Békési Élet, 1966 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény
zián Györgyné született Major Zsófia — később is jó kapcsolatban állottak a Festeticsekkel. Ezt igazolja egy tulajdonomban levő német szövegű végrendelet,16 amely szerint Major Zsófia minden pénzbeli vagyonát Festetics Vincénére hagyja. Jelentős összeg volt ez — 6000,— forint, amelyet Kutziánné „nagy tőkének" nevezett. — Kutziáné leányára csak ingatlan vagyont hagyott. E végrendelet tehát kifejezi a Kutziánoknak és Majoroknak a Festeticsekhez való mély és bensőséges kapcsolatát, mert a Szendrey Juliannát befogadó Major Zsófia vagyona jó részt is megosztotta a grófnéval, így nemcsak hivatalos függő viszony állt fenn a Festeticsek, Majorok, Kutziánok — tágabb értelemben Szendreyek — között, hanem igen jól elmélyült régi barátság, esetleg rokonság is. A megtalált végrendelet teljesen hiteles. Külső borítékján 10 pecsét hirdeti gazdája aláírásának eredetiségét. Az aláírások között találjuk Bonyhay Benjáminét is. A fentiek alapján kellő hitelességgel állíthatjuk, hogy Szendrey Julianna gyermekkori mezőberényi lakása a II. kerületi evangélikus paplakban volt. Továbbiakban még a leánynevelő intézetről kell biztos támpontot adnunk. III. A leánynevelő intézetben A sokat emlegetett gimnázium és nőnevelő intézet fenntartója kezdetben Wenckheim Ferencné Rosenfeld Karolina volt. Később, 1827-i halálával a két iskola fenntartási költségei teljesen örökösét, Festetics Vincénét terhelték, aki a gimnázium jövőjét már nem tekintette annyira szívügyének, mint a nőnevelő intézetet, amely az ő idejében élte virágkorát. E nőnevelő intézet — éppúgy, mint az 1802-es alapítású gimnázium — Skolka András igazgató szervező tevékenységének volt eredménye. Skolka szarvasi és berényi működése előtt a németországi Saltzmann schnepfenthali nevelőintézetben teljesített tanári szolgálatot. Berényi letelepedése előtt a szarvasi Tessedik Intézetben is kiváló gyakorlati eredményeket ért el. A leánynevelő intézet virágkora nem haladt párhuzamosan, nem esett egybe a mellette működő gimnázium fejlődésével. A leányintézeti élet emelkedése Wenckheim Ferencné és Benka Ádám halála után (1827, 1829) kezdődött, amikor Wenckheimné és Benkáné szerepét fokozatosan Festeticsné és Benkáné leánya, Kutzián Györgyné Major Zsófia vette át.17 Az intézet munkaprogramjában már erősen érvényesültek a gyakorlati élet követelményei. Az ország minden részéről összesereglett fiatal leányok elsősorban szőni, fonni és kézimunkázni tanultak az iskolában. Az intézet a grófi kastély épületében kapott helyet. Az akkor még tágas, emeletes épületben a „fonóka”, — ahogyan a szájhagyomány szerint ma is nevezik — kényes nemesi ivadékoknak és polgári származású leányoknak vált mozgalmas zsibongójává. A híres Salkovitsok leányai is itt tanultak egykor. Sajnos, e nevelőintézet életéről egy versikén kívül már egyetlen írásbeli dokumentum se került elő a mai napig. A szájhagyomány azonban szép és hiteles emlékeket őriz. Oertl János emlékeire kell támasz- 64