Kárpáti Magyar Gazda, 1937 (13. évfolyam, 12-46. szám)
1937-03-21 / 12. szám
2. oldal. KÁRPÁTI MAGYAR GAZDA Gyönyörű sikere volt az ungvári dalosversenynek Dalosünnepély, dalosok kitüntetése Nagyberegen írtunk róla, hogy az Ungvári Aranyérmes Dalárda március 14-én, vasárnap este dalosversenyt rendezett, melyre versenytársakul a munkácsi Magyar Dalegyletet és a derceni ref. énekkart hívta meg. A Munkács felől érkező dalosokat délután félnégy órakor fogadta az ungvári dalárda a főváros határában s melegen üdvözölte a daltestvéreket, akik hármas sorokba állva szép rendben vonultak be az Ungvári Dalárda zászlaja alatt a városba, az érdeklődő közönség sorfala között. A három dalárda még a hangverseny előtt szerenádot adott dr. Eperjessy Józsefnek, az Ungvári Dalárda elnökének, közeledő nevenapja alkalmából. A dalosverseny az ungvári »Rádió Bió«-mozgóképszínház színpadán folyt le. Elsőnek a derceni dalosok vonultak a lámpák elé, nemzeti viseletükben és a Füsti László karnagy vezetése mellett igen szép magyar nótákat és nagy tudást igénylő műdalokat adtak elő, a közönség legnagyobb tetszésére. Óriási tapssal köszönte meg a hallgatóság a művészi élvezetet, amely igazán dicséretére válik a derceni magyar testvéreknek. Utána a munkácsi dalosok állottak fel a színpadon és Knapp István karnagy vezetése mellett művészi dalokat adtak elő. Különösen nagy hatást értek el az Ignát János tenor és a Wald Leo Árpád bariton szólói. Művészi sikerük kimagaslló volt, melyért a közönség meleg elismeréssel adózott. Szünet után az ungvári Dalárda következett Zádor Jenő karnagy vezetése mellett, amely ugyancsak igen szép, nehéz és művészi dalszámokat adott elő. Szereplését lelkes tapsvihar követte. A dalosokat Ijjász Gyula, az ungvári Dalárda alelnöke üdvözölte, majd utána e három dalárda együttes kara állt föl és Knapp István országos alkarnagy vezetése mellett igen szép, fülbemászó dalegyveleggel gyönyörködtette a közönséget. A dalosverseny után 130 terítékes bankett volt a Bercsényi étteremben, melyen több lelkes pohárköszöntő hangzott el, így elsőnek Ijász Gyula alelnök, majd Füsti László karnagy, Köszörű Károly főtitkár, Rácz Pál díszkarnagy, Wald Leo Árpád elnök, Földesz Gyula ruszin szenátor és mások mondottak lelkesítő, baráti szavakat és ünnepelték a vendégdalosokat. A nagyberegi református egyházi énekkar március 14-én este kedves házi ünnepet rendezett. Dalosünnepély volt, bemutatása a dalárda esztendei munkájának. Ez alkalommal a kárpátaljai dalosszövetség választmánya határozatának megfelelően kitüntetésben részesítette azokat a dalosokat, akik 10, 15 és 20 évet meghaladó idő óta megszakítás nélkül tagjai e dalárdának. Az ünnepélyt Вагу Gyula a kárpátaljai Magyar Dalosszövetség ügyvezető és a helyi énekkar elnöke nyitotta meg meleg szavakkal. A nagyberegi református énekkar elénekelte jeligéjét, majd szebbnél szebb magyar nótákkal gyönyörködtette a közönséget. A műsort változatossá tette Fóri József ref. ig. tanítónak a szavalata, aki Kovács László »Magyar ember és a nóta« című költeményét szavalta el szép sikert aratva, majd Balog Sándor szönnyei ref. ig. tanítónak az ezen alkalomra írt »A magyar nóta« című verses játékát mutatta be az apa szerepében Szegedi Sándor, a fiú alakításában ifj. Bodnár János, míg az anyát Füzesi Veron alakította minden elismerést megérdemlően. Ezután ismét a dalárda énekelt, majd a dalosszövetség elnökségének megbízásából Takács Gyula országos karnagy huszti refrig. tanító lépett az emelvényre és a 10 évet meghaladó megszakítás nélküli szorgalmas énekkari szolgálat jutalmazásául Füzesi Andor, Nagy Endre, Kovács Bertalan, Fancsik Tihamér és Bálint Albert dalosok mellére bronzérmet tűzött, míg a 15 évet meghaladó szorgos énekkari szolgálat jutalmazására Füzesi Károly, Nagy Bálint, Füzesi Kálmán, Kovács Balázs, Kovács Tivadar, Füzesi Béla, Kovács János, Nagy Gedeon, Biró Gusztáv, Kovács Tihamér, Kovács Bálint, Kopor János, Fancsik Elemér, Mester József, Kovács András, Fancsik Gyula, Csere Géza és Fancsik Bertalan nagyberegi dalosokat ezüst éremmel tüntette ki s végül a 20 évet meghaladó dalos szolgálat jutalmazásául Fóry József és Huszti József nagyberegi református tanító karnagyok mellét aranyéremmel díszítette, fenkölt meleg szavakat intézve a dalosokhoz és a közönséghez egyaránt. Majd ismét Balog Sándor költeményét szavalta Mester József az apa és Kovács Gábor a fia szerepében. Ez a szavalat fénypontja volt az estének. (A költeményt külön is lehozzuk.) Ezután ismét a dalárdáé volt a szó és a községháza nagytermét zsúfolásig megtöltő közönséget valósággal a történelmi időkbe ringatta, megsirattatta, majd vidámmá tette a nagyberegi dalárda szebbnél szebb éneke. Fáry József ig. tanító karnagy berekesztő szavaival ért véget a kedves magyar dalosünnepély, maradandó nyomot hagyva a szépszámú hallgatóság és dalosok lelkében. Vasárnap délután... A birtok őre A nagyberegi dalosüenapélyen szavalta Mester József és Kovács Gábor Г UTSs Édesapám kend miért oly furcsa Mért nem beszél, hogy az időt nyújtsa? Ezelőtt régen — mig aprók voltunk — Mennyit mesélt kend, mennyit daloltunk! Most olyan csendes, nem kell a nóta, Szava sem hallik egy idő óta. Apa: Tudd, ha kívánod, oka van annak, Felettünk gyászos fellegek vannak, Borús az égbolt nappal és éjjel, Az ember nem lát a ködtől széjjel, Csillag világa nem gyűl az égen, A nap se fénylik már úgy mint régen. Pusztul a birtok, az ember gondja Tömérdek, jobb tán ha nem is mondja! Szeri, se száma veszélynek, kárnak, A fás ligetben farkasok járnak, Száraz avarban széled a nyájunk, Hogy nyílna dalra, mosolyra szájunk? Hamis a szomszéd, sok a szó alja, Panaszunk sincsen, aki meghallja. Gaz nőtt a portán. Az ősi kertben Férges a körte, madár se rebben. Fordult a sorsunk, törött a rudja, Lesz e még jobban, az Isten tudja?! Fiu: Miért nem támad csillag az égen? Miért nem fénylik a nap, mint régen? Meg a sok minden, amit elmondott. Miért veszít a kend arcán gondot? Ezelőtt régen miért volt jobban? Valami mégis van a dologban!? Apa: Mondanám is, meg nem is jó lélek, Tán meg sem érted, attól is félek, De ha már így van, tudd meg egészen, Valaha még tán hasznodra lészen. Az Isten jobban már csak nem verhet? Vallatnia már csak nem rak több terhet?! Anyáddal olyan boldogok voltunk, Ragyogó, kéklő volt az égboltunk, Pacsirta szólott a levegőben, Ralolva jártunk a zöld mezőben, Az ősi földünk gyönyörűn termett, Megtöltött mindig magtárt és vermet. Egyszer csak szörnyű nagy vihar támadt, Az erdő zúgott, a termő fámat Kitépte tőből, szerte söpörte A boldogságunk is összetörte. Pusztává tette az ősi házat, Azóta — tudd meg — bánt a gyalázat! і Szántó-vetőből haza se jöttem, Már álnok szomszéd ágált mögöttem, Zsilipet rántott, elnyelt az örvény És az anyádtól elvett a törvény, így különválva, bánatban élünk, Száraz a nyárunk, hideg a télünk. — Kifizetik-e végre a magyar postatakarék pénztári betéteket (Interpelláció az összkormányhoz a volt magyar postatakarék pénztári betétek kifizetése tárgyában. Beadják: Holtky Károly szenátor és társai.) Köztudomású, hogy a postatakarékpénztárakban azok az egészen kis emberek szokták elhelyezni pénzeiket, akik legkeservesebben, legnehezebben keresik kenyerüket. Legkisebb pénzű emberek is, akik bár tudják, hogy a postatakarékpénztárak adnak legkisebb kamatot, de ott látják legbiztosabb helyen sok fáradsággal s verítékkel szerzett pénzüket. A volt magyar postatakarékbetétek kifizetése csaknem a köztársaság fennállása óta húzódik. Már 1922 november 7-én létrejött az egyezmény (147/9 Tgy. sz.) Magyarország-Csehszlovákia és a többi utódállamok között. Ekkor megállapították az e címen a csehszlovák köztársaságnak járó összeget, amely a kamatok beszámításával 134.445.303 régi koronát tett ki. A prahai postatakarékpénztár a budapesti postatakarékpénztártól már réges-régen megkapott 64.470.000 K névértékű 4 százalékos kamatozású koronajáradék kötvényt.Ez képezte a csehszlovák fedezet fő részét. A többi államokkal is régen megvan a megegyezés. A lebélyegzéskor illetékeket kellett fizetni. Vagyondézsmát vetett ki a pénzügyi hatóság a postatakarékbetétekre — mint a magyar közmondás mondja: »Holtra tették az elevent.« De még No mi lett? — Ejnye!? — Ne légy hát gyermek!? Nem való sírni, csak lágy embernek. Fel a fő! — bátran! — Tekints előre! — Szánts-vess és dolgozz! — Légy a juss őre! S miért mi vének meglakoltunk, Fiam, — tedd jóvá, — könnyitsd meg holtunk! Zengjen a dal 1. Zengjen a dal, a magyar dal, Egész világ hadd hallja, Milyen bátor, milyen merész, Minden veszéllyel szembe néz, Habár bús minden napja. 2. Zengjen a dal a magyar dal, Olyan erővel zengjen, Kinek szive még a régi, De sok keserv, bánat tépi, Új életre ébredjen. 3. Zengjen a dal a magyar dal, Zengjen merészen, bátran, Bátorítsa új életre, Kedvet hintsen a szívekbe, Ahol szomorúság van. 4. Zengjen a dal a magyar dal, És szépsége hallatán, Felzendül újra vidáman, Szerelmesen, vígan, lágyan, Minden magyar ajkán, Kopor Géza. »Tóháti.«