Kárpáti Hiradó, 1941. október (18. évfolyam, 221-247. szám)

1941-10-01 / 221. szám

Szerda, 1941 X/1 ára 10 fillér XVIII. évfolyam, 221. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRTFAI LÁSZLÓ POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: DR. SIMON MENYHÉRT A MOSZKVAI KONFERENCIA ! Irta: Rohán Károly Antal herceg A világ nagy számadásának egyen­súlya fölborult. A háború első sza­kában így gondolkodtak: hadd vias­kodjanak egymással és öljék egymást a demokráciák és a fasizmus, hogy a bolsevizmus mint a nevető harmadik megülhesse diadalmi torát. Az oro­szok akkor úgy számítottak, ho­gy biztos páholyból nézik az eseménye­ket és minden kockázat nélkül vár­hatják meg az alkalmas pillana­tot. Mindaddig, amíg a fiatal Európa és a demokráciák, valamint a világ­tőke erői, szemmel láthatólag egyen­lő feltételek mellett és egyenlő esély­­lyel birkóztak, az orosz szfinksz csak mosolygott. Abban a pillanatban, amidőn az egyesúly fölborult és a mérleg Európa javára billent, a rej­telmes szfinszk ajkán megfagyott a mosoly. Már látták az erős és min­den ízében a bolsevizmus ellen for­duló Európát és érezték, hogy a vi­lág fölforgatására páratlanul adódott rendkívüli és egyetlen alkalom végle­gesen veszedelemben forog. Az istentelenek, valamint marxis­ták táborának valamennyi bölcse, ép­­penúgy mint az elmúlt idők prófétái, nem győzték hangoztatni és nem egyszer rámutattak, hogy a népek el­kerülhetetlenül bekövetkező nagy há­borúja a világforradalom megvalósí­tásának óráját is magával fogja hoz­ni. Éis az atheistáknak a Krelmben szé­kelő legmagasabb papjai, kerülve ki­felé minden föltűnést, úgy határoz­tak, hogy beleavatkoznak a háború­ba és Európát, hátbatámadják. Prog­ramjuk készen volt: hosszú háború, a nagy nemzetek kifárasztása, hölgy ily módon a világot megérleljék a vö­rös őrület áradatának apokaliptikus fölfordulására. Világos: a gyengéb­bek oldalára kellett állniok, hogy a német—olasz sikerek nyomán fölbil­lent egyensúlyt valamiképpen hely­reállíthassák. A gyors német beavat­kozás és­­a német fegyverek valóban ellenállhatatlan ereje szinte maradék­talanul keresztülhúzta­­az orosz kal­kulációt. Az angolszászok azonban úgy lát­ják, hogy a világegyensúly, amely lát­szólag már végleg félrebillent, ismét helyreállott. A szigeten úgy érzik, hogy páholyban ülnek, hadd pusztít­sa egymást a bolsevizmus és fasiz­mus, hogy a két holttest fölött a de­mokrata reakció és kapitalizmus ül­hesse meg a győzelem ünnepét. A tő­ke ismét engedelmes zsoldosokra tett szert, millió és millió szegény ördög, a szent orosz föld fiai hullatják vé­rüket a tőke érdekében. És London­ban egyetlen tisztánlátó ember sincs, akit csak pillanatnyi kétség is gyö­törne Európa és a bolsevizmus kö­zött megindult szörnyű, véres harc kimenetelét illetőleg. Senki sem rin­gatja magát illúziókban, az egész vi­lágon tisztán látják, mi lesz­­a vége Európa és a bolsevizmus gigászi mér­kőzésének, csak az angolszász világ­ban nem akad egyetlen ember sem, aki a világ legnagyobb ellenségére mért súlyos csapásokért a német nép­nek elismeréssel adóznék. A pluto­­krácia reszketve gondol az igaz és tetterős nemzetiszocialista forrada­lom győzelmére, amelytől sokkal in­kább fél, mint a bolsevizmustól és minden szentséget megcsúfolva imád­kozik az orosz fegyverek győzelmé­ért. Hiszen az orosz háború minden hetét és napját valóban az Isten aján­dékaként tekintik. Ezek azok a körülmények és szem­pontok, amelyek mellett a moszkvai konferenciát összehívták. A kapita­lizmus és bolsevizmus szövetsége, amelynek kimélyítése a moszkvai konferencia feladata, valóban az el­képzelhető legnagyobb politikai gaz­ság. És ha mindaz, amit ezzel kap­csolatban terveznek, nem volna az egész emberiség szempontjából olyan halálosan komoly, úgy ennek a para­doxonnak a komikuma kétségtelenül mosolyra késztetné az egész vilá­got. Az elkövetkezendő tanácskozá­sok tárgyául a német hadaktól vesze­delmesen szorongatott orosz seregek­nek nyújtandó angolszász segítség­­­et jelölték meg. Igenformán az is mind érthetőbbé válik, hogy Chur­chill és Roosevelt miért igyekeztek romantikus találkozásukkor olyan nagy buzgalommal lemásolni az idő­közben ismét szentté nyilvánított Wilson emlékezetes pontjait. A világ­reláció urai, mielőtt bekövetkezett volna a világforradalommal lefolyta­tott első al­apos megbeszélés, tető alá akarták hozni programszerű háborús célaik kérdését. Ha már most a vi­­lágfölfordulás nagy prófétái elmond­ják véleményüket a világ újjárende­­zésének teóriájáról, akkor a demo­krata reakció hivatkozhat arra, hogy a jövő »Magna Charta«-ját már ki­hirdették a csodálkozó világ előtt, de arra még nem kerülhetett sor, hogy ezt a harmadik internacionálé szelle­mében és gondolkodásának megfelelő stílusban is megfogalmazzák. Az oro­szok ilyenformán barátságos eszme­cserét folytatnak majd a kizsákmá­nyoló kapitalista politika képviselői­vel és igyekeznek úgy tenni, mintha a zsákmány mitsem érdekelné őket és mintha ők arról könnyű szívvel lemondanának. A világtőke képvise­lői pedig elég udvariasak lesznek ah­hoz, hogy ne vegyék észre, hogy a szembenülő félnek hőbb óhaja nincs, minthogy őket megfojtsa. (Miután a delegációk a melléjük be­osztott segédszemélyzet és tolmá­csok hada ellenére sem fogják egy­mást könnyen megérteni és nem igen jutnak azonos véleményre, minden igyekezettel azon lesznek, hogy a na­pi politika tényein keresztül érjenek el minél kézzelfoghatóbb eredménye­ket. Hogy a moszkvai konferencia milyen veszedelmeket jelent azoknak a népeknek a számára, amelyek sze­rencsétlenségükre az »útban feksze­nek«, arról a világ naponta borzal­mas csodálkozással vehet tudomást az iráni események nyomán. A bol­sevisták itt ugyanazt teszik, amit 1939/40-ben Lengyelországban, a Balti-államokban és Északromániá­­ban tettek. London és Washington urainak gyakran kell majd ajkukat összeszorítani, hogy Irán »fölszaba­dításának« kétségtelenül egyéni, de a bolsevizmusra rendkívül jellemző módszereire mitsem szóljanak, vagy éppenséggel udvarias magatartást ta­núsítsanak. Így aztán szívesebben fordulnak majd új területek, mint például Afganisztán és más, Európa és India között fekvő országok, első­sorban azonban Törökország felé. Hogy az oroszok a Dardanellákra fe­nik a folyukat, az már a tankönyvben is benne áll. Emiatt a kérdés miatt Budapestről jelentik (Magyar Távirati Iroda). A mind szélesebb kere­tek között kibontakozott új ukrajnai hadműveletekkel kapcsolatban ma­gyar katonai körökben még nem tartják elérkezettnek az időt a tüzete­sebb tájékoztatásra. Egyébiránt utalnak arra, hogy ezek a hadműveletek megteremtették a feketetengeri partvidék szovjetorosz támaszpontjai és a volt Dnyeper-arcvonal teljes fölgöngyölítésének minden alapfeltételét és éppen olyan céltudatos tervszerűséggel és szabatossággal folynak le, mint amilyen szabatos és tervszerű végrehajtás a szövetségesek szovjet­ellenes hadjáratának valamennyi eddigi mozzanatát jellemezte. A honvédcsapatok arcvonalszakaszán jelentősebb esemény nem tör­tént. A magyar kötelékekkel szembenálló ellenség magatartásának bi­zonytalansága a szövetségesek által elért legutóbbi nagy sikerek hatá­saképpen mind szembeszökőbbé válik. Az arcvonal mögött végbemenő rombolásaik most már megszakítás nélkül folynak, éppen eleget csatázott már Oroszor­szág és a török birodalom Nem va­lószínű, hogy Ankara megfeledkezett volna Molotov Berlinben támasztott követeléseiről és ezt a kellemetlen emléket aligha fogja elhomályosítani a Dardanellákról lemondó ünnepies orosz nyilatkozat. Az általános véle­mény szerint egyébként is ú­gy tud­ják, hogy a Kremlnek Európa hátba­támadására történt elhatározását egy orosz—angol megállapodás előzte meg, amelyben már eleve eldöntötték a Dardanellák sorsát. Eszerint Anglia török szövetségesét az újonnan föl­fedezett »testvérnemzet«-nek egy­szerűen eladta. A tanácskozások tartamát hat hét­re tervezik. De kétséges, hogy azokat Moszkvában fogják-e befejezni. Már az indulás is blöffön alapszik. Moszkvától nem mes­sze ott áll a harmadik fél, amelyet az eddigi ta­pasztalatok szerint még egyetlen kon­ferencia káprázatos tűzijátéka sem zavart meg. Könnyen meglehet, hogy itt is beválik a régi közmondás arról a bizonyos gazdáról, aki nélkül nem tanácsos számadást csinálni. Kétség­telen, hogy a moszkvai konferenciá­ba a német hadsereg is beleszólhat szokásos és egyszersmind félreérthe­tetlen nyelven. Svájc tiltakozik Londonban légiterének súlyos megsértése ellen Egyre szélesebb keretekben bontakoznak ki az ukrajnai új hadműveletek • Rombolnak az arcvonal mögött a felbomló bolsevik­ csapatok Szentpétervár körül 210 kiserődöt vettek be rohammal a németek A svájci külügyminisztérium megbízta londoni kevetét, hogy erélyesen tiltakozzék az angol kormánynál a svájci légitér semlegességének súlyos megsértése miatt. Az olasz városok és polgári lakosság elleni harcra in­dult mintegy 50 brit repülőgép ugyanis Svájc fölött vonult el, hiába lé­pett közbe erélyesen a svájci légelhárítás. A keleti arcvonalon — amint a Magyar Távirati Iroda jelentette — az új hadműveletek már kibontakoztak, de katonai körökben még nem tart­ják elérkezettnek az időt a részletes tájékoztatásra. Annyit azonban meg­tudhatunk, hogy ezek a hadműveletek megteremtették az itteni hatalmas szovjet arcvonal fölgöngyölítésének minden alapföltételét. Azt is Buda­pestről közlik, hogy a bolseviki arcvonal mögött most már rendszeresen folyik a rombolómunka, amely arra­ utal, hogy a fölbomló szovjet haderő­nek vagy már nincsenek parancsnokai, vagy pedig a legénység nem sokat törődik vezetőivel. Az ukrajnai arcvonalról egyébként az olasz expedíciós hadtest szép si­kereiről érkeznek jelentések. Berlin azt is közli, hogy ezen az arcvonal­szakaszon a szovjet csapatok több fronton ellentámadást kíséreltek meg s ennek során heves szuronyharcok is fejlődtek ki. Az ellenség azonban minden ponton véres veszteségekkel volt kénytelen abbahagyni kísérlete­zéseit. Az északi arcvonalszakaszon a Szentpétervár körül elterülő erődrend­szer 210 kiserődjét foglalta el rohammal a német gyalogság. Változatlan ütemben vonul előre Keletkaréliában a finn haderő is. A prágai »palotaforradalom« végére a németek erélyes kézzel tettek pontot. Egyes cseh és kommunista elemek ugyanis a németek megértő magatartását a csehekkel szemben, gyengeségnek minősítették és meg­kezdték a szervezkedést a német birodalom ellen. Kedden halálra ítélték és kivégezték az Európa ellenségeivel paktáló mozgalom vezetőit és az erről szóló beszámolóikban maguk a cseh lapok is rámutatnak arra, hogy a félrevezetetteknek meg kellett bűnhődniök és ami most történt, annak meg kellett történnie. Bernből jelentik. A svájci külügy­minisztérium közli: Svájc londoni követe azt a meg­bízást kapta, hogy haladéktalanul tiltakozzék a svájci légitér súlyos megsértése ellen. A svájci légitér sú­lyos megsértését a szeptember 29-re virradó éjjel mintegy 50 brit repülő­gép követte el. A svájci légelhárítás a brit repülőgépek ellen erélyesen vé­dekezett. MAGYAR JELENTÉS az ukrajnai arcvonal új hadműveleteiről

Next