Kárpáti Hiradó, 1943. július (20. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-01 / 145. szám

Csütörtök, 1943. Vll­l. KÁRPÁTI HÍRADÓ XX. évf., 145. szám POLITIKAI NAPILAP Megjelenik: hétfa és finnepet követő nap kivételével minden reggel Kiad!* a KÁRPÁTI HÍRADÓ SAJTÓVÁLLALAT KFT Főszerkesztő : DR. SIMON MENYHÉRT Felelős szerkesztő: SAITOS GYULA Felelős kiadó: DR. SISKA ISTVÁK­ ! »»ponti szerkesztőség : Ungvár, Kishíd-utca 6. 3. Inakat szerkesztőség : Ungvár, Honvéd-u. 13. M­unkácsi szerkesztőség: Munkács, Körösvég-utca 33. Bze­rk­­sztő : FEDELES JENŐ Központi szerkesztőség: Ungvár 2—22. Északai szerkesztőség: Ungvár 1—01. Munkácsi szerkesztőség: Munkács 21—61. Központi kiadóhivatal: Ungvár, Kiahid­*L. G. az. Fiókkiadóhivatal: Munkács, Körösvég­ utca 33. Nyomda: Kárpátaljai Tudományos Társaság nyomdái* Felelős vezető: DR. SISKA ISTVÁN Központi kiadóhivatal: Ungvár 2—22. Fiókkiadóhivatal: Munkács 21—él. Nyomda Ungvár 1—01. TELEFON: Előfizetési árak : Egy hónapra 3*20, negyedévre 9*20, félévre 18, egész évre 36 pengő. Egyes szám ára hé­köznap 12, vasárnap 20 fillér Hirdetések közlési díja az Országos Magyar Sajtókamara által megállapított tarifa szerinti Postatakarékpénztár­ csekkszámla: 71.838 szám. A munkácsi fűszeres, aki Szent György lovagot faragja márványba Látogatás Munkács autodidakta festő- és szobrászművészénél Munkácsi szerkesztőségünktől, Ortmán Rezső műtermében jártunk. Autodidakta szobrász, aki most ké­szíti Munkács város megrendelé­sére carrarai márványból — a mi­nisztérium által is felülvizsgált és kivitelezésre alkalmasnak tartott gipszmodell alapján — a város véd­­szentjének, Szent Mártonnak fél­­domborművű lovasszobrát egy mel­lékalakkal és címerrel. A római ka­tolikus templom főoltárán levő kép ölt ezúttal szoborformát és a dom­bormű a Munkácsy-ház helyén épült új városi bérpalota homlok­zatára kerül. Az eperillatú óváros­részen járunk, feketére árnyékolt zsindelytetős házak között, ahol mindenki mindenkit ismer és így hamar útbaigazítanak. — A szobrász? Csak ezen az oldalon tessék menni, egy kis üz­lete is van, hamar meg tetszik ta­lálni. Fűszeres és szobrász Vakolatlan kis skatulya a bolt, amelynek homlokzatán a szobrász neve alatt ez olvasható: Fűszer- és vegyeskereskedő. Kirakatában ne­mes egyszerűséggel egy csomag VIM és más semmi. Nem­­kubizmus ez, hanem itt vagy a boltos sze­gény, vagy a vevőkör nem gazdag, de az is lehet, hogy kölcsönösek a vásárlás és forgalom előfeltételei. A vevők nem háborgatják a mes­tert, de ha netán mégis akadna vá­sárló, tudja­­az, hol kell keresni a boltost, az udvarban levő műterem­ben. Mi is itt találjuk.­ Mi tagadás, a műterem enyhe túlzásnak tetszik, nincs födele, csak a nagy égbolto­zat, üvegfalai sincsenek, csak né­hány szál korhadt deszka választja el a kapirgáló tyúkoktól, meg a hancúrozó gyerekektől, de akit homlokon csókolt a múzsa, nem tö­rődik ilyen csekélységekkel, máris életet nyert római sisakos lovag, Szent Márton alakja az előtte csengő béna koldussal, de mintha a ványadtarcú mester is valami újkori Tiborcként nőne be saját kompozíciójába. A gipszmodell alján, a ló patái alatt pöttöm gyerek üldögél... — Hány van belőlük? — kér­dem. — Öt — mondja a 42 éves szob­rászmester és belefúj szakadozott zöldszínű tábori inge alá, mintha a­­kőporral együtt nehéz gondjait is el akarná fújni. Az őstehetségről — hogy ezt a lejáratott, elkoptatott kifejezést se hagyjuk figyelmen kívül — azt tart­ják, hogy sehol sem tanul, hanem csak úgy magából virágoztatja ki csodálatos művészetét. Maga csi­nálta formákban, magacsinálta esz­közökkel hozza ki és bizonyítja a természetben élő örök szépet, az örök titkot, amelyből az Isten-hit, a művészet fakad. Ottman Rezső sem tanulta senkitől a szobrászatot, jött az magától sorban, mint a gye­­rekáldás. Előbb — vagy húsz év­vel ezelőtt — rajzolgatott, azután festegetett és egyszer csak azon vette észre magát — ekkor Nyirő József még nem írta meg híres re­gényét, a „Jézusfaragó ember“-t —, hogy fába farag, Jézust faragja ki. — Kezdeti munka — mondja és megmutatja a színes szobrot, amely földszagú, szegényes szobájának gyémántos, tündöklő éke. De van a szobácskában még egy másik al­kotás is, ami megragadja figyel­münket, Horthy kormányzó hatal­mas gipszdeformált mellszobra, amit a városnak ajánlott föl azzal, hogy márványba faragja, de tervét nem részesítették kellő figyelem­ben. Nagyszerű a hősi emlékmű­pályázatra szánt kicsiny gipsz­­modellje, amely esetleges módosí­tással megérdemelné a kivitelezést. A Jézusfaragó ember művei között okuláréja mögött borostás arca földerül, amikor megtudja, mi já­ratban vagyunk. Bekötözött ujjai közt véső, kezében­­kalapács, háta mögül erőteljesen bontakozik ki a fehér carrarai márványtömbből a BERCSÉNYI-MOZGÓ ______M­OVAR VII/1-én, csütörtökön 4, 5/16 és 1 ,8 órab­a csak egy napig. EGY KIS TÉVEDÉS Az „Elnökné“ című világhírű francia regény filmváltozata. Főszereplői: Elvira Popescu, Henry Garat, André Lefaur. Szigorúan csak 16 éven felüliek részére. Péntektől Heinrich George világfilmje: A NAGY PER. Tanulmányút Budapesten és az istállóban Gyorsan dolgozik, az anyag en­gedelmessé válik keze alatt, agyag­ba formál, gipszbe önt, kiéget, pri­mitív eszközökkel, de hibátlanul: egy kassai szobrászművésznő nem­rég csodálta meg „technikáját“. A most készülő domborműre te­reljük a szót. — Kollár Gyula budapesti ter­vezőmérnök is megnézte — mondja Ottmán Rezső —, azt kérdezte tő­lem, amikor látta a gipszöntvényt, a hirtelen megtorpanó lovat, hogy kitől tanultam szobrászatot, alak­tant. Vastagh Györgytől? Japán­ sápadt arcán nevetőrán­cok futkároznak. — Tanulni?... Hát igen, most nyílott először alkalmam a szobrá­szatot közelebbről megismerni Bu­dapesten. Nemrégiben ott jártam és akkor közelről láttam, tanulmányoz­tam a terek és utcák szobrait, egyébként csak a modellektől sajá­títottam el az alaktant. Hetekig is­" \ - tállókban tanulmányoztam egy-egy lovat, hogy az én márványlovam is élővé váljék vésőm alatt. A mellék­alak, ez itt — mutat a béna figu­rára —, egy szomszédom, ő ült modellt. Megtudjuk, hogy első nagyobb munkája a Magyarkomjátiban 1926- ban fölavatott „Krisztus katonája“ című hősi emlékmű volt, de számos síremléket és egyéb szobrászati munkát is készített. Tekeverseny az „atya­mester“ gipszfejével­­ Az udvar hátsó részében van egy kis műhelye, itt rajzol — most egy ikon terveit készíti —, itt festeget, itt vannak kompozíciói és a tönkre­ment gipszmodellek is itt gyülekez­nek: tanulmányfejek, állatszobrocs­kák megrepedezve, összetöredezve, gyermekei olcsó játékszereiként. Saját portréja is itt hányódik a föl­dön, a pajkos gyerekek letörték gipszorrát tekézés közben, mint ahogy­ munkakedvének szárnyát is le akarta törni a közöny és meg­­nem értés. De úgy lá­tszik Ortmán Rezsőt kemény fából faragták, küzd a sorsa ellen, mert az örök naivitás és alkotó erő fűzi/ sarkalja magasabb célok felé. Festészettel is foglalkozik. Télen az egyik rezidencia kápolnáját fes­tette ki bizánci stílusban, élénk­színű, de meleg temperával. Az­­ angyalfejek között ot vannak gyer­mekei, a püspökök 3zt édesapja, szomszédai. „Adjanak lehetéget“... — Valaki azt mosta — fűzi to­vább Ottmán Rezső- hogy ne is próbálkozzam szobrától tovább­tanulni, mert egyénigemnek lenne ártalmára. Lehet, e hogyan is mozdulhatnék innen Körülnéz szegértége birodal­mán, ahol a védszeek is hallgata­gok. A gyerekek az udvaron vígan hancúroznak. A dicsőben is van egy csöppség. Hiszen ha van kultúrpalota, benne jól fölszereltágas műterem, ahol a tehetséges munkácsiak a Munkácsyak és Fadrusz Jánosok nyomdokain haladiznának ecsettel, vésővel ,a kezükbe, szent remény­nyel és lángola­ttel a szívükben. — Dolgozni, ő­k dolgozni sze­retnék — mondja búcsúzáskor Ott­­man Rezső. Adja­k rá lehetőséget, hogy megmutatassam, mit tu­dok, hogyan széphetném meg Mun­kácson akár a béket, a házakat, de legalább is a tarkókat... Csöndben beesződik a kapu. Es­teledik. Sóhajoké zárnak be az öreg utca házakkal, de gyúlnak a csillagok is, a­mi soha ki nem alvó lámpácskát. Fedeles Jenő Az ágy alatt rejtőzött és az ablakon keresztül menekült a máramarosszigeti H a sí­gy­a-üzetvezető vakmerő betörője Máramarosszigetről jelentik: Balázs István, a Hangya szövetkezet márama­rosszigeti fiókjának üzletvezetője a múlt éjjel két óra tájban arra ébredt, hogy szobájában valaki motoszkál. Fel­­kattantotta a villanyt és annak világá­nál látta, hogy egy napszámos kinézé­sű, idegen férfi mászik kifelé az ágy alól és gyorsan talpra áll. Az éjszakai vendég erre felkapta a földről Balázs­nak egy pár félcipőjét, az éjjeli szek­rényről a zsebbeli levéltárcáját, az ab­lakhoz futott, annak két belső szárnyát gyorsan kinyitotta, a külső üvegtáblá­kat és a kifeszített dróthálót kitörte, ki­ugrott az udvarra és elmenekült. Balázs István is kifutott az udvarra, ahol az ablak alatt megtalálta a cipő­jét, amelyet a betörő eldobott, a sötét­ség miatt azonban nem tudta üldözőbe venni a tettest. A levéltárcát, amelyben Balázs nem tartott pénzt, a betörő az utcán szintén eldobta, mindössze két kenyérjegyet vitt magával a tárca szá­mára értéktelen tartalmából. Reggel Balázs István jelentést tett a rendőrségen és meglehetősen pontos személyleírást is adott éjszakai látoga­tójáról. Eszerint a betörő 30—40 év körüli, mintegy 165 cm magasságú, so­vány, napszámos kinézésű, borotvált arcú ember volt, előre keskenyülő vé­kony arccal. Kpott, piszkos, sötét­szürke ruha vol rajta, fején sötétszí­­nű micisapka s az utána maradt vér­nyomok tanúság szerint az ablakon való kiugrás a kalmával kezén, vagy arcán megsérül A betörő nyiván azt hitte, hogy az üzletvezető éjsakára hazaviszi az üz­letből a Hangy pénzét és azért bújt el még este, Balás hazatérte előtt az ágy alatt, hogy azt megkaparítsa. A rendőrség erélyes nyomozást in­dított, hogy kézrekerítse a vakmerő betörőt, aki filött, ha elfogják, rögtön­ítélő bíróság fog ítélkezni. Dr. Rátz Kálmán: A PÁNSZLAVIZMUS Összefoglaló anulmány a pán­szlávizmussal összefüggő kér­désekről. Mindenkinekismernie kell! Kapható minden könykereskedésben. A könnyű páncéltörő állást változtat

Next