Az Őslakó, 1939. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)
1939-07-02 / 27. szám
Dr. Jankovits Mihály ur Tisztviselő tu4...unkáoG* A XIII. évfolyamon keresztül. »Az őslakó« Podk. Rus magyarsága, őslakossága jogainak, érdekeinek harcosa és szószólója. Tiszteli mindenki meggyőződését, nemzeti és vallási érzését. Hirdeti a nemzetek, felekezetek, társadalmi osztályok közötti megértés és béke szükségességét, de vétót kiált az igazságtalanságnak és elnyomásnak, hangot ad az elnyomottak és igazságtalanságot szenvedők sajjának. Hirdetési árak: 1 mm. sor egyszer közlése 10 fillér, szöveg között 15 fillér. „Nyilttér", vagy „beküldetett" rovatban 20 fillér. Megjelenik a felszabadult Munkácson. II. évf. 27. szám. • Julius 2 »Az őslakó« jelszava: Igazság és egyenjogúság. Küzd az iazságért és egyenjogúságért tiszta s törvényes eszközökkel a magyar újságíráshoz méltó hangon. Az egyénnel csak a köz szempontjából foglalkozik. A család és magánélet küszöbén át nem lép. — Egyéni célok és érdekek szolgálatában nem áll. —— Szerkesztőség Kossuth-u. 1. Telefon : 2333. Kiadó hivatal: Kőrösvég-u. 16. Telefon : 2313. Előfizetési ár: Egy negyedévre 2 Pengő. Egyes szám ára 20 fillér. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Alapította és a cseh megszállás alatt szerkesztette: Y°*^r.X Aladár * C hnrnhirmnnc Rongyosok Munkácsra, Kárpátaljára, a ruszinok lakta magyar földre egy napra visszajönnek a »Rongyosok«. A gárdából, amely a vérét ajánlotta fel és adta ezért a földért, jönnek most sokan, hogy vendégeik legyenek azon a földön, amelynek visszaszerzésében gyönyörű érdemük volt Jönnek a Rongyosok! Tisztek, sarzsilk és közlegények, tisztviselők, orvosok, ügyvédek, munkások, földművesek. Sok-sok ezreknek küldöttei, akik a szeptemberi és októberi napok idején otthagyták az íróasztalt, a hivatalt, a műhelyt, a szántóföldet, önként és szívesen búcsúztak el a meleg és biztos otthontól, a feleségtől, a szülőktől, a gyermektől, hogy ha kell, meghaljanak az egyetlen szent célért: Nagymagyarországért. Fegyvert fogtak az Alföld fiai, Dunántúl népe, minden magyar városok lakói és napok alatt ott állott a trianoni határ vonalán tízezer magyar: Héjjas Iván Rongyosai. Nem volt cifra a ruhájuk, nem voltak tankjaik és ágyúik, nem volt modern felszerelésűik, de szívük volt. Magyar szívük, amelynek minden dobbanása azt az indulót verte ki a csehekkel. Magyar lelkük, amelynek minden érzése az idegen rabságban szenvedőké volt. És elindultak! Szárnyok erdején, tankok acélgátján, a cseh embererdőn keresztül az ezeréves magyar föld elszakított részére. Egy szál régi puska volt a kezükben, nem volt a hátuk mögött biztosítás és tartalék, előttük ellenség és oldalt és hátukban és körülöttük mindenütt ellenség. Mégsem féltek, csak mentek előre. Mint a haragvó magyar Isten menyköve csaptak bele az ellenség ezrei közé. Húszharmincas csoportok ütköztek meg ezrekkel. Mintha egyszerre héroszi idők szele sepert volna végig ezen a területen. Rab magyarok lelkében megdobbant a szabadság vágya és zárt ablakok és ajtók mögött tízezrek ajkáról szállt a csendes ima: magyarok Istene vigyázz a Rongyosokra. Akik ott verekesznek a Verhovina erdeiben, a beregszászi síkon, a berceni dombokon. És egy hazugságra épített tákolmány állam rengett meg a csapásaik alatt, s reszketve szólt a betolakodottak ajkáról: a magyar Rongyosoktól ments meg Uram miniket! Ezek a rongyosok jöttek el. Ezeket üdvözöljük. Mert azokért, akik itt nyugszanak a kárpátaljai földben — már csak imádkozhatunk. Rongyosok! Köszönt Titeket közületek egy! Egy Rongyos, aki jól tudja, milyen volt ez a harc és jól Szeressük a ruszint, de szeressük egymást is ! Nagyon is érthető, hogy az ország közfigyelme és szívének segítőkészsége most elsősorban és teljes erővel a volt Kárpátalja felé irányul. Kárpátaljával nemcsak egy nagy darabot kaptunk vissza az ősi földből, tele legelsőrangú történelmi emlékekkel és olyan természeti kincsekkel, amikre pont a legnagyobb szükségünk van, hanem ezzel a területtel egyúttal Magyarország kikönyökölhetett aszentisváni határokra, amelyeknek végeslen végig való visszaállítása merész és rejtegetett álom helyett most már reális célkitűzés lehet. És az is bizonyos, hogy nemzetiségeink közül éppen a ruszin az, amelyikkel a századok folyamán a legkevesebb bajunk volt, amely jóban-rosszban leginkább kitartott mellettünk s így igazán rászolgált a gens fidelissima névre. Értjük és helyeseljük a magyar kendőknek azt a meleg, szeretetteljes lobogtatását, amely a magyar szabadság fenséges dátumát új fénynyel körtő márciusi napok óta egyre tart. Értjük és helyeseljük, hogy a magyar kenyeret, amelyet eddig is mindig megosztottunk azokkal, akiket javunkra vagy kárunkra hozzánk vezetett a sors, most hosszú vonatok hordják a cseh rabságban mindenki másnál többet éhezett ruszin nép felé, amely erre a magyar kenyérre a múltban sem volt méltatlan. Értjük és helyeseljük, hogy a nagy magyar városok egymással nemes versenyben fogadják testvéreikül a különböző ruszin falvakat, nemcsak szép szavakat és lengő zászlókat küldve nekik, hanem értékes, megehető vagy felvehető természetbeni adományokat is, meg komoly meghívásokat, amelyek nyomán ruszin gyerekek seregesen kelnek útra a magyar élet híres centrumai felé, világot látni, művelődni, holtig tartó lelki élményeket szerezni, esetleg olyan összeköttetésekre , szert tenni, amiknek szárnyán a pásztornak vagy favágónak szánt ruszin fiúcska városi iskolába kellrülnet és a magyar társadalom legjobbjai közé emelkedhetik. Értjük és helyeseljük, hogy a nagy magyar városok, ruszin vonatkozásban a tündérmeséknek ezek az életrekelt amerikai nagybácsijai, fürdőket, szállókat, szanatóriumokat, üdülőtelepeket varázsolnak Kárpátalja csodaszép hegyeire és völgyeibe, elindítva ezt az országrészt arra a sorsjelölte útra, amelynek végén Magyarország Svájcává válik. Értjük és helyeseljük, hogy a kormányzói kegy a ruszin földre általános amnesztia formájában ráborítja a megbocsátás fehér oltárterítőjét. Akit megszédített, félrenevelt a cseh és az ukrán propaganda s a magyar állameszmével szemben idegenül, vagy éppen ellenségesen állott, legyen annak elfelejtve, megbocsátva hálátlansága, hűtlensége, hazaárulása, és adassék neki alkalom, hogy bűnbánóan, ruháját megtépve, tékozló fiú módjára visszatérhessen a szülői házhoz. Fátyolt a múltra és csak a jövőt nézzük, amelyben a közös magyar haza, meleg és biztos fészket adva minden fiának, újra megépül! Mindezt az örömöt, adakozó-, felemelő- és megbocsátó-készséget értjük és helyeseljük s anélkül, hogy ünneprontók kívánnánk lenni, mindössze is csak annyit szeretnék hozzáfűzi: jusson eszünkbe, szép számmal vannak magyar testvéreink is, akikre ez az adakozási, felemelési és megbocsátási hevünk, sőt szenvedélyünk épigy ráférne. Végig az országban, így a volt Kárpátalján is, hány magyar falu van, ahol csenevésznek, angolkórosnak, tüdővészesnek nő fel a gyermek, ha ugyan időnapelőtt el nem pusztul, mivel állatnak sem való odúban lakik és nincs mit ennie, a hidegebb időjárás beálltával pedig kimarad az iskolából is, mert hiányzik a testi ruhája! Budapestet meglátni elérhetetlen álom ezeknél is, sőt sokhelyt még a tanítójuk előtt is megoldhatatlan feladat. Az ilyen magyar falvaknak is de jól jönne egy testvérváros! Szép, hogy a ruszin földön mindenkinek megbocsátunk, de ez az igazán nemes gesztus még szebb volna, ha a magyar földön sem gyűlölnék már annyira egymást. Magyar talán még sohasem tépte, marta, ette olyan mohón, olyan szenvedélyesen egymást, mint éppen napjainkban. Megint azt az időt éljük, amikor testvér testvért, apát fiú elad. Az áskálódás, a vádaskodás, a feljelentés, az ártani akarás, a kenyéririgység most érte el a virágkorát. Egy igazolóbizottsági tagtól én tegnap hallottam: megutáltam az életet, az embert, amióta látom, hogy milyen gyűlölet, egymásratörés tobzódik körülöttünk; egyik ma- BRUNA CIPŐ igaz kincs Drágább akad, de jobb nincs! Elegáns és mégsem drága BRUNA CIPŐ szívem vágya! Megérkeztek a legújabb magyar cipőkülönlegességek a „BRUNÁ“-ba a Csillag saroknál! gyár ember hogyan akarja megkeseríteni, kenyörtelenné tenni, elveszíteni a másik magyar embert! Politikai életiben, társadalmi téren, de még a vallásfelekezetek berkeiben is ádázul, támadásra készen néz magyar a magyarral farkasszemet, és minden elégtétele, öröme megvan, ha ellenfele alól, aki mégiscsak magyar testvére, kicsúszik a talaj, elveszti kenyerét. A ruszinoknál a megjavulás, az új életkezdés reményében — minden bűn, a tegnapi is, el van felejtve, meg van bocsátva, de vérbeli magyarokat húszéves delilátumokért, öreg fiatalos politikai felhevülésekért és szertelenségekért is a vádlottak padjára ültetünk és keservesen meglajkoltatunk. Pedig hát olyan kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is kijárhatna a kegyelem... Hát jól van, szeressük a ruszint, igyekezzünk sorsát felemelni, megelégedetté, boldoggá tenni, hibáit elnézni, bűneit megbocsátani, tetszik ez a Magyarok Istenének is, de még jobban tetszenék neki, ha ugyanezeket tennék a magyarokkal, a saját testvéreinkkel szemben is! tudja, mit tettetek Ti! Nem dicsér és nem hozsonnáz Nektek! Csak köszöni Titeket ezen a földön. Kíván Néktek magyar boldogságot, magyar megelégedést, becsületet. Békét, de ha kell harcot. Rongyosok! Az itteni magyarság merev vigyázzban üdvözöl Titeket. Köszöni amit eddig tettetek és köszöni, amit még termni fogtok. Most vigadjunk és örüljünk, de ne felejtsük el, hogy ránk még feladatok várnak. Komoly, súlyos, nagy harc és küzdelem. A legszentebb és legnagyobb feladat: rab magyarok további felszabadítása. Rongyosok! Isten hozott benneteket! (sz.) Az őslakosság PÉNZÉT legjobban gyümölcsöztét!, a hiteleket bekebelezési költség nélkül folyósítja a Munkácsi Járási Hitelszövetkezet mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja Szent István (volt Sugár) u. 9. Telefon: 2069. Volt Földműves Kölcsönös Pénztár, Ez minden tag tulajdona! — Szövetkezésben az erő!_____________________________________________________