Görög katholikus szemle, 1903. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

4 oldal. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1903. julius hó 5. TÁRSADALOM. A ruthén népről. A ruthén népnek helyzetéről irott közlésekre ön­kénytelenül minden figyelmes olvasó azon tűnődik hogyan létezhetett ezen nép ezer éven át, minden kü­lönös rázkódtatás és nevezetes baj nélkül tűrhető álla­potban ? Tapasztalataim alapján, kérdés és feleletben megkísérlem azt megismertetni. Bereg és ungvármegyei, — de különösen beregvármegyei viszonyokról, melyek az ungiakkal majdnem azonosak — fogok szólani. 1. Mi az oka, hogy a ruthén nép csak az újabb időben jutott a tönk szélére ? Azok a teljesen megváltozott viszonyok. Mig a nép jobbágyi viszonyban állott, nem veszthetett semmit vagyis nem süllyedhetett annyira,­­ mert földjét, mi­után az földesurának tulajdona volt, el nem fecsérel­hette, — mig 1848. óta földje sajátja lévén, ezen kis­korú nép mindaddig, mig a zsidó hajlandó volt telkére egykor-máskor hitelezni, ha megszorult, anélkül, hogy azt ellenőrizni képes lett volna, mig azt nem mondta: tőke és kamattal ennyivel tartozol, — apró kölcsönöket vett fel birtokára, mely eljárásnak legtöbbször az lett a következménye, hogy a kölcsönző zsidóé lett a ruthén telke. Minden faluban zsidó a korcsmáros, ez potom áron összeharácsolja a földeket és miután ritka eset az, hogy egy zsidó sajátkezüleg földet műveljen, — ha arra lenne is utalva, nem teszi, — ebből következik, hogy a volt birtokos előbb bérlőjévé, utóbb szolgájává válik régi birtoka uj tulajdonosának. 2. Miért állott a nép az úrbéri viszony felálltával jobban ? Akkor a földesur gondot fordított jobbágyaira, azok­nak megélhetése felől gondoskodott s miután azok tartottak urdolgát dolgozni, érdekében volt, gondozásuk és ked­vükben is járt a földesur. A volt jobbágyokat sok en­gedményekben részesítették a földesurak, kaptak a kom­­petentián felől , vagy csekély bérösszeget vagy nagy­szerű legelőket, melyeken szarvasmarháikat, a falukat környező őserdőkben pedig juhaikat szabadon legeltet­hették. Míg most a tagosítás után a szűkre mért hatá­rokban alig egy-két tehenet tarthatnak, az őserdőkben pedig a nép nagy kárára temérdek minden fajta vad­állat tenyészik, mi miatt az őserdőkben a juhtartás, a juhtartás nélkül pedig a trágyagyűjtés nem történhetik, pedig trágya nélkül a zord talajon a szegény nép föld­­m­­velése lendületet nem nyerhet. 3. Az úrbéri viszonyok megszűnése után követ­kező tagosítások mily változást okoztak e népnél, a náluk megszokott gazdálkodási módban ? Határozottan a lehető legrosszabbat, mert akkortól datálódik a mizériák kezdete. Csak ritka esetben volt olyan képviselője e népnek, a­ki érdekeit kellőleg figye­lembe vette volna,­­ holott minden tagosításnál azon bázisra kelletett volna helyezkedni, mely az utolsó úr­béri viszonyok fenállásánál létezett, mely a követelmé­nyekkel viszonyított értéket szembeállította az azokért tett szolgálmányokkal. Annak kelletett volna mindenütt a kiindulási pontnak lennie s igy a népnek hasonló vagy jobb állásba kelletett volna jönnie. De hogy mellőzve a nép érdekét, csakis a földesuraság érdeke volt és lett kellően képviselve, azt mutatja azon következmény, hogy ruthéneink csak vegetálnak és határozottan rosszabb helyzetbe jutottak, mint a rendezés előtt voltak. Igazolja azt azon körülmény is, hogy mindenütt a földesurak a felperesek. 4. Minő eljárást kellene indítani, hogy a szegény ruthén népen alaposan segítve legyen ? A magyar kormánynak segítséget kellene nyújtani a következőkkel: a) A népnek a zsidóságnál zálogban levő vagy megvett földjeit valami módozattal visszaváltani oly for­mán, hogy azon földek a kormány vagyis a magas állam sajátját képezzék mindaddig, mig a nép azokat közsé­­genként vissza nem váltaná. Addig bérleti viszonyban lennének az illetők a magas állammal. Ez mindenesetre egészségesebb állapot lenne mint a jelenlegi, hol a volt birtokos az uzsora martaléka és a bevándorolt lengyel zsidó jobbágya. b) Az uradalmakat, azoknak ezen vidéken létező összes majorsági és egyéb, szórványosan található föld­jeit kibérelné a magas állam, a majorságokban gazda­sági és ipariskolákat szervezne, hová a községek tanon­­cokat felváltva küldenének, — kolompár, répa és más vető­magok a szükölködőknek elosztásra vagy eladásra készletben tartatnának, — a szegény embereknek kik­nek földjük van, de semminemű marhájuk nincs, leg­célszerűbb lenne faj juhokat és faj teheneket rész­letfizetésre kiosztani. c) Minden községben állíttassanak kisebbszerű hitelintézetek, honnét a szegény nép zálog vagy jótállók mellett kötvényre 20 vagy 40 korona kölcsönt kaphatna és szükségleteit illő áron beszerezhetné. d) A módozatok keresztülviteléhez szükségelt telj­hatalmú, mély tudományai ernyedetlen erélyű kormány­­biztos és értelmes, jóakaratu, mély tudományu biztosok együttes működései remélem­ engedik, hogy a ruthén nép 15 év leforgása alatt rendbe fog jönni és a zsidóság meg fog szűnni kárhozatos befolyását e szegény népre gyakorolni.­­ Különösen ha minden községben a mértékletességi egyletek létre jönnek és a nép a pálinka­­ivástól elszoktattatik. Valóban megérdemli e nép, hogy úgy egyházi mint világi hatalom által felkaroltassék,­­­ mert e nép századokon keresztül, a megpróbáltatások legnehezebb korszakaiban is, a magyar állameszmének és a haza törvényeinek hódolva, mint dönthetetlen szikla állt és áll ellent a nemzetiségek decomponáló befolyásának és a haza e határszélén fentartja a magyar állam zász­lóját. A kárpátalji orosz ajkú nép nemcsak magyar honpolgár, de a szó legnemesebb értelmében magyar­hazafi, szereti hazáját és annak institutióit, mert azok­ban a szabadság és saját fejlődésének biztosítékát tisz­teli. A magyar-oroszok a magok egyszerűségükben meg­becsülhetetlen államalkotó elemet képeznek. Volt idő, midőn a szász, oláh, szerb, tót nép tőrt akart döfni a haza szivébe, de a történelemben nincs reá példa, hogy e nép hazája iránti kötelmeit megszegte volna,­­— és úgyis mint emberek, úgyis mint hazafiak, kiknek jelszavuk volt és lesz: „Isten, király és haza“ — megérdemlik, hogy szeretve és úgy szellemi, valamint anyagi téren segélyezve legyenek. Deskó János, beregi főesperes. Helyi és vidéki hírek. * Főpásztorunk a konkurzus alkalmával tanácso­sait, a vidékről bejövő espereseket és lelkészeket f. hó 1-én ebédre hívta meg, melyen mintegy 50-en vettek részt. A megjelentek képviselték az egész egyházmegyét. A konkurzus mindenesetre fontos mozzanata egyházme­gyénk életének s éppen azért az ebéden jelenlevők ezt az alkalmat is megragadták arra, hogy letegyék kőpász­torunk elé egyházmegyéje hódolatát. Elsőnek Deskó János beregi főesperes, mint az egyházmegye nesztora szólalt föl, majd Lengyel Endre hajdú-dorogi vikárius az alföldi papság, Balogh Mihály m.-szigeti prépost-vi­kárius Mármarosmegye, Szaxon József ungi főesperes, c. kanonok Ungmegye, Deskó János beregi főesperes Beregmegye nevében üdvözölte Őnagyméltóságát. Fejér Emmánuel prépost-kanonok pedig Főpásztorunk kedves vendégeit, Kelemen kúriai biró nejét s két fiát üdvö­zölte. Általános jól eső érzést keltett Melles Demeter esperes meleg beszéde, melyben Főpásztorunk édes anyját éltette. A hódolat eme benső megnyilatkozásait Főpásztorunk atyai szeretettel fogadta s asztalbontás után is vendégeit a szszéki ülés újból való megnyitá­sáig a legmelegebb vendégszeretettel halmozta el. * Firczák Gyula megyés püspök urunk védő­szentjének ünnepét f. hó 4-én ünnepelte meg. 9 óra­kor Ónagyméltóságáért a székesegyházban ünnepélyes szentmisét mondott Matyaczkó Theodor kanonok. Mise után Jakovics János nagyprépost-praelatus ve­zetése alatt a káptalan s a gremialis papság tisztelgett Főpásztorunknál, ki a nagyprépost-praelatus üdvözlő szavaira midőn megköszönte a jókivánatokat, igazi apos­toli szavakkal jelölte meg azt az irányt, melyet egyház­megyénk minden papjának a jelen körülmények közt követnie kell. Apostoli buzgalom, egyetértő szeretet és szerető engedelmesség kell nekünk, hogy ősi egyházme­gyénket fényben fönntartsuk s utódainknak átadjuk. Atyai szívből fakadó szavai után egyúttal el is búcsúzott a megjelentektől, mivel hosszabb fürdői tartózkodásra­­J­án elutazik székhelyéről. Ezután a helybeli katonai tiszti­kar s a városi hatóságok tisztelgését fogadta. * Személyi hír. Főpásztorunk f. hó 6-án Marien­­badba utazik, honnan egy-két heti budapesti tartózkodás után csak augusztus vége felé tér vissza székhelyére. * Névnap: Sztankaninecz Gyula seminariumi vi­­cerector és Melles Gyula tan. kép­ tanár f. hó 4-én tartotta meg névünnepét. Ez alkalommal az ünnepelte­ket igen számosan fölkeresték, hogy kifejezzék elüttök jó kivánataikat. A tisztelgők jó kivánatait magunkévá téve mi is igaz bensőséggel üdvözöljük egyházmegyénk e két érdemes tagját s lapunknak buzgó munkatársát. Ad multos annos ! * Ügyvédi vizsga: Dr. Popovics Szilárd, a bu­dapesti büntető törvényszék aljegyzője, Popovics Miklós táblabiró­­szszéki ügyészünk fia e napokban Budapesten letette az ügyvédi vizsgát. A tehetséges fiatal ügyvédet ez alkalommal örömmel üdvözöljük. * Áthelyezés és kinevezés. A pénzügyminiszter Móricz Lajos p. n­. segédtitkári hivatalból a beregszászi kir. pénzügyigazgatósághoz helyezte át. — Takács Ist­ván helybeli pénzügyigazgatósági fogalmazót p. v. se­gédtitkárrá kinevezte. * Kirendelés. Vármegyénk főispánja Tahy Endre vármegyei IV. aljegyzőt a határszéli vasútépítés tarta­mára Sztavna székhelyivel felállított szolgabirói kiren­deltség vezetésével megbízta, ugyanekkor Lipcsey István bereznai szolgabirósági dijnokot ugyanoda írnokká ne­vezte ki. Az uj szolgabiró állását f. hó 6-án foglalja el. * Meghívó. A budapesti tudomány- és mű­egyetemi gör. kath. ifjúság tervezett internátusa alapjára a várnai egyházkerület papsága, továbbá Szob­­ráncz, Nagy,-Mihály és Ungvár vidékének ifjúsága 1903. évi julius hó 14-én Jószán a fürdőben Lányi Lajos ze­néje mellett zártkörű nyári mulatságot rendez. Kezdete d. u. 2 órakor. Belépő személyjegy: 2 kor. Családjegy­ 4 kor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Az esetleges adományok Ernői János gör. kath. lelkész, pénztároshoz Jászára küldendők. * Halálozás. László József szolyvai gör. kath. lelkész neje, szül. Legeza Auguszta junius hó 28-án a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után az Urban elhunyt. Legyen nyugalma boldog. Özv. L­epkovszky Andrásáé szül. Kobrin Ágnes f. hó 3-án d. e. 9 órakor, életének 55-ik évében a haldoklók szentségeinek felvétele után elhunyt. A jósá­gos Isten kegyelme legyen itt hagy­ott árváinak vigasza. Kánta Mihály helybeli asztalos mester és bútor­­raktáros e hó 4-én elhunyt. Nyugodjék békében! * Az ungvári t.-képző intézet tanképesitőt tett ifjainak búcsu-mulatságáról a pénztáros a kö­vetkezőkben adja meg az elszámolást: Befolyt jegyek­ből 154 kor., fölülfizetésből 109 kor. összesen 263 kor. Kiadás volt 184 kor. 80 fillér s igy az „Erzsébet leány­­árvaház“ javára fölmaradt tiszta jövedelem : 78 kor. 20 fillér. * Hangverseny Szobráncon. Az „Ungvári Da­lárda“ múlt hó 28-án a szobránci fürdőben igen sike­rült hangversenyt rendezett. A fürdő nagyterme ez al­kalommal szép számú közönséggel telt meg, a­melynek soraiban ott láttuk a többi között gróf Sztáray Sándort nejével és anyjával. A hangverseny este 8 órakor ifjú és id. Ábrányi Kornél „Dalár szózatának“ eléneklésével kezdődött, ezt követte Szabó Albert szavalata, a­ki Har­­sányi Károly „Rodostói árnyak“ c. költeményét adta elő. „Mi volt nekem a szerelem“ ? (Fortund­ Elektől) Móra István Hoppe Rezső magyar dalsorozata c. darabját adta elő ezután a dalárda. „Fábián Rákóczi hadnagya“ c. melodrámát (Farkas Imre Lányi Ernőtől) Gergelyi Margit urleány Ungvárról, Száz Sándor ízléses zongora kísére­tében oly közvetlenséggel adta elő, hogy a közönség tapsa s zajos éljenzése élénk kifejezése volt a tetszésnyil­vánításnak. Ezután ismét a dalárda lépett fel Pósa Lajos- Gaál Ferenc „Eredeti magyar dalok“ sorozatával, mely után azonnal Liszt Ferenc „Rajna bordal“ klasszikus darabja következett Száz Sándor kitűnő zongorakísérete mellett. Tetszést aratott Tolnay Lajos „A művelt cigány­prímás“ c. humoros férfikara. Vajdaffy Géza XVII. és XVIII. századbeli kuruc dalokat énekelt sólóban (Káldy Gyula gyűjteményéből) Száz Sándor szép zongora kísé­rete mellett a tőle megszokott ízléssel kellemes basszus hangján A hangverseny fénypontját képezte dr. Váradi Antal­ Gaál Ferenc sz. Hamvak c. dalművészeti mozza­natokban gazdag darabja. Az összes énekszámokat az „Ungvári Dalárda“ adta elő igazi művészettel, a közön­ség folytonos figyelme s élénk tetszésnyilvánításai mel­lett. A dicséret és elismerés Dudinszky István karnagyot illeti, ki teljes odaadással vezeti és tanítja a dalárdát. A hangverseny­ fél tízkor végződött s kezdetét vette a tánc, mely a reggeli órákban ért véget. Dalárdánk múlt hó­napban a vidéken két hangversenyt rendezett. Junius 14-én Nagy-Kaposon, ez alkalommal a következők vál­tották meg jegyeiket: Pekáry Pál 10. kor., Olcsváry Jó­zsef 8 kor. Felföldy Ödön 2 kor. Felülfizettek: Stépán János 6 kor., Redai Gyula 4 kor., Kovács Ignác 2 kor., Kovács D. 2 kor., Szentimrei Gy. 1 kor. A szobránci hangversenyre jegyét megváltotta: Csehuiczky J. 2 kor. Felül­fizettek: gróf Sztáray­ Sándor 15 kor., Csuha I. 13 kor., Köröskényi Béla 5 kor., N. N. 4 kor., Rónay György és Rónay Árpád 2—2 kor., dr. Russay Gábor 2 kor., Schwarte M. 2 kor., Bene Ferenc 1 kor. * Műtárlatunk megnyitása. Városunkban e hó 1-én nyílt meg a Csernek Antal és Láhner Géza fiatal művészek által rendezett rajzkiállítás. A megnyitás nap­ján nagy közönség tekintette meg a kiállítást, gyönyör­ködve a képek számos variációiban. A közönség úgy látszik a víg képek iránt igen nagy érdeklődéssel visel­tetett, amennyiben a megnyitás napján is mindannyi Csernek karikatúra rajzai mellé tömörült. A­mi a kiállí­tás anyagát illeti, elismerést érdemelnek úgy a Csernek karikatúrái, mint a Láhner komoly stúdiumai. A kari­katúrák közt ott látjuk a mindennapi élet mozzanatait, ismert és ismeretlen egyéniségeket. Ott látjuk hűen meg­örökítve Komjáthy Béla, Pichler Győző, Apponyi Albert és Bánff­y Dezső, szóval a nagy férfiak egész sorozatát. Helyi képek közt ott látjuk a vadaskert szombati idilikus üdülő párját, az elfogott kasszá­mn ró­kát, a pra­epa­rand­ista leányok lezajlott torna vizsgáját s városunk agilis lassan lépkedő podesz­­táját, a■ Nagy-utcai korzót és még egy sereg jobb­­nál-jobb karikatúrát. Kis fordulatot téve komoly tárgyú stúdiumokkal állunk szemközt, ezek Láhnernek sike­rült portréi. Látva ezen precíz modell fejeket, azt fűz­zük hozzá, hogy benne idővel nagy portré festővel lesz alkalmunk megismerkedni. Sikerült képei közt feltűnnek grafikai orna­mentális rajzai s egy sváb, egy olasz és egy anyóka, élethű protre fejei. Harmadik ciklusunkba áttérve ügyes aquarellekkel ismerkedünk meg, kiemelést érdemelnek Csernek aquarelljei, mint a vár, (fluderről nézve) Merán virágcsokor s holdas tengeri táj, Ijáhnernek Cseresznye és gyümölcs aquarelljei. — Reméljük s hisszük azért, hogy a közönség az ifjú mű­vészek eme vállalkozását, pártfogó támogatásban fogja részesíteni. * A turja-remetei méntelep ménanyagának osz­tályozása, illetve selejtezése július hó 18-án fog meg­tartatni. Ezen alkalommal az érdeklődő tenyésztőket és ügybarátokat mint egyébkor, úgy most is szívesen látják. A méntelepen a jelzett napokon kiselejtezett, de tenyész­tésre még használható mének mindjárt a helyszínen el fognak adatni. * Magyar Dalok címen Firczák Gyula munkácsi püspök, v. b. t. tanácsos stb. Őnagyméltóságának ajánlva egy 6 ének és zongorára irt dalból álló hangjegyfüzet már megjelent nyomdánkban. Tartalma a következő: 1. Csendes az éj . . . Sz. Holozsnyay Cyrilltől. 2. Ara­nyos piczi kis feleségem . . . Ernyei K.-tól. 3. Kis ker­temben . . . Dombay Hugótól. 4. Szőke leány ... Sz. Holozsnyay Cyrilltől. 5. Tudja Isten ... és 6. Ejnye, ejnye . . . dalok Sz. Holozsnyay Cyrilltől. — Szerzője: Boksay János székesegyházi karnagy. Ára 2 korona. Megrendelhető az „Unió Könyvnyomda Részvénytársa­ságnál“ Ungváron és bármely­ vidéki köny­vkereske­­désben.

Next