Kárpáti Hiradó, 1941. október (18. évfolyam, 221-247. szám)
1941-10-01 / 221. szám
Szerda, 1941 X/1 ára 10 fillér XVIII. évfolyam, 221. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRTFAI LÁSZLÓ POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: DR. SIMON MENYHÉRT A MOSZKVAI KONFERENCIA ! Irta: Rohán Károly Antal herceg A világ nagy számadásának egyensúlya fölborult. A háború első szakában így gondolkodtak: hadd viaskodjanak egymással és öljék egymást a demokráciák és a fasizmus, hogy a bolsevizmus mint a nevető harmadik megülhesse diadalmi torát. Az oroszok akkor úgy számítottak, hogy biztos páholyból nézik az eseményeket és minden kockázat nélkül várhatják meg az alkalmas pillanatot. Mindaddig, amíg a fiatal Európa és a demokráciák, valamint a világtőke erői, szemmel láthatólag egyenlő feltételek mellett és egyenlő esélylyel birkóztak, az orosz szfinksz csak mosolygott. Abban a pillanatban, amidőn az egyesúly fölborult és a mérleg Európa javára billent, a rejtelmes szfinszk ajkán megfagyott a mosoly. Már látták az erős és minden ízében a bolsevizmus ellen forduló Európát és érezték, hogy a világ fölforgatására páratlanul adódott rendkívüli és egyetlen alkalom véglegesen veszedelemben forog. Az istentelenek, valamint marxisták táborának valamennyi bölcse, éppenúgy mint az elmúlt idők prófétái, nem győzték hangoztatni és nem egyszer rámutattak, hogy a népek elkerülhetetlenül bekövetkező nagy háborúja a világforradalom megvalósításának óráját is magával fogja hozni. Éis az atheistáknak a Krelmben székelő legmagasabb papjai, kerülve kifelé minden föltűnést, úgy határoztak, hogy beleavatkoznak a háborúba és Európát, hátbatámadják. Programjuk készen volt: hosszú háború, a nagy nemzetek kifárasztása, hölgy ily módon a világot megérleljék a vörös őrület áradatának apokaliptikus fölfordulására. Világos: a gyengébbek oldalára kellett állniok, hogy a német—olasz sikerek nyomán fölbillent egyensúlyt valamiképpen helyreállíthassák. A gyors német beavatkozás ésa német fegyverek valóban ellenállhatatlan ereje szinte maradéktalanul keresztülhúztaaz orosz kalkulációt. Az angolszászok azonban úgy látják, hogy a világegyensúly, amely látszólag már végleg félrebillent, ismét helyreállott. A szigeten úgy érzik, hogy páholyban ülnek, hadd pusztítsa egymást a bolsevizmus és fasizmus, hogy a két holttest fölött a demokrata reakció és kapitalizmus ülhesse meg a győzelem ünnepét. A tőke ismét engedelmes zsoldosokra tett szert, millió és millió szegény ördög, a szent orosz föld fiai hullatják vérüket a tőke érdekében. És Londonban egyetlen tisztánlátó ember sincs, akit csak pillanatnyi kétség is gyötörne Európa és a bolsevizmus között megindult szörnyű, véres harc kimenetelét illetőleg. Senki sem ringatja magát illúziókban, az egész világon tisztán látják, mi lesza vége Európa és a bolsevizmus gigászi mérkőzésének, csak az angolszász világban nem akad egyetlen ember sem, aki a világ legnagyobb ellenségére mért súlyos csapásokért a német népnek elismeréssel adóznék. A plutokrácia reszketve gondol az igaz és tetterős nemzetiszocialista forradalom győzelmére, amelytől sokkal inkább fél, mint a bolsevizmustól és minden szentséget megcsúfolva imádkozik az orosz fegyverek győzelméért. Hiszen az orosz háború minden hetét és napját valóban az Isten ajándékaként tekintik. Ezek azok a körülmények és szempontok, amelyek mellett a moszkvai konferenciát összehívták. A kapitalizmus és bolsevizmus szövetsége, amelynek kimélyítése a moszkvai konferencia feladata, valóban az elképzelhető legnagyobb politikai gazság. És ha mindaz, amit ezzel kapcsolatban terveznek, nem volna az egész emberiség szempontjából olyan halálosan komoly, úgy ennek a paradoxonnak a komikuma kétségtelenül mosolyra késztetné az egész világot. Az elkövetkezendő tanácskozások tárgyául a német hadaktól veszedelmesen szorongatott orosz seregeknek nyújtandó angolszász segítséget jelölték meg. Igenformán az is mind érthetőbbé válik, hogy Churchill és Roosevelt miért igyekeztek romantikus találkozásukkor olyan nagy buzgalommal lemásolni az időközben ismét szentté nyilvánított Wilson emlékezetes pontjait. A világreláció urai, mielőtt bekövetkezett volna a világforradalommal lefolytatott első alapos megbeszélés, tető alá akarták hozni programszerű háborús célaik kérdését. Ha már most a világfölfordulás nagy prófétái elmondják véleményüket a világ újjárendezésének teóriájáról, akkor a demokrata reakció hivatkozhat arra, hogy a jövő »Magna Charta«-ját már kihirdették a csodálkozó világ előtt, de arra még nem kerülhetett sor, hogy ezt a harmadik internacionálé szellemében és gondolkodásának megfelelő stílusban is megfogalmazzák. Az oroszok ilyenformán barátságos eszmecserét folytatnak majd a kizsákmányoló kapitalista politika képviselőivel és igyekeznek úgy tenni, mintha a zsákmány mitsem érdekelné őket és mintha ők arról könnyű szívvel lemondanának. A világtőke képviselői pedig elég udvariasak lesznek ahhoz, hogy ne vegyék észre, hogy a szembenülő félnek hőbb óhaja nincs, minthogy őket megfojtsa. (Miután a delegációk a melléjük beosztott segédszemélyzet és tolmácsok hada ellenére sem fogják egymást könnyen megérteni és nem igen jutnak azonos véleményre, minden igyekezettel azon lesznek, hogy a napi politika tényein keresztül érjenek el minél kézzelfoghatóbb eredményeket. Hogy a moszkvai konferencia milyen veszedelmeket jelent azoknak a népeknek a számára, amelyek szerencsétlenségükre az »útban fekszenek«, arról a világ naponta borzalmas csodálkozással vehet tudomást az iráni események nyomán. A bolsevisták itt ugyanazt teszik, amit 1939/40-ben Lengyelországban, a Balti-államokban és Északromániában tettek. London és Washington urainak gyakran kell majd ajkukat összeszorítani, hogy Irán »fölszabadításának« kétségtelenül egyéni, de a bolsevizmusra rendkívül jellemző módszereire mitsem szóljanak, vagy éppenséggel udvarias magatartást tanúsítsanak. Így aztán szívesebben fordulnak majd új területek, mint például Afganisztán és más, Európa és India között fekvő országok, elsősorban azonban Törökország felé. Hogy az oroszok a Dardanellákra fenik a folyukat, az már a tankönyvben is benne áll. Emiatt a kérdés miatt Budapestről jelentik (Magyar Távirati Iroda). A mind szélesebb keretek között kibontakozott új ukrajnai hadműveletekkel kapcsolatban magyar katonai körökben még nem tartják elérkezettnek az időt a tüzetesebb tájékoztatásra. Egyébiránt utalnak arra, hogy ezek a hadműveletek megteremtették a feketetengeri partvidék szovjetorosz támaszpontjai és a volt Dnyeper-arcvonal teljes fölgöngyölítésének minden alapfeltételét és éppen olyan céltudatos tervszerűséggel és szabatossággal folynak le, mint amilyen szabatos és tervszerű végrehajtás a szövetségesek szovjetellenes hadjáratának valamennyi eddigi mozzanatát jellemezte. A honvédcsapatok arcvonalszakaszán jelentősebb esemény nem történt. A magyar kötelékekkel szembenálló ellenség magatartásának bizonytalansága a szövetségesek által elért legutóbbi nagy sikerek hatásaképpen mind szembeszökőbbé válik. Az arcvonal mögött végbemenő rombolásaik most már megszakítás nélkül folynak, éppen eleget csatázott már Oroszország és a török birodalom Nem valószínű, hogy Ankara megfeledkezett volna Molotov Berlinben támasztott követeléseiről és ezt a kellemetlen emléket aligha fogja elhomályosítani a Dardanellákról lemondó ünnepies orosz nyilatkozat. Az általános vélemény szerint egyébként is úgy tudják, hogy a Kremlnek Európa hátbatámadására történt elhatározását egy orosz—angol megállapodás előzte meg, amelyben már eleve eldöntötték a Dardanellák sorsát. Eszerint Anglia török szövetségesét az újonnan fölfedezett »testvérnemzet«-nek egyszerűen eladta. A tanácskozások tartamát hat hétre tervezik. De kétséges, hogy azokat Moszkvában fogják-e befejezni. Már az indulás is blöffön alapszik. Moszkvától nem messze ott áll a harmadik fél, amelyet az eddigi tapasztalatok szerint még egyetlen konferencia káprázatos tűzijátéka sem zavart meg. Könnyen meglehet, hogy itt is beválik a régi közmondás arról a bizonyos gazdáról, aki nélkül nem tanácsos számadást csinálni. Kétségtelen, hogy a moszkvai konferenciába a német hadsereg is beleszólhat szokásos és egyszersmind félreérthetetlen nyelven. Svájc tiltakozik Londonban légiterének súlyos megsértése ellen Egyre szélesebb keretekben bontakoznak ki az ukrajnai új hadműveletek • Rombolnak az arcvonal mögött a felbomló bolsevik csapatok Szentpétervár körül 210 kiserődöt vettek be rohammal a németek A svájci külügyminisztérium megbízta londoni kevetét, hogy erélyesen tiltakozzék az angol kormánynál a svájci légitér semlegességének súlyos megsértése miatt. Az olasz városok és polgári lakosság elleni harcra indult mintegy 50 brit repülőgép ugyanis Svájc fölött vonult el, hiába lépett közbe erélyesen a svájci légelhárítás. A keleti arcvonalon — amint a Magyar Távirati Iroda jelentette — az új hadműveletek már kibontakoztak, de katonai körökben még nem tartják elérkezettnek az időt a részletes tájékoztatásra. Annyit azonban megtudhatunk, hogy ezek a hadműveletek megteremtették az itteni hatalmas szovjet arcvonal fölgöngyölítésének minden alapföltételét. Azt is Budapestről közlik, hogy a bolseviki arcvonal mögött most már rendszeresen folyik a rombolómunka, amely arra utal, hogy a fölbomló szovjet haderőnek vagy már nincsenek parancsnokai, vagy pedig a legénység nem sokat törődik vezetőivel. Az ukrajnai arcvonalról egyébként az olasz expedíciós hadtest szép sikereiről érkeznek jelentések. Berlin azt is közli, hogy ezen az arcvonalszakaszon a szovjet csapatok több fronton ellentámadást kíséreltek meg s ennek során heves szuronyharcok is fejlődtek ki. Az ellenség azonban minden ponton véres veszteségekkel volt kénytelen abbahagyni kísérletezéseit. Az északi arcvonalszakaszon a Szentpétervár körül elterülő erődrendszer 210 kiserődjét foglalta el rohammal a német gyalogság. Változatlan ütemben vonul előre Keletkaréliában a finn haderő is. A prágai »palotaforradalom« végére a németek erélyes kézzel tettek pontot. Egyes cseh és kommunista elemek ugyanis a németek megértő magatartását a csehekkel szemben, gyengeségnek minősítették és megkezdték a szervezkedést a német birodalom ellen. Kedden halálra ítélték és kivégezték az Európa ellenségeivel paktáló mozgalom vezetőit és az erről szóló beszámolóikban maguk a cseh lapok is rámutatnak arra, hogy a félrevezetetteknek meg kellett bűnhődniök és ami most történt, annak meg kellett történnie. Bernből jelentik. A svájci külügyminisztérium közli: Svájc londoni követe azt a megbízást kapta, hogy haladéktalanul tiltakozzék a svájci légitér súlyos megsértése ellen. A svájci légitér súlyos megsértését a szeptember 29-re virradó éjjel mintegy 50 brit repülőgép követte el. A svájci légelhárítás a brit repülőgépek ellen erélyesen védekezett. MAGYAR JELENTÉS az ukrajnai arcvonal új hadműveleteiről