Bereg, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-08-26 / 34. szám

Tanügyi értesítés. A munkácsi kir. államgymnásiumban a beiratások az 1883/4-ik tanévre 1. évi auguszt. hó 29, 30 és 31-ik napján fognak megtartatni. Ugyan e napokon tartatnak meg a fölvéti-, pót- és javító vizsgálatok is. A magántanulók vizsgája aug. 28-án leend. A tanév szeptember elsején veendi kezdetét. A később jelentkezők mulasztásaik indokolása mellett fognak bejegyeztetni. Munkács, 1883. augusztus 20. FANKOVICH, igazgató. A budapesti állami középipartanoda igazgatójától. A budapesti állami középipartanodában ("Vill. kér’ bodzafa-utcza 28-ik szám) a beiratások szeptember hó elsején kezdődnek és 15-ig tartanak. Az intézetbe rendes tanulókat felvétetnek: 1. Azok, kik az iparos tanulók számára szervezett iskola három évi tanfolyamát bevégezték s legalább is j­ó osztályzatú bizonyítványuk van; 2. a polgári iskola, gymnasium vagy reáliskola négy alsó osztályából j­ó sikerű bizonyítványt nyertek ; 3. iparos segédek és mindazok, a­kik a kívánt elő­­készültséget felvételi vizsgálat utján*bizonyítják. Azon tanulók, a­kik valamelyik középiskola négy alsó osztályának elvégzése után lépnek az intézetbe, jo­gosítva vannak az egy évi önkéntességre. VEGYES HÍREK. • A városi felügyelő bizottság a f.,jun. 30-ról 55. sz. a. nyert megbízatásához képest — mint értesül­tünk — legközelebb egy terjedelmes memorandumot szer­kesztett s nyújtott be a városi képviselőtestület elé. Ez emlékirat leginkább a város pénzügyi viszonyok recons­­ruálásával, a régibb számadások megvizsgálásából kitűnő anyagi helyzet feltüntetésével foglalkozik s végül a városi ügyek vezetésére vonatkozó czélszerű intézkedések be­hozatala iránt terjeszt elő elfogadás végett indítványokat. Volt szerencsénk ez emlékiratba futólag bepillanthatni s örömmel jegyeztük fel abból azon jelentést, hogy a város­nak a kölcsön kamathátralék törlesztésére szükséges 23000 frt fedezéséül csak futólag összeszámítva s a kétes követeléseket felenyi értékben véve is fel, 38515 frtja van künn, melyből a követelés kifizethető volna. Megnyug­tatására szolgálhatna a kimutatás minden városi polgár­nak, ha biztosítva volnánk a felől, hogy ezek biztos szá­mítási alapul elfogadhatók. Azonban úgy hisszük: e ki­mutatás csak illusórius, a­mennyiben a kimutatott köve­telések legnagyobb része nagyon kétes értékű s nemcsak ez év folyamán, de talán soha sem lesz behajtható. — — Helyeselnünk kell azonban a felügyelő bizottságnak a városi közigazgatás reformálására vonatkozólag tett indítványait, melyek röviden a következőkben foglalha­tók össze: 1. A polgármester a kiutaló könyvön kívül végrehajtási nyilvántartási könyvet is vezes­sen. 2., A tisztviselők lelkiismeretesebbek és a képviselő­testületi tagok a gyűlések látogatásában szorgalmasabbak legyenek. 3. Inditványoztatik, hogy minden hónapnak egy erre előre meghatározott napján a megyei közigaz­gatási bizottság mintája szerint képviseleti közgyűlés tartassák s ennek első és főtárgya legyen mindig a pol­gármesternek a városi közigazgatás minden ágára kiterjedő jelentése. 4., Minthogy a városi pénztárnok sokféle termé­szetű pénzek kezelése miatt túlterhelésről panaszoskodik, a városi tanács ez iránybani előterjesztéssel és javaslatté­tellel bízassák meg. — A benyújtott jelentés a legköze­lebbi képviseleti közgyűlésen kerül tárgyalás alá. Felhív­juk arra előlegesen is a városi képviselőtestületi tagok figyelmét. * Eljegyzés: Dr. Lukonics Sándor, homonnai ügyvéd, legközelebb eljegyezte városunkban Ekkel Szi­lárdka kisasszonyt, Ekkel György hitelintézeti ügyvéd műveit lelkű, kedves leányát. Az ég áldása kisérje fri­gyüket ! * A városi tanács f. hó 25-én tartott ülésében megrendelte a Tót­ utczai utón a már egy éve kihor­dott alapkövek lerakását. Szép határozat, csak legyen az is, a ki végrehajtsa! * A beregszász-badalói útvonal kiépítéséhez dicséretes buzgalommal láttak hozzá nyár elején úgy a kir. mérnöki hivatal, mint a községek. Most azonban a munka teljesen szünetel, hozzá még a földmunkából egy kapavágást sem teljesittetett. Felkérjük az államépité­­szeti hivatalt e földmunkák minél előbb leendő teljesíté­sére, mert ha e munka késő őszre halad, az útépítésnek majdnem egy évig ismét szünetelni kellene a kedvezőtlen talaj­viszonyok miatt. * „Mit iszik a közönség“ czimü, lapunk múlt számában foglalt közleményre vonatkozólag azon értesí­tést vettük, hogy megyénk alispánja f. év julius hó 18-án 6518. sz. alatt valamennyi szolgabiróhoz és a két rende­zett tanácsú város polgármesteréhez egy rendeletet bo­csátott ki, melyben felhivatták, hogy a savanyuvizzel űzött házalást azonnal tiltsák be, és hogy a vegyelmezés alá nem vett ilyen vizek árulását meg ne engedjék, a rendőri,­­ illetve csendőri közegeket utasítsák, hogy ezen betiltásnak érvényt szerezzenek, és a­kit ily házalá­son érnek, azt a visszaélés megtorlása végett azonnal a szolgabirónak, illetve a városi rendőri hatóságnak jelent­sék be; végül: ily vizek árulása a fogadókban és korcs­mákban is szigorúan eltiltandó. — Felhívjuk mi is köz­­igazgatási illetékes hatóságainkat, hogy e rendelet leg­szigorúbb foganatosításáról annyival inkább gondoskod­janak, mivel ez nézetünk szerint igen fontos közegész­ségügyi érdek s az ez irányban tudomásunkra jövő hivatalos mulasztást épen ezért mi mindenkor kötelessé­günknek tartatandjuk a legkiméletlenebbül köztudo­másra hozni. * Kigyult az Utcza. E hó 23-án az Ardó-utczán vastagon szétszórva levő gaz kigyuladt, melyet azonban sikerült beoltani, mielőtt a szél szétszórhatta volna a tüzet. "Valóban megrovásra méltó azon rendetlenség s tisz­­tátalanság, mely a városban egy idő óta napi renden van. Gaz, szemét, piszok és rondaság lepi el az utczák egy részét, mely némely helyeken, például a br. Uray-féle telek környékén undorral tölti el a szemlélőt. A városi középületek a legrondábbak. A városi közkorcsma udvara undorító látványt nyújt, a színházba járó közönség szeme és orra is kellemetlen benyomásnak van kitéve. A fő ut­­czákon betiltott pálinka­égetési üzletek tulajdonosai oda se hederítenek a tilalomnak, a tűzbiztonsági szabályok sem tartatnak meg. Mindezen rendetlenségekre — miután a városi tanács azok megszüntetésére elég erélylyel nem bír — felhívjuk az alispáni hatóság figyelmét. * Kossuth Lajos névestélye múlt pénteken szépen folyt le városunkban. A namény-utcza rendes szokás szerint általánosan ki volt világítva, más utczákon is lehetett látni kivilágított ablakokat. A „vasúthoz“ czímzett szállodában pedig nagy számú közönség gyűlt egybe s Fátyol Károly művészi gordonkajátéka s Fátyol Lajos zenetársulatának lelkesítő zenéje mellett kedélyes estélyt rögtönöztek az agg nagy hazafi tisztelői. * Gönczy Pál miniszteri tanácsos úr, ki a vallás és közoktatási minisztériumban a nép- és polgári iskolai szakosztály vezetője, mint értesülünk, e hó végén vagy a jövő hó elején személyesen jön városunkba, hogy a helybeli polgá­riiskola államivá tételét foganatosítsa s egyszersmind a gazdasági szaktanfolyamot létesítse. E jel arra mutat, hogy közönségünknek gymnasium nye­rése iránti óhajainak teljesítése végleg levétetett a napi­rendről s felsőbb kinevelő intézetünk jövőjének biztosítása a jelenlegi alapon vétetik foganatba. Megelégedésünkre szolgálhat azonban a tudat, hogy közoktatási kormányunk a lehető módon mégis igyekszik segélyünkre m­enni tan­ügyi érdekeink ápolásában. Örömmel fogadhatjuk e törekvést a jelenben s nincs okunk akadályokat gördíteni e nemes szándék teljesülése elé. Ha jelenleg többet nem érhetünk el, a szebb jövő reményébe vetett szilárd hittel igyekezzünk a jelent biztosítani a jövő számára!... * Lászi és Munkács. Munkácsról értesülünk, hogy ottan Lászi társulata oly jó emléket hagyott, hogy e napokban mozgalom indult meg a társulat visszahivá­sára s már negyvenen felül van azok száma, kik a bér­letre magokat előjegyezték. Dicséretére válik a derék munkácsiaknak, hogy a szinügyet úgy felkarolják, de a színtársulatnak is, mely oly rövid idő alatt annyira meg­tudta magát kedveltetni. * Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Putz Kálmán díjas fogalmazó gyakornokot a bereg- és ugocsa­­megyei m. kir. adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fo­galmazóvá nevezte ki. * Tanítónő választás. A helybeli ref. elemi iskoláknál újonnan rendszeresített tanítónői állásra f. hó 19- én a budai tanitónőképezdében kitünőleg képesített Fröhlich Julia tanítónő választatott meg. * Próbabál: Blajer József táncztanitó folyó hó 18-án egy próbabálban mutatta be növendékei előmene­­netelét a legújabb tánczokban. Körülbelöl Vall óráig tartott,a jelenlevő szülők teljes megelégedését kiérdemelt tünczpróba. Sajnálni lehet, hogy a szülők oly kevéssé érdeklődnek az ily gyermekmulatságok iránt, hogy a mintegy 70—80-ra tehető tanítványok szülői közzül alig 10—12 jelent meg e próbabálon is. Ily nagy mérvű közöny egyáltalában nem érthető s nem helyeselhető. * Az Ungváron f. évi szept. hó 8—11-én a kassai ipar és kereskedelmi kamara s az ungmegyei gazd. egyesület által gróf Széchényi Pál közgazdasági miniszter ur védnöksége alatt rendezendő gazdasági és borászati kiállítás sikere érdekében a rendező­ség serényen buzgólkodik. A bejelentések sűrűn érkez­nek a rendező bizottsághoz. A felső magyarországi borok, gazdasági gépek, tenyészállatok, ipartárgyak nagy men­­­nyiségben lesznek feltalálhatók e kiállításon s a kisebb birtokosokon felül az ungmegyei nagyobb birtokosok, valamint Bereg megyéből grf Schönborn Ervin munkácsi uradalma is nagyban lesznek képviselve a kiállításon. A kiállításra vasúton beküldendő tárgyak szállítására nézve az államvasutak s a magyar északkeleti vasút azon kedvez­ményt nyújtották, hogy a kiállítási áruknak Ungvárra való szállításáért a szabályszerű díj fizetendő ugyan, a vis­­­szaszállítás azonban díjmentesen eszközöltetik. A­mi a sze­mélyjegyeket illeti, a m­ északkeleti vasút a következő kedvezményt nyújtotta: szept. 6-tól bezárólag szeptember 20- ig a kiállítást látogatók mindazon állomásokon, me­lyeken a szobránczi fürdőbe szóló (Ungvári állomásig) mérsékelt áru mallet-tarti jegyek vannak, ezen jegyek válthatók oly formán, hogy azokat visszautazás előtt a gazd. egylet által láttomoztatni s annak bélyegével ellátni tartoznak. A kiállításra menő idegenek elszállásolásáról a rendezőség gondoskodik, a­ki ezt igénybe venni óhajtja, jelentse bejó eleve Mihalkovich József egyl. titkárnál. A kiállításra szóló bejelentések még mindig elfogadtat­nak. A kiállítás megnyitása szept. 8-án leend. Felhívjuk megyénk gazdáit és bortermelőit, hogy termékeikkel minél nagyobb számban részt venni s megyénket e kiál­lításon, méltóan képviselni siessenek. * Kígyó a fürdőkádban. Egy hires fürdőben a minap egyik fürdőszobából heves csengetés hallatszott. A fürdő személyzete összefutott s már a fürdőszoba előtt vallották e rémes sikoltást: „Segítség! segítség! kígyó! kigyó!“ — Borzadva törik be az ajtót. A nő félig ájultan a kád egyik szögletébe húzódott. Nem bírt már beszélni sem s csak kezével mutatta a kádban úszkáló hosszú fekete kígyót. Az egyik leány nagy elszántsággal meg­ragadja azt, míg a többiek még lélekzetöket is elfojtva ijedten nézték a veszedelmes jószágot — a­mi nem volt más, mint az illető hölgy ezopfja. Ezt nézte ijedtében kígyó­nak. — A hölgy hosszú szép haját a fürdőben mindenki csodálta; azóta a fürdőleányok fecsegése miatt csak „kí­gyós hölgy“-nek nevezték, de nem sokáig, mert még másnap elutazott a fürdőből. * Lelkiismeretes borivó. E napokban Páris­­ban egy 70 éves agg halt meg, ki 50 éven át az elfo­gyasztott folyadékokról pontos könyvvezetést vitt. A bor nem fogott ki rajta úgy, mint Noén, mert hajnali harang­szóra, vagyis éhomra naponta 4 liter bort ivott meg, mi 50 éven keresztül 73000 litert tesz. A háromszori napi étkezések mindenike előtt két pohár absintot nyelt le, tehát egy félszázad alatt ez is a nem megvetendő 109­ 500 pohárkára szaporodott fel. De ahol az alap meg van vetve, gondosan el van takarva, hogy a nap sugarai az üregbe be ne hatolhassanak. A deszka korláton kívül m­ár látni a hó és jég képződést, mely a nap heve daczára sem képes felolvadni. Az ajtó felett levő vastáblán dombor aranyos betűkkel a következő felirat örökíti a barlang felfedezőinek neveit: „E barlang felfedezőinek Buffing Jenő, Méga Endre és Láng Gusztávnak elismerésül a városi közönség. Felfedeztetett 1870. év junius 15. A mint az ajtó előttünk föltárul, mindjárt érezzük a hideg légáramlatot, mintegy 8—10 fokú lépcsőn ha­ladunk le, melynek mindkét oldalát vastag jég képző­dések borítják és elérjük a „kis termet“. Ez egy nagy körterem, melynek talaját vastag jégkéreg borítja, bol­tozatjáról pedig mind meg­an­nyi csillagként ragyog a a hóval vegyes jégcsillár. A bemenettől sokra egy teme­­tőszerű helyiség vonja magára figyelmünket; több kü­lönféle nagyságú jéggulák emelkednek itt ki a talaj­ból, melyek e kísérteties üregben a lámpák fényei által megvilágítva sík­ emlékek gyanánt tűnnek fel. Ezzel kapcsolatban van a „nagy terem“. Megragadó látvány tárul itt szemünk elé. A szemkápráztatólag ragyogó óri­ási boltozatot egy oldalról a hegynagyságú jégtömeg, más oldalról a talajjal összeforrva óriási jégoszlopok lát­szanak tartani. Egy óriási amphitheatrumba képzeli itt az ember magát, melynek padlója kristályból, boltozata és oldala gyémántokból van kirakva. Néhol a boltozat tünd­höz hasonló alakzatokat mutat, azt hinnék, hogy a hópehely csak az imént borította el, másutt hatalmas jégcsapok csüngnek alá a levegőbe s minden lépten le­zuhanással fenyegetve, egyik fülében pedig egy szabályos négyszögű alapon nyugvó gömbölyű jégszobrot világít meg a lámpa, mely négy év óta képződött s tüköroszlopnak neveztetik. Alig tudunk megválni e tündér­palotától, lábunk szinte hozzátapad a tükörsima padlóhoz, oly jól esik itt álmélkodni a természet nagyszerűségén. A vezető hangja ráz fel most már merengésünkből; ha megmutatta a paradicsomot, most már be akarja mutatni a poklot is. Sötét mély üreg tátong előttünk, melyből a lámpák fényes csillárok gyanánt ragyognak fel. Borzadva tesszük lába­inkat a síkos lépcsőre, kezeink idegesen kapkodnak a jéggel borított karfához, 142 lépcsőn kell lemennünk, hogy talajt érjünk. A látvány a­mi itt elénk tárul, kárpó­tol minden kiálláti félelmet. Először is magára vonja figyelmünket az a nagy megfagyott vízesés, mely a nagy teremből omlik alá a mélységbe; oly hiven és meglepően tükrözik ez vissza a vízzuhatagot, mintha csak szemünk előtt fagyott volna meg. Ehez közel látható a „lugas“, melyet a meredek jéghegyek miatt ugyan nem közelít­hetünk meg,de a vezető, magnesium szalagjai segítségével eléggé megvilágítja, hogy fogalmat szerezhessünk annak nagyszírűségéről. Még eddig mindig óriási űrben halad­tunk, de most utunkat egy jéghegy zárja el. „A jégtunnel“ hangzik a vezető szava­beli kabátainkat, horzsolja a jég­­sima tükre,mint a darvak egymásután lépegetünk fokról fokra feljebb a jéghegy bensejében, lélegzetünk­­ csaknem elfojtódik mire a mágnesinm vakító fénye ismét kigyulad, a magas jégfal, mintha a legügyesebb mester vésője metszette volna ki, oly egyenlő rovátkákra van e helyen felosztva. A jégtunnelből kiérve ismét egy nagy űrben találjuk ma­gunkat, mint egy 6 ölnyi magas kecskelábakon nyugvó pallóD vezet most utunk, balra a nagy hőszakadás, jobbra a meglepőnél meglepőbb jégalakulások kötik le figyel­münket. Itt a „jég­függöny­“ amott az „orgona“ ragad csodáltatra természetes hasonlósága által. Annyi meglepő, annyi változatos mindenfelé, hogy a­ szem nem tudja, merre tekintsen. A nagyterem lámpa fényei már ragyognak a magas­ból, elértük a felmeneti lépcsőt,némán és óvatosan haladunk egymásután, a nagyterem ragyogó boltozata hívogatólag int és biztat bennünket, s midőn az utolsó lépcső­fokról leléptünk, észrevétlenül is hála lebben el ajkainkról. Egy óra telt bele, míg a barlang belsejében a körutat megtet­tük. Ismét itt vagyunk a természet a nagy templomában, hogy csodáljuk az Isten nagyságát és megfoghatatlan teremtő erejét­. Mikor a barlangba bementünk, borús idő volt, most hogy az ajtó utánunk becsapódott, ismét me­legen süt a nap, áldó sugarai szászszorosan jótékonyan hatnak most a hidegség után dermedt tagjainkra. Sz. K,

Next