Bereg, 1901. (28. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-01 / 1. szám
1. szám. — XXVII. évfolyam. BEREO Beregszász, 1901. január 6. mesebb és gyakorlati ismeretekkel bővelkedő körvagy községi jegyzők mellőzésével. De lássuk az állításaim beigazolásául szolgáló adatokat is. Mert általánosan elfogadott fogalom, hogy bár a köz- és községi jegyzőket a községek fizetik és mégis a községi ügyek szolgálatától majdnem teljesen elvonja őket az állami adókezelés — néhány példával, miniszeri rendelettel, közigazgatási döntvénynyel, sőt magával a törvényben használt kifejezéssel erősítem meg, hogy az életben, tehát a gyakorlatban az adótörvény a köz- vagy községi jegyzőkkel szemben nem tartatik be, csupán azért, mert a községek jelen szervezete azt elkerülhetlenné teszi. Az 1883. évi XLIV. t.-cz. 52. §. az adók, bélyeg és illeték, valamint a közadók módjára behajtandó köztartozások behajtását nem a köz-vagy községi jegyző, hanem a községi biró és községi pénztárnok feladatává teszi. A jegyző csak ezen végrehajtásoknál közreműködni köteles. Az 1890. évi 96.028. számú belügyminiszeri rendelet pedig világosan megmondja, hogy ha valamely község elöljáróságával szemben a felelősség kimondása elkerülhetetlenné vált, vizsgálás során előzetesen megállapítandó a mulasztó közeg, a mulasztás mérve és az, hogy az ő költségükre kiküldendő végrehajtó működésétől több eredmény reményelhető e ? Majdnem negyedszázada annak, hogy én a közigazgatási pályán vagyok, több vármegye köz- és községi jegyzőivel magán és hivatalos érintkezéseim voltak, de még nem hallottam egy esetet sem arra nézve, hogy a hivatali törvény és pénzügyministeri rendelet, avagy az 1897. évi 14.926. számú pénzügyi közigazgatási bírósági döntvény betartva lett volna. Véleményem és tiltó szavam érvényesítését én az 1895 ik évben életbe lépett egyházpolitikai törvény után kezdettem meg és nem eredménytelenül. Ellenem is kimondatott a felelősség azért, mert az adók behajtásánál késedelmezést jelentett be a közigazgatási bizottságnál az illetékes pénzügyigazgatóság. Mert felebbezésemben kifejezést adtam annak, hogy én mint egy nagyközség jegyzője, adó végrehajtásra nem vagyok kötelezve, beigazoltam, hogy az én resortomba tartozó adó előírásokat végrehajtásra elkészítettem, kétségbe vonhatlan okmánynyal megerősítettem, hogy nekem mindennap délelőtt „hivatalosan“ megállapított hivatalos órákat kell betartanom mint anyakönyv-vezetőnek, tehát a folytonosságot igénylő végrehajtásoknál személyesen részt nem vehetek és végre állítottam, hogy az 1890. évi 96.028. számú pénzügyminiszeri rendelet szerint előzetesen sem az nem lett megállapítva, hogy terhel-e engem mulasztás, sem pedig az, hogy a költségemre kiküldendő végrehajtótól több eredmény remélhető-e. Mert volt reá eset, hogy egyik évben a felelősség alól felmentettem, volt arra is eset, hogy nem. Egy részt ezen változó ministeri intézkedés erősiti meg tehát Ha pedig teljesítem, a költségek engem illetnek ugyan, de azt mondják, hogy czudar ember vagyok. Mit tenne maga, Balogh ? — Azt, a mit a priniczipális úr tesz. — Helyes, igen helyes, pedig maga gavallér ember, jószivü ember, Balogh — mondá tovább Kótay nevetve, aztán komolyan tette hozzá : — Ez az ügy — s az asztalhoz verte az iratcsomót, — a Kányay—Radóczy-ügy. Váltó kereset, a melyre a fizetési meghagyás már rá van vezetve, s a melyben a bíróság a végrehajtást már elrendelte. Pompás egy ügy ez nekem. A végrehajtást magam akartam foganatosítani, de nem lehet. Ez a bolond távirat, amely most érkezett, távozásra, utazni kényszerít. Félóra múlva indulok, és csak holnapután térhetek vissza. Ön fog itthon helyettesíteni. Érti ? — Értem. — Figyeljen rám. A Kányay—Radóczy ügyben a végrehajtásnak okvetlenül holnap délben 12 órakor kell megtörténni. Sem egy perczcel hamarább, sem egy perczcel később. Én nem keresem az okát, hogy miért épen ez időben, mert én eszköznek tekintem magam s a házbért fizetnem kell, ön se kutassa, ön se kérdezősködjék, hanem teljesítse kötelességét. Megígéri ezt, Balogh ? — Föltétlenül. — Helyes, a végrehajtót, a becsüsöket keresse föl és foglalja le őket még ma. Ha esetleg holnapra foglalkozva lennének, ígérjen nekik külön tiszteletdíjat. Érti ? Mikor holnap délben az óra tizenkettőt üt, az alperes szobájába lépjenek be. Ha lehet, szépen, ha nem lehet, a törvény neazt, hogy a legfelsőbb fórum is a felterjesztésektől teszi kérdésessé intézkedését. Nem vagyok én azok véleményén, kik az adóügyek elvonását óhajtják a jegyzők kezéből, mert ez ma alig képzelhető , de igenis kivendőnek tartom először, hogy úgy, mint a belügyminiszteri tárcza terhére, mérsékelt tiszteletdíj adatik a jegyzőknek az anyakönyvek vezetéséért, nyújtassék a pénzügyminiszteri tárcza terhére is bizonyos megérdemelt járulék és másodszor állapíttassák meg precízen a jegyző munkaköre az adóügyekben. De menjünk tovább. Olvasva a kérdéses belügyminiszteri leiratot és értesülve egyes vármegyékben hangoztatott megállapodásokról, nem hiszem, hogy azáltal, ha az alispáni és szolgabirói hivataloknál egyes iktatókönyvek, naplók összesíttetnek, a tulajdonképeni végrehajtásra utalt községek a czélba vett közigazgatási egyszerűsítésben részesíttetnének. Szerény, de gyakorlati alapon nyugvó véleményem az, hogy valamint a rossz fundamentumra épített ház biztos és állandó nem lehet, úgy a közigazgatás egyszerűsítésének kérdése is addig be nem következhetik, míg legelsősorban az erre alapot szolgáltató községek úgy nem szerveztetnek, hogy ott a végrehajtásra váró törvények és rendeletek ellátására kellő számú, kellőleg díjazott és képzett munkaerők nem alkalmaztatnak. Tekintsünk be csak egy keveset az évekkel ezelőtt életbe lépett kir. bíróságok lajstromozási rendszerébe! Azt hiszem, mások is osztják azon véleményemet, hogy az ott életbe léptetett irodai egyszerűsítés nem hogy gyorsította vagy kevesbítette volna a munkabeosztást, hanem ellenkezőleg. Még azt sem tartom kielégítőnek, ha a községek élére kellő számú, kellőleg díjazott és képesítéssel bíró közegek állíttatnak. Feltétlenül szükséges itt az alkalmazottaknak helyes munkabeosztása. Mert az mégis méltánytalan dolog, hogy a köz- vagy községi jegyző anyagilag felelőssé tétetik, igen gyakran fegyelmi vizsgálattal súttatik oly dolgok miatt, amelyekben hibás a községi elöljáróságnak a másik tagja, a községi bíró, és mégis szenved a jegyző azért, mert mint a községnek értelmi vezetője, hivatás szerint ő neki kellett volna a dolgot helyes irányba terelni. Az életben tapasztalt esetek, méltatlanságok, és az, hogy kevesen tudják azt, hogy egy 3000 lelket számláló körben a köz- vagy községi jegyző teljes munkaerejét igénybe veszi maga az adóügy; ugyanezen körben feltétlenül ad egy embernek munkát az egyházpolitikai törvény végrehajtása ; ezek mindmegannyi alapot szolgáltatnak arra, hogy elégedetlenséget szüljenek a jegyzők ellen és a jegyzőknél is. Csak második éve lesz annak, hogy az állami betegápolási adó kivetése életbe lett léptetve. Hogy menynyire növelte ennek kivetési rendszere a kör vagy községi jegyzők munkakörét, ezt csak azok tudják, akik ennek végrehajtására vannak hivatva, vében. Halasztásról szó sem lehet; hogy mit foglaljanak le, az az önök dolga. — De a követelést teljesen biztosítani kell ? — Hát nem árt, noha meg vagyok győződve, hogy az a foglalás egészen fölösleges, mert a követelés veszélyben épen nem forog. Ha valakinek Radóczy báróné ma pár ezer forinttal tartozik, az a valaki egészen nyugodt lehet. Ha a férje sejtené a dolgot, már itt lenne és fizetne, és ha megtudja, fizet azonnal. De hát, amint én veszem észre, a férj az asszony adósságáról nem tud semmit, a bárónénak érdekében áll, hogy ne is tudjon semmit. Tudja, Balogh, ez olyan suttyomban csinált adósság, melynek különös háttere van. Valaki elrejtett helyről mozgatja a drótot. Hogy ki és miért ? én rám nem tartozik. Az utasítást teljesítem, mert jövedelmet hajt és mert élnem kell. — Persze. — Annyi az egész, hogy a bárónénak egy kis kellemetlenséget csinálok, amit különben ez a gyönyörű asszony megérdemel, mert a nőknek a törvény nem azért adta meg a váltóképességet, hogy a férjük tudta nélkül uzsorásokat fogadjanak. Fogadni mernék, hogy holnap délben, mikor önök megjelennek nála, vagy a férj lesz otthon, vagy pedig pár barátnőjét találja ott, akik aztán tovább adják a foglalási históriát. — De hát kinek lehet ez az érdeke ? — Nem kérdezősködtem és nem kutattam. Lehet, hogy egy gavallérnak, aki a férj és feleség közt zavart akar okozni, hogy halászhasson; lehet, hogy egy jó barátnő, aki le akarja leplezni azt, hogy mint költhet a báróné annyit. A közmunka-p átadó lajstromoknak több példányban való készítése, a megyei és községi különböző százalékos pótadónak külön-külön főkönyvek általi feltüntetése és kivetése, a tárlat leveleknek beszedése körüli eljárás, mind megannyi gyakorlatlan eseteket tár fel, melyek megszüntetése módosításához anyagot leginkább a köz- és községi jegyzők képesek nyújtani. Csak üdvözölni tudom tehát a vármegye fő- és alispánjának azon helyes gondolkozását, hogy a közigazgatás egyszerűsítését c célzó tanácskozáson e megye értelmesebb köz- és községi jegyzőit is behivatta. Viski. Beregvármegye levéltárában hiteles másolatban őrzött czimeres levelek. Közli: Szent-Imrey Tamás. (Folytatás.) 124. Vincze András s felesége : Buss Anna és gyermekei : Miklós és Ilona, valamint veje: Kaszás Tamás. Leopoldtól Bécsben, 1675. február 20-án megnemesíttetvén, következő czímert nyernek : Osztott paizs jobb vörös mezejében, széles zöld alapon, száját kitátott, vörös nyelvet kiöltött, kettős farkú természetes egész arany oroszlán, fején királyi koronával, jobb lábával spanyol keresztet tart, a balt ragadozásra nyújtja. A bal fejér mezőben haránt fekvő, félhold alakú, kékes szinü kardvas két fényes csillaggal. Sisakdísz: két fekete sasszárny közt a vörös mezőbeli oroszlán növekvőn. Takarók : arany—kék, ezüst—vörös. Kihirdettetett 1675. július 29-én Ugocsavármegyében. 125. Vincze János s felesége: Dormány Erzsébet és idősebb fia: István s ennek felesége Péter Katalin és fia : János, valamint ifjabb fia : György s ennek felesége: Bacsy Anna. Leopoldtól Luxemburgban, 1663. május 22-én megnemesittetnek a következő czimerrel: Kék paizsban, hármas zöld halom középsőjén vörös utas kar három búzakalászt tart. A paizs felső két szegletében egy-egy csillag. Sisakdísz: két tarka sasszárny közt a paizsbeli kar. Takarók: arany—kék, ezüst--vörös. Kihirdettetett 1663-ban Szatmár vármegyében, 1664. április 7-én Bereg vármegyében. 126. Vörös György s fiai: György és Márton, III. Ferdinádtól Bécsben, 1656. október 26-án megnemesittetvén, következő czimert nyernek: Kék paizsban, szélesen kiterjedő folyó közepén jobbra fordult, nyakán nyíllal átlőtt úszó természetes szarvas torkában zöld ágacskát visz. Sisakdísz: a paizsbeli szarvas növekvőn. Takarók : arany—fekete, ezüst—vörös. Kihirdettetett 1657. szeptember 24-én Beregvármegyében. 127. Vörös de Kaszony János s felesége: Kovács Klára és anyja: Balásy Erzsébet, valamint testvére: István, Leopoldtól Bécsben, 1687. lehet, hogy belejátszik az anyós, aki föl akarja fia szemeit nyitni. Egész tengernyi lehetőség áll fönt, amik azonban én reám nem tartoznak, Kótay ügyvéd felállt és távoztában még így szólt : — Tehát ne felejtse el, holnap délben pont 12 órakor, ha törik, ha szakad. Halasztásról szó sem lehet. Kótay ezután fütyörészre hagyta el szobáját s a vasúthoz hajtatott. Balogh, akit érdekelt a különös ügy, gyorsan végig olvasta az iratokat, amelyekből persze újat nem tudott meg. A tény az volt, hogy a szép Radóczy báróné Kányay uzsorásnak 20000 koronával tartozott és váltót írt alá, a mely lejárt, a mely az óvatolást megérte és a melynek alapján Radóczy báróné ellen 20000 korona és járulékai erejéig a végrehajtást elrendelték. Épen olyan váltóügy volt ez, mint akárhány más,a mely a kezében megfordult és a mely mozgósította a végrehajtót. A különös benne csupán az volt, hogy a foglalás ideje meg volt határozva, amelyből rejtélyes indokra lehetett következtetni. Dél felé,amikor az ügyvédjelölt még mindig a rejtélyes indokon törte a fejét, az iroda ajtaja hirtelen fölnyílt és egy erősen lefátyolozott fiatal hölgy lépett be, az ajtónál zavartan állt meg s hol Baloghra, hol a figyelmesen másoló írnokra nézett. A magas termetű, sugár nő kiváló elegancziával volt öltözve, s finom illatot terjesztett maga körül. Az ügyvédjelöltnek azonnal Radóczy báróné jutott eszébe, s udvariasan fölállt, miközben füléig elpirult.