Bereg, 1884. (11. évfolyam, 1-54. szám)
1884-10-26 / 45. szám
Bizony szeretnek is a sertvesek makk éréskor tölgyes és bükkös erdőinkben andalogni és turkálni s a makk szemek folytonos rágicsálásai folytán, — boldogságukban egész öntudatosan gömbölyűdnek meg oly annyira, hogy a téli idők bekövetkeztével a legizletesebb szalonéval, hurkával és kolbászszal örvendeztetik meg tulajdonosaikat, a sertvéstartó gazdákat! A sertvéstartó gazdák pedig, a sertvést nem tartó gazdákat meg-meg hívogatják ezen hurkák és kolbászok elfogyasztására és barátságos módom elköltésére. Nagy tehát az érdeklődés minálunk, — mihelyt makk tekintetében irányul a kiszavazat úgy a sertvéstartó, mint a sertvést nem tartó gazdák között. A múlt heteken egy ilyen makk kérdés hömpölygött városunkban keresztül s a gazdák meg nem elégedve a megyeházánál történt szabályozással, habjai felcsaptak egész Budapest városáig, — ugyanis: mire futamodott, hogy nagy baj van, mert a „Csere“ erdőből dobronyi disznók akarják kitúrni, az itthoni sertvéseket, — e hírre fellázadt minden „igazhivó“ sertvéstartó és nem tartó gazda ereiben a jogérzet, — feljajdult a polgári jog megsértése, — egyetértett és egy czélra törekedett mindenki, — e magasztos czél pedig nem vala egyéb mint az, hogy a beregszászi szegény szorongatott sertvesek minden áron megvédessenek!! A sertvesek és a „Csere“ erdő makkjai iránti előszeretet annyira összefűzte a hívek érdekeit, hogy háttérbe szorult minden politikai morrogás és pártviszály ; a „kurucz“ a „labbancz“-czal karöltve együtt hevült a makk kérdés jó sikerű eldöntése iránt, sorakozott a közönség s tömör phalaoxokat alkotva, a városháza udvarán, segítségért rikoltott a nép, a vezéreihez. És ime megjött az igazság! a beregszászi sertvesek győztek, mégpedig nemcsak ősi jogon, hanem azoknak azon mivoltából is, mivel a „Csere“ erdőben apró tölgy csemeték lévén, ott csak a helyzetet és körülményeket ismerő udvarias mangalicza fajú városi disznók turkálhatnak makk csemete kitárása és kártétel nélkül, — a dobronyi sertvesek pedig nem egyebek, mint vad vidéken nomád életet folytató „suska“ disznók s mi több, nem igen jártasok az udvariasság szabályaiban, — mert ők még soha sem látták a „bazár-csarnokot“, sem pedig piaczi kövezeten nem tapodtak és igy a „Csere“ erdő szalonjai előttük örökre zárva maradnak. Azonban ezen makk és disznó kérdés sokkal nagyobb hullámokat vert, mint a milyet a halandó gondolhatott volna, — apelláltatott aza vég lehelletig, — de mindez nem használt semmit, mert Pista barátunk kezébe ragadta ez ügyet és szentori erélylyel fogott hozzá a védelemhez, s oly lelkiismeretesen s rohamosan vontatott és vezetett e kérdésnél, hogy a gőz kazánja majdnem széllyel pukkant, — hanem kivivatott e ténykedés folytán a nagy siker, a városi vezérek határozata érvényben ranrada! A „Csere“ erdőn ez évben nem turkál ugyan dobronyi disznó, hanem annak kies berkeiben beregszászi mangaliczák ropogtatják a borsos és drága tölgyfa makk kosztot. Karakánságom pedig azt indítványozza, hogy mihelyest a fagyok megengedik s a Csere erdőn meggömbölyödött udvarias disznók megöletnek s kolbászszá és hurkává gyártatnak; menesztessék a szerencsés „védőhöz“ egy hurkákkal és kolbászokkal megterhelt, húsz tagú „hurkadiszküldöttség“, hogy az érdemek legalább úgy némi részben elösmertessenek. Mert az érdemeket és vívmányokat bármily téren is elösmerendőnek tartja Karakánka. Vegyes hírek. * Primitia. Bodnár Gáspár, szatmári r. cath. káplán, Bodnár Kálmán helybeli tanító és éneklész fia, múlt vasárnap, f. hó 19-ikén mondotta városunkban első miséjét, melyre Szatmárról is többen átrándultak. A tehetséges ifjú új misést Forgách János esperes-plébános vezette az oltárhoz, az egyházi szónoklatot pedig Hajnal József szatmári káplán tartotta. A díszes közönség előtt lefolyt s megható jelenetekben gazdag isteni tisztelet után az ifjú áldozát szüleinek házánál mintegy 40 terítékű kedélyes lakoma következett, melyre a nagyszámú rokonságon kívül a család jó ismerősei voltak hivatalosak. Az első felköszöntöt főtisztelendő Forgách János esperes mondotta a primitiánsért, a másodikat a primitiáns a püspökre és Forgách János plébánosra, Forgách János Hajnal József szónokra, Benda Kálmán a szülőkre, Halász Ferencz tanfelügyelő az apára, ki neki első tanítója volt, Jandrisics Antal polgármester a püspökre és a szónokra stb. stb. Ebéd után táncz következett, s a kedélyes társaság csak éjfél után kezdett oszladozni. — Szép jövőt kívánunk a díszes pályán az ifjú áldozatnak! * Szüreti országos vásárunk e hét folyamán, szerdán és csütörtökön leend. * Halottak estéje, az elhunytak emléke iránt nyilvánuló kegyelet ez évi ünnepélye e hét folyamán leend. Pár év óta városunk közönsége felekezeti különbség nélkül siet leróni ez estvén kedves halottjai sírján a szív mélyéből fakadó kegyeletes megemlékezés adóját, s sírkerteink általában virágözönben és fényárban úsztak. — Hát ha nincs is csillogó külfény, tündöklő ragyogás: szívünkben újuljon fel mindig legalább e napon elvesztett kedveseink iránt a kegyelet, adjon hangot a fájóérzés húrja, mert a legszentebb érzés, mely a halandó kebelben sarjadzhatik, a kegyelet. * Kik árulhatnak a heti vásárokon? Azokat, kik a törvényeket nem olvassák, figyelmeztetjük, hogy a f. hó 1-jével életbe lépett ipartörvény értelmében a városokban tartatni szokott heti városokon csak az illető vásáros helyen lakó iparosok árulhatják ipartermékeiket. A házi ipartermékek és élelmiszerek árulása azonban mindenkinek megvan engedve. * „Bereg- és ugocsamegyei képes naptár“ fog a jövő évre megjelenni városunkban Havas Tivadar helybeli könyvkereskedő kiadása s Ekkel Elemér, megyei másod aljegyző szerkesztésében. A naptár Bereg megye történelméből s a megye egyes érdekesebb pontjairól csinos képekkel is lesz ellátva s egyes közleményei a megye jobb tollú íróinak tollából származnak. Midőn ez uj, megyei irodalmi vállalatot előlegesen is örömmel üdvözöljük s annak a legszebb sikert kívánjuk, egyúttal felhívjuk megyénk minden egyes polgárát, kik rendesen szoktak naptárt vásárolni, miszerint várják meg a mindnyájunkat, márcsak sint a megye fiait: — egyaránt érdeklő naptár megjelenését s abból vásároljanak maguk is; de egyszersmind ismerőseiket is erre ösztönözzék. A kiadvány naptári része már kész, a képek is jó részben elkészültek s a tartalomszedés végett már sajtó alá van adva. — Ara lehetőleg csekély lesz. * „Furcsa!“ Ezt a jelzőt használja a „Munkács“ újdondásra, múlt heti számú újdonsági rovatában lapunk 42-ik számában megjelent azon közleményünkre, melyben felemlítettük Munkács város képviselőtestületének azon dicséretre méltó tényét, hogy a „Munkács“ részére 150 frtot szavazott meg, s ezzel szemben felemlítettük a megye közönségének ezen szűkmarkúságát, hogy a „Bereg“ kiadójának a hirdetések közléséért csak 50 frtot szavazott meg. — „Furcsának“ találja ezen közleményünket, mert mint mondja: a „Bereg“ a megyei hirdetésekből szép jövedelmet vesz be a felajánlott 50 írton felül, hozzá teszi végre azt is, hogy csodálja, miként akadhat szerkesztőség az országban, mely 50 frtot segélyként elfogad. — A„Munkács“ tisztelt újdondásza forgalomzavarban szenved s ama közleményünknnek szó szerint idézett ezen soraiból: „furcsán veszi ki magát, hogy a megye köztörvényhatósága lapunkat, melyet hivatalos közlönye itt fogadott el, a benne megjelenő számos hivatalos közleményért és hirdetésért mindössze évi 50, mond, ötven írttal mondotta ki segélyezendőnek“ — az újdondász uron kívül — senki sem olvashatja azt, hogy a hirdetési dijakon felül kap a „Bereg“ szerkesztősége 50 frt szubvencziót. Ezen ügy a megyei bizottsági gyűlésen is megfordult s tudja mindenki, hogy az 50 frtot nem a szerkesztőség, de a kiadó kérte és kapja s ezért a megyének még üzleti hirdetéseit is ingyen közli, s igy — tekintve, hogy a hirdetések értéke két-háromszorosan haladja meg az 50 frt általányt — a „Bereg“ gyakorol jótékonyságot a megye közönsége iránt, nem megfordítva. — Ami pedig a „Munkács“ újdondászának azon nagy fenhéjázással odavetett csípős megjegyzését illeti, hogy: „mi ezt nem fogadtuk volna el, hát erre csak azt jegyezzük meg, hogy: foglalkozzék a t. újdondász úr a saját ügyeivel;mi tanácsot nem kérünk tőle; erkölcsi prédikáczióit pedig egyáltalában el nem fogadjuk. * Szüretünk a legjavában foly. Az idő helyreállott s nappal elég tűrhető, sőt ottan-ottan kellemes (a tegnapi esős idő kivitelével! Szerk.), de a termés mennyisége nem kielégítő. A kellemes időt azonban szőlősgazdáink is igyekeznek kihasználni. A hanyatló ősz már úgyis kevés kellemes napot ígér, méltó tehát idejében élvezni a kínálkozó perczeket. És a hegyoldal csakugyan mindenütt viszhangzik a vigalom zajától, a jókedv örömkitöréseitől. Hát jól van ez így: a szüret napjai a mulatság, a kedély napjai. Örüljünk és vigadjunk s felejtsük rövid időre mindazt, a mi iánt, a mi szivünknek fáj, a mi lelkünknek rosszul esik; adja az ég, hogy jó kedélyünk minél tovább megmaradjon!.. . Munkács városa a felső-tiszavidéki háziiparegyesület által fentartott faipar tanműhelyhez újabb 3 évre 250 írttal s a szükséges helyiséggel járult. A jövő három év bizonyosan megszilárdítja ez intézményt, mert ehhez, mint az egyesület legfontosabb akotásához a tagok is nagy reményt kötöttek és kötnek. Úgy tudjuk, hogy az intézmény vállalatba megy át, mi által a kitűzött cél legjobban volna megvalósítható. * Az emésztés gyorsaságára vonatkozólag érdekes kísérleteket tett Jessen tudor. Kutatásait egészséges emberen végezte, akinek a vizsgálandó eledelt nyújtva, bizonyos idomulva a gyomor tartalmát kiszivattyúzta. A vizsgált egyén a nyers marhahúst megemésztette 2 óra alatt, a nyers borjúhúst 21/2 óra alatt, a disznóhúst 3 óra alatt, sült marhahúst 4 óra alatt, nyers tehéntejet 11 óra alatt, főtt tejet 4 óra alatt, aludt tejet 3 óra alatt. E kísérleti sorozatban feltűnő a főtt marhahúsnak könnyű emészthetősége a sült hússal szemben, valamint ellenkezőleg a főtt tejnek nehéz emészthetősége. * „A magyar helyesírás rendszerének alapvonalai“ iskolai és magánhasználatra, Kmerky Istvántól, könyvárusi utón nem lévén kapható, az érdekes műből a szerző néhány példányt szerkesztőségünköz küldött elárusítás végett. Ajánljuk azt a magyar helyesírás iránt érdeklődők figyelmébe. Ara 50 kr. Szerkesztőségünk azonban azon előnyös helyzetben van, hogy a szerző ajánlata folytán vásárlóknak 30°/o-ot elengedhet. Irodalom. — Az „Ország-Világ“ XXI-ik füzete a szokott érdekes és változatos tartalommal jelent meg. Tartalmából felemlítjük a következőket : Görgény Szt-Imre. Irta és illusztrálta Nemes Ödön. — Meghívás. (Költemény.) Irta Gáspár Imre. — Bolyai Farkas. Emlékkövének leleplezése alkalmából. Irta és illusztrálta Nemes Ödön. — Makart János. —A „Jakab temetése.“ Elbeszélés. Sziklay Jánostól. — A távozó madarakhoz. (Költemény.) Irta B. Büttner Lina. —• Tralíra-trikri. (Őszi kép.) Molnár Györgytől. — A martinsehizzai veszteg-intézet. (Képpel.) Mécs Zsigmondtól. — A hegedű-hangszer történetéhez. Id. Ábrányi Kornéltól. — A hét története. Bolygótól. — Az acquinicumi ásatások. (Két képpel.) — Salamon király. Nemes Mihály eredeti rajza. — Férfi-kor (Költemény.) Reviczky Gyulától. — Rápolthyné. Adalékok Erdély történetéhez. B. J.-től. — Lidi. Falusi beszély. Jászingi Sándortól. — Özv. Czerey Jánosné, szül. Zathureczky Emilia. Dr. Jancsó Benedektől. — Szüreten. Költemény. Farnos Dezsőtől. — A Frangepánok vára Tersattóban. (Képpel.) — Az aczél lakat. Rego. Baumbach Rudittól. — Fancsal. (Képpel.) — Az Alduna és a Vaskapu. Palotai Ákostól. — Most az egyszer nem heti, de üres tárcza. Degre Alajostól. — Iskolában. Iskola után. (Két képpel.) — A merengő. (Képpel.) — Irodalom. — Színház. — Művészet. — Udvar. — Hymen. — Gyászrovat. — Kegyelet. — Különfélék. — Sakk. — Rejtvények. — Naptár. — Hirdetések.— Mint e tartalom-jegyzék gazdagsága mutatja, az „Ország- Világ“ méltán örvend nagy kedvességnek és egészen megérdemli azt a pártfogást, mely egyre növekedőben van, kivált azóta, mióta Degré Alajos jeles írónk szerkesztésében s a „Pallas“ irodalmi és nyomdai részvénytársaság kiadásában jelenik meg. — A lap minden száma elárulja, hogy szerkesztő és kiadó a lehető legnagyobb gondot fordítják úgy tartalmára, mint kiállítására. A díszes lap ára :agy évre 10 frt, félévre 5 frt, évnegyedre 2 frt 50 fr. Mutatványszám kívánatra ingyen és bérmentve küldetik. Előfizethetni legczélszerűbben postautalványnyal az „Ország-Világ“ kiadóhivatalában, Budapest, gránátos-utcza 6. sz. A közönség* rovata. Egy kis észrevétel Sárkány Gábor megyei tanitóegyesületi elnök f. é.okt. 11-én tartott beszédére. T. Szerkesztő ur! Becses lapja ez évi 43-ik számában, egy szép ünnepély van leírva. Ugyanis ekkor a megyei tanítóegyesület tartotta közgyűlését, s ezen a gyűlésen Halász Ferencz kir. tanfelügyelő urnak életnagyságú arczképét leplezték le s adták által családjának emlékül. Nagyon, de nagyon szép dolog ez; nincs ellene semmi kifogásom, annyival is inkább, mert itt az érdem előtt hajlott meg a tanítói kar, azonban a gyűlés szónoka, Sárkány Gábor úr beszédének egy passusát, már megengedten, bizony én nem a legkorrektebbnek tartom úgy dicséri ő meg ugyanis kedves tanfelügyelőjét, hogy minden csak a tanfelügyelő s más mindenki mellette csak semmi; azt mondja nevezetesen: „Megyénk tanügyi állapota azon időben (már t. i. Halász Ferencz úr idejövetele előtt) szánandó állapotban volt; az oktatás a felekezetek gondozása alatt állott“. — Én nem hiszem, hogy ha még egyszer elmondaná e beszédet, ismételné e passust; először azért, mert bizony ebben meglehetős adag öndicséret van, másodszor pedig azért, mert bizony el kell azt ismerni, hogy egy ezredévig a felekezetek tartották fenn az iskolákat és az nem volt csapás a nemzetre, nem az egyházra; ő pedig csapásnak deklarálja, szomorúan sóhajtván: szánandó állapotban volt az oktatás! miért? megmondja az okát is: mert a felekezetek gondozása alatt állott. — Ne bántsuk mi, édes atyámfi, a felekezeteket, higgye el, nem oly rosszak s hanyagok azok a nevelés terén; jó anyák azok, megesik ugyan rajtuk, mint a jó anyákon szokott, hogy éhező gyermeküknek nem tudnak kenyeret adni, de ők nem okai, ha nincs kenyerük, segítsék csak kenyérhez őket, lesz népnevelés jó; mutatja ezt az, hogy a hol van mit enni a tanítónak, van ott jó iskola, ha felekezeti is az; ellenben ne adjon csak a kormány tanítóinak kenyeret, nevezhetni azt császári iskolának is, mégsem lessz abban tudomány, ha száz tanfelügyelő, háromszázhatvanötször látogatja is meg. Polemizálni nem szokásom, nem az írási vágy ösztönzött e felszólalásra, hanem a köteleség; én a beregi ev. ref. egyházmegyében tanügyi bizottság elnöke lévén, látom mint áll a nevelésügyet nem hagyhatom szó nélkül, ok nélküli megaláztatását ereje felett áldozó egyházamnak. Vannak sok jó felekezeti iskoláink. Én hát nem polemizálok, csak annyit kérek az általam különben igen tisztelt szónok úrtól, dicsérjen meg mindenkit, akit akar; de másokat ne alázzon meg a dicsérettel, s ne bántsa a felekezeteket. Ha felekezet nem lesz, előáll a nihilismus. Béke velünk! Kelt Nagy-Beregen, 1884. október 22. Ferge József, nagy-beregi ref. lelkész, mint a ref egyházmegyei tanügyi bizottság elnöke. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Janka Sándor. Főmunkatárs: Kóródy Sándor. 1210/1884. sz. Nagy-Bereg város javadalmaihoz tartozó regálejognak 1885. január 1-től 1888. január 1-ig terjedő nyilvános árverés utjáni bérbeadására utóbbi határidőül a folyó év november hó 4-ik napjának délelőtti 10 órája azzal tűzetik ki, hogy az árverési feltételek a városházánál árverelni szándékozók által bármikor megtekinthetők. Kelt N.-Beregen, 1884 október 15-én. Cseh András, Köpor János, v. jegyző, (1V-2) r. főbíró.