények után kocsi és fuvarlevelenként legalább 10000 klrm. feladása, illetve a szállítási dijnak ezen sulymennyiségért való fizetése mellett f. év október 15-től kezdve visszavonásig a m. kir. államvasutak összes vonalain, valamint a kezelésök alatt levő azon helyiérdekű vasutakon, melyekre nézve a M. Á. V. díjszabási joggal bir, 100 klgr. és egy klmtrként 0.10 kros egységtétel 100 klgként 2 kr. kezelési díj és a szállítási adó alapján képzett mérsékelt díjtételeket alkalmazzon rovatolás útján. Egyben pedig felszólítottam a többi hazai vasutakat is, hogy a kérdéses küldeményekre nézve saját vonalaikat illetőleg, a lehető legmesszebb menő kedvezményeket léptessék életbe. Tekintve, hogy ezen viteldíj kedvezmény czélzatát az képei, miszerint az ínséges vidékek mezőgazdasággal foglalkozó közönségének lehetővé tétessék, hogy a fent említett czikkeket távolabb eső vidékekről olcsó szállítási díjak mellett beszerezhesse, tekintettel továbbá arra, hogy a keresk. forgalomnak szintén fontos czikkét képező fenti termékeknek üzleti czélokra leendő szállításánál a rendelkezésre bocsátott önköltségi kedvezménynek hely nem adható, a szem előtt tartott czél érdekében szigorú ellenőrzést kívánok gyakoroltatni abban az irányban, hogy ezen a takarmányhiány indokából kivételesen engedélyezett viteldíj kedvezmény kizárólag a gazdaközönség által s csakis a fent említett czélra ve iessék igénybe. Ezen szempontok által vezéreltetve, mivel az e részben szükségképen kívánatos ellenőrzési eljárás végrehajtásánál úgy a közönség, mint a vasúti kezelés érdekében egyöntetű eljárást tartok kívánatosnak, — a kedvezmény érvényesítését illetőleg, — akként rendelkeztem, hogy a fentiek szerint engedélyezett viteldíjkedvezmény csak oly küldemények után alkalmazandó, melyeknél a fent jelzett rendeltetés a vármegyei közigazgatási bizottság elnöke, ennek helyettese, vagy a bizottság részéről külön, e czélra kijelölt valamely hatósági közeg, például az Ínséges járás szolgabirája által a bizottság nevében kiállított s a feladás alkalmával a szállítmány fuvarleveléhez melléklendő igazolvánnyal bizonyittatik. Az e czélra használandó igazol yányok a m. kir. államvasutak igazgatósága által, s amennyiben az egyidejűleg megkeresett magánvasutak viteldíjkedvezményt engedélyezni fognak, azok igazgatósága által fognak rendelkezésre bocsáttatni, a bizottság által bejelentendő s az igazgatóságok részéről elszámolás ellenében megküldendő mennyiségben. Midőn erről értesíteném, egyúttal felhívom a bizottságot, hogy tekintettel a szóban levő kedvezmény közhasznú voltára, az előbbiekben körülírt igazolás, illetve ellenőrzés végrehajtásánál — visszaélések elkerülése végett, — a legnagyobb szigorral eljárni szíveskedjék. Felhívom továbbá a bizottságot arra is, hogy a szóban levő küldemények tekintetében e elrendelt fenti intézkedéseket a gazdaközönséggel szées körben tudatván, főleg arra törekedjék, hogy a kedvezmény a kisebb gazdák és szegényebb osztály támogatására szolgáljon. Minthogy pedig a kedvezménydíjtételek csak 10,000 kigrammot tevő súlyú kocsirakományok után érvényesíttetnek, figyelmeztetendő az érdekelt közönség, hogy egyes gazdák kisebb megrendeléseit kocsirakományokká egyesítve, a kedvezmény feltételének ily módon megfelelni igyekezzenek. Figyelmeztetendő továbbá az érdekelt gazdaközönség, miszerint a több ízben említett viteldíjkedvezmény oly küldemények után, melyek a kedvezmény életbe léptetése előtti időben kerültek feladásra, nemkülönben oly küldemények után, melyek tekintetében a fent jelzett rendeltetés bármely oknál fogva csak a szállítás megtörténte után bizonyíttatik, utólagosan visszatérítési úton semmi körülmények közt alkalmaztatni nem fog. Végül pedig annak figyelemmel kísérhetése végett, hogy mily mérvben vétetett igénybe ezen viteldíjkedvezmény az érdekelt körök által, kívánnom kell, hogy a bizottság által a kiszolgáltatott szállítási utalványokról minden 2 hétben egy, folyó számok szerint vezetett kimutatás terjesztessék fii hozzám és a földmivelésügyi m. kir. miniszter úrhoz, melyben kitüntetendő lesz, hogy mily nemű és súlyú küldeményekre, továbbá kinek a nevére s végül mely sátlítási viszonylatra nézve állíttattak ki igazolványok, mihez képest tehát felhívom a bizottságot, hogy a kérdéses kimutatásokat a jelzett időközben pontosan terjessze fel. Ezzel a vármegye alispánja által a vármegye közönsége nevében az ezen vármegye terültére szállítandó takarmánynemüek viteldij kedvezményezése tárgyában folyó évi szeptember hó 17-én 447. szám alatt tett felterjesztése egyidejűleg elintézést nyert. Budapesten, 1894. október hó 7-én. Lukács, s. k. A közigazgatási bizottság ülése. (Október 8.) Jelen voltak: Dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt Dr. Bartóky József főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Oláh György főügyész, Dr. Berkes Sándor h. vármegyei főorvos, Csák i Justh Zsigmond. 18S3-1894. Francziaországból szomorú hirt hozott folyó hó 8-án a táviró. Hírt, amely súlyos veszteséget és gyászt jelent a magyar irodalomra nézve. A legkiválóbb magyar belletristák egyike, az első magyar parasztregény írója Justh Zsigmond, Békésvármegye szülötte s hü fia meghalt Cannesban, csöndes, szelíd halállal. Nem jött váratlanul a gyászeset. Esztendők óta emésztette őt az a gyilkos kór, amely ellen hiábavaló minden orvosság, minden orvosi tudomány, a tüdővész. Ő maga is teljes tudatában volt állapotának, sorsának. Tán azért is vénült meg oly hamar, hogy folyton a halál gondolatával tépelődött. Tán azért történt, hogy már esztendők óta deres, ősz volt a haja. Pedig alig harmincz esztendős kort ért meg. A fővárosi lapok egytől egyig meleg necrológokban méltatják vármegyénk elhunyt jeles szülöttének a magyar irodalom körül, irói s műpártolói minőségben szerzett nagy érdemeit; sokan siratják őt külföldön, még többen e hazában és legtöbben Szent-Tornyán, ahol legszívesebben tartózkodott és amelynek népe valósággal bálványozta. Egyike volt a legérdekesebb irói egyéngeknek. Minden munkáját erő és eredetiség jellemzi. Justh Zsigmond 1863. február 16-án született Békés vármegyében Szent-Tornyán. Atyja Justh István igen gondos nevelésben részesítette. Justh Zsigmond mindig egyike volt a legszorgalmasabb tanulóknak s már mint kis diák is elárulta írói hajlamait. Első kötete volt „A káprázatok“, melylyel méltán keltett feltűnést. Ezt követte „A párisi alakok“, czimü munkája, majd 1892-ben a békésmegyei népéletből merített. „A puszták könyve“, amelylyel megjelenésekor mi is behatóan foglalkoztunk ; ez a mű francziául is megjelent és nagy szenzácziót keltett Párisban. Belefogott aztán egy nagyobb munkába, melynek czime : „A kiválás genezise.” Ennek két része „A pénz legendája“ s a „Gányó Julcsa“ már meg is jelent. A harmadik rész a „Gizella grófnő” czimüt most irta. Úgy lehet be is fejezte már. Justh Zsigmond sokat utazott. Amint beállott a zord idő, elment déli vidékre, többnyire Egyiptomba, hogy ezzel is nyújtsa életét Betegsége miatt ment most legutóbb is Cannesba, ahol utolérte a halál . . . A bátyja, Justh Gyula képviselő utazott oda, végtisztessége rendezésére. Hulláját haza szállítják és szülőhelyén helyezik örök nyugalomra.* Szent-Tornyán, szülőfalujában, atyja birtokán levő csinos kis kastély falai közt nemcsak magyar, de több külföldi iró is sok kellemes perczet töltött. Ez a kastély, amely kicsiny, épp oly szép. Renaissance stylben van építve és köröskörül törpe fenyőkkel övezve. Az épület előtt keskeny udvar terül el, melynek túlsó oldalán a szolgaszemélyzet épülete áll. A kastély jobb oldalán szép növésű fiatal fákból álló erdőcske van, mely már most is, a legmelegebb napokon árnyat ad, idővel pedig egész erdővé fog fejlődni. Itt szokott volt Justh vendégeivel nyári estén jó bor mellett elbeszélgetni. A kastély berendezése is egyszerű, de csinos. A verandáról előszoba nyílik. Ebből egyenesen a fürdőszoba, balra könyvtára és irószobája, jobbra két hálóterem. Az ebédlőben kalotaszegi bútorzat van. A kastély előtt messze a síkságba pedig belenyúlik a birtok, melyen csak itt-ott áll egyegy fehérre meszelt gazdasági épület, vagyis inkább viskó. Ezen a birtokon rendezte Justh Zsigmond azokat a paraszt-előadásokat, melyekről alig pár héttel ezelőtt referáltunk utolszor és amelyekről a környéken olyan sokat beszéltek. Egyszerű parasztemberekkel adatott elő darabokat, ő maga tanította be őket rá nagy fáradsággal. A „Telefon Hírmondó" következő érdekes adatokat közli róla: Justh Zsigmond épen olyan érdekes ember volt, mint a milyen érdekes és eredeti iró. Különösen szenvedélyes gyűjtő volt és ami útjában érdekes régiséget, műtárgyat csak talált, azt összevásárolta és atyja sz.-tornyai kastélyában helyezte el. Ez az alföldi tuskulum, a hol a szegény megboldogult legjobban szeretett időzni, valóságos múzeum volt, tömve az ó és új világ ritkaságaival. Különösen csodálatosan bizarr és igazi költői hangulatot keltő volt az úgynevezett „indiai szoba“, amelynek összes berendezését Lahoréból hozta magával. — Csupa selyem függöny, bambusz rostokból font székek, asztalok, apró ezüst és aranyhímzetű taburettek díszítették az érdekes szobát, melynek mennyezete sátorban futott össze, amelyet négy aranyozott oszlop tartott. Gyönyörű könyvtára és képgyűjteménye is volt Justh Zsigmondnak a szent-tornyai kastélyban és igen érdekesek voltak azok az apró, a pillanat hatása alatt született képek, amelyeket Justhnak művész-barátai emlékül festettek. Volt ebben a gyűjteményben kép Alma Tademától, a híres londoni aquarellművésztől, Lepage, Bastien és Ruth Lemerciertől. Különösen megkapó ez utóbbinak „Falusi temető“ czimű festménye, mely sárgult akáczival, behorpadt sírdombjaival, bármely tárlatnak díszére válnék. Nemkülönben érdekes volt az a fotográfiagyüjtemény is, amely az egyik szalonban volt összegyűjtve. Ebben a gyűjteményben megvolt majd minden európai művész, művésznő, előkelő politikus, író, festő és zeneművész fényképe sajátkezű ajánlásokkal ellátva. A fiatal író dolgozószobáját legjobb barátainak arczképei díszítették és az íróasztallal szemben, fantasztikus drapériákkal körülvett festőállványon egy sötét szemű, sötét göndörfürtöktől árnyalt halvány női arcz körvonalai váltak ki. Ez a halvány, tüzes szemű női arcz volt a lánglelkű író ifjúkori ideálja, akinek emléke haláláig élt Iáskéban. És most már örökre csöndes, örökre üres marad a szenttornyai kedves „Othon“ és senki sem érinti többé az íróasztalon heverő tollat és nem nyúl a sarokban álló zongorához, amelynek támlapjára, ki tudja ,mióta, ki tudja miért, épen a „Lilly keringő'1 van kiterítve. * ... Legyen a szülőföld könnyű elhunyt jele* sünk hamvainak, béke p uaira, örök áldás emlékére !