Bereg, 1889 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

1. szám. — XV. évfolyam. A szabad ipar e téren teljesen monopólium lett; mert a héber székgazdák teljesen egyet­értve teszik, a mi nekik tetszik s daczolnak a közvélemén­­nyel. Hajdan, midőn egy mészáros volt városunk­ban — a limitáció jogán — legalább a hatóság szabályozhatta a hús árát; ma pedig, midőn az iparszabadság általánossá lett, nem hallgatnak senkire, s midőn az alispáni hatóság a húsárát szabályozta, ők felebbeztek, sőt újév első nap­jától a húsárát magasabbra emelték. Hogy minő ázsiai állapotok léteznek e téren városunkban, kitetszik egy mészárossal folyta­tott párbeszédemből, kit is mészárszéke előtt megszólítván, kérdem: »mikor lesz már, mészá­ros ur, olcsó hús?* Mire ő válaszolá: »akkor, ha az ur nekünk olcsó marhát ad el.* »Hiszen elég olcsó az most is*, válaszolok neki. »Olcsó látszólag, de valójában nem az. Gondolja meg az ár: mennyi fogyasztási, jö­vedelmi, egyenes és pótadót kell nekem fizetni!« Igazat adtam a mészárosnak. — ,Hát még a gabella — mondá a mészáros — mennyire megy egész éven át!* ,De hiszen a gabella-adót én nem fizetem, fizessék azt a zsidó hitközség tag­jai* — válaszolók. »Pedig ezt az urak fizetik, mert azt mireánk, mészárosokra vetik ki, mi pedig azt az uraktól szedjük be* — végződött az érdekes dialóg. Tehát úgy állunk?! Ez valóban mégis sok, hogy a rabbi és a sakterek stb. fizetése nagyobb részét mi fedez­zük s minden hitfelekezet a mózesvallásunk adó­fizetője legyen! Ha mi ezt el tudjuk tűrni, úgy a leggyar­lóbb lények vagyunk a világon s nagyon meg­érdemeljük sanyarú sorsunkat. De hát — kérdi a nagy közönség, — hogy segítsünk magukon? Segítsünk egy húsfogyasztási­ szövetkezet megteremtése által! Ha mi tömörülünk s bizto­sítunk egy jóravaló pénzes embert, hogy egye­dül nála vásárolunk: lesz vállalkozó s kapunk pénzünkért jobb és olcsóbb húst. — Ezt hatá­rozottan merem állítani. Én nem vagyok antiszemita, de ha héber atyámfiai provokálnak, kénytelen vagyok síkra szállani, mert én magamat általok saját egyhá­zok javára megadóztatni nem engedem, inkább hajlandó vagyok a marhahús fogyasztásáról is lemondani. Íme, én megpendítettem ez eszmét, vázol­tam röviden a jelen állapotot s ha a gyarlóság még teljesen erőt nem vett rajtunk , tömöröljünk, mutassuk meg, hogy mi is élünk még, nem pe­dig csak vegetálunk s nem tűrünk el mindent, melyet a zsarolási vágy és önkény rajtunk s erszényünkön végrehajtani czéloz. Veritás.* és ákovitát párologtasson kifelé, — és mind ezen, gyomrot gyógyító és velőt nemesitő eledeleket és ita­lokat, bőven, hozzáférhetőleg, gyári áron, jutányosan, közvetlen kézből szolgáltassa ki a fogyasztó közönség­nek ! — igy legalább a speczereiosok és korcsmárosok (bár inkább a mészárosok) mind meg fognak bukni és az ügyvédek tömeggondnokokká fognak minősülni!!! A másik, falat döngető s­ajkakat megremegtető szóbeli hirdetmény pedig az vala, hogy egy főrendőr urat, az ünnepnapok egyik ógcsorgós estvéjén, épen midőn a szabad szent természetben áhitatosan és buz­gón a csendet csitította, valamiféle neki csillésük csir­­kész, kizsebelt és megbicskázott vala!! Hát hogy ne rémült volna el e hírre mindenki s hogy ne kezdené, a biztonsági dolgok ily állásában, még a legházsártosabb dalia is a bőrét félteni!? Karakánságomban e hir hallattára még a legerő­sebb „rizlingi“ is kocsonyává dermedt s elmémben rög­tön óvintézkedési pontokat forraltam ki, a­melyek is eképpen hangzanak: a) Óvakodjunk a várost, mindinkább nagyobb számmal elárasztó fingárokat kitolonczoltatni és meg­fegyelmezni, mert ha ezt tesszük, úgy felbőszítjük azokat, hogy a tűzre olaj töltetvén, megtörténhetik, miszerint a csavargók kommunisztikus öntudatra éb­redve, a mi nyakunkat csavargatják kifelé!! b) Hogy a csirkefogók bő ellátásban részesülje­nek és így szende kedél­lyel bírjanak, a pótadót fizető polgárok által minden hordó bor és minden lenyikkan­­tott sertvés után igaz mértékkel mért tizedben része­­sittessenek! c) Bár az utczákon még eddig sem alkalmaztunk villanyvilágítást és nagy előszeretettel viseltettünk a homály iránt, mind a­mellett erősen óvakodjunk ez­után éjjelenként még csak pislákoló lámpákat is gyúj­tani, mert igy legalább teljesen setét lévén, a csirke­fogó uraság udvarunkra be nem lát botorkálni s hízott libáinkat el nem emeli!! d) Bár eddig sem igen törtük az utczák seper­­tetése és tisztán tartása felett eszecskéinket, — hanem ezután halmozzunk minél több garmada piszkot és szemetet öszve s emeljünk hig sár torlaszokat, — igy leg­alább a sötétségben az utczákon orrbetörés veszélye nélkül nem sétálhat a csavargó, és igy a­mit nálunk a halandó emberiség nem bir megfékezni, legalább majd megfékezi az öszvetornyosult sár és szemét anyag!! Ha ezen karakán pontokat a választottak elol­vasnák és annak hová irányítását megérteni akarnák, akkor talán a rémséges csirkészek által el nem emel­tetnének, hanem igaz otthonukban kitavaszodnának a rózsapiros füstölt sonkák, és ibolya viritáskor is ehet­nék belőlük szentek­et Karakánka. H­UMOR. Karakán ideák. (Hirturások). Kiszámithatlan horderővel bíró, hatalmas nagy sárhullámokat verő két újdonság robbant fel a múlt év végén szemét­halmos városunknak ködös és csepp­folyós talajjal bővölködő lanyha határán!! Az egyik hír általában a szép hölgynemet és nehány, szeszt kedvelő férfi bandériumot derített kedvre! (tiltakozódik minden gyanusitgatás és czélozgatás el­len ) ; a másik pedig a legerősebb rendőrtől kezdve a szakképzett házastárs után epedve vágyakodó legfé­lénkebb özvegy asszonyig, kivétel nélkül mindenkit, hathatósan elrémitett!! Karakánságom mind a két hirt tollával itt ezen­nel nyomda­festék alá túrja ki ilyetén­képpen. A kedvet idéző újdonság nem volt más, mint azon szerte röppent hírhullám, hogy egy, fűt, fát, le­vegőt megédesítő czukorgyár galyabodik fel városunk­ban, és ezen gyárépületnek, ha nem ebben a század­ban is, de ezen évezredben okvetlenül meg kell a napvilágot látnia, mert hát, jól meghányva, egybe vetve, pihent és­szel meghigitva, nem is lehet rövide­sen ily örök időkre szóló édes szerkezetet öszve cze­­mentelni!! (Hátha? Szerk.) Ezen, hosszú kéményből, nagy gőzt égnek prüs­­­szentő gyárnak hivatása az lészen, hogy a környékről minden czuspesznak be nem válló marharépát, retket, nedves kartelyt, sárga ugorkát és be nem ért görög­dinnyét, borzasztó nagy rafinériával kávéba való fe­­hérczukorrá szapuljon által, — a czukornak be nem való hátralékból pedig ökröt bóditó rumot, konyakot . A kérdéses tárgyra vonatkozólag nekünk is lesz egy pár szavunk. Addig is ajánljuk az eszmét közönségünk figyelmébe. Szerk. B­E­R­E­G, Beregszász, 1889. január 6. Vegyes hírek, — Uj évben. Jelen számunkkal uj évet s lapunk­nak uj évfolyamat kezdjük meg s épen ezért e mind­nyájunkra nézve oly fontos és jelentőségteljes időszak beálltával nem tehetjük, hogy — ha nem is a mai korszak nevetséges „B. U. E. K.“ stereotyp és rideg, divatos kifejezésmódjával, de — szivünk legmelegebb értelmével ne mondjuk el olvasóinknak jó kivánatain­­kat s ne kívánjuk őszinte szívvel megyénk polgárainak mindazt, mit elérni hő vágyuk, törekvésük; hogy ne kívánjunk mindnyájunknak legelsőben is — a mi min­den földi jólétnek, örömnek és boldogságnak alapja — jó egészséget és abból származó jó kedélyt; továbbá örömet, megelégedést, távolmaradását minden bánatnak, szomorúságnak: a gazdáknak szerencsés, bőven termő évet; a kereskedőknek, iparosoknak üzletük felvirág­zását; a hivatalnoknak és a tudományos pályán hala­dóknak erőt, kitartást és türelmet, az ifjúságnak meleg érzést, vidám szivet s ezeken felül mindnyájunknak az isteni gondviselés áldó kegyelmét, hogy az kisérjen bennünket éltünk utjain! E kívánattal kezdjük meg az uj évet, igyekezvén mi is tehetségünk szerint hazánk, megyénk, városunk s általában társadalmi közügyeink­nek előmozdítására s kérvén egyszersmind közönségünk­nek czélunk elérése végett erkölcsi és anyagi támoga­tását ez év folyamán is! — Az új évi gratulácziók városunkban. Az új év alkalmából a városunkban működő hivatalos testületek illető főnökeiknek a jelen évben is siettek kifejezni szokásos jókivánataikat, igy nevezetesen a törvényszék tagjai Arnold Sándor törvényszéki elnöknek, a helybeli tantestületek tagjai Komáromy Andor kir. tanfelügye­lőnek stb., kik a tisztelgők üdvözlését meleg hangú szavakkal viszonozták. — A helybeli dalegylet szilveszteresti sétahang­versenye kedély és vidámság dolgában semmi kívánni valót nem hagyott hátra s a jelenlevő szép számú, dí­szes közönség egész reggeli 5 óráig a legjobb hangu­latban mulatott, élvezve a dalegylet szebbnél-szebb előadásait, melyek ez alkalommal is kivétel nélkül mindannyian kitünően sikerültek, a fiatalság pedig — még az öregebbek nagy részét sem véve ki — kedé­lyesen s kitartóan áldozva a reggeli órákig Terpsychore oltárán. Azonban — fájdalom! — a pártoló tagok ré­szére kiosztott nagyszámú tisztelet­jegyek miatt anyagi eredmény a jótékony czélok részére nem volt elérhető, sőt a bevételben némi hiány mutatkozott, mi a dal­egylet pénztárát meglehetős érzékenyen sújtja. Néze­tünk szerint czélszerű volna, ha a dalegylet, legalább téli, költséges mulatságok rendezésénél a tiszteletjegyek osztását nem gyakorolná oly kiterjedésben s csakis a működő tagok s családjaik részére gyakorolná e jóté­konyságot, a pártoló tagokat pedig csakis nyári mu­latságok rendezésénél részesítené ez előnyben. — A mulatságra visszatérve tudósítónknak a következő je­lenlevők s legnagyobb részben tánczoló hölgyek név­sorát sikerült feljegyezni. Asszonyok: Arnold Sándorné, Baczó Józsefné, Czeiner Nándorné, Deiszner Edéné, dr. Fedák Istvánná, Gönczy Sándorné, Gulácsy Dezsőné, Hézser Sándorné, Horthy Pálné, Ilniczky Sándorné, Kádár Ignáczné (M.-Sziget), Klimkó Edéné, Nagy La­­josné, Szabó Albertné, Szalay Sándorné, Schmiedle Györgyné, Szeles Elekné, Szeles Károlyné, Warga Sán­­dorné, Zsíros Sándorné stb. Leányok : Baczó nővérek, Berzsenyi Juliska, Dercsényi Ida, Gulácsy Margit, Gu­lácsy Sarolta, Horthy Emma, Ilosvay nővérek, Klimkó Edit, Leszkay nővérek, Lévay Irma, Nagy Irma, Nesz­­veda Mariska, Péchy Ida, Szarka Irma, Szeles nővérek, Tarpay Aranka, Tretina nővérek, Vágó Mariska, Vas Boriska stb. — Végül dicsérettel kell megemlékeznünk Gönczy Károly zenekarának kitűnő játéka s Prázay vendéglős kifogástalan kiszolgálásáról is. — Egy kis őzike szilveszter éjjeli tragédiája. Gyö­nyörű kis állat volt; kedvencze, dédelgetett kegyvencze az egész családnak ; az ártatlan jámborság és kedves­ség mintaképe. És mégis szomorú véget kellett érnie az emberi hiúság törékeny eszköze, egy tükör miatt. Cz. N. búcsúi uradalmi tiszttartó kedves családjának volt az említett kis őzike birtokában. A család azon­ban a helybeli dalegylet Szilveszter esti mulatságában szinte részt vevén, a kis őzike egyedül maradt a la­kásban bezárva. Akadály nélkül, szabadon járt egyik­­szobából a másikba, mint máskor is szokott. Azonban egyszer egy nagy álló tükör előtt találta magát, mely­ben egész alakját meglátta, — nem tudni: örömében-e vagy ijedtében? — neki rohant a nagy álló­ tükörnek, oly erővel, hogy az csörömpölve, darabokban hullott szét. E csörömpölésen azonban csakugyan megrettenve most már az emeleti lakás egyik ablakának rohant s egészen megvadulva azon kiszökött. Természetesen, összeroncsolt tagokkal hullott alá a földre s kiadta pá­ráját. Szegény kis őzike igy szerzett magának gyászos halált s az öt szerető családnak szomorú uj évet! — Az ev. ref. dalárda által f. évi január 6-ikán azaz ma este rendezendő tánczmulatsággal összekötött dalestély — mint előre látható — egyike lesz az idei farsang legsikerültebb estélyeinek. A derék dalárok nagy szorgalommal igyekeztek uj darabokat betanulni, hogy annál élvezetesebbé tegyék a nagy közönségre nézve az estét. — A „Bereg m­egyei Casinó“ évi rendes közgyű­lését f. hó 18-án d. u. 8 órakor fogja megtartani. — A marhahús árának mielőbbi szabályozhatása czéljából városunkra nézve a megyei alispáni hatóság előlegesen addig is, míg a miniszteri intézkedés — melynek irányzata előre is tudható — megtörténnék, városunk hatóságánál a próbavágatást elrendelte, hogy az ügy a miniszteri utasítás leérkezte után, mely bi­zonyára ugyanezen intézkedést fogja tartalmazni, azon­nal elintézhető legyen. Midőn a megyei alispáni ható­ságnak ezen valóban a közönség érdekeit érintő erélyes és gyors intézkedéséért elismerésünket és köszönetünket nyilvánítjuk, az eljárást már csak azon indokból is teljesen méltányolnunk kell, mivel a mészárosok — mintha a közönséggel és hatósággal épen tervszerüleg dac­olni akarnának — újévtől kezdve ismét még fel­jebb emelték a hús árát, ezáltal is még inkább doku­mentálni akarván önző haszonlesésüket, kapzsi haj­lamaikat, melynek czélja folyvást a közönség kizsák­mányolása. Figyelmeztetjük másrészről ez alkalomból kifolyólag kötelességünkhöz képest városunk hatóságát, hogy a próbavágatás eszközléséhez csakis oly szakértő, érdektelen egyéneket hívjon meg, kiknek önzetlen be­csületességéhez s elfogulatlanságához a legkisebb ho­mály sem férhet. A korcsolya­sport kedvelőinek legkellemesebb meg­lepetést hozott, az újév éjszakája, midőn is a locspocsos időjárás helyett erős, kemény fagy állott be, mely a korcsolyázást a jégpálya szép, sima tükörjegén immár lehetővé tette s ez által sokaknak már rég érzett óhaj­tását teljesítette be. 3-ára következő éjjel már megle­hetős hó is esett, minek folytán valahára számutra s igy kellemes télre is lehet kilátásunk. — Uj évi katonai előléptetés. Görömbey Balázs helybeli törv.-széki joggyakornok s szab. áll. honvéd tiszthelyettes a honvédség állományában hadnagygyá léptett­etett elő. — Eljegyzés, dr. Szentpály Béni, gyakorló orvos, Ugocsa vármegye alispánjának fia m. hó 2- án jegyezte el Sz.-V.-Ardóban Horthy Vilmos ottani nagybirtokos kedves leányát, Horthy Ágnes kisasszonyt. Az eljegy­zés nagy ünnepélyességgel s díszes társaság jelenlété­ben történt, meg, melyen megyénkből is többen részt vettek. Boldogság kísérte az ifjú párt az élet ösvé­nyén. — Műkedvelői előadás. A farsang még el sem múlt s már­is a böjti napok egyhangúságának vido­­rabbá s változatosabbá tételéről gondolkoznak városunk intelligens közönségének vezető tagjai. Arról van ugyanis szó, hogy a böjt alatt műkedvelői előadások rendeztes­­senek a helybeli nőegylet jótékony, nemes czéljai ja­vára, mely egylet a farsang alatt épen erre számítva nem rendezett semmiféle mulatságot. Az eszmét igen helyesnek s czélhoz vezetőnek tartjuk s hisszük, hogy azt intelligens közönségünk is a legnagyobb örömmel fogja fogadni s annak keresztülvitelét és létesítését er­kölcsi és anyagi tevékeny támogatásával fogja lehetővé tenni. Az eszme megvalósítása végett az előleges tár­gyalások — mint értesültünk — már megkezdődtek. — Gyászhir. Serly Ferencz áll. isk. igazgató-ta­nítónak, mint részvéttel értesültünk, édesanyja a na­pokban N.­Károlyban jobb létre szenderült. Fogadja a megszomorodott részvétünket.

Next