Belügyi Közlöny, 1923
1923-04-02 / 16. szám
A törvény 15. §-a kimondja, hogy az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményeire vonatkozó rendelkezések a vármegyei alkalmazottakra is kiterjednek. Mindazokat a jogszabályokat tehát, amelyek az állami fizetési rendszerbe tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményeit, — ideértve a kedvezményes árú természetbeni ellátást, valamint a hivatalos kiküldetéseknél és átköltözködéseknél járó illetményeket is, — szabályozzák, vagy a jövőben szabályozni fogják, a vármegyei alkalmazottakra is alkalmazni kell. Ezzel a V. Ü. Sz. 25. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a vármegyei alkalmazottak napidíjának mérvét a vármegye szabályrendeletében állapítja meg, érvényét, a vármegyei szabályrendeleteknek idevonatkozó rendelkezései pedig hatályukat vesztik. További folyománya a törvény említett rendelkezésének, hogy azok a vármegyei alkalmazottak, akik a háztartási költségvetésben felvett állást töltöttek ugyan be, de akik az 1904 : X. t.-c. hatálya alá nem estek (díjnokok, napibéres szolgák), azokra az illetményekre (napidíj, napibér), amelyekben a hasonló állami alkalmazottak részesülnek, szintén igényt tarthatnak. Nem terjed ki azonban a törvény hatálya a 15. §. második bekezdésében nem emntett azokra az illetményekre (pl. utiátalány, hivatalos órán túl teljesített munka díjazása), amelyeknek fedezéséről a vármegye közönsége önerejéből köteles gondoskodni. Az állami alkalmazottak illetményeire vonatkozó jogszabályoknak a vármegyei szolgaszemélyzet tagjaira való alkalmazásánál az állami kezelő altiszt alatt a vármegyei altisztet, az állami egyéb altiszt alatt pedig a vármegyei szolgaszemélyzetnek rendszeresített hivatalszolgai állásra alkalmazott többi tagjait kell érteni. A törvény 17. §-ának az a rendelkezése, hogy a más létszámba tartozó alacsonyabb fizetési osztályba sorozott álásra megválasztott tisztviselő a korábbi magasabb fizetési osztályba soroztatásra nem tarthat igényt, az 1912 . LVII. t.-c. 38. §-ával lényegileg megegyezik. Jövőre azonban, amikor a magasabb fizetési osztályba való előlépés az összesített létszámban elfoglalt ranghely alapján történik, e rendelkezésnek fokozottabb jelentősége lesz, mert megakadályozza azt, hogy a létszámba tartozók rangsorát és előlépési esélyét az idegen létszámból odajutó tisztviselők ronthassák. E tisztviselők részére a törvény csak azt biztosítja, hogy a korábbi állásukban esetleg húzott magasabb nyugdíjba is beszámítható illetményeiket fizetés természetével bíró személyi pótlékként megtartják. A törvény 2. §-ának 9. pontjában érintett azok a vármegyei aljegyzők és szolgabírák, akik saját személyükre nézve a VII. fizetési osztállyal járó illetményekre már igényt szereztek, ha később oly állásra választatnak meg, amelynek legalsó fizetési osztálya eddigi fizetési osztályuknál alacsonyabb, a magasabb fizetési osztállyal járó összes illetményeket továbbra is megtartják, a rangsorolást azonban ez a magasabb illetmény nem érinti. Bár a törvény rendelkezéséből nyilvánvaló, mégis rámutatni kívánok arra, hogy annál a tisztviselőnél, aki azért helyeztetett nyugdíjba, mert az általános tisztújításkor előbbi állására nem lett megválasztva, valamint az 1922 : VI. tt.c. alapján végelbánás alá vont tisztviselőnél, újabbi alkalmaztatása esetén az ugyanabban az állásban, illetőleg ugyanabba az összesített létszámba tartozó állásban eltöltött szolgálati időt úgy a rangsorolás, mint az illetmények szempontjából számításba kell venni. A vármegyei tisztviselők illetményeivel szoros kapcsolatban áll a törvény 16. §-ának az a rendelkezése, amely új fegyelmi büntetésként a magasabb fizetési osztályba vagy fizetési fokozatba, avagy a kárpótlékba való előlépésnek meghatározott időre való elvonását állapítja meg és ezzel lehetőséget nyújt arra, hogy a fegyelmi hatóság a súlyos fegyelmi vétséget méltóképen, az illető tisztviselőt érzékenyen érintő módon megtorolhassa, anélkül, hogy ez a mai gazdasági viszonyok között sok esetben elviselhetetlen magas összegű