Békésmegyei Hírlap, 1939. július (2. évfolyam, 81-93. szám)
1939-07-02 / 81. szám
4_________________EIeKÉSMEGKEI HÍRLAP : TM * Lesoltsóbb szórakozás a ZElg. Katli, és Polgári Kör nyári kertjében Állandóan frissen csapolt sör, minden este 8 órától családias összejövetel. Kellemes szórakozás. Rádió. — Zene. Szives pártfogást kér Oravec Jenő vendéglős. Nemzetközi mozaik A külpolitika nagyüzemében a feszültség egyre emelkedik. A munka egyre lázasabb, a béke biztosítását egyre hangosabban és szaporábban emlegetik és hangsúlyozzák, mint a beteg ember körül a jó egészséget. A külpolitikai nagytorna kétfelé ágazik, végeredményben azonban egy síkon mozog. Gondolunk itt a távolkeleti eseményekre és az európai bekerítéses tárgyalásokra. És hangzanak nyilatkozatok, melyek bizonyos mértékig fokmérői a diplomáciai eredmények állásának Ha némi siker mutatkozik, Chamberlain határozott, sokszor aggressív nyilatkozatokat tesz, ha — mint most is Moszkvában — megfenekszik a elgondolásuk, sokkal szordinósabb beszédeket hallat. * * * Moszkvával kapcsolatban eddig annyi történt, hogy Anglia hajlandó a Szovjetnek minden kívánságát teljesíteni. Nevezetesen: elfogadja az automatikus garanciát, ami azt jelenti, hogyha valamilyen casus foederis fennállását konstatálja pl. Oroszország, akkor a szövetséges országok nem vizsgálhatják meg, illetve nem vitathatják meg, vájjon fennforog-e a segítségnyújtás oka, szüksége, kötelezettsége, hanem automatikusan kénytelenek Oroszország rendelkezésére állani, illetve segítségére sietni. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy ha a szövetség ez alapon tényleg létre jön, Oroszország kapja kezébe azt a tűzcsóvát, mellyel a világ békéjét bármely pillanatban levegőbe röpítheti. * * * Közben Távolkeleten is feszült, sőt egyre feszültebb a helyzet. Tiencin körül a japánok az ellenőrzést egyre szigorítják. Halifax lord ezzel kapcsolatban igen erőteljes hangon nyilatkozott. Kijelentette, hogy szó sem lehet olyan japán követelések teljesítéséről, melyek Anglia számára lehetetlenné tennék a kínai központi kormány politikájának és pénzügyeinek további támogatását. Halifax szerint Anglia teljesen szabad kezet kíván magának biztosítani a jövőben is a Távolkeleten. * * ■ * Hogy ez az elhatározás nagyobb biztosítékot kapjon, illetve, hogy a Chamberlain kezdeményezésére megindult angol—japán tárgyalásokra bizonyos nyomást gyakorolhassanak, Singaporeban angol—francia vezérkari tárgyalások folytak be, melyek állítólag teljes megegyezéssel vég ződtek, a tárgyalások eredményét stratégiai okokból nem tették közzé. Érdekes mellékhajtása a Távol kelei ügynek, hogy a bekerülési politika most keleten is érvényesül, amennyiben Sziámot, Japánnak ezt az eminenter fontos életterét szintén belevonták — minden tiltakozása ellenére a garanciális politika érdekkörébe. * * * Érdekes az is, hogy Franciaország milyen teljes összeműködéssel támogatja az angol bekerítési elgondolásokat. Amikor Moszkvában megfeneklet a bekerütési akció, egy részeredménnyel igyekezett ennek deprimáló hatását csökkenteni. Megegyezést kötött Törökországgal az Alexandrás Szandzsák átengedésével. Ennek azonban van egy hátulütője is, ami súlyos tragédiák magvát rejtheti magában. Ismeretes ugyanis, hogy ez a terület Szíriához tartozott. A damaszkuszi arab nacionalisták már akkor is tiltakozásukat jelentették be, amikor Franciaország kivételes előnyökben részesítette Törökországot a szandzsák területén. Most még nagyobb elkeseredésre lehet számítani és épp ezért a franciák jövője nem mondható túlságosan kedvezőnek A szíriai arabok már évek óta követelik az 1936. évi francia—szír egyezmény ratifikálását. Ha ez megtörtént volna, most nem lehetett volna az alexandretti szándzsokat kiszakítani Szíria testéből. * * * Ennek a külpolitikai magasiskolának néhány figurája minket is érint, így érdekes, hogy francia—török egyezménnyel kapcsolatban megjelenik Hervé tollából egy cikk a Victoire-ban, mely utalva arra, hogy Franciaország milyen áldozatot hozott a szandzsák átengedésével a béke biztosításának, tehát indokolt volna, hogy Románia is adja át Dobrudzsát a bolgároknak és Erdélyt minekünk. Prokter őrnagy az angol alsóház tagja vacsorát adott Barcza György londoni követünk és Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművész tiszteletére. A vacsorán több közéleti előkelőség vett részt és több magyarbarát felszólalás hangzott el. Minket azonban már csak a testek tudnának meghalni. * * * Különösen akkor, ha az aposztrofált Románia külügyminiszterének kijelentését olvassuk. Calinescu úr ugyanis így nyilatkozik meg: szósem lehet Romániával kapcsolatban olyan tárgyalásokról, melyek során területi kérdéseket vetnének fel. Szerinte amíg egy román katona puskát foghat, szó sem lehet arról, hogy Románia határaihoz nyúljanak. Románia határaihoz nem is akar nyúlni senki, de ne feledjük, hogy igazság is van . Erdély nem Románia gató főmérnöki napidíjáltalányon kívül, kik részére és mennyi számoltatott el a 2200 P-s igazgatási, 2500 P s fentartási, 1500 P-s öntözési és az 1938. évi zárszámadás során felbukkant 1691.83 P t kitevő töltéserősítési és belvízrendezési útiköltségekből. 4. Meg akartam tudni annak indokolását, hogy a vagyonmérleg teheroldalán feltüntetett 34.637-91 , miért nem fordultatott éspedig idejében az előírt munkálatokra? Meggyőződésem ugyanis, ha mindez megtörtént volna, bizonyára mentesülünk az árvíz okozta pánik és válságos helyzetek sorozatától. 5. Meg kívántam állapítani, hogy kik a választmány tagjai s ezek közül név szerint ki és hány szavazatot reprezentál az Ármentesítő társulat 460 érvényes közgyűlési szavazatából. 6. Meg akartam kérni, magam s törpe ellenzéki érdekeltségi társaim nevében az igazgató Főmérnök urat, hogy a bekövetkezett szomorú helyzet tapasztalatai alapján dolgozza át az 1939. évi költségvetést, készítsen egy, a fenyegető anyagi összeomlásból kivezető takarékossági és megfelelő leépítésekkel járó pénzügyi tervezetet. Végül 7, mint Gyula , városi képviselő, meg kívántam tudni igazgató Főmérnök úrtól, hogyan volt lehetséges az a városi közgyűlésen elhangzott kijelentés, mely szerint az Ármentesitő vezetése mellett végzett öntözési berendezkedés óca 25.000 " ráfizetéssel"nem sikerült s azt az Ármentesitő irányításának kirekesztésével, új költséggel, más kezekre kellett bízni. Ezek lettek volna szerény kérdéseim, amelyeket személyesen kívántam feltenni s amelyekre sürgős és kimerítő választ kérek, annak megadási módját igazgató Főmérnök úrra bízva. Gyula, 1939. jun, 28-án. Teljes tisztelettel: Tábor József. NYÍLTTÉR E rovatban közöltekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget Nyílt levél Nagyságos Kienitz Vilmos igazgató főmérnök úrhoz. Ismételten kerestem Önt hivatalos helyiségében személyesen, hogy az Ármenksitő ügyiben bizonyos kérdésekre felvilágosítást nyerhessek, a miután egy ízben megtörtént, hogy míg én órák hosszat várakoztam a hivatalos óra alatt igazgató főmérnök úrra irodájában, addig ön az Otthon vendéglő hűvös helyiségében nyugodtan sörözött. Ezért, minek t én kevesebb címen és alig-alig dotált időm nekem is drága, telefonon kívántam Igazgató Főmérnök úrtól megtudni, hogy mikor terjezthetném eléje kérésemet Több eredménytelen telefonálási kiséret után végre 28-án reggel kap esőtt a telefonos kisasszony s mielőtt magamat megnevezve s kérelmemet előadva tárgyalásunk megindulhatott volna, Ön ingerülten „mit akar?“ kérdéssel vezette be beszélgetésünket. Meglepetve a különös hangtól, mégis előadtam kérésemet, hogy ármentesítő ügyben kívánok bizonyos felvilágosításokat kérni. — Adja be írásban, — ez volt rideg válasza. Igazgató Főmérnök Úr ! Nem értem ezt az eljárást. Társulatunk alelnöke, szakaszmérnöke, a telefonos kisasszony, akiktől több ízben kértem hivatalos ügyben szóbelileg rövid úton felvilágosítást, mindenkor készségesen állottak rendelkezésemre, lévén nekik is bizonyára az az álláspontjuk, hogy igen sok nézeteltérés kiküszöbölhető és sok időrabló formalitás elkerülhető, ha személyes tárgyalás során felvilágosítás kéretik és adatik. Közgyűlésünk óta azonban, ahol is Ön a magas román hadvezetőség stratégiai terveinek megfejtőjévé és publikálójává léptette elő magát, úgy látszik, érintkezése terén új rendszert vezetett be s ezentúl mindenkivel csak írásban hajlandó tárgyalni. Azt ugyanis egyenlőre nem szeretném feltételezni, hogy ezen írásbeli tárgyalási kötelezettség csak személyemre vonatkozik, mert bátorkodtam, mint „zajongó, törpe ellenzék- Társuatunk közgyűlésén bírálat tárgyává tenni az Ön hivatalos kötelessége teljesítése keretében kifejtett vagy ki nem fejtett tevékenységét. Rendben van Alkalmazkodom az új tárgyalási rendhez, sőt tovább megyek és nem irásban, hanem nyomtatásban teszem fel ezúttal tiszteletteljes kérdéseimet. Kérek, amennyiben a társulatnak még van, egy példányt az 1938. évi költségelőirányzatról készített sokszorosítványból. Tekintve, hogy a közgyűlések nem minden határozatával értek egyet, azok ellen fellebbezni kívánok, bele kívántam tekinteni a választmányi és közgyűlésről felvett jegyzőkönyvekben. Meg akartam állapítani a számadásokból, hogy a 2400 P-s igaz Rio de Janeiro—Frankfurt 35 és fél óra A múlt pénteken Rio de Janeiróba II 10 kor elindul német transoceani repülőgép szombaton 21 46- kor érkezett meg a Majna melletti Frankfurtba. A Brazilból Afrikán át érkezett gép a hatalmatat 35 és öl óra alatt telte meg, ennek magyarázata ott található, hogy a német Lufhinsa kitűnően szervezett állomás-szolgálata a minimálba szorítja le a szükséges posta- és üzemanyag végett végrehajtott leszállások időtartamát. Az érkező gépeket mindenhol már előre elkészítve várják a postazsákok és az üzemanyag A szerelők tucatjai veszik körül azonnal a gépet és vizsgálják át az utolsó porcikáig, úgy, hogy a pilótáknak semmi dolguk és a közbeeső leszállásokon idejüket valóban pihenéssel töltik el, míg tovább indulnak