Bereg, 1886 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1886-07-25 / 31. szám

évre, de mi bátran és nyiltan merjük neki nyúj­tani az elismerés koszorúját e szerény sorokban. Ő még életképes, munkabíró, élete legszebb szakában levő férfiú, ki úgyszólván még az élet delét is alig érte el. Reá tehát még sok és ne­héz feladat vár. Legyen kegyes hozzá az ég s adja meg neki hosszú élete végéig azt az erőt, azt a lel­kesedést, melylyel eddig birt s melyre nagy fel­adatainak megoldásához szüksége van. Adjon az ég sok ily­en és igaz munkást a hazának; ő pedig éljen sokáig a haza s me­gyéje javára! Jegyzőkönyv. Fölvétetett a „beregmegyei magyar közművelődési egyesületé­nek 1886. évi julius hó 17-én Beregszászban tartott közp. választmányi ülésében. Jelen voltak: Hunyady Béla alelnök, Halász Ferencz igazgató, Jolszty Gyula, Táj­el Ödön, Szeles Elek, Buzáth Kamil, Kovács István közp. v. tagok és Szalay Tamás egyl. titkár. Alelnök az ülést megnyitván, olvastatott a múlt közp. választmányi ülés jegyzőkönyve. A jegyzőkönyv észrevétel nélkül hitelesíttetett. Egyesületi igazgató a múlt ülésen hozott határo­zathoz képest, a magyar nyelv tanításában kitűnt fe­lekezeti tanítók megjutalmazására javaslatot tesz. Az igazgató javaslatához képest: Czapári Endre nagy-lucskai g. k. és Ritli Mihály f.-schönborni róm. kath. tanitók — mint a magyar nyelv tanításában a beregmegyei felekezeti néptanítók között legtöbb ered­ményt felmutatni tudók — egyenként 20 írttal, ifj. Kodály Bazil medenczei, Hadzsega János falucskai, Hornyák András ruszkóczi, Tóth János lankai, Totin János sztánfalvai, Hrabucsák János ignéczi, Popovics Sándor serbóczi, Táczák Péter zavadkai, Petreczki Mihály pisztraházai, Bóbita Péter laturkai gör. kath., Simon Antal n.-bártházai és Pankovics János tövisfalvi r. kath. tanitók, mint a kik a vezetésük alatti nem magyar tannyelvű felekezeti iskolákban a magyar nyelv tanításában számbavehető eredményt mutattak fel — egyenként 10 írttal megjutalmaztatni határoz­­tatnak s egyszersmind a magyar nyelv tanítása körül szerzett hazafias törekvésért részükre az egyesület el­­ismerése nyilváni­tatik, megbizatván az igazgató, hogy ezen határozat végrehajtása czéljából az egyesületi pénztárból ezennel kiutalt 160 frt jutalmat átvéve, a megjutalmazott tanítóknak az egyesület elismerését és köszönetét nyilvánító kísérő irat mellett megküldeni s eljárásának eredményéről jelentést tenni szíveskedjék. Igazgató jelenti, hogy a múlt ülésen hozott hatá­rozat szerint Kajdanó községgel az ott felállítandó kisdedóvoda tárgyában a tárgyalásokat megkezdte, azonban a községi lakosok értelmetlensége és közönye s alkalmas helyiség hiányából a tárgyalások eddig eredményre nem vezettek; jelenti továbbá, hogy M.­­Jánosiban felállítandó egyesületi kisded óvodája még eddig lépéseket nem tett. Az igazgató jelentése tudomásul vétetvén, egye­sületi alelnök s az igazgató megbizatnak, hogy a mennyiben Kajdanó községgel eddig vezetett tárgyalá­sok még nem zárnak ki minden reményt arra, hogy ott esetleg egy kisdedóvoda felállítható lesz — ezen kisdedóvoda létrehozatalát eszközöljék, sikertelenség esetén azonban a másodsorban kijelölt M.-Jánosi köz­séggel kezdjék a kellő tárgyalásokat s az eredményéről a közp. választmányhoz jelentést tegyenek. Igazgató bemutatja Radics Mihály szolyvai állami isk. igazgató tanítónak az egyesülethez intézett azon kérvényét, melyben a szolyva-vidéki olvasókörrel kap­csolatban a szolyvai állami elemi iskolából kikerült s magyarul beszélő és írni, olvasni tudó felserdült ifjú­ság számára egy Szolyván felállítandó ingyenes ifju­sági, illetve népkönyvtárhoz az egyesület támogatását kéri. Egyesületi közp. választmányunk az igazgató-ta­nítónak hazafias és közhasznu törekvését a legnagyobb örömmel üdvözli s a Szotyván felállítandó ifjúsági könyvtár létesítését óhajtja és helyesli s e Czélból oly módon szavaz meg az egyesület pénztárából 20 forint segélyt, hogy ezen összegen az egyesületi igazgató a jelzett könyvtár részére alkalmas népies olvasmányo­kat szerezzen be s azokat az egyesület nevében, mint „az egyesület adományát“ a jelzett ifjúsági könyvtár részére küldje el s eljárásának eredményét jelentse be. Olvastatott az egyesület által fentartott orosz régi kisdedóvoda óvónőjének a kisdedóvoda állapotáról szóló jelentése, mely szerint a nevezett kisdedóvodát a folyó év­ál­ik negyedében 45 gyermek látogatta, a­kik a kellő oktatás és vezetésben részesültek. — Tudomásul vétetik. Olvastatott az O. M. Iskola egyesület elnökének átirata, melyben a közművelődési egy­esületeknek a tervezett congressus ügyében adott válaszaikból készí­tett kivonatot tudomás és tanulmányozás czéljából megküldi. — Tudomásul vétetett. Olvastatott Merényi János munkácsi polgármes­ter átirata, mely mellett Ivánffy Paula munkácsi lakos urhölgy által az egyesület részére felajánlott 67 darab saját szerzeményű zenemüvet az egyesülethez beküldi. A midőn az egyesület a hazafias adományért az adományozó urhölgynek hálás köszönetet nyilvánít s egyszersmind a felajánlott zenemüveknek az egylet javára elárusitása elhatároztatik, e czélból felkérendő „Egyedy és Auer“ helybeli kereskedő czég, hogy az elárusitást eszközölni szíveskedjék s egyidejűleg a közönség figyelme a műnek elárusitására a „Bereg“ czimü helyi lapban felhívandó. Mindezek végrehajtásával az igazgató megbizatik. Olvastatott Jobszty Gyula alispán átirata, mely­ben tudatja, hogy az egyesület javára Veszprémmegye törvényhatósága 100 frt alapitványnyal, szab. kir. Ko­márom város pedig 10 frt adománynyal járultak s ezen összegek az egyesület pénztárába beutaltattak. — Ör­vendetes tudomásul vétetik. Igazgató jelenti, hogy a hársfalvai fürdő közön­ség által f.rhó 10-én rendezett tánczmulatságból befolyt s Halpert Ákos ur által hozzá küldött 17 frt 50 kr. tiszta jövedelmet a Hársfalván felállítandó óvoda alap­tőkéjéhez való csatolás végett az egyesületi pénztár­nokhoz áttette. A fürdő közönség hazafias adományáért — a beküldő Halpert Ákos ur utján — az egyesület hálás köszönetét nyilvánítja s egyszersmind a befolyt összeg a fentebb említett czélra begyült tőkéhez csatoltatik, illetve az igazgató ezen irányú intézkedése helyeslő tudomásul vétetik. Olvastatott Jobszty Gyula alispán átirata, melyben tudatja, hogy Dühön Béla, Feleki Mór, Gerzánics Gusztáv, Mayer Jakab, Nánási Menyhért, Uszkai Károly és Tariska Endre egyleti tagokon részint ösmeretlen la­kásuk, részint vagyon­hiány miatt a tagsági dij hát­ralékok be nem hajthatók. A név szerint elsorolt egyesületi tagok — az át­iratban kifejtett okokból — az egyesület tagjai sorából kitöröltetni s tagsági hátralékuk leíratni rendeltetik. Miről egyesületi igazgató és pénztárnok értesittetnek. Szeles Elek közp. vál. tag kérdést intéz az igaz­gatóhoz az iránt, hogy az állami elemi néposkolát bevégzett nem magyar ajkú ifjak minő előmenetelt tettek a magyar nyelvben s hány tanult meg közülök magyarul s az erre vonatkozó statistikai adatok az igazgatóhoz beérkeztek-e ? Igazgató bejelenti, hogy az adatgyűjtés e tárgy­ban épen folyamatban van s mihelyt a teljes anyag beérkezik, nem fog késni a kérdésre kimerítő jelentést tenni. Az igazgató jelentése tudomásul vétetett. Igazgató indítványozza, hogy a folyó évi közgyű­lés határnapja tűzessék ki. A közgyűlés helyiéül Beregszász városa s határ­idejéül f. évi október havának első fele kijelöltetik Bizalommal teljesülten Fölimáznak lelkesülten : „Hadúr! vész és vihar között Légy őr e hon, e nép fölött!“ s egyszersmind a határnap kitűzésével az elnökség megbizatik; minthogy az egyesület által kitűzött czé­­lok és az egyesület által képviselt eszmének a nagy­közönség közti megkedveltetése és a közérdeklődés felkeltése az egyesületnek érdekében áll, elhatározza a közp. választmány a közgyűlésnek bizonyos ünnepé­­lyességekkeli összeköttetését s e czélból a központi választmány a rendezést és műsor megállapítását ön­maga eszközlendi, mi végü­l Beregszász város közön­sége is, mint házi­gazda, fölkérendő lesz, hogy a ren­dezendő ünnepélyeknél és az esetleg vidékről érkező vendégek fogadása és elszállásolásánál a közp. választ­mánynak segédkezet nyújtani szíveskedjék. A további teendők eszközlésével az elnökség és az igazgató megbizatnak. Több tárgy nem lévén, alelnök az ülést bere­kesztette s a jegyzőkönyv hitelesítésére Széles Elek és Kovács István urakat fölkéri. K. m. fent. Jegyzette : Szalay Tamás, egyí. titkár. „Jó Zoltánunk, Ügek fia! Bus jövő, a melyre hivja Végzete a magyar népet; Nem remélhetsz sok jót, szépet; Azt mutatja minden jósjel: Egy öröm száz huza jő el. Hanem azért azt javallom, Hogy ne ülje szi­d’ aggalom, Mert ha küzd is bajjal vés­szel Folyvást e nép, de nem vész el. Soká, hosszú, nagy időkig Állandóan laknak ők itt. Állandóan birják e hont.“ „Elég, elég! Tovább ne mondd.“ „Még egyet csak, ezt jegyezd fel: Háromszázadonként egyszer Szörnyű csapás éri néped! — Ezt üzeni Hadúr néked.“ „Háromszázadonként jövő Vész lesz erőnkhöz próbakő És ha küzd is örök­ vés­szel Ez a nép, ha nem enyész el, — Azért egész teljes teli Reményem a jövőbeli.“ Szólt Zsolt s a pap. S az igézett, Legott körben állt vitézek #■ ...Művész barátom! Óh föl­vésd Intésül e jövendölést A magyar nép nagy szobrára, Melyet milleniumára Emelni fog kegyelete; Vésd rá, hogy ez volt végzete! Ama táltos, a mit jósolt Nemzetünkről, megvalósult. Hosszú időt élt e honban A magyar nép állandóan, S­éltében — mi sajátszerü! — Több a ború, mint a derű, A­mig átélt ezer évet, Egére csak néha tévedt A boldogság fényes napja, A mint Jósló Zoltán papja. Hiszen tudjuk, meg van írva, Ha vigadt is, vigadt sirva! Háromszor telt három század Azóta s­e nemzet-házat Három-három század évre Háromszor végromlás érte. Oh, ha meghalt háromszor már — Sajó­, Mohács*, Világosnál — / T­a­n­ü­­g­y. Iskolai értesítők. (Folytatás.) 2. Második helyen em­­l­í­t­j­ü­k az értesítőkben megjelent értekezések közül a „beregszászi áll. polg. fiúiskola“ értesítőjében Budaházy Tamás, ez intézetnél működő rendes tanár által „A szem hiva­tása a tan­ügy­ben“ czim alatt közölt értekezést. Az értekezés czimét elasztikusnak találjuk ugyan, — a mennyiben a „tanügy“ kifejezés politikai fogalom, a­melynél a szemnek nagyon kevés szerepe lehet, — de e kifejezést úgy értelmezvén, hogy a szem, mint „a lélek tükre“, nagyon fontos tényezőként szerepelhet a „tanításinál, a bölcsészetileg levezetett érteke­zésből, a paedagógia terén, oly tanulságokkal ismer­kedhetünk meg, a­melyek sok tanüg­gyel foglalkozó egyénnek, ha rendszeresen gondolkozni nem tudnak vagy nem szeretnek, vagy nem tudják felfogni a ne­velésügy terén a legkisebb fontosságúnak tartott esz­közök nagy jelentőségét, a legmélyebb tanulságokat nyújthatják. Bölcsészeti ismeret, élettapasztalat, költői erővé magasztosult tárgyszeretet és művészi kidolgozás vo­nulnak át e rövid értekezésen, m­ely méltó helyet fog­lalhatna legtekintélyesebb szakközlönyeink hasábjain is. Kivonatos ismertetését a velős előadással szerkesztett tanulságos értekezésnek — lapunk szűk terjedelme miatt meg sem kísértjük; de minden tanüg­gyel fog­lalkozó férfinak és nőnek s ezenkivül általában a szü­lőknek jó szívvel ajánljuk ez értekezés beható tanul­mányozását s ajánlott módszereinek figyelembevételét. 3. A munkácsi áll. elemi fiú és leány, az ismétlő leányiskola és az áll. kisdedóvo­dák XII. értesítője az 1885/6-dik tanévről, igen gyakorlatias irányú, helyi érdekű értekezést hoz Kozma László áll. tanító tollából, melynek czime: „Népneve­­lésünk s annak némely akadályai.“ Az értekezés első részében általános nézeteket fejteget a nevelésről, több igen szép idézettel támogatva érdekes fejtegetéseit s többek közt idézve Csengeri­ ama mondását is a magyar nemzeti nevelésről, hogy „miként hajdan a magyar védfala volt a keresztyén­­ségnek s közvetítette nyugotot kelettel, úgy most bás­tyája és őrévé kell lenni a nyugoti polgárosodásnak.“ Majd a bölcsészeti bevezetés után áttér értekező a népnevelés akadályaira. A helyi viszonyokhoz mér­ten legfőbb akadályokul említi a családi nevelés fonákságait, a szülői ház rossz példáját, a kellő tanszerek hiányát, a héber zugiskolá­kat s ezek megszüntetése mellett, melyekre nézve az értekezés útmutatással is szolgál, óhajtandónak tartja végül a nevelésügy elébbvitelére a hatóság erélyesebb eljárását és szigorát. Bár az értekezés írója állítása E nép, s mindig föl-f­öltámadt, — Jön-é még más három század?! Hoz-e halált úgy az is még ?! S ha jön, ha hoz, akkor ismét Föltámaszt-e minket itten Negyedszer is majd az isten ?!! Negyedszer is ? !... hiszen nekünk Nincs semminkben sehol négyünk. Negyedszer is?!...hisz’ még soha Sem a jó, sem a mostoha Sors nem húzott ki más számot A magyarnak, csak a hármat. Végzetszerű, sajátságos Szám a népnél csak a hármas. Hármas halom czimerében, A színe is három épen; S hogyha teszi valahányszor — Hármat iszik, hármat tánczol. Oh ez a szám, ez a három Ha így ismétlődni látom — Néha kedvet éleszt bennem ! Sokszor meg úgy aggaszt engem! És tán kétségbe is hozna, Ha nem lenne vigaszomra Három nemtöm mindenáron. — Oh istenem, ez is három! — Ha nem volna mindig velem: A Hit, Kemény s Honszerelem! Szász Gábor.

Next