Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-01-14 / 5. szám
Censurat: Pr, Mnntean. JLII. évfolyam. Klőftzeíési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K -f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Egyes szám ára 40 fillér. Gyula, 1930. január 14. Egyes szám ára 40 flllér. 5„ szám Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendő!.. Kézirat nem adatik vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ: HOMY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton politikai, társadalmi és közgazdászati lap. A magyar békedelegáció elHtax&&a. Január 5 én, hétfőn utazott el Budapestről Párisba a magyar békedelegáció. Az elindulásról és az útról a következőket írja a küldöttség egyik tagja: A Keleti pályaudvaron az indulási oldal első sínpárján állt a magyar békedelegáció vonatja. Öt első és másodosztályú Pullmannkocsi a vonat közepén egy étkező, azután két vagyon a nagyobb bőröndök és a békedelegáció hatalmas iratgyűjteménye számára: ez minden. Úgy látszik Pogány, Landler, Vágó és népbiztos elvtársaik lesznek hosszú időre az utolsó államférfiak, akik szalonkocsiban utaztak Magyarországon. Az ünnepi váróterem előtt rendőrkordon mögött egy csomó kiváncsi ember. Felállított fényképezőgépek előre lesben állanak, hogy megörökítsék azt a pillanatot, amikor Apponyi kilép az ajtón és megindul Magyarország nagy válságának tövises kálvária útjára, Paks felé. A békedelegáció most induló első csoportjának tagjai az udvari váróteremben gyülekeztek. Amikor a vonat indulásra készen állott, Huszár Károly miniszterelnök megható búcsút vett Apponyitól: — Soha még magyar államférfiú nehezebb útra nem indult, mint Te — mondotta Meg kellett érned, hogy ezer év alatt a legnagyobb szerencsétlenség szakadt erre a nemzetre, most amikor már azt hittük, hogy szabadok, függetlenek vagyunk. Mindig mi voltunk, akik a Keletről jövő támadásokat megtörtük, ha Európa nem méltányolja százados érdemeinket a kultúráért, önmaga ellen követ elvétket. Bízunk a népek és nemzetek igazságos Istenében, a művelt nyugati népeknek erkölcsi felfogásában. A nemzetnek legjobb fiát, a magyarok büszkeségét, reménységét küldjük erre a nagy feladatra. Kísérjen Téged Isten szent áldása minden magyarok bő imája és hozzon a sors bármit is reánk, mink úgy fogjuk venni, mint hőseink viselkedtek ezer éven át jó és balszerencsében, úgy mint egy nemzet, mely nem csügged el, ha balsors fenyegeti és nem bizakodik el, ha a szerencse jut osztályrészül. Apponyi a következőképpen válaszolt: “ Valóban nem tudom, hogy mit szóljak ebben az ünnepélyes és nehéz órában, amidőn a gondviselés úgy akarta, hogy egy viszontagsággal teljes és hosszú politikai pálya kicsúcsosodjék abban a misszióban, amelyet most elvállalnom kell, amelyet éppen azért nem utasíthattam vissza, mert nehéz, mert kínos, csak úgy, mint ahogy a katonának nem szabad visszautasítani egy küldetést azért, mert veszélyes. Istenben vetett törhetetlen bizalommal, nemzetünk igazának teljes átérzésével megyünk a mi nehéz feladatunk megoldása elé és minden attól függ, hogy adatik-e nekünk egyáltalán alkalom arra, hogy azt ami a lelkünkben lakik, ami nemcsak bennünket érdekel, hanem igen jól mondtad, Európának jövőjét, az emberi civilizációnak legközelebbi óráját, mindazt megértethessük és átéreztethessük. — Ha nagy csapásaink után a magunkbaszállásnak az a szelleme uralkodik rajtunk, amely szükséges, hogy diadalmaskodhassunk helyzetünk nehézségein, akkor nem féltem a nemzetem jövőjét Azt tudom, hogy nemcsak a kormánynak, hanem minden magyar embernek a szíve velünk van és kísér bennünket utunkon, azt is tudom, hogy nemcsak magyar érdekeket, hanem emberiségi nagy érdekeket védünk me. Ha ezt nem sikerül megértetnünk, nem minket, nem a magyar nemzetet fogja ezért érni gáncs és nem a magyar nemzetet fogja az igazságos Isten megbosszulni Lelkes éljenzés kísérte Apponyi beszédét, mely után 8 óra 50 perckor a küldöttség Apponyival az élén vonatba száll s 9 órakor lassan, csendes, sima sikamlással megindult a vonat. Amint a vonat kerekei megmozdultak, a perronon lévő sok száz főnyi tömeg mint egy adott jelre rakapja a kalapját és elkezdi a Szózatot énekelni. A ferencvárosi pályaudvaron rezesbanda játsza a Himnuszt, nagy feketéllő tömeg kalaplevüve énekel, egy nemzetiszinü lobogót meghajtanak a vonat előtt. Ez a kép kiséri tovább a vonatot: Torbágy, Bicske, Felsőgalla, Bánhida, Tatatóváros, Almásfüzitő . . . mindenütt nagy tömegember. És Komárom ! . . . Borús, ólomszürke égbolt alatt mint egy lomha higanyfolyam nyúlik el a Duna. Túl rajta Komárom, tornyok, házak, kürtői drága összevisszasága, színes halmaza, egy város, szivünkhöz nőtt város Jókai szülővárosa ... és a hidon túl ez a város már Csehország. Maga az állomás azonban a Dunán innen magyar terület és itt hatalmas tömegbe összeverődve várja vonatunkat a környék népe. Felzúg a Himnusz szava: „Megbünhödte már e nép a múltat és jövendőt . . .■* Vajjon hallják-e ezt odaát a csehek? Apponyi társaságában utazott Bridges tábornok, komoly, markáns arcú angol generális, a középeurópában működő angol misszió parancsnoka, aki csak Bécsig volt vendége Apponyinak. Győrött a pályaudvar épülete plakátokkal volt díszítve. A perront zsúfolásig megtöltő deputáció, komoly csendben, éljenzés nélkül várták a vonatot, amelynek nyitott ablakában a deputáció tagjaitól környezve megjelent gróf Apponyi alakja. Fetser Antal győri püspök üdvözölte Apponyit, majd rövid idő múlva tovább indult a vonat Györgyszentiván, Abdán, Öttevényben és még oly helyeken is, ahol meg sem állt a vonat, az állomásokat mindenütt ellepte az ünneplő meghatott tömeg. A vonat délután három órakor az Ostbahnhofon érkezett Bécsbe. A fogadtatásra megjelent dr. Gratz Gusztáv magyar követ a követség és a magyar kolónia tagjaival. Bécsből este hét órakor indult el a különvonat tovább a Westbanbofról. Az elutazott békedelegáció tagjai. Elnök: gróf Apponyi Albert. Főmegbízottak: gróf Teleki Pál, gróf Bethlen István, Popovics Sándor, báró Lers Vilmos, gróf Somsich László. Megbízottak : Valkó Lajos, Kállay Tibor, Bartha Tibor, gróf Csáky Imre, báró Láng Boldizsár, Konek Emil. Szakértők : Szcitovszky Tibor, Jármay Elemér, Hegedűs Lóránt,. Főtitkárság: Praznovszky Iván, Weitstein János, Haller Ernő. Titkárok: Walter Emil, Török Béla, Kiss Sándor, gróf Csáky István, Ezri Sándor, Bobrik Arnold, Barkóczy György, Ottrubay Károly, Kirchner Sándor, báró Bánffy Zoltán. Sajtótudósítók : Benda Jenő, Fabró Henrik, Ottlik György, Krisztich Sándor, Sally Dezső, Bródy Miksa, Boros Samu. A békedelegációval együtt utaztak a beosztott irodai segéderők, altisztek, nyomdászok és vasutasok.* A bécsi „Neue Freie Presse“ vezércikkben foglalkozik a Neuillyban meginduló béketárgyalásokkal és azt írja, hogy a magyarokat nem fogják olyan barátságtalanul fogadni, mint az oztrákokat, mert hatalmas szószólóik vannak. B. K. Hírek a nagy világból, Magyarország kormánya is elkészítette a földreform tervezetet. Ezt jelentette be Rubinek magyar földmivelésügyi miniszter Miskolczon tartott beszédében. A reform a magántulajdon elvén épül fel, az államnak azonban korlátlan kisajátítási jogot biztosít. Ezzel a joggal az állam úgy fog élni, hogy föld csak azoknak jusson, akik azt megművelni képesek. Egyéb reformokat is jelentett be a miniszter. Többek között a progresszív jövedelmi adót, a munkástörvények revízióját, melynek fő célja lesz, hogy megszüntesse a munkás és munkaadó közötti harcot. A munkástársadalmat nemzeti alapon akarja megszervezni a kormány, a már megszervezett földmivestársadalom mintájára. A földmivesek tömörülését erőteljesebbé akarja tenni a kormány. Felhozta a miniszter Svájcz példáját, ahol minden percben 270 ezer földműves áll készen arra, hogy a rendzavaró elhódított városi elemek merényletét csírájában elfojtsa. Hangsúlyozta annak szükségét, hogy a magyar faj fiai foglalják el a kereskedelmi és az ipar fontosabb pozíciót. A miskolczi nagygyűlésen Kacsó Gyula az ipari munkaság nevében bejelentette a magyar munkáspárt csatlakozását. A miniszter bejárta Borsod, Abauj, Gömör és Zemplén vármegyék nevezetesebb községeit, ahol mnndenütt lelkesen fogadták. Oroszországból jön a híre, hogy az év végén megtörténtek az új szovjet választások. A szovjetek központi tanácsának elnökévé, vagyis az egész köztársaság elnökévé Lenin helyett Kalinint választották. Lenin második helyre szorult és így alelnök lett. Ez természetesen hatalmának és befolyásának nagy hanyatlását jelenti. Budapesten régi szokáshoz híven, jelentős politikai beszédek hangzottak el újév napján. Huszár Károly magyar miniszterelnök a keresztény blokk tisztelgő küldöttsége előtt többek között a következőket mondotta : »Gonosztevők, beteglelkű emberek tönkretettek egy ezeréves királyságot, leprovokálták az ország megszállását, ami 45 milliárdnyi terhet okozott az országnak. Nemcsak a magyar népnek a küzdelméről volt szó : az európai keresztény civilizáció küzdött azzal az ázsiai anarkiával, mely egy izgékony fajnak minden temperamentumával itt próbálta megalapozni az egész Európára kiterjedő szociális forradalmat. Ez a bolsevizmus, mely édes gyermeke a szociáldemokráciának.« »E pllanatban két fix pont van!az egyik magyar nemzeti kormány, a másik a magyar nemzeti hadsereg. E két erőtényező között teljes harmónia és összhang van.« »Megmondom őszintén, fáj nekem látnom, hogy táncolni, mulatni tudnak Budapesten; ebben az országban olyan gyásznak kellene lenni, mintha minden ház csapuzik kik. SKÉra« 2 städatL tFre» palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, sörös, cognacos, likürös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. 42 4 5 WcIimb M«lr és Társa, Gyula*