Görög katholikus szemle, 1903. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
4 oldal. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1903. julius hó 5. TÁRSADALOM. A ruthén népről. A ruthén népnek helyzetéről irott közlésekre önkénytelenül minden figyelmes olvasó azon tűnődik hogyan létezhetett ezen nép ezer éven át, minden különös rázkódtatás és nevezetes baj nélkül tűrhető állapotban ? Tapasztalataim alapján, kérdés és feleletben megkísérlem azt megismertetni. Bereg és ungvármegyei, — de különösen beregvármegyei viszonyokról, melyek az ungiakkal majdnem azonosak — fogok szólani. 1. Mi az oka, hogy a ruthén nép csak az újabb időben jutott a tönk szélére ? Azok a teljesen megváltozott viszonyok. Mig a nép jobbágyi viszonyban állott, nem veszthetett semmit vagyis nem süllyedhetett annyira, mert földjét, miután az földesurának tulajdona volt, el nem fecsérelhette, — mig 1848. óta földje sajátja lévén, ezen kiskorú nép mindaddig, mig a zsidó hajlandó volt telkére egykor-máskor hitelezni, ha megszorult, anélkül, hogy azt ellenőrizni képes lett volna, mig azt nem mondta: tőke és kamattal ennyivel tartozol, — apró kölcsönöket vett fel birtokára, mely eljárásnak legtöbbször az lett a következménye, hogy a kölcsönző zsidóé lett a ruthén telke. Minden faluban zsidó a korcsmáros, ez potom áron összeharácsolja a földeket és miután ritka eset az, hogy egy zsidó sajátkezüleg földet műveljen, — ha arra lenne is utalva, nem teszi, — ebből következik, hogy a volt birtokos előbb bérlőjévé, utóbb szolgájává válik régi birtoka uj tulajdonosának. 2. Miért állott a nép az úrbéri viszony felálltával jobban ? Akkor a földesur gondot fordított jobbágyaira, azoknak megélhetése felől gondoskodott s miután azok tartottak urdolgát dolgozni, érdekében volt, gondozásuk és kedvükben is járt a földesur. A volt jobbágyokat sok engedményekben részesítették a földesurak, kaptak a kompetentián felől , vagy csekély bérösszeget vagy nagyszerű legelőket, melyeken szarvasmarháikat, a falukat környező őserdőkben pedig juhaikat szabadon legeltethették. Míg most a tagosítás után a szűkre mért határokban alig egy-két tehenet tarthatnak, az őserdőkben pedig a nép nagy kárára temérdek minden fajta vadállat tenyészik, mi miatt az őserdőkben a juhtartás, a juhtartás nélkül pedig a trágyagyűjtés nem történhetik, pedig trágya nélkül a zord talajon a szegény nép földmvelése lendületet nem nyerhet. 3. Az úrbéri viszonyok megszűnése után következő tagosítások mily változást okoztak e népnél, a náluk megszokott gazdálkodási módban ? Határozottan a lehető legrosszabbat, mert akkortól datálódik a mizériák kezdete. Csak ritka esetben volt olyan képviselője e népnek, aki érdekeit kellőleg figyelembe vette volna, holott minden tagosításnál azon bázisra kelletett volna helyezkedni, mely az utolsó úrbéri viszonyok fenállásánál létezett, mely a követelményekkel viszonyított értéket szembeállította az azokért tett szolgálmányokkal. Annak kelletett volna mindenütt a kiindulási pontnak lennie s igy a népnek hasonló vagy jobb állásba kelletett volna jönnie. De hogy mellőzve a nép érdekét, csakis a földesuraság érdeke volt és lett kellően képviselve, azt mutatja azon következmény, hogy ruthéneink csak vegetálnak és határozottan rosszabb helyzetbe jutottak, mint a rendezés előtt voltak. Igazolja azt azon körülmény is, hogy mindenütt a földesurak a felperesek. 4. Minő eljárást kellene indítani, hogy a szegény ruthén népen alaposan segítve legyen ? A magyar kormánynak segítséget kellene nyújtani a következőkkel: a) A népnek a zsidóságnál zálogban levő vagy megvett földjeit valami módozattal visszaváltani oly formán, hogy azon földek a kormány vagyis a magas állam sajátját képezzék mindaddig, mig a nép azokat községenként vissza nem váltaná. Addig bérleti viszonyban lennének az illetők a magas állammal. Ez mindenesetre egészségesebb állapot lenne mint a jelenlegi, hol a volt birtokos az uzsora martaléka és a bevándorolt lengyel zsidó jobbágya. b) Az uradalmakat, azoknak ezen vidéken létező összes majorsági és egyéb, szórványosan található földjeit kibérelné a magas állam, a majorságokban gazdasági és ipariskolákat szervezne, hová a községek tanoncokat felváltva küldenének, — kolompár, répa és más vetőmagok a szükölködőknek elosztásra vagy eladásra készletben tartatnának, — a szegény embereknek kiknek földjük van, de semminemű marhájuk nincs, legcélszerűbb lenne faj juhokat és faj teheneket részletfizetésre kiosztani. c) Minden községben állíttassanak kisebbszerű hitelintézetek, honnét a szegény nép zálog vagy jótállók mellett kötvényre 20 vagy 40 korona kölcsönt kaphatna és szükségleteit illő áron beszerezhetné. d) A módozatok keresztülviteléhez szükségelt teljhatalmú, mély tudományai ernyedetlen erélyű kormánybiztos és értelmes, jóakaratu, mély tudományu biztosok együttes működései remélem engedik, hogy a ruthén nép 15 év leforgása alatt rendbe fog jönni és a zsidóság meg fog szűnni kárhozatos befolyását e szegény népre gyakorolni. Különösen ha minden községben a mértékletességi egyletek létre jönnek és a nép a pálinkaivástól elszoktattatik. Valóban megérdemli e nép, hogy úgy egyházi mint világi hatalom által felkaroltassék, mert e nép századokon keresztül, a megpróbáltatások legnehezebb korszakaiban is, a magyar állameszmének és a haza törvényeinek hódolva, mint dönthetetlen szikla állt és áll ellent a nemzetiségek decomponáló befolyásának és a haza e határszélén fentartja a magyar állam zászlóját. A kárpátalji orosz ajkú nép nemcsak magyar honpolgár, de a szó legnemesebb értelmében magyarhazafi, szereti hazáját és annak institutióit, mert azokban a szabadság és saját fejlődésének biztosítékát tiszteli. A magyar-oroszok a magok egyszerűségükben megbecsülhetetlen államalkotó elemet képeznek. Volt idő, midőn a szász, oláh, szerb, tót nép tőrt akart döfni a haza szivébe, de a történelemben nincs reá példa, hogy e nép hazája iránti kötelmeit megszegte volna,— és úgyis mint emberek, úgyis mint hazafiak, kiknek jelszavuk volt és lesz: „Isten, király és haza“ — megérdemlik, hogy szeretve és úgy szellemi, valamint anyagi téren segélyezve legyenek. Deskó János, beregi főesperes. Helyi és vidéki hírek. * Főpásztorunk a konkurzus alkalmával tanácsosait, a vidékről bejövő espereseket és lelkészeket f. hó 1-én ebédre hívta meg, melyen mintegy 50-en vettek részt. A megjelentek képviselték az egész egyházmegyét. A konkurzus mindenesetre fontos mozzanata egyházmegyénk életének s éppen azért az ebéden jelenlevők ezt az alkalmat is megragadták arra, hogy letegyék kőpásztorunk elé egyházmegyéje hódolatát. Elsőnek Deskó János beregi főesperes, mint az egyházmegye nesztora szólalt föl, majd Lengyel Endre hajdú-dorogi vikárius az alföldi papság, Balogh Mihály m.-szigeti prépost-vikárius Mármarosmegye, Szaxon József ungi főesperes, c. kanonok Ungmegye, Deskó János beregi főesperes Beregmegye nevében üdvözölte Őnagyméltóságát. Fejér Emmánuel prépost-kanonok pedig Főpásztorunk kedves vendégeit, Kelemen kúriai biró nejét s két fiát üdvözölte. Általános jól eső érzést keltett Melles Demeter esperes meleg beszéde, melyben Főpásztorunk édes anyját éltette. A hódolat eme benső megnyilatkozásait Főpásztorunk atyai szeretettel fogadta s asztalbontás után is vendégeit a szszéki ülés újból való megnyitásáig a legmelegebb vendégszeretettel halmozta el. * Firczák Gyula megyés püspök urunk védőszentjének ünnepét f. hó 4-én ünnepelte meg. 9 órakor Ónagyméltóságáért a székesegyházban ünnepélyes szentmisét mondott Matyaczkó Theodor kanonok. Mise után Jakovics János nagyprépost-praelatus vezetése alatt a káptalan s a gremialis papság tisztelgett Főpásztorunknál, ki a nagyprépost-praelatus üdvözlő szavaira midőn megköszönte a jókivánatokat, igazi apostoli szavakkal jelölte meg azt az irányt, melyet egyházmegyénk minden papjának a jelen körülmények közt követnie kell. Apostoli buzgalom, egyetértő szeretet és szerető engedelmesség kell nekünk, hogy ősi egyházmegyénket fényben fönntartsuk s utódainknak átadjuk. Atyai szívből fakadó szavai után egyúttal el is búcsúzott a megjelentektől, mivel hosszabb fürdői tartózkodásraJán elutazik székhelyéről. Ezután a helybeli katonai tisztikar s a városi hatóságok tisztelgését fogadta. * Személyi hír. Főpásztorunk f. hó 6-án Marienbadba utazik, honnan egy-két heti budapesti tartózkodás után csak augusztus vége felé tér vissza székhelyére. * Névnap: Sztankaninecz Gyula seminariumi vicerector és Melles Gyula tan. kép tanár f. hó 4-én tartotta meg névünnepét. Ez alkalommal az ünnepelteket igen számosan fölkeresték, hogy kifejezzék elüttök jó kivánataikat. A tisztelgők jó kivánatait magunkévá téve mi is igaz bensőséggel üdvözöljük egyházmegyénk e két érdemes tagját s lapunknak buzgó munkatársát. Ad multos annos ! * Ügyvédi vizsga: Dr. Popovics Szilárd, a budapesti büntető törvényszék aljegyzője, Popovics Miklós táblabirószszéki ügyészünk fia e napokban Budapesten letette az ügyvédi vizsgát. A tehetséges fiatal ügyvédet ez alkalommal örömmel üdvözöljük. * Áthelyezés és kinevezés. A pénzügyminiszter Móricz Lajos p. n. segédtitkári hivatalból a beregszászi kir. pénzügyigazgatósághoz helyezte át. — Takács István helybeli pénzügyigazgatósági fogalmazót p. v. segédtitkárrá kinevezte. * Kirendelés. Vármegyénk főispánja Tahy Endre vármegyei IV. aljegyzőt a határszéli vasútépítés tartamára Sztavna székhelyivel felállított szolgabirói kirendeltség vezetésével megbízta, ugyanekkor Lipcsey István bereznai szolgabirósági dijnokot ugyanoda írnokká nevezte ki. Az uj szolgabiró állását f. hó 6-án foglalja el. * Meghívó. A budapesti tudomány- és műegyetemi gör. kath. ifjúság tervezett internátusa alapjára a várnai egyházkerület papsága, továbbá Szobráncz, Nagy,-Mihály és Ungvár vidékének ifjúsága 1903. évi julius hó 14-én Jószán a fürdőben Lányi Lajos zenéje mellett zártkörű nyári mulatságot rendez. Kezdete d. u. 2 órakor. Belépő személyjegy: 2 kor. Családjegy 4 kor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Az esetleges adományok Ernői János gör. kath. lelkész, pénztároshoz Jászára küldendők. * Halálozás. László József szolyvai gör. kath. lelkész neje, szül. Legeza Auguszta junius hó 28-án a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után az Urban elhunyt. Legyen nyugalma boldog. Özv. Lepkovszky Andrásáé szül. Kobrin Ágnes f. hó 3-án d. e. 9 órakor, életének 55-ik évében a haldoklók szentségeinek felvétele után elhunyt. A jóságos Isten kegyelme legyen itt hagyott árváinak vigasza. Kánta Mihály helybeli asztalos mester és bútorraktáros e hó 4-én elhunyt. Nyugodjék békében! * Az ungvári t.-képző intézet tanképesitőt tett ifjainak búcsu-mulatságáról a pénztáros a következőkben adja meg az elszámolást: Befolyt jegyekből 154 kor., fölülfizetésből 109 kor. összesen 263 kor. Kiadás volt 184 kor. 80 fillér s igy az „Erzsébet leányárvaház“ javára fölmaradt tiszta jövedelem : 78 kor. 20 fillér. * Hangverseny Szobráncon. Az „Ungvári Dalárda“ múlt hó 28-án a szobránci fürdőben igen sikerült hangversenyt rendezett. A fürdő nagyterme ez alkalommal szép számú közönséggel telt meg, amelynek soraiban ott láttuk a többi között gróf Sztáray Sándort nejével és anyjával. A hangverseny este 8 órakor ifjú és id. Ábrányi Kornél „Dalár szózatának“ eléneklésével kezdődött, ezt követte Szabó Albert szavalata, aki Harsányi Károly „Rodostói árnyak“ c. költeményét adta elő. „Mi volt nekem a szerelem“ ? (Fortund Elektől) Móra István Hoppe Rezső magyar dalsorozata c. darabját adta elő ezután a dalárda. „Fábián Rákóczi hadnagya“ c. melodrámát (Farkas Imre Lányi Ernőtől) Gergelyi Margit urleány Ungvárról, Száz Sándor ízléses zongora kíséretében oly közvetlenséggel adta elő, hogy a közönség tapsa s zajos éljenzése élénk kifejezése volt a tetszésnyilvánításnak. Ezután ismét a dalárda lépett fel Pósa Lajos- Gaál Ferenc „Eredeti magyar dalok“ sorozatával, mely után azonnal Liszt Ferenc „Rajna bordal“ klasszikus darabja következett Száz Sándor kitűnő zongorakísérete mellett. Tetszést aratott Tolnay Lajos „A művelt cigányprímás“ c. humoros férfikara. Vajdaffy Géza XVII. és XVIII. századbeli kuruc dalokat énekelt sólóban (Káldy Gyula gyűjteményéből) Száz Sándor szép zongora kísérete mellett a tőle megszokott ízléssel kellemes basszus hangján A hangverseny fénypontját képezte dr. Váradi Antal Gaál Ferenc sz. Hamvak c. dalművészeti mozzanatokban gazdag darabja. Az összes énekszámokat az „Ungvári Dalárda“ adta elő igazi művészettel, a közönség folytonos figyelme s élénk tetszésnyilvánításai mellett. A dicséret és elismerés Dudinszky István karnagyot illeti, ki teljes odaadással vezeti és tanítja a dalárdát. A hangverseny fél tízkor végződött s kezdetét vette a tánc, mely a reggeli órákban ért véget. Dalárdánk múlt hónapban a vidéken két hangversenyt rendezett. Junius 14-én Nagy-Kaposon, ez alkalommal a következők váltották meg jegyeiket: Pekáry Pál 10. kor., Olcsváry József 8 kor. Felföldy Ödön 2 kor. Felülfizettek: Stépán János 6 kor., Redai Gyula 4 kor., Kovács Ignác 2 kor., Kovács D. 2 kor., Szentimrei Gy. 1 kor. A szobránci hangversenyre jegyét megváltotta: Csehuiczky J. 2 kor. Felülfizettek: gróf Sztáray Sándor 15 kor., Csuha I. 13 kor., Köröskényi Béla 5 kor., N. N. 4 kor., Rónay György és Rónay Árpád 2—2 kor., dr. Russay Gábor 2 kor., Schwarte M. 2 kor., Bene Ferenc 1 kor. * Műtárlatunk megnyitása. Városunkban e hó 1-én nyílt meg a Csernek Antal és Láhner Géza fiatal művészek által rendezett rajzkiállítás. A megnyitás napján nagy közönség tekintette meg a kiállítást, gyönyörködve a képek számos variációiban. A közönség úgy látszik a víg képek iránt igen nagy érdeklődéssel viseltetett, amennyiben a megnyitás napján is mindannyi Csernek karikatúra rajzai mellé tömörült. Ami a kiállítás anyagát illeti, elismerést érdemelnek úgy a Csernek karikatúrái, mint a Láhner komoly stúdiumai. A karikatúrák közt ott látjuk a mindennapi élet mozzanatait, ismert és ismeretlen egyéniségeket. Ott látjuk hűen megörökítve Komjáthy Béla, Pichler Győző, Apponyi Albert és Bánffy Dezső, szóval a nagy férfiak egész sorozatát. Helyi képek közt ott látjuk a vadaskert szombati idilikus üdülő párját, az elfogott kasszámn rókát, a praeparandista leányok lezajlott torna vizsgáját s városunk agilis lassan lépkedő podesztáját, a■ Nagy-utcai korzót és még egy sereg jobbnál-jobb karikatúrát. Kis fordulatot téve komoly tárgyú stúdiumokkal állunk szemközt, ezek Láhnernek sikerült portréi. Látva ezen precíz modell fejeket, azt fűzzük hozzá, hogy benne idővel nagy portré festővel lesz alkalmunk megismerkedni. Sikerült képei közt feltűnnek grafikai ornamentális rajzai s egy sváb, egy olasz és egy anyóka, élethű protre fejei. Harmadik ciklusunkba áttérve ügyes aquarellekkel ismerkedünk meg, kiemelést érdemelnek Csernek aquarelljei, mint a vár, (fluderről nézve) Merán virágcsokor s holdas tengeri táj, Ijáhnernek Cseresznye és gyümölcs aquarelljei. — Reméljük s hisszük azért, hogy a közönség az ifjú művészek eme vállalkozását, pártfogó támogatásban fogja részesíteni. * A turja-remetei méntelep ménanyagának osztályozása, illetve selejtezése július hó 18-án fog megtartatni. Ezen alkalommal az érdeklődő tenyésztőket és ügybarátokat mint egyébkor, úgy most is szívesen látják. A méntelepen a jelzett napokon kiselejtezett, de tenyésztésre még használható mének mindjárt a helyszínen el fognak adatni. * Magyar Dalok címen Firczák Gyula munkácsi püspök, v. b. t. tanácsos stb. Őnagyméltóságának ajánlva egy 6 ének és zongorára irt dalból álló hangjegyfüzet már megjelent nyomdánkban. Tartalma a következő: 1. Csendes az éj . . . Sz. Holozsnyay Cyrilltől. 2. Aranyos piczi kis feleségem . . . Ernyei K.-tól. 3. Kis kertemben . . . Dombay Hugótól. 4. Szőke leány ... Sz. Holozsnyay Cyrilltől. 5. Tudja Isten ... és 6. Ejnye, ejnye . . . dalok Sz. Holozsnyay Cyrilltől. — Szerzője: Boksay János székesegyházi karnagy. Ára 2 korona. Megrendelhető az „Unió Könyvnyomda Részvénytársaságnál“ Ungváron és bármely vidéki könyvkereskedésben.