Bereg, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-04 / 46. szám
46. szám. j|j Előfizetési díjak: Y Egész évre ..... 4 frt. [ß Félévre............................2 frt. X Negyed évre .... 1 frt. X Bereg- és Ugocsamegyei népiül tanítóknak s községeknek egész [|1 évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. Szerkesztőség : Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Namény-utcza 453. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. <si> <§› ›p*> rto & $i $ V, Beregszász, 1883. november 4. IX-ik évfolyam. ® Hivatalos hirdetési díjak: $ y nyugta bélyeggel s igazolólappal [§1 [§i egyszeri közlésért: ^ J$] 100 szóig . . 1 frt 40 kr. j|) 200 szóig . . 2 frt 40 kr. X ® Magán hirdetések: I 50 szóig . . — frt 80 kr. ^ LOO szóig . . 1 frt 80 kr. £ 200 szóig . . 2 frt 30 kr. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. | Erdeiért!!nyüjtórb. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK, A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK, | közlemények készpénz A MEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYLETNEK és A MEGYEI KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLETNEK |üzetei mellett fogadtatnak el | HIVATALOS KÖZLÖNYE. | Nyilttér sora 20 kr. | -------------HIEGJELENIK MINDEZ VASAKMP REGGEL. §) Egyes szám 10 kr. ífl 10197. ’—g—•— Beregmegye alispánjától. Felhívás. Köztudomású dolog azon nagymérvű szerencsétlenség, mely Nagy-Dobrony közönségét, megyénknek ezen tisztán magyar ajkú munkás és jóravaló népesség által lakott községét f. évi október hó 16-án érte. Az óriási tűzvész, mely a beérkezett hivatalos jelentés szerint 149 lakóházat pusztított el, ide nem számítva a melléképületeket, mig egyrészről hajléktalanná tette a község lakosságának legnagyobb részét, másrészt féktelen hatalmával elpusztitá és semmivé tette a munkás emberi kéz küzdelem teljes fáradozásának minden eredményét is ! a szerencsétlenek nem csak hajlékaiktól lettek megfosztva, de elvesziték minden ingóságaikat, összegyűjtött és a zordon évszakra félretett terményeiket is; leirhatatlan azon nyomor, ínség, mely e szerencsétlenekre várakozik, ha ugyan a nemes szívü emberbarátok résztvevő érzületenségük enyhítésére nem nyújt nekik valamit. Emberbaráti és szigorúan hivatalos kötelességemnek ismerem ezen szomorú esemény alkalmából nyilvánosan fordulni megyénk lakosaihoz, kérvén őket, hogy a mindenektől megfosztott szerencsétlenek iránti könyörlletességeknek kifejezést adni, s őket könyöradományaikban részeltetni szíveskedjenek. Az adakozásra kérem fel a megye közönségét, és remélem, hogy a minden nemes tettért hevülni tudó emberi szív ez alkalommal is meg fogja hozni a maga áldozatát a jótékonyság oltárán! minden krajczár, minden fillér mit az emberszeretet jótékony keze a szerencsétlenek részére nyújt, a vigasztalanság e sötét napjaiban enyhíteni fogja azon szerencsétlenek helyzetét, kik kétségbe esve néznek kevés reménnyel biztató jövőjük elé. Midőn ismételve felkérem a megye közönségét az adakozásra, egyúttal köztudomásra hozom, miszerint a könyöradományok elfogadására, az összes járási szolgabirák, Beregszász és Munkács városok polgármesterei és Ekkel Elemér megyei Irod aljegyző lettek általam feljogosítva. Beregszász, 1883. október 27-én. Jobszty Gyula, alispán. Még egy pár szó a gyümölcskiállitás után. Lehetetlen, hogy a legnagyobb örömet ne érezzük ekkor, a mikor gyümölcskiállitásunkról óhajtunk egyet és mást elmoondani, mert az ily kisebbszerű kiállítások Szép tanúbizonyságai a közgazdasági tényezők iránt való meleg érdeklődésnek, és soha se marad el az erkölcsi haszon mellett az anyagi, mely ha nem is azonnal, de később mindenesetre mutatkozni fog. Meleg köszönet a létrehozóknak és kiállítóknak! Vajha a közgazdasági állapotok javultával, a gazdaság minden ágából rendeztetnének hasonló kiállítások!? E kiállítás létrehozását nem egy szervezett testület, — hanem csak egy pár érdeklődő egyén eszközölte; mennyivel nagyobb fontosságúak és horderejűek azok, a melyeket egy erkölcsi testület, például egy gazdasági egyesület szervez és rendez. Ez alkalom még azokat is, kik a gazdasági egyesülettől keveset vagy semmit sem várnak, ösztönözzön az egyesülésre. Ha valaha azt tapasztalták Bereg megye birtokosai, hogy a gazdasági egyesület nem prosperált e megyében, még az nem elég ok azt elhagyni, hanem új szervezettel, új emberekkel élősől kell kezdeni, mert jó szervezet, és buzgó vezetők sokszor életre keltették már a legelhagyatottabb társulatot is. Elmélkedjünk csak kissé a gyümölcskiállításban látottak felett és vonjuk le magunknak az ott nyert tanulságokat. Első és fő tanulság, hogy Bereg megye területén oly sokfajta meghonosodott, úgynevezett ősfaj-gyümölcs van, hogy abból a nagyban való termelésre választanunk igen sok fajt lehet. Eddig az volt a legnagyobb szerencsétlenségünk, hogy ha volt 50 termő fánk, az bizonnyal 30 fajt képviselt; ha hallottunk valahol szép gyümölcsről, oltottunk belőle, de a nagybani termelésre nem válogattuk meg a fajokat. A „Tiszahát“ e téren legelői van, mert „kenézi“, „lapos“, „zöld és sáfrányos kormos“ almáját nagyban tenyésztette s egy-egy fajból nagy mennyiséget szerezhetett össze a vállalkozó kereskedő. Ne is hagyja el csillogó nevű, felmagasztalt külföldi fajokért ezek termelését; de ne is tegyen azért úgy, mint egy pár úriember tett a kiállításon, kiknek semmi sem kellett, ami új, makacsul ragaszkodván a régihez. Ha végig tekinthettünk az „Oroszlán“ nagytermében felállított asztalokon, önkéntelenül megragadta figyelmünket egy pár úgynevezett „szemes“ gyümölcs. A téli arany-parmen példányai képviselve voltak a híres Reitlingenből, M.-Kovácsházáról s megyénk több termelőitől. Gyönyörű színek, a faj termékenysége, fájának edzettsége és gyors növése első helyen ajánlatossá teszik; hódított is a téli „aranyparmnér,“ hiszem, hogy nem lesz megyénkben egyetlen gyümölcstermelő, ki ne óhajtana e jeles fajból magának fajtát szerezni. Az „aranyrangu“ alma „téli pap alma“ „jó téli alma“ s még több nevek alatt volt kiállítva. Nem uj faj; Munkács vidékén 50 éves fák is láthatók e fajból; pár nappal ezelőtt a beregszászi hegyen is láttam több példányt — gyönyörű gyümölcse, szép növésű fája, fájának edzettsége, gyümölcsének tartóssága kitünően ajánlják a nagybani termelésre. Legjobb ajánlólevele az, hogy Munkácson a galléziai gyümölcskereskedő két annyit ad érte, mint más fajokért. De ki győzné előszámlálni a sok szebbnél-szebb, jobbnál-jobb fajokat ! E rövid sorokban nem lehet ezelnok ajánlólevelet írni minden kitűnő gyümölcsfajnak. A kiállított fajok kóstolása ezután is folytattatni fog. A kóstoló bizottság az eredményt, hiszem, hogy e lapok utján közlendi. Tartsuk meg a régi kitűnő ősfajokat továbbra is, de a bevált újdonságokat is részeltessük a megillető figyelemben, mert azt mondja a tarpai ember, hogy „jobbnál-jobbak van.“ Második tanulság a kiállításból az, hogy megyénk a gyümölcs czelszerű feldolgozásában igen hátra maradt. Mikor sok a gyümölcs, annak feldolgozásáról kell gondoskodnunk. Legfőbb értékesítési mód, hogy ilyenkor a sertés és egyéb állatokkal etetik, ami szárítás alá kerül, rendesen a gyümölcs színe, java, melynek a nélkül is volna értéke. A legnagyobb elismerés illeti azokat, kik aszalt gyümölcsöt, ízeket, befőtteket, és szilvaszeszt küldtek be; de a gyümölcs mesterséges elkészítése és felhasználásának száz meg száz kitűnő módja nem volt bemutatva, de megyénkben teljesen ismeretlen is. Villási úrnak kár volt elmaradni; ő e téren kitűnő szakember; most lett volna módjában hasznosítani tudományát. Másik tanulság az, hogy a gyümölcsfajok ismeretében igen hátra maradtunk. Nem képzelek gyümölcstermelőt, ki gyümölcsének nevét ne óhajtaná tudni. Előttem a hiteles név nélkül álló legszebb fa is kevés értékű. Nemcsak a rend érdeke, de kereskedelmi érdek az, hogy a gyümölcstermelő hiteles nevén nevezze meg gyümölcseit. A fajok ismeretében az ily kiállítások nagy horderejűek, mert az összehasonlítás által sok olyat tudunk nevén nevezni, minek még neve nem volt; a hasonló alakú gyümölcsök közt keresve pedig a különbözőséget, sok oly tulajdonságot ismerünk meg, — melyről eddig mit se tudtunk. A kiállított gyümölcsök közt kevés volt hiteles nevű. „Téli piros kormos“, „kis gömbölyű“, „nagy fontos“, „piros czukros“ stb., nevek ugyan, de amelyek a pomologiában nem találhatók, s nem érnek annyit, mint egy rothadt alma. Volt is a kiállításon annyi keresztelés, hogy ha fele igazi, úgy meg van a kiállítás legszebb eredménye. Csak az a baj, hogy minden név úgy körülbelől lett kimondva. Láttam olyan „batult“, hogy ha az erdélyi ember meglátta volna, elszégyelte volna magát. Egyszóval e téren sokat kell még tennünk. A fajnevek elcserélésével a jóhiszemű vevőt nagyon sokszor rászedik a rosszlelkü kertészek, kik e téren nem szoktak válogatósak lenni, azért csak jó nevű faiskolákból hozassuk oltványainkat, legjobb azonban, ha magunk állítjuk elő azokat. A gyümölcskiállítás által nagyon szépen be van bizonyítva, hogy megyénk talaja a legkitűnőbb gyümölcsfa-talaj ; hogy ez a gazdasági ág — ha okosan felkaroltatik — nagy jövőnek néz elébe. Nagy hiba volna azért, ha az intézők a cselekvés terére nem lépnének. Első és fő dolog egy központi faiskola felállítása; hol nagymértékben állíttassanak elő nemes oltványok. Szervezzen az érdekeltség egy vándor-tanítói állomást. A vándor-tanító, — vagy ha úgy tetszik gazdasági szaktanító — utazza be a megyét; de nem úgy, mint eddig — futva, hanem a nevezetesebb helyeken a nép között gyakorlatilag működve, töltsön egy helyen négy-öt napot. 5 vármegye vándor-tanitója, a legbuzgóbb működés mellett is nagyon csekély eredményt érhet el; bár minden járásnak volna egy gazdasági oktatója, ki a nép közt forogván — őket az okos és czélszerü gazdálkodási módra oktatná! Mielőtt e rövid visszapillantást befejezném, lehetetlen, hogy a legnagyobb elismeréssel ne adózzam e helyen azoknak, kik nem kimélve költséget és fáradságot „minta-gyümölcsöket“ szereztek be a maguk költségén; ez által az illetők legszebb példáját adták ez ügy iránt való érdeklődésük és buzgalmuknak. A most látottak és tapasztaltakból nyerjenek gyümölcstermelőink kedvet és buzdítást a jövőre; a látott és hallottakból vonjanak maguknak tanulságot. Én hiszem, hogy Bereg megye második gyümölcskiállítása az elsőt még messze túl fogja szárnyalni. — Előre — kitartás és buzgalommal!*) K. L. Alispáni jelentés. (Felolvastatott a f. hó 9—10-én tartott megyei bizottsági rendes közgyűlésen.) (Vége.) Sokkal kedvezőbb a helyzet a megye felső részein, ahol gyakori esőzések és átalában kedvező időjárás következtében úgy az őszi, mint a tavaszi vetések kielégítő, sőt helyenként igen jó termést adtak és elegendő mennyiségű kitűnő széna készítését tették lehetővé. A szőlők, különösen Beregszász vidékén szomorú kinézést mutatnak. Csakis a nyár derekán tűnt ki, hogy a múlt nyáron létezett hosszas és mély esőzések miatt a tőkék gyökerei elrothadtak és az idei szárazság miatt az új gyökerek későn és tökéletlenül képződtek. Minek folytán a hajtások nagy területeken rendkívül csekélyek, a levelek sárgák és a szemek felette aprók. Ezen a jövő évre is kiható csapás csak az olyan helyeket kímélte meg, ahol a talaj a vizet könnyen átbocsátja. Különben a megye területén a szőlők egészben véve középtermést ígérnek. Beregszász vidékén a nyers szőllő kivitele nagyobb mérveket ölteni nem képes, mert a kivitel csak belföldi piaczokra, nevezetesen Kassára és M.-Szigetre történik, mely piaczokon termelőink jelentékeny versenye miatt az árak már hanyatlani kezdenek. A beregszászi határban az irtott terület tőszomszédságában még junius havában újólag phylloxera találtatott, s ámbár e tárgyban a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszer ő nagyméltóságához több rendbeli felterjesztés intéztetett, s ezek folytán a kerületi phylloxera biztos már két ízben volt itt, a szőlőbirtokos közönség nem csekély aggodalmára az irtás, mely a bajt legalább is újólag lokalizálná a mai napig sem kezdetett meg. *) Múlt számunkban a megyei gyümölcstermelés feletti eszmecserére volt felhíva a közérdekeltség. E felhívás eredményéül örömmel nyitottunk tért a fentebbi figyelemreméltó közleménynek is. Örömünkre szolgál, ha a gyümölcsészet terén minél nagyobb érdekeltséget tapasztalhatunk a tüntethetünk fel megyénk közönsége köréből ! S*«k,