Békési Élet, 1966 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény
Bonyhay említi, hogy amikor Petőfi — feleségével s alig féléves Zoltán fiával Mezőberénybe érkezett (1849. júl. 5.), „akkor is, mint a negyvenes évek elején, mikor először fordult meg M.-Berényben, Orlainak közbecsülésben álló szüleihez, mint rokonaihoz, beszálltak: ő maga még ama negyvenes évektől származó régibb ismerettség folytán, neje pedig, mint aki kislány korában nem nagyanyjánál volt nevelésben, a a kettős ismeretségnél fogva minket kis fiacskájukkal s annak dajkájával együtt felkerestek, s Mező-Berényben időzésük alatt házunknál mindennaposak voltak." A berényi származású idős Jeszenszky Károly is — aki 1844—1875-ig volt ev. lelkész Mezőberényben — „Vázlatok Mezőberény múltjából" c. munkájában ismerteti röviden a község történetét, és külön kiemeli a Szendrey Juliannával kapcsolatos régi berényi emlékeket: „Azt azonban mégsem hallgathatom el, hogy az említett gimnázium mellett, egy időben virágzott itt egy nőnevelő intézet is, melynek élén Benka Ádám gymnasialis igazgató-tanárnak nagy míveltségű és köztiszteletben álló neje állott. — Mivel pedig ezen intézet abban az időben csaknem egyetlen volt a maga nemében, itt az Alföldön: azért voltak növendékei Békés-, Csongrád-, Heves-, Bihar-, Arad-, sőt Szatmár-megyékből is. Petőfinek, a költőnek neje is itt tanult egykor." Valami kevés fényt Szendrey Julianna maga is vet erre egyik naplótöredékében. Szűkszavú nyilatkozatából következtetni tudunk berényi tartózkodásának időpontjára: „Születtem — 1828. Pestre jöttem nevelőbe — 1840? Haza mentem Endrődre — 1844?"° — Jellemző, még születésének pontos idejét (hónapját, napját) sem tünteti fel. Miért írna éppen berényi tartózkodásáról? Annyit azonban megállapíthatunk belőle, hogy pesti nevelőintézetbe való jutását 1840-re teszi. Ez az évszám helyes, mert apjának Békés megyéből Erdődre való távozása is 1840-re esik. Ekkor kellett leányának is távoznia a mezőberényi nevelőintézetből. Hogy közben rövid időre Erdődre ment, vagy mindjárt a Tanzler-féle intézetbe, már nem lényeges. Valószínűleg rövid erdődi pihenő után indult a fővárosba. Mi kényszeríthette Szendreyt arra, hogy 1840-ben Békés megyéből Erdődre távozzék? Valószínűleg az, hogy Novák Antal c. alispán már 1837. október 23-án egy orosházi uradalomhoz intézett pörbeidéző levelében 11 nemességének igazolására szólította fel. Ügyével több éven át foglalkoztak a megyei akták, s ezek élesen megvilágítják Petőfi apósának „markáns profilját", a rátarti kasznár arcélét. Szendrey ugyanis, amint a feljegyzések tanúsítják, még a tekintetes vármegye szavára sem nagyon hederített. Amikor Károlyi György orosházi uradalmába került, nemességét bejelentette a megyéhez. Mindez azonban kevés volt a valóság igazolására. Ezért felszólították, hogy hiteles irataival jelenjen meg a „Polgári Pereket Vizsgáló Törvényszék" előtt. E felszólító és idéző levél avult stílusa önmagában is érdekes, tartalmilag pedig fontos tényeket rögzít: „Ajánlom hivatalbeli készségemet uraságodnak! Előmbe bejelentette Lengyel Márton, mint Tekintetes Nemes Békés Vármegye ügyésze, hogy noha a megyebeli tagokat nemeseknek követelő Tagok Nagyméltóságos Helytartó Tanácsnak több rendelései, de a tisz- 60