Bereg, 1900 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-08 / 14. szám
14. szám.XXVI. évfolyam. fogja részesíteni . Elhatározta továbbá a vármegye törvényhatósági bizottsága, miszerint ezenkívül még egy újabb s a viczinális utak segélyezésére szolgáló 300,000 koronás kölcsönt vesz fel, s ezen újabb kölcsön törlesztési költségeire az eddigi 10 °/o útadó helyett 12% útadót vet ki. A beregszász—v.-naményi megyei útvonalnak állami kezelésbe leendő átvétele iránt a Kereskedelemügyi m. kir. Ministeriumhoz felterjesztés intézése határoztatott el. Az elhalálozás folytán megüresedett 111. aljegyzői állásra Nagy Ernő IV. aljegyző, Péchy Aladár m.-kaszonyi szolgabiróval szemben egyhangúlag, az eként megüresedett IV. aljegyzői állásra pedig Bekény Gyula közig. gyakornok. Dr. Bárczay Gábor közig. gyakornokkal szemben 2 szótöbbséggel választatott meg. • (Folyt. köv.) BER K Gr Beregszász, 1899. április 8. Gyűjtés a Rákóczy-szoborra. (Vége.) 45 ör. N.-Lónya községben begyült 2 frt 57 kr. Összeadták: Ecsedy Károly 30 kr, Várady Károly 20 kr. A községben gyűlt 1 frt 77 kr, Lábas Károly 30 kr. 46 or. Hetven községben befolyt 3 frt 70 kr. Hozzájárultak : id. Komjáthy Sándor 1 frt, Ferencz József 50 kr, községi lakosoktól 2 frt 20 kr. 47- er. M.-Vár-i községi jegyző gyűjtésének eredménye 1 frt 80 kr. 48- or. Zápszony községben befolyt 6 frt. Hozzájárultak : Pap János 1 frt, Dávid György 1 frt, Turóczi Ferencz 50 kr, Dávid Károly 5 kr, Tóth Imre 50 kr, Szűcs Mihály 50 kr, Topenter, Imre 2 frt. 49 er. M.-Kaszony községben befolyt 1 frt 50 kr. Összeadták : Biró Kálmán 50 kr, Szabó Károly 1 frt. 50. Várpalánka községben befolyt 2 frt 10 kr. Összeadták: Lévay József 1 frt, Turinecz János s Kontracsin András 30—30 kr, id. Vizinger József s Strausz József 20—20 kr. Ecksmiedt János 10 kr. téser 51. Zsdenyován Mrarovszky Ignácz gyűjtrt 10 kr. Hozzájárultak: Spitzer Lipót 50 kr. Zápletál Ödön 10 kr. Mrarovszky Ignácz 50 kr. 52. Serbócz községben begyült 1 frt 50 kr. Összeadták: Papp József 50 kr. Serbóczi g. k. egyház 50 kr. Serbócz úrbéres közönsége 50 kr. 53. Uj-Dávidháza községben befolyt 70 kr Hozzájárultak: Holis László 30 kr. Szmozsanicza Vaszily 20 kr. Orosz Sándor 10 kr. Hrancsák László 10 kr. 54. Bukócz községben Kecsethy Vilmos gyűjtése 50 kr. Hozzájárultak: Kecsethy Vilmos 25 kr, Jäger Hersch 10 kr, Lipsitz Smily 10 kr, Blaskó Mihály 5 kr. 55. Bukócz községben Kvakovszky János gyűjtése 2 frt 71 kr. Összeadták: Kvakovszky János 50 kr, Popolics Vaszily, id. Popolics Vaszily 10 —10 kr, Dupin Mihály, Popolics Mihály, Mirik István, Szteczó Vaszily, András és János, Dupin Illés, Dupin András 5—5 kr, Dupin János 10 kr, Rizák Vaszily 5 kr, Rjaskó Mihály, Szidák János 2— 2 kr, Rjaskó János, Tirbán Elek, Rjaskó Olexa, Mihovics János, Holóka András, Czáp Olena 5—5 kr, Teczer, Holóka Vaszily 2—2 kr, Feczer Simon, Feczer Fedor, Hodovánecz György, Fedurka, Hodán Vaszily, Bángyi, Pánykulics Mihály 5,5 kr, Vedár 4 kr, Fortm Mihály 5 kr, Timkó Vaszily 10 kr, Fodor Péter 5 kr, Kodály 2 kr, Kodály Vaszily 3 kr, Tirbán Elek 2 kr, Tirbán Mihály 10 kr, Bjaskó Fedor 5 kr, Duzsár Elek 2 kr. • 56. Zsdenyova községben befolyt 1 frt 45 kr. Összeadták: Mittelman Wolf 25 kr, Mittelman Mór 10 kr, Friedman Jakab 20 kr, Lieberman Mayer 10 kr, Rozenberg Berkó 5 kr, Weisz Léba 10 kr, Weisz Ignácz, Weisz Mózes, Berger Chajem, Teichman Leibis 10 — 10 kr, Spielman Kiva 5 kr, Weisz Iczik 10 kr, Weisz Mayer és Penner Jutka 5,5 kr. 57. A n.-bégányi körjegyzőséghez tartozó községekben befolyt 17 frt 36 kr. A gyűjtő ivek hiányában az adakozók nevei nem közölhetők. 58. Klacsanó községből, Zserebák Demeter adománya 50 kr. 59. Ó-Dávidháza községből Kacsurovszki György adománya 25 kr. 60. Kiástromalja községből Trosczák János adománya 25 kr. 61. Lauka községből, Brucza János adománya 20 kr 62. Podhering községben befolyt 1 frt 70 kr. Összeadták: Kohn Sámuel 20 kr, Podhering község 50 kr, Gerőfi Gyula 50 kr, Feczkánics Ferencz 50 kr. 63. Oroszvég községben befolyt 4 frt 64 kr. Hozzájárultak: Rothman Juda, Salzberger M. 10—10 kr, Fuchsz Mendel, Sor Salamon 20—20 kr, Weisz Herman, Racz Jakab 10 — 10 kr, Achátz János 20 kr, Markovics Miklós 14 kr, Schnik 20 kr, Martin, Fuchsz Herman, Schönfeld, Jakabovics 10 — 10 kr, özv. Alexandrovics Józsefné, Günther Mihály 50—50 kr, Reszler Gusztáv 20 kr, Kálus Náthán, Weisz Náthán 10—10 kr, Klein Háni 30 kr, N. N. 10 kr, Glatz Sámuel 30 kr, N. N. 20 kr. Svimmer Sólem 30 kr, Weisz Herman, Volhandman, Herschkovics Ignácz 10—10 kr. 64. Munkács város adománya 5 frt. 65 Árdánháza községből befolyt 25 kr. Adakozók: Fejér László 20, Rádik János 5 kr. 66. Drágabártfalva községben befolyt 3 frt 51 kr. Összeadták: Tóth István 20 kr, Kaszárda György, Mauszkopf D. 10—10 kr, Olexik János 2 kr, Popovics János, lltyó András 3— 3 kr, Mondik Péter, Klein Herman 10 — 10 kr, Szabó Mihály 50 kr, Bilya János, László, Ferencz és János 2—2 kr. Drágabártfalva község 2 frt, Szabó Elek 25 kr. 67. B.-Szőtlős községből Borostyány Zoltán adománya 50 kr. 68. T.-Kerecseny községben befolyt 2 frt 30 kr. Hozzájárultak: Szabó Pál 20 kr, Szabó Imre 10 kr. Életnemüekből befolyt 2 frt. 69. Tisza-Szalka községben befolyt 4 frt. Összeadták: Horthy Gyula 2 frt, Schlesinger Rudolfné 50 kr, Bereznay István 50 kr, T. Szalka község 1 frt. 70. T. Adony községben befolyt 2 frt 80 kr. Összeadták: Weisz Menyhért 50 kr, Szabó József 5 kr, Csatáry Károly 5 kr, Friedman Ferencz 10 kr, Gyúrás Ferencz 1 frt 50 kr, Kiss Gusztáv 10 kr, Csatáry Ferencz 50 kr. 71. Tisza-Vid községben befolyt 9 frt. Összeadták: Balog József a kisbirtokos gazdák megbízásából 5 frt. A községi lakosoktól begyült 2 frt 40 kr, Arday Pál 50 kr, Lizák István 10 kr, Balog József 50 kr és neje Göncs Ágnes 50 kr. 72. Bene községben befolyt 5 frt 23 kr. Városi tisztviselőink nyugdija. A f. hó 6 dikán megtartott törvényhatósági közgyűlés vita nélkül hagyta helyben a városi közgyűlés által elfogadott s a törvényhatósághoz jóváhagyás végett felterjesztett városi nyugdíjszabályzatot. Immár a két fórumon keresztül ment szabálytervezet teljes érvénye a belügyminiszteri jóváhagyástól függ, melynek kedvező megnyilatkozása feltétlenül biztosra vehető, minthogy maga az állam buzgólkodik abban, hogy a nyugdíjügy minden vonalon megvalósíttassék. Tehát minden helyesen s közmegelégedésre történik, csupán az van még hátra, hogy a terhet vállalt közönségnek reményei is beváljanak; az van hátra, hogy az elsőnek jutalmazott tisztviselői kar tagjai éber munkálkodással, a közszükségletek iránt kimutatandó érzékkel hálálják meg ez önként tanúsított áldozatkészséget. Pedig a legfőbb kérdésben, az utczák kikövezésében a mily szilárd és kiáltó a kivánalom, ép oly makacs és változatlan a kérdés elodázása. A közönség pedig már türelmetlen és várja a város elöljáróságától, hogy hallgatásából a nyilvánosság elé lépjen ki és elzárkózottságának el sem képzelhető indokolását adja meg. Mert hovatovább érthetetlenebbé kezd válni az egész ügy, melyet az is talányossá tesz, hogy az ezen ügyben már hozott határozatok végrehajtása is óriási és kényelmi késedelmet szenved. Egy negyed éve már annak, hogy a sokat vitatott Alsó kis uj utczának megnyitása elhatároztatott, az építésre szükséges pénz megszavaztatott s csupán az késleltette az ügyet, hogy a miniszterhez történő felterjesztést az áprilisi törvényhatósági gyűlés késleltette. Íme itt volt a gyűlés, és mi meggyőződtünk arról, hogy az ügy, bár a késedelem indokolatlan, nem került programmra, mert a kellő időben beterjesztve nem volt. A város kell, hogy protestáljon érdekeinek ily könnyelmű eljátszása ellen, mert abból kevés — egy igaz szív őszinte hevével, te vágj első szerelmem, forró, ha szerelmemben nem kételkedhetel. Ella, mondd, tudnál-e szeretni, s reméltre tem-e, hogy mint kedves feleségemet vihetlek otthonomba ? Elemér megállt, s hosszasan, izgatottan nézett Ella szemébe. — De kedves Elemér, mit beszélsz te összevissza ? Én félig meddig el vagyok már jegyezve Medgyesy báróval, ki roppant gazdag és 40 éves, de egészen szeretetre méltó gavallér. Most Párisba utazott s mint nekem elutazása előtt mondá, azért, hogy ott levő házát nagy pompával rendezze be, nehogy jövendőbeli felesége hiányt szenvedjen Valóban, jobban szeretsz engem, mint rokont és unokatestvért szeretni kell ? Lásd, én jó nőd lennék, Elemér, de kérlek, ne legyen arczod oly sötét, oly kétségbe esett, hisz oly sápadt vagy, mint a halál . . . Elemér, én félek tőled . . . E szavakat duzzogva, mintegy siró hangon ejté ki. Elemér merev vonásai lassankint elsimultak. — Ella, mondá szünet múlva, meleg, őszinte szavam nem ébresztették fel a szivedben ama hangot, mely rezgésbe hozza a szerelem húrjait. Hát csakugyan amaz éltes emberhez akarod tánczolni életedet, s tudnád őt igazán, szívből szeretni ? . . . Gondold meg szavaidat, mielőtt válaszolnál. Ezzel Ellát egy pádhoz vezette. Ella borús lett. — Mily ünnepélyes és komoly hangon mondod ezeket, Elemér, hiszen szeretlek, csak nem úgy, mint szüleimét- Hogy Medgyesyt szeretem-e, azt nem tudom, minden esetre kellemes hallgatni az ő szellemes beszédét, és ami fő, gazdag bárónő leszek, és őszintén szólva — azon az unalmas falun nem tudnék élni. Fény és napsugár az éltető eleme a szitakötőnek ! Légy elnéző Elemér, hisz a legjobb, legkedvesebb unokafivérem vagy , ugyebár, vőfélyem leszesz ! Felelj legalább Elemér s nézz rám !. . kéré őt Ella aggodalmas arczczal, és kezével megragadva a fiatal ember karját. Elemér nem szólt semmit, hanem gépiesen levett minket Ella lábairól. Elemér felkelt, halálsápadt lön, és ajkai görcsösen rángatództak. — Semmi, Ella, semmi, ne aggódjál miattam, heves főfájásom van. Feledd el azt, mit mondtam — feledj el engem is — és légy boldog. Mily szomorú, mily csengés nélküli volt a hangja. — Ah, csakhogy már itt vagytok, kiáltó Leontines hangja oly mély aggodalmat árult el, hogy Elemér meghatva pillantott reá, e pillanatban egy titkot fedezett fel lelkében, melyről még nem volt sejtelme. Mély sóhaj tört elő kebléből és rebegé : — Még ez is, oh, nem elég, hogy a másik boldogtalan lesz, talán még Leontine is? Elemér másnap elutazott. Ikertestvéremet bőröndjébe pakolta, míg engem az íróasztalon feledtek. Elemér néhány szóval bocsánatot kért hirtelen elutazása miatt, mert mint író, sürgős táviratot kapott, melynek következtében haladéktalanul távoznia kelle. Mint később megtudtam, csak napok múlva ment haza,, onnan pedig messze vidékre utazott, anélkül, hogy azt tudatta volna. Elemér elutazása a két testvérre különböző benyomással volt. Ella hangosan duzzogott és bosszankodott Elemér neveletlenségén, hogy még búcsút se vett tőle és napokig éreztette környezetével rossz kedélyét. Azonban mihelyt Medgyesy báró megérkezéséről vett hírt, Ella ismét a gondtalan, vidám, repkedő lepke volt, tele élénkséggel és jó kedvvel. A szülők látva e változást, azt hitték, hogy Medgyesy bárót nagyon szereti s megülték az eljegyzési ünnepét. Leontine másnap, Elemér elutazása utáni napon, szobájába zárkódott, most egyedül lehetett s kisírhatta magát. Nehéz harczot vívott önmagával, a legnehezebbet és legfájdalmasabbat, mert nem mondhatta el fájdalmát, ajkainak némáknak kellett maradnia. Egy óráig ülhetett így íróasztala mellett, midőn felkelt és vonásai nyugodtak lettek, még egy pillantást vetett az íróasztalra, ekkor észrevett engem. Kezébe vett és fiókjába zárt, majd megint elővett, és hosszan, fájdalmasan szemlélt, miközben szeme könyökkel telt meg, majd ikertestvéremre gondolt, mely most idegen földön van, hol a szívfájdalom enyhíthető és a feledés oly könnyű. Négy év múlt el. Ella már régen báróné, s még mindég lepkének nevezik, és a szalonok kedvencze . . . Vájjon boldog-e ?