Kárpáti Hiradó, 1941. június (18. évfolyam, 123-144. szám)

1941-06-01 / 123. szám

KÁRrm­ Hi Ripó 2. oldal Vasárnap, 1941. VI. 1. DUNCSÁK JÁNOS a legdíszesebb kivitelben készít mindennemű festő, mázoló és cégf­estő munkálatokat UNGVÁR Egy falu harca a kántorért Kovászó község Beregszásztól 16 km-re fekszik. A falu lakosai na­­gyobbára magyarok és vallásra nézve görögkatolikusok. A kis falu békéjét újabban áldatlan harc, a kántor körüli nézeteltérés zavarta meg. Megoszlott a vélemény a kán­tort illetőleg. Popo­vics Györ­gyöt egy kis töredéke a falunak nem szerette és felettes egyházha­­tóságának is bejelentette nemtetszé­sét. A kántort a püspök Klacsanóra nevezte ki és elrendelte, hogy állá­sát legrövidebb időn belül foglalja el. Helyére pedig a klacsanói kán­tort, Lendár Pétert nevezte ki. Az új kántor el is jött és a híveknek bemutatkozott, de a hívek hallani sem akarnak az új kántorról és jó­formán majdnem kivétel nélkül a régi kántor mellett foglalnak állást. A régi kántor még ott van és ez súlyosbítja a helyzetet. Az emberek agitálnak érdekében, hogy ne men­jen el küzülük, mert ők nem enge­dik. Az új kántort megfenyegették, hogy megverik, ha a lábát beteszi a faluba. Nekik csak a régi kántor kell. Annak ellenére, hogy az új kán­tor is megfelelő, jóhangú ember, ők kitartanak a régi kántor mellett, aki ott élt éveken át köztük és onnan is nősült, egy ottani gazdálkodó em­bernek a lányát vette el, tehát egé­szen közéjük valónak mondják ilyen­formán. A hívek testületileg keresték fel a lelkészt, Gor­zó Istvánt és kije­lentették, hogy nekik a régi kántor, kell és az újat nem engedik be a faluba és ha költözködni akar, ők nem költöztetik oda. Az egyház­tanács és a kurátorok lemondásu­kat jelentették be a lelkésznek. Hogy szavuknak nagyobb nyoma­­tékot adjanak, elhatározták, hogy a templomba addig nem fog énekelni senki a klirosznikok, énekvezetők közül, amíg nem az lesz Kovászon a kántor, akit ők akarnak. A kis fa­lu békéje így annyira fel van dúlva, hogy tettlegességre is kerülhet a sor. Az egyház vezetősége úgy tudja, hogy nagyfokú agitációról van itt szó, amely mesterségesen szítja a békétlenséget és a régi kán­tor malmára hajtja a vizet és szembehelyezkedik a felettes ható­ság rendelkezéseivel. Az egész kör­nyék élénk érdeklődéssel figyel a fejleményeket, hogy miként vég­ződik ez a bonyolult kántor-ügy Kovászon. 4 személyes príma állapotban levő „Tátra 57“ fekete luxuskivitelezésű AUTÓ elsőrendű­­ gumikkal ELADÓ. Szováta Gyógyfürdő Rt. szállodái, éttermei és sóstavi nyitott és zárt fürdői június 15-én megnyílnak Felvilágosítás és szobafoglalás: Budapesten a „Budapest“ Üdülő és Turistaszállók központi irodájában, VII., é­i­­ Madách Imre­ tér 2., a Székesfővárosi­­ Alkalmazottak Segítőalapja székházában. TELEFON: 423 — 386. Súlyosodik a francia—angol feszültség Vichy nem tűri tovább Franciaország megsértését Vichyből jelentik (Magyar Távirati Iroda). Vichyi politikai körök­ben egyhangúlag helyeslik a francia kormánynak Angliához intézett erélyeshangú tiltakozását Sfax bombázása miatt. Vichyben a bombá­zás miatt a felháborodás nőttön nő. Nagy nyugtalanságot keltenek francia körökben az angol hajóhad és légihaderő által előre megfon­tolt szándékkal elkövetett sorozatos ellenséges cselekmények. Illeté­kes körök a Havas-OFI hírszolgálati irodának a francia tiltakozás ügyében kiadott közleményével kapcsolatban kijelentik, hogy ,a fran­cia kormánynak elhatározott szándéka, nem tűri tovább a birodalom újabb megsértését és Vichy a francia—brit feszültség súlyosbodásra való tekintettel komolyan készül olyan akcióra, amely megértteti Angliával, hogy végzetes hibát követ el, ha Franciaország irányában továbbra is a mostani igazságtalan magatartást folytatja. TÖMEGESEN CSATLAKOZNAK A FIATAL RUSZIN ÉRTELMISÉG MOZGALMÁHOZ A közelmúltban beszámoltunk ar­ról a mozgalomról, amely a fiatal ruszin értelmiség köréből indult ki és amelynek célja: a ruszin népet a szentistváni állameszme és a magyar-ru­szin sorsközösség jegyében tö­möríteni, a ruszin közéletbe friss levegőt, új vérkeringést, teremtő szellemet és alkotó munkát vinni. Bárdossy László miniszterel­nök fogadta a mozgalom vezetőit, s ekkor a küldöttségnek adott vá­laszában kijelentette, hogy a moz­galmat rokonszenvvel nézi és ér­deklődéssel figyeli. Értesülésünk szerint a miniszterelnöki fogadás után a szervezkedés nagy erővel indult meg. A mozgalom egyik ve­zetője a következő tájékoztatást mondotta: — Megmozdulásunknak máris van egy pozitív eredménye: az igazi ruszin közvélemény egész Kárpátalján és a vele szomszédos törvényhatóságok területén föl­ébredt tétlenségéből. Fölfigyelt mozgalmunkra és ráeszmélt a ru­szin népi öntudatra. Bizonyítja az, hogy Kárpátalja minden részéről tömegesen érkeznek az érdeklődő levelek, amelyekben vagy köze­lebbi fölvilágosítást kérnek, vagy csatlakozást jelentenek be. — Eredetileg csak az értelmiség megszervezésére gondoltunk, de le­hetséges, hogy idővel mozgalmunk sokkal szélesebb kereteket kíván meg. — Bízunk abban, hogy mozgal­munk a ruszin közéletben osztat­lan és egészséges, reális közéleti erőt fog képviselni, amely a ruszin népet idővel olyan egységessé fogja kovácsolni, amire az elmúlt években még nem volt példa. — Az előkészítő munkálatok lel­kes odaadással folynak és reméljük — mondotta végül a mozgalom egyik vezetője —, már a közeli he­tekben annyira jutunk, hogy a min­denre kiterjedő részletes progra­mot is közzétehetjük és a formális megalakulás is megtörténhetik. A HADITAPASZTALATOK ÉRTÉKELÉSE A hadviselésnek ősidők óta leg­főbb célja az ellenség megsemmi­sítése volt. Minden hadakozó fél, minden korban arra törekedett, hogy ezt a célját lehetőleg a leg­kevesebb veszteséggel és a leg­rövidebb úton érje el. E törekvések következménye volt, hogy a felek az ellenségnek mindig a leggyen­gébb és legérzékenyebb pontját és felületét keresték. Ez nem lehetett más, mint a fölállított haderők ol­dala és háta. A világtörténelem döntő csatái­ban az ellenséges haderő vagy tel­jesen megsemmisült, vagy fogságba került, vagy olyan nagyarányú veszteségeket szenvedett, hogy a harc folytatására képtelenné vált. És ha a döntő csatákat szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy ezek nagy része az ellenség átkarolásá­nak vagy bekerítésének az ered­ménye volt. A katonai vezetés mindenkor el­sősorban az ellenség bekerítésére törekedett. És ha ez nem is volt le­hetséges, akkor legalább a haderő szárnyát igyekezett támadni és azt­­ átkarolni. Ezt az elvet látjuk érve­ BERCSÉNYI-MOZGÓ, UNGVÁR. I Vasárnap, hétfő, Vasárnap, hétfő, I RÁDIÓ-MOZGÓ, UNGVÁR. I június 1—2. június 1—2. 1 Páger Antalnak, a legnagyobb ma­ A h I Pk Q Á O amerikai filmgyártás Giu­liVei*, 3. törpék OTSZáfiában gyáralakítómű­vésznek parádés filme: | \ | \ / \ *. 3 egyik legnagyobb diadala. Max Fleischer teljes estét betöltő, 2 millió dollár A további szerepekben: Csortos Gyula, Bordy Bella, Tímár József. költséggel készült grandiózus, színes filmcsodája. Kedden—szerdán, június 3—4-én: A nyugati g­yőzelem.­­ ____ Következő műsor: A lasszó bajn­oka. nyesülni a napóleoni, valamint a moltkei vezetésnél. Napóleon és Moltke­i műveletek klasszikus mesterei voltak. Minden háború az előző háború tapasztalatai és tanulságai alapján indul meg, amelyet a haladás és fejlődés teremtette korszerű eszkö­zök formálnak át és tesznek min­dig változatossá és újszerűvé. Történeti tanulságok szerint, min­den háború befejezésével hatalmas tudományos munka indul meg mind a győztes, mind a vesztes félnél annak a kikutatására, hogy mi volt a győzelem, illetve a vereség közvetlen oka és milyen­ eszközök és újabb rendszabályok szüksége­sek ahhoz, hogy a jövőben a győ­zelem lehetősége fenntartható, il­letve a vereség elkerülhető lehes­sen. E kutatások leszűrt eredményei, valamint a tudomány és technika haladása hozza azután magával azokat a kiegészítéseket, fegyvere­ket és­ elméleti, valamint gyakor­lati rendszabályokat, amelyeket al­kalmazva, minden háborút — kez­deti formájában — az előző formá­jától megkülönbözteti. Ha szemügyre vesszük a száza­dunk eleje óta lezajlott háborúkat, akkor a nagyhatalmak szembenálló milliós tömegeinek hadműveleteinél elsikkadni érezzük azt a rendkívül fontos törekvést, hogy az ellenfél erejét bekerítve, megsemmisítsék. Vajjon mi idézhette elő ezt a lát­­szati változást és milyen körülmé­nyek hozták azt magukkal? Arc 1904­-­1905-iki orosz—japán háború milliós tömegekkel indult meg. Az orosz katonai vezetés ama hadászati alapelv mellett indította meg ezt a háborút, hogy a csaták alatti bizonytalanság és várható ,meglepetések ellensúlyozására mi­nél erősebb tartalék visszatartása szükséges. Ezzel szemben a japán hadvezetés azt az­ alapelvet kö­vette, hogy lehetőleg az összes al­kalmazható erőt föl kell használni arra, hogy az ellenfél szárnyai túl­szárnyalhatók legyenek.­­ Ennek a­­harcmódnak alkalmazásával el is érték, hogy az oroszok — szár­nyaikat féltve — mindig vissza­­­vonultak anélkül, hogy tartalék­­erejüket igénybe vették volna. Eb­ből a tényből Csicserics ve­zérkari ezredes, a monarchia orosz­­országi katonai attaséja azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy milliós haderők alkalmazásánál az egész haderő bekerítése — a hatalmas kiterjedés és az ehhez viszonyí­tott korlátolt mozgás következté­ben — nem lehetséges, tehát a si­ker elérésére célravezető egyedül az ellenséges szárnyak túlszárnya­lása lehet. Hötzendorfi Conrád a monarchia részéről magáévá tette Csicsericsnek megállapításait és a­­monarchia erőit a megállapítások­ból szűrt tapasztalatok alapján vo­nultatta föl. Ezeket látjuk érvénye­sülni Conrád 1914-es terveinél, ahol a vezérgondolat mindig abban a tö­rekvésben csúcsosodott ki, hogy a haderő egyes részeivel — a ked­vező helyzetet és időt kihasználva — az ellenség részerejét megverje, majd az ellenség másik részereje felé fordulva, azt szárnyon találja és verje meg. Az erők egyenletes elosztása mellett ez a szárnyra való törekvés jutott mindig kifeje­zésre Conrád 1914-es mozgó had­műveletei alatt. Schlief­fen német vezérkari főnök ezzel szemben a megsemmi­sítés klasszikus formája mellett tört lándzsát és a „Cannae“ című mun­kájában az átkarolás és bekerítés megsemmisítő erejét emelte ki és

Next