Görög katholikus szemle, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-17 / 11. szám

Ungvár, 1918.­március 17. Szerkesztőségi iroda: Ungvár (vár). Kiadóhivatal: Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság Ungvár, Széchenyi-tér 10. szám.­ Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Főszerkesztő: KAMINSZKY GÉZA. Felelős szerkesztő: DULISKOVICH ELEK. Könyvnyomda és lapkiadótulajdonos az „Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság” nevében: KAMINSZKY GÉZA. XIX. évfolyam, 11. szám Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyed évre 3 K, Amerikába 14 korona. Egyes szám ára 16 fillér. A lap elfogadása előfizetésre íríttet kötelez. Kiadóhivatali telefonszám 101. Kath­. öntudat ébredése. A hazai katholicizmus legnagyobb szerve­zete, a Kath. Népszövetség múlt vasárnap tar­totta meg Budapesten tizedik s­agy jubiláns köz­gyűlését. 1908 elején alakult meg tulajdonképen a Kath. Népszövetség. Akkor, amikor már minden katholikus érezte, hogy a dekrisztianizatio hívei­vel szemben elveszti a csatát, ha nem készül föl arra a harcra, melynek előkészítésén az ellen­tábor lázasan és türelmetlenül, de céltudatosan és minden modern eszköz igénybevételével dol­gozott. A közgyűlés főtitkári jelentése az alakulás, a 16 éves fejlődés és a virágzás minden moz­zanatáról beszámol és a­mily örvendve látjuk benne az első határkőnél a nagy eredményt, és oly aggódó beismeréssel gondolunk arra, hogy az ellentábor munkájával nem tartunk lépést és hogy még nagyon messze vagyunk attól a határ­­állomástól, a­hol nyugodtan mondhatjuk el azt, hogy mindent megtettünk. Tíz év hosszú idő. Hazánk katholikusainak száma, a zsidósággal, a meg nem értő reformá­tusokkal és a destruktív irányzat híveivel szem­ben aránytalanul nagy s mégis az egy milliót sem tudtuk eddig elérni a toborzásban. A mai napi sajtó csak egyre utazik: hogy fölébressze az emberben az állatot, melynek csak ösztöne van. Bűnös, gyönyör után vágyó, az érvé­nyesülésért, a létért mindent lábbal tipró ösztöne. S mert látja, hogy ennek útjában van a maga krisztusi tanaival a katholicizmus, másodsorban arra utazik, hogy a m­egrontott emberi lélekből teljesen kiirtsa a kath. egyház iránti bizalmat. A Világ c. lap, a Galilei Kör, a Tanítók Orsz. Szabadegyesülete nyíltan­­hirdetik, hogy a kath. vallás az emberi boldogulás útjában van s azért a haladás érdeke az, hogy a sötét kor em­e maradványának kiirtásán mindenki közre­működjék. A Pesti Hírlap, ez a legelterjedtebb napilap, egyszerűen keresztényüldözéssel fenyegetőzik a sorok között, ha holmi kath. akció kapna lábra nálunk. Magának követeli az iskolát, magának a nevelést, a tanítást, magának az állam kormány­zását, a parlamentet. Aki a keresztény világné­zet érvényesítésére, a kath. öntudat fölébreszté­sére törekszik, azt lehetetlenné kell tenni, mert közveszélyes. És ennél még nagyobb baj az, hogy ezeket az eszméket támogatja nálunk majd min­den pénzintézet, kereskedelem és ipar, tehát a pénz, a vagyon. Mi ennek a következménye ? A nép befolyásolható, ingerelhető, ámítható. A töméntelen számban szétdobott sajtótermékek, a minden nagyobb helyen megtartott gyakori népgyűléseken elhangzott beszédek, az elvtársak házalása r megtelítik a gyanútlan néplelket egyház­gyűlölettel, forradalmi érzéssel, mely előtt tör­vény, állam, egyház nem tekintély többé. Mi mentheti meg tehát a néplelket az ámí­tástól, a megrontástól? Semmi más mint a sajtótermék, az agitálás, az egyház, haza és törvényszeretet fenséges ér­veivel való meggyőzés. A népet, egyházunkat, világfölfogásunkat csak a nép védheti meg. Szálljunk le a néplélek hullámos vizébe s a fenekén ott találjuk mindenütt a vallás, haza és tekintélyszeretet igaz gyöngyét s ha van jó bu­­várkészülékünk, napvilágra hozhatjuk azt. Ez a buvárkészülék a Katholikus Népszö­vetség, melynek célja egységes, erős szervezetbe önvédelem és hitvédelem céljából összehozni a legkülönfélébb és a legkülönbözőbb kultúrfokon álló magyarországi katholikusokat. A készülődés láttára feljajdult az ellentábor, mert nem gondolta, hogy a katholicizmus is le merjen szállni erős szervezettel a néplélek hul­lámaiba. De éppen ez mutatta meg, hogy a katholikusok öntudatra ébredése megindult. Én ebben nagy része volt annak a szerencsés g©ó­­dolatnak, hogy a Kath. Népszövetségnek bele kell nyúlnia az emberi nyomorúság mélyébe is és a gazdasági érdekeket hathatósan fel kell karolnia. Most pedig számoljunk be az eredményről. A Kath. Népszövetség tíz év alatt 38 millió és 226.431 tagilletményt és röpiratot adott ki s ezzel szemben mi csak 300.000 tagot adtunk a szövetségnek. A mily fölemelő az egyik, oly le­sújtó a másik szám. A néplélek hivatott búvárjai a papok és tanítók. A Kath. Népszövetség a maga szerve- A GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. Oli 0006 no . noon dood pood dqqd qqoq dqqd naelljc Felvidékünk templomai. Irta és a „Gyöngyössy Irodalmi Társaság“ március hó 2-iki felolvasó ülésén felolvasta: Hadzsega Bazil dr. kanonok. (Vége.) Saját részemről meg kell jegyeznem, hogy Ber­csényi előtt hormonnai Drugeth György gróf 1655. márc. 31-én kert levelében az egyesült ruthén papságnak mind­azon mentességet megadott volt, amit a latin klérus élvezett és fölmentette — az egyházaknak tényleg szol­gáló papokat — minden személyes urdolgától és a job­bágyi földek után évi 6 írtra — uradóra kötelezte őket.1) Az ungvári 1701. uradalmi urbáriumból kitűnik, hogy az ungi felvidéken voltak templomok — cerkumok — nemcsak a nagyobb falukban, de még a kisebb he­lyeken is, mint, Szolga, Viska stb. Ezen urbáriumon kivül van még egy okmányunk ez időből, de több adatot ebben sem találunk. Ugyanis az egyesült ruthén papság 1715. évben a Munkácson tar­tott zsinatból kérelemmel fordult a pápához, hogy meg­erősítse püspöküket és őket is a már előbb kikötött kiváltságokban. Ezen irat aláírói között van : Ladislaus Dripahovicz Archipresbiter Ungváririenzis cum reliquis archipresbyteris et sacerdotibus, magyarul: Dripakovicz László ungvári főesperes, a többi főesperes és papokkal.* *) Az ungi felvidék papjai és templomairól az első rendszeres kimutatást Olsavszky püspök már említett ▼izita irataiban találjuk. Mária Therézia királynő akara­tából ugyanis Olsavszky püspök az 1750., 51. és 54. években bejárta­­ az egész püspökséget faluról-falura és pontonkint részletes jelentést terjesztett föl a látottakról a királynőhöz. Ezen jelentésében Ung vármegyében 88 tisztán ruthén és 73 vegyes faluban és egy városban lelkészkedő pap van — egy-egy falu élén — 57, tem­*) L. Hodinka i. m. Okmánytár 176. i. s) U. o. 658. 1. *) Hodinka i. na. Történet 788. tap.­plom 84, melyek közül 5 kőtemplom, a többi fa, ame­lyek közül 10 roskadozó állapotban van. Gyónóképes hivő van 11843. Egyetlen templomnak sincs ingatlan birtoka, három nyilvános bucsuengedéllyel van felru­házva. Majd minden templom mellett van kántortanitó, kik kellő m­eélhetés hiányában részben zsellérkednek, részben a stólajövedelemre vannak utalva s földet áren­­dálnak és ettől urbért fizetnek és megváltják földjeiket. S a megélhetés gondjai miatt nem igen törődnek, de idejök sincs a gyermekek tanítására. E vizita alkalmá­val Olsavszky rendezte a stóló jövedelmet is akként, hogy a papnak 2 véka rozsot, a kántor-tanítónak egyet fizetnek a sík és termékeny vidéken lakók, a hegyes és terméketlen vidéken lakók egy vékát, illetve a k.-tani­­tónak V a véka rozsot vagy kétannyi zabot tartoznak fizetni. A siólát illetőleg pedig megállapított a papnak fizetni a nagy temetéstől’51 krt, a kicsitől pedig 24 krt, az esketéstől 51 krt, a keresztelés és avatástól 18 krt, misedijas 18 krt, a temetési prédikációtól 50 krt. Vé­gül a ruthén nép nagy csapásának mondja a pálinka­­főzést, melyet zsidó üzérek visznek a nép közé.1) Felvidékünk ruthén templomairól ez a legrégibb pozitív adat. Végeredményül azt állapíthatjuk meg, min­den 1­2 falunak saját temploma volt, rendszerint fá­ból, a hivek által építve s az idő folyamán nagyobbitva. Mint vallásos nép mihelyt valahol letelepedtek, valami szép dombon vagy feltűnőbb magaslaton, esetleg lejtőn, faluja határában szerény imaházat emelt, ezt később a hivek szaporodtával sajátságos ruthén stílusban nagyob­­b flotta, tornáccal látta el, díszítette s hol harangra tet­tek szert, zsindellyel vagy tölgyfaékekkel fedett toronnyal látták el.2) Az Olsavszky püspök által kimutatott ily templo­mokból egy pár még a legutóbbi időkig állott, illetve áll. Ilyen fatemplomok: Uzsok (1745.), Csontos (Koszt­­rina) 1761. Kőtemplomok: Ungvár-Cehornya, Eőr 1690. Bercsényifalva 1719. évben. _ __ * * * Újabb és érdemleges mozzanat állott be felvidé­künk templomait illetőleg a nagynevű Bacsinszky And­rás püspök alatt, kit közönségesen a kánonszerüleg 1771. évben fölállított munkácsi egyházmegye első püspöké­nek tekintenek. Ez azonban téves, mivel az első püspök Bradács János volt 1767 — 1772., míg Bacsinszky a má­sodik (1772—1809.). Bacsinszky püspök mindjárt megválasztása után Mária Therézia b. e. királynőnk rendeletére 1773. évben a Wien (Bécs)-ben tartott görög katholikus püspökök zsina­tán résztvett s ott a görög katholikus egyházmegyék sorsát érdemlegesen letárgyalták s ekkor megállapítást nyert a papság, lelkészek, templomok szegénysége, nyo­morult anyagi viszo­nai, hogy továbbá igen sok lelké­szetnél nincsen lelkészlak, nincsen földállomány kiha­sítva s e mellett terhekkel sujtatnak és igen sok mél­tatlansággal illettetnek, dacára papi állásuk kiváltságai­nak, melyeket már I. Lipót, I. József, III. Károly király megerősítettek a kath. egyház és hazai magyar törvé­nyeink alapján. Ezek alapján kérik a királynőt, hogy ezen állapotokon segítsen, a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék. Az együttes kérelemnek megfelelt az eredmény, mivel a görög katholikus parókiák összeírását és ren­dezését a királynő tényleg elrendelte és az 1774. évben kezdetét is vette a nagy munka, illetve a kincstári paró­kiákat illetőleg 1777. évben.­) Ennek tárgyalása azon­ban jelenleg nem képezi foglalkozásunk tárgyát. Elég megemlítenünk. Sokkal inkább ide tartozik azon körül­mény, hogy ezen parókiarendezésből kifolyólag az ung­vári kincstári uradalom, amelyben az ungi felvidék ösz­­szes parókiái elterültek, a lelkészetek rendezésére a mun­­kácsi püspökkel külön egyezséget kötött. Ezen egyessé­­gek megkötésére Ungban s egyúttal Máramarosban gróf Festetich Pál a felséges udvari kamara alelnöke külde­tett ki. Aki, hogy a kincstári mármarosi és ungi ura­dalmakban levő lelkészetek javadalmazását kellően meg­oldhassa, a kincstári javakat bejárja személyesen, azután 1777. Rhonaszékről keltezett levelében fölkéri Bscsinszky !) 1777. évi 5545. sz. Kegy. kir. Helytartósági rendelet. *) Ungvári pü­sp. levéltár, Vieit-Canon. 21­*) Lehoczky Tivadar, A beregmegyei gör. szerz. lelkészek tör­ténete 4. 1.

Next