Kárpáti Hiradó, 1941. június (18. évfolyam, 123-144. szám)
1941-06-01 / 123. szám
KÁRrm Hi Ripó 2. oldal Vasárnap, 1941. VI. 1. DUNCSÁK JÁNOS a legdíszesebb kivitelben készít mindennemű festő, mázoló és cégfestő munkálatokat UNGVÁR Egy falu harca a kántorért Kovászó község Beregszásztól 16 km-re fekszik. A falu lakosai nagyobbára magyarok és vallásra nézve görögkatolikusok. A kis falu békéjét újabban áldatlan harc, a kántor körüli nézeteltérés zavarta meg. Megoszlott a vélemény a kántort illetőleg. Popovics Györgyöt egy kis töredéke a falunak nem szerette és felettes egyházhatóságának is bejelentette nemtetszését. A kántort a püspök Klacsanóra nevezte ki és elrendelte, hogy állását legrövidebb időn belül foglalja el. Helyére pedig a klacsanói kántort, Lendár Pétert nevezte ki. Az új kántor el is jött és a híveknek bemutatkozott, de a hívek hallani sem akarnak az új kántorról és jóformán majdnem kivétel nélkül a régi kántor mellett foglalnak állást. A régi kántor még ott van és ez súlyosbítja a helyzetet. Az emberek agitálnak érdekében, hogy ne menjen el küzülük, mert ők nem engedik. Az új kántort megfenyegették, hogy megverik, ha a lábát beteszi a faluba. Nekik csak a régi kántor kell. Annak ellenére, hogy az új kántor is megfelelő, jóhangú ember, ők kitartanak a régi kántor mellett, aki ott élt éveken át köztük és onnan is nősült, egy ottani gazdálkodó embernek a lányát vette el, tehát egészen közéjük valónak mondják ilyenformán. A hívek testületileg keresték fel a lelkészt, Gorzó Istvánt és kijelentették, hogy nekik a régi kántor, kell és az újat nem engedik be a faluba és ha költözködni akar, ők nem költöztetik oda. Az egyháztanács és a kurátorok lemondásukat jelentették be a lelkésznek. Hogy szavuknak nagyobb nyomatékot adjanak, elhatározták, hogy a templomba addig nem fog énekelni senki a klirosznikok, énekvezetők közül, amíg nem az lesz Kovászon a kántor, akit ők akarnak. A kis falu békéje így annyira fel van dúlva, hogy tettlegességre is kerülhet a sor. Az egyház vezetősége úgy tudja, hogy nagyfokú agitációról van itt szó, amely mesterségesen szítja a békétlenséget és a régi kántor malmára hajtja a vizet és szembehelyezkedik a felettes hatóság rendelkezéseivel. Az egész környék élénk érdeklődéssel figyel a fejleményeket, hogy miként végződik ez a bonyolult kántor-ügy Kovászon. 4 személyes príma állapotban levő „Tátra 57“ fekete luxuskivitelezésű AUTÓ elsőrendű gumikkal ELADÓ. Szováta Gyógyfürdő Rt. szállodái, éttermei és sóstavi nyitott és zárt fürdői június 15-én megnyílnak Felvilágosítás és szobafoglalás: Budapesten a „Budapest“ Üdülő és Turistaszállók központi irodájában, VII., éi Madách Imre tér 2., a Székesfővárosi Alkalmazottak Segítőalapja székházában. TELEFON: 423 — 386. Súlyosodik a francia—angol feszültség Vichy nem tűri tovább Franciaország megsértését Vichyből jelentik (Magyar Távirati Iroda). Vichyi politikai körökben egyhangúlag helyeslik a francia kormánynak Angliához intézett erélyeshangú tiltakozását Sfax bombázása miatt. Vichyben a bombázás miatt a felháborodás nőttön nő. Nagy nyugtalanságot keltenek francia körökben az angol hajóhad és légihaderő által előre megfontolt szándékkal elkövetett sorozatos ellenséges cselekmények. Illetékes körök a Havas-OFI hírszolgálati irodának a francia tiltakozás ügyében kiadott közleményével kapcsolatban kijelentik, hogy ,a francia kormánynak elhatározott szándéka, nem tűri tovább a birodalom újabb megsértését és Vichy a francia—brit feszültség súlyosbodásra való tekintettel komolyan készül olyan akcióra, amely megértteti Angliával, hogy végzetes hibát követ el, ha Franciaország irányában továbbra is a mostani igazságtalan magatartást folytatja. TÖMEGESEN CSATLAKOZNAK A FIATAL RUSZIN ÉRTELMISÉG MOZGALMÁHOZ A közelmúltban beszámoltunk arról a mozgalomról, amely a fiatal ruszin értelmiség köréből indult ki és amelynek célja: a ruszin népet a szentistváni állameszme és a magyar-ruszin sorsközösség jegyében tömöríteni, a ruszin közéletbe friss levegőt, új vérkeringést, teremtő szellemet és alkotó munkát vinni. Bárdossy László miniszterelnök fogadta a mozgalom vezetőit, s ekkor a küldöttségnek adott válaszában kijelentette, hogy a mozgalmat rokonszenvvel nézi és érdeklődéssel figyeli. Értesülésünk szerint a miniszterelnöki fogadás után a szervezkedés nagy erővel indult meg. A mozgalom egyik vezetője a következő tájékoztatást mondotta: — Megmozdulásunknak máris van egy pozitív eredménye: az igazi ruszin közvélemény egész Kárpátalján és a vele szomszédos törvényhatóságok területén fölébredt tétlenségéből. Fölfigyelt mozgalmunkra és ráeszmélt a ruszin népi öntudatra. Bizonyítja az, hogy Kárpátalja minden részéről tömegesen érkeznek az érdeklődő levelek, amelyekben vagy közelebbi fölvilágosítást kérnek, vagy csatlakozást jelentenek be. — Eredetileg csak az értelmiség megszervezésére gondoltunk, de lehetséges, hogy idővel mozgalmunk sokkal szélesebb kereteket kíván meg. — Bízunk abban, hogy mozgalmunk a ruszin közéletben osztatlan és egészséges, reális közéleti erőt fog képviselni, amely a ruszin népet idővel olyan egységessé fogja kovácsolni, amire az elmúlt években még nem volt példa. — Az előkészítő munkálatok lelkes odaadással folynak és reméljük — mondotta végül a mozgalom egyik vezetője —, már a közeli hetekben annyira jutunk, hogy a mindenre kiterjedő részletes programot is közzétehetjük és a formális megalakulás is megtörténhetik. A HADITAPASZTALATOK ÉRTÉKELÉSE A hadviselésnek ősidők óta legfőbb célja az ellenség megsemmisítése volt. Minden hadakozó fél, minden korban arra törekedett, hogy ezt a célját lehetőleg a legkevesebb veszteséggel és a legrövidebb úton érje el. E törekvések következménye volt, hogy a felek az ellenségnek mindig a leggyengébb és legérzékenyebb pontját és felületét keresték. Ez nem lehetett más, mint a fölállított haderők oldala és háta. A világtörténelem döntő csatáiban az ellenséges haderő vagy teljesen megsemmisült, vagy fogságba került, vagy olyan nagyarányú veszteségeket szenvedett, hogy a harc folytatására képtelenné vált. És ha a döntő csatákat szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy ezek nagy része az ellenség átkarolásának vagy bekerítésének az eredménye volt. A katonai vezetés mindenkor elsősorban az ellenség bekerítésére törekedett. És ha ez nem is volt lehetséges, akkor legalább a haderő szárnyát igyekezett támadni és azt átkarolni. Ezt az elvet látjuk érve BERCSÉNYI-MOZGÓ, UNGVÁR. I Vasárnap, hétfő, Vasárnap, hétfő, I RÁDIÓ-MOZGÓ, UNGVÁR. I június 1—2. június 1—2. 1 Páger Antalnak, a legnagyobb ma A h I Pk Q Á O amerikai filmgyártás GiuliVei*, 3. törpék OTSZáfiában gyáralakítóművésznek parádés filme: | \ | \ / \ *. 3 egyik legnagyobb diadala. Max Fleischer teljes estét betöltő, 2 millió dollár A további szerepekben: Csortos Gyula, Bordy Bella, Tímár József. költséggel készült grandiózus, színes filmcsodája. Kedden—szerdán, június 3—4-én: A nyugati győzelem. ____ Következő műsor: A lasszó bajnoka. nyesülni a napóleoni, valamint a moltkei vezetésnél. Napóleon és Moltkei műveletek klasszikus mesterei voltak. Minden háború az előző háború tapasztalatai és tanulságai alapján indul meg, amelyet a haladás és fejlődés teremtette korszerű eszközök formálnak át és tesznek mindig változatossá és újszerűvé. Történeti tanulságok szerint, minden háború befejezésével hatalmas tudományos munka indul meg mind a győztes, mind a vesztes félnél annak a kikutatására, hogy mi volt a győzelem, illetve a vereség közvetlen oka és milyen eszközök és újabb rendszabályok szükségesek ahhoz, hogy a jövőben a győzelem lehetősége fenntartható, illetve a vereség elkerülhető lehessen. E kutatások leszűrt eredményei, valamint a tudomány és technika haladása hozza azután magával azokat a kiegészítéseket, fegyvereket és elméleti, valamint gyakorlati rendszabályokat, amelyeket alkalmazva, minden háborút — kezdeti formájában — az előző formájától megkülönbözteti. Ha szemügyre vesszük a századunk eleje óta lezajlott háborúkat, akkor a nagyhatalmak szembenálló milliós tömegeinek hadműveleteinél elsikkadni érezzük azt a rendkívül fontos törekvést, hogy az ellenfél erejét bekerítve, megsemmisítsék. Vajjon mi idézhette elő ezt a látszati változást és milyen körülmények hozták azt magukkal? Arc 1904-1905-iki orosz—japán háború milliós tömegekkel indult meg. Az orosz katonai vezetés ama hadászati alapelv mellett indította meg ezt a háborút, hogy a csaták alatti bizonytalanság és várható ,meglepetések ellensúlyozására minél erősebb tartalék visszatartása szükséges. Ezzel szemben a japán hadvezetés azt az alapelvet követte, hogy lehetőleg az összes alkalmazható erőt föl kell használni arra, hogy az ellenfél szárnyai túlszárnyalhatók legyenek. Ennek aharcmódnak alkalmazásával el is érték, hogy az oroszok — szárnyaikat féltve — mindig visszavonultak anélkül, hogy tartalékerejüket igénybe vették volna. Ebből a tényből Csicserics vezérkari ezredes, a monarchia oroszországi katonai attaséja azt a következtetést vonta le, hogy milliós haderők alkalmazásánál az egész haderő bekerítése — a hatalmas kiterjedés és az ehhez viszonyított korlátolt mozgás következtében — nem lehetséges, tehát a siker elérésére célravezető egyedül az ellenséges szárnyak túlszárnyalása lehet. Hötzendorfi Conrád a monarchia részéről magáévá tette Csicsericsnek megállapításait és amonarchia erőit a megállapításokból szűrt tapasztalatok alapján vonultatta föl. Ezeket látjuk érvényesülni Conrád 1914-es terveinél, ahol a vezérgondolat mindig abban a törekvésben csúcsosodott ki, hogy a haderő egyes részeivel — a kedvező helyzetet és időt kihasználva — az ellenség részerejét megverje, majd az ellenség másik részereje felé fordulva, azt szárnyon találja és verje meg. Az erők egyenletes elosztása mellett ez a szárnyra való törekvés jutott mindig kifejezésre Conrád 1914-es mozgó hadműveletei alatt. Schlieffen német vezérkari főnök ezzel szemben a megsemmisítés klasszikus formája mellett tört lándzsát és a „Cannae“ című munkájában az átkarolás és bekerítés megsemmisítő erejét emelte ki és