Békési Élet, 1974 (9. évfolyam, 1-3. szám)

1974 / 3. szám - SZEMLE

foglalkoztak Petőfivel, különösen az élet­rajzával. Népszerű volt Jókai, Arany, Mikszáth. A 20. század kezdetétől tö­megesebb méretekben írtak Jókairól, Mikszáthról, Balassiról, Vörösmartyról, Petőfiről, Gyulai Pálról. A két háború között a skála színesebb és a visszhang színvonalasabb lett (Petőfi, Arany, Eöt­vös, Jókai, Madách, Mikszáth, Ady, Sza­bó Dezső, Móricz Zsigmond, József Attila, Kodolányi János, Tóth Árpád, Juhász Gyula stb.). Petőfi vonzása szinte állandó, az első világháború után fellépő nemzedék különösen Adyt népszerűsí­tette. Fordításaival igen jelentős szere­pet játszott Petőfi, Madách, Ady nép­szerűsítésében a nagy szlovák költő, Pá­vel Országh Hviezdoslav, akit - a szlo­vák irodalom kiemelkedő alakjai közül - Kollár, Sládkovic után kortársi szin­ten ismert meg a magyar olvasó. A két irodalom kapcsolatának mintegy kirívó jelenségeként kell megemlíte­nünk, hogy a két világháború között Pe­tőfinek csupán egy verse jelent meg új fordításban Szlovákiában, míg a Nyugat a fennállása alatt egyetlen szlovák szép­irodalmi művet sem közölt négy rövi­debb ismertetőn kívül. (A Békéscsabán megjelenő Dabiansky Kalendár 1941-ben közölt új fordítású Petőfi-verset Ján Kasnik csikorgó fordításában: a Füstbe ment tervet.) Ugyancsak megemlítendő sajátossága a két irodalom kapcsolatainak, hogy a századfordulóig a szlovák irodalmat a magyar közönség körében elsősorban szlovák származásúak terjesztették, a két világháború között Szlovákiában ezt a szerepet a magyar kisebbség játszotta. A dokumentumkötet 66 cikket, tanul­mányrészletet közöl, melyből 20 erede­tileg magyar nyelvű. A dokumentumok tükrözik a már említett esetleges kap­csolatokat. Észrevételeket, megjegyzése­ket, bírálatokat, egyoldalú nyilatkoza­tokat, vitahozzászólásokat, leveleket, könyv- és íróismertetéseket, előszavakat tartalmaznak. A szlovák dokumentumok közül megemlítendők (csupán a felso­rolás igényével!) Dugonics Etelkájával, a Tudományos Gyűjteményekkel, Páz­mándi Horváth E. Árpádiászával, Szé­chenyivel, a pánszláv-vitával, Stúrnak a reformkori magyar irodalmi és kultu­rális eredményeket dicsérő hallei beszéd­részletével, a Szózat fordításának vitá­jával, a Kisfaludy Társasággal, Gáspár Imre fordításaival, többször Mikszáthtal, Petőfi költészetével, Jókai regényeivel, az irodalmi kölcsönösséggel, a Nyugat­tal és a világháború előtti modern ma­gyar költészettel foglalkozók. A magyar dokumentumok a Nyitra al­manach­al, a szlovák nyelv tanításának szükségességével, a szótár- és nyelvtan­írás kérdéseivel, a szlovák népdalokkal, Sládkovic Detvanjának és Marinájának fordításával, Sládkovic és Petőfi kap­csolatával, Kollárral, a szlovák Maticá­val, Hviezdoslav és a Kisfaludy Tár­saság kapcsolatával, Stúr tevékenységé­vel és Petőfi szlovák vonatkozásaival foglalkoznak. A szlovák irodalom képviselői közül többek között Safárik, Palkovic, Stúr, Holly, Jónás-Záborsky, Hurban-Va­jansky, Pavel Országh Hviezdoslav, Bansell, Skultéty, Dániel Bachát, Trúchly-Sitniansky, a magyar részről Székács József, Toldy Ferenc, Greguss Ágost, Szeberényi Lajos, Gáspár Imre, Mikszáth Kálmán, Rákosi Jenő kap hangot, ill. teret. A válogatott dokumentumok számba­vételekor derül ki, hogy a magyar-szlo­vák irodalmi kapcsolatok ápolásában milyen jelentős szerepet töltöttek be a Békés megyeiek, noha közülük szinte egyikek sem irodalmi tevékenysége je­lentős elsősorban. Chmel közli Jancso­vics István szlovák-magyar szótárának, ill. nyelvtanának mindkét nyelvű elő­szavát, valamint Toldy Ferenc levelét, amelyben a Magyar Tudós Társaság megbízza Jancsovicsot a szótár elkészí- 659.

Next