Bereg, 1880 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-13 / 2. szám
2. szám. Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszászban, Árok-utcza 43. sz. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamitiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. A kéziratok nem adatnak vissza. Beregszász, 1880. január 13. TÁRSADALMI és MEGYEI ÉRDEKE HETILAP. A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI DÍJÁEl Egész évre............................................. 4 írt. Félévre ................................................2 frt. Negyed évre....................... 1 írt. Egyes számp 10 kr. VI-ik évfolyam. Bélyegdíj: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények készpénzfizetés mellett fogadtatnak el. HIRDETÉSI DIJAK: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr, 100 szóig 1 frt stb. aránylag. Nagyobb terjedelmű hirdetésnél iOo/o_ levonatik. ELŐFIZETÉSI a ISSO-ik évi hatodik évfolyamára. Lapunk a jelen ujév beálltával hatodik évfolyamát kezdte meg. A letűnt 5 év alatt beláthatta megyénk közönsége, hogy egy ily közművelődési közegre tanügy, ipar, kereskedelem előmozdítása s általában a társadalmi közszellem felébresztése, fentartása s lehetőleg előbbrevitele szempontjából nélkülözhetetlen szüksége van. Nem akarunk jelenleg e tárgyról, melyről már annyit és annyiszor beszéltünk, hosszasan értekezni, csupán egyszerűen bátorkodunk kérni a megyei olvasóközönség szives szellemi és anyagi támogatását ez uj évben is. Lapunk jelenleg már helyben nyomatik és expediáltatik ,,Nagy Lajos és társa Sallay Gyula“ könyvnyomdájában, mely czég a lap kiadását is magára vállalta s a pontosságért kezeskedik. Az előfizetési árak az eddigiek: Egész évre .......................A frt. Félévre ............................2 frt. Negyedévre.......................1 frt. Nyilttér * ra 20 kr. Kérjük az előfizetési összegnek mielőbb leendő beküldését a lap kiadóhivatalához czímezve, nehogy a szétküldésnél akadály álljon elő. Gyűjtőknek 10 előfizető után egy tiszteletpéldányt küldünk Felkérjük a megye köztörvényhatósági, lelkészi és tanítói hivatalait gyűjtések eszközlésére. Beregszász, IKSO. január 5. % Kóródy Sándor, Janka Sándor, főmunkatárs, felelős szerkesztő, lap tulajdonostársak. Sallay Gyula, Nagy Lajos, kiadótulajdonostársak. j^ELHIVÁS J^YRAI ÁLOÉK. I. Tövises rózsa Czégértek egy utcza-szögleten libegett. Ott láttalak egyszer az utcza ajtóba. És e naptól fogva nem látott engemet Soha senkise más vendég-fogadóba, Ti nálatok lettem mindennapos vendég, Lekötve szépséged varázsa, bűbája ... Elgondoltam: hej ! ha leszakíthatnálak Útszéli csapszéknek kinyílott rózsája! Bezzeg büszke is volt a „tátelelében“ Az úri vendégre!... Mindig két rét hajolt Ha hozta a pincze legisiegjobb borát, A mi voltaképpen: maszlagos íre volt. S egyedül csakis a nagy tisztelet miatt fogott fizetéskor duplán a krétája... Bántam is én! csakhogy téged láthattala k Utszéli csapszéknek kinyílott rózsája! Hányszor látott az est, — elfödezvén árnya — Titkon besuhanni a kis benyitóba. Te már vártál reám... Csókhoz is jutottam Alkalom adtával, bár csak hébe-hóba. Mert menyke-legény volt a „táti“ s résen állt... Egy pár szó Beregmegye házi iparáról A házi ipar ügye országszerte hódításokat tesz. — A házi ipar nem uj dolog; meg volt ez hazánk egyes közegeiben ember-emlékezet óta; különböző produktumok házi iparszerü előállításával megyénknek is minden községe dicsekedhetik. — Az a kézzelfogható haszon, mely a házi ipar által termelt különböző készítményekből pár garasocskát hoz a konyhára, mindinkább megkedvelteti ez ügyet hazánkban. Megyénk székvárosában a kormány anyagi segítségével, a város és az értelmiség áldozatkészségével felállíttatott a kosárfonó tanműhely, s a polgári nőnövelde mellett a varró iskola. Sohasem csukódott le a szempillája, , Fennvirasztott velünk... Féltett kissé téged Útszéli gsapszéknek kinyílott rózsája! — Csalfa pillangóként — te tudtad a módját: Hogyan kell a legényt lépre csalogatni, Biztatni a remény csengő aranyával, Hanem a fizetést egyre halogatni.... így tartott a játék. Én egyre reméltem, hogy czélom elérem végre, valahára.... S hozzátok vándorolt minden fizetésem Útszéli csapszéknek kinyílott rózsája! Csak mulattam egyre... Mig egy napon aztán Hivatalomból is szépen kicseppentem. Persze, hogy ezután másképpen fogadott Emberséges atyád, ha hozzátok mentem. Kiegyenesedett dereka mint a nád, Fanyalgó mosolytól elszokott a szája,... Hanem azért duplán fogott a kvétá ok Útszéli csapszéknek kinyílott rózsája! Soká sen mulattam egyszer! s hogy kevés a Pénzem, vettem észre csak a számadáskor. Sebaj! szóltam vigan felszedelőzködve, Ezt a kis tartozást megfizetem máskor. S indulni akartam, de te utam álltad, Szóltál: ily fizetés minálunk nem járja! És sajátkezüleg le húztad a rokkom, Utszéli csapszéknek tövises rózsája", Közben legyen mondva az anyagilag virágzó, gazdag Munkács város képviselőtestülete még a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával elejtette egy „műmetszeti tanoda“ felállításának ügyét, s amily nagy volt a buzgalom a miniszteri biztos Munkácson járta alkalmával, oly kevés lett, akkor, midőn tettre került volna a dolog. Szalmatűz hirtelen lobban, gyorsan alszik! Megyénk egyes községeiben a házi iparnak különböző nemei gyakoroltatnak , s egyes iparág meglehetős jövedelmet biztosit az azzal foglalkozóknak. Legterjedtebb a kendernek durvábbszerű feldolgozása, mely e megye minden községében honos. — A felvidék lakói, különösen a Munkács körül fekvő orosz és magyar községek lakói, a vásznat fehéritetlen állapotban, rőfönként árulgatják a munkácsi piaczon, sőt a vászon fehérítve — mint ruhanemű is — kerül itt árusitás alá. Kendők, zsákok orosz asszonyoknál rendesen kaphatók. A Tiszahát módosabb lakóinál hol a talaj is alkalmasabb a kendertermelésre, a szövés nagyobb mértékben otthonos mint a felvidéken, de e népnél már azt tapasztaljuk, hogy a fényűzés ütött tanyát s a gazdasszonyok a téli napok munkájával elkészitett vásznat fele értékben becserélik az úgynevezett csipkéstótoknál, alig pár hónapig tartó durva gyolccsal. — Vannak azonban módosabb családok, hol a házilag készült vászon 100 — 200 méterével van összehalmozva. II. Modern szerelem. Elmondtam a kis leánynak Akadozva, észhagyottan: Hogy ki eddig érzéketlen Ke valók, tűz vagyok mostan . . . Hogy szivemnek minden egyes Dobbanását csak ő birja, S ha ö nem lesz, csak a sir lész Vérző szivem balzsamirja .. . Hogy egy fotó mosolyáért Éltemet is oda adnám, S egy csókjáért becsületem Sárbadobnám, eltapodnám. S tudj isten! még mit beszéltem. Szavaimra mit se mondott. Csak egyszerre — óh boldogság! — Reszkető karomba omlott. . . Ráborult a kebelemre Mint virág borul a habra ... „Hát eljössz-e feleségül Hozzám?“ kérdém szivdobogva. S mit felelt ő ? úgy szeretlek Hogy érted tán meg is halok . . . De — megbocsáss! — nőd nem leszek, Mivel nincsen hivatalod! Szunyoghy Sándor,