Kárpáti Lapok, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-25 / 52. szám
[Ungvár, 1898. deczember 25. 52. szám.] MEGJELENIK VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egrészévre..............................................4 frt. Fél évre ..................................................2 frt. Negyed évre................................... 1 frt. Néptanítóknak előre fizetve féláron adatik. KIADÓHIVATAL : Felelős szerkesztő : JÄGER BERTALAN könyvnyomdája UNGVÁRI ROMANECZ ALADÁR. SZERKESZTŐSÉG : TREBULA, Máramarosvármegye. Központi munkatárs: ZSELTVAY EMIL. Táviróállomás : Fejérpatak. . і і і// KÁRPÁTI LAPOK EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ЦИИИИИ————ИМ———— FOLYAZATOK, hirdetések, sürgős tudósítások és előfizetési djjak a kiadótulajdonos JÄGER BERTALAN címére Tingvárra küldendők. Negyedik évfolyam. Kéziratok és a közlemények Tri vissza ne névtelenül beküldött két Carmen saeculare. Még egy-két év, s a század, melyhez annyi jó és rosz emlék, a haladás és tévedés tanulságai fűződnek, a múlandóság sírjába temetkezik. A történelem van hivatva fölötte ítéletet mondani, mint egy kimúlt ember felett, kiről halála után mondanak véleményt. Ám ha az emberesség magasabb, eszményi szempontjából akarnak bonckés alá venni e század jellegét, vagyis olyanul állítani azt az elfogulatlan kritika ítélőszéke elé, minőnek egy ideális korszaknak lennie kellene, amelyben Isten alkotásai tisztán, a magok tökéletességében és rendeltetésüknek megfelelő összhangban tárulnak az ember szemei elé, akkor sok oly vonást fedeznénk föl a lefolyt hosszú időszak karakterén, amely épen a leglényegesebbekben nagyon szembeszökően feltünteti e század hiányait! E kornak egyik legjelesebb jellemzője, aki mélyreható és a kereszténység szellemében föltárt igazsággal karaktenzálta századunkat, a következőket mondhatja a múlandóság tűnő homályába temetkező időszakról: »Minél közelebb ragadják a rohanó évek e századot végéhez, annál jobban előtűnik jellege, melyre rátekintve, önkénytelenül olyan résztvevő bámulat kél bennünk. Egyetlen kor sem kapott talán nagyobb adományokat s gyászosabban egy sem tévedett; a tudomány terén egy sem örvendett váratlanabb, magasztosabb fölfedezéseknek — s egy sem látott lábai előtt iszonyúbb örvényeket tátongani, egynek sem volt több alkalma saját nagyságán elámulni, attól, hogy úgy mondjam, megrészegülni, és ami még legragyogóbb napjaiban is örök dicsősége lesz, egy sem elégíti ki kevésbé vágyait. Mindjárt kezdetén óriás győzelmek, az ékesszólás és ész fegyverei kivívják a polgári, politikai és társadalmi szabadságot; vasutak teszik kisebbé a földet ; hódítják azt meg teljesen, gondolat-szárnyon járó távírdák egyesítenek minden nemzetet; az Alpok átfurvák, a Pyrénék elsimitvák, csak az van hátra, hogy a tengerekbe alagutakat építsenek vagy hidakat verjenek rájuk; az alig született természet- vegy- és földtan őseink előtt ismeretlen világokat fedöznek fel; a történet és nyelvészet fölkutatják ami rég elveszett; a lehetetlen egyszerre könnyűvé válik; a rendkívüli nem lep meg többé senkit; és e bámulatos gyarapodásban, hol annyi zűrzavarra számíthatunk, váratlan, elragadó öszhang — ilyen a mi századunk! Ugyan mire hiányzik hát, hogy a legboldogabb századdá legyen? Isten, és e hiány képes megmérgezni mindent.« A keresztény bölcsésznek e jellemzése igen találó, akár politikai, akár társadalmi, művelődési vagy tudományos szempontokból. Ott látjuk mindjárt a század elején a nagy Napóleont, kinek sikerei Európa uralmát biztosították egy időre, de az igy elvakított uralkodó az egyházban is föltétlen hatalmat, az Isten földi helytartójának leigázását s ez által az akkori korban is dívott gőgös, büszke, istentagadó eszméknek proklamálását tűzte ki célul; miáltal megrendült azon erkölcsi alap, a melyen minden földi hatalomnak nyugodnia kell, egyháza és igaza mellett a Mindenható lépett sorompóba s Oroszország jégmezőin megsemmisítette a császárt. Hasonló sors érte utódját III. Napóleont, kinek belső politikája szintén nélkülözte e legszükségesebb vallás-erkölcsi alapot. És mindamaz uralkodók és államfők, a politika vezető férfiai, akik nem vették komolyan fontolóra és teljes erejükből nem ellensúlyozták a modern működés azon korrumpált tanait, amelyek romba döntik az erkölcsi alapot, a bűn és erény közti különbséget, mesének tartják az evangéliumot, az egyháztól megtagadják a létjogot, az egyház fejétől, hogy ő az erkölcsi hatalom képviselője, az isteni tannak őre, azok magok ásták alá hatalmuk erős várát, maguk a bűn és erőszak titkos aknái felrobbantották uralmukat, s forrongó vulkánhoz hasonlóan mindig veszélyeztették, kitöréssel fenyegették a békés uralkodás és fejlődés, valamint a népek jóllétének fennálló rendjét! De nemcsak politikai szempontból, hanem társadalmi téren is hűen visszatükröztette korunk szellemét e század kritikusa, mert az óriási vívmányok és a civilizáció eddig el nem ért előhaladása mellett a hithidegség s az Istennek nem anynyira tagadása, mint nem ismerése oly rendkívüli visszaesést teremtett a gondolkodó lelkek mélyén, hogy sem a lángelmék produkciói, sem a tudomány és bölcselet alkotásai ezt a hiányt nem pótolhatják. Az álfelvilágosultság romboló hatása, mint újabban nagyon is elterjedt divatos méreg, különösen e század közepétől jelentkezik az emberi társadalomban s a vallástalan korszellemnek válik lassankint szülőanyjává, mely helyenkint ádáz vallásgyűlöletté fokozódván, pusztító lávafolyamként söpör végig az eddig érintetlen sziveken. Már a múlt század istentelen bölcsészete adta meg a lökést, mely Franciaországban a forradalom idejében anyagi és erkölcsi válságot eredményezett; a baj innen átharapózott a többi művelt országokba, s fölforgatta a társadalom azelőtt békés intézményét, megbontotta az egész emberi társaságot, és megingatta annak alapját, mert elvette tőle azt a föltételt, mely nélküliük fönn nem állhat, az erkölcsi alapot s ez utóbbinak belső lényegét, a vallást. Azért van aztán, hogy Щліу módon korrumpált társadalomba legészszerűbb mesterfogásokkal, új szervezettel és az emberek egyenlőségére és a szabadságra fölépített rendszerekkel sem tartható épen és mindaddig a különféle oldalról jövő emésztő, fölforgató, végveszély-*lyel fenyegető áramlatok bajait ma fog sínylődni, mindaddig olyan lesz, mint egy újjászervezhetően, bevégezetlen remekmű; míg a testén rágódó sebet, a szervezetén tátongó nyílást be nemApasztjuk és az embereket Isten jelenlétéhez, ismeretéhez vissza nem vezetjük. És ugyanezeket mondhatjuk ■ a művelődés és tudomány karakterizálásáról, mert habár az emberi nem törekvése e században érte el a legnagyobb eredményeket, amaz időpontot, midőn az értelmileg oly művelt, szellemileg oly képzett ember a tudomány világánál szinte tetőpontján látszik állani az igaznak és szépnek, és minden tudomány közvetlenül vagy közvetve egyként bizonyítja Isten kétségtelen és állandó beavatkozását a világ folyásába, mindamellett e törekvés épen századunkban oly téves irányzatot vett, a mely a tudománynak nagyon is túlságos hatalmattulajdonit, midőn azt a lehetőséget is megengedi, hogy »a tudomány az élet mestere, ennek föltételeit is megváltoztathatja s egy mindentudó élettanár által számunkra még az öröklétet is biztosíthatja. Ez által pedig épen saját értékét szállítja alá a tudomány, meg ha igaz a bölcsész állítása, »hogy kevés tudomány a vallástól eltávolít, sok tudomány hozzá visszavezet« akkor a mai fejlődés mellett, amikor az emberi nem mind jobban hatalmába ejti a tudás feltételeit és az egyetemes törvényeket, egyenesen a tudomány legfőbb alapja és mesteréhez kellene közelítenie a tudománynak; vagy pedig az a fennen hirdetett fejlődés csak szemfényvesztés sok az ember, aki a lángész és felfedezés erejével a természetnek számtalan törvényén fölényt nyert, ugyanezt a fölényt és hatalmat az egyetemes rend és örök törvények szerzőjétől megtagadja. Ha mindezeket számbavesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy e század, amelynek adalmi és művelődési nyokat tár szemeink riesség magasabb eszneve , pontjából tartott vizsgálatik nem állhatja a sarat, mert van annak, a mi csak h található föl, a vallásos érzi Nyugodtságnak. E nélkül pedig ifős korszakot, létet nem él be еіцЬєг, »kinek szomja az erény, igazság, a remény és a régiek után 'sokkal égetőbb semhogy х'ь el fejlett^j^hani isten lélkül.« Ezekkel szemben a miniszter » kezese alatt van 15 dir, gjmi mely a tanulmányi alapb'ójj^j§gjb Deolyannak tekinthetőiéi ezen . tek, a melyek- U.dgathCz egyházra A jlves&tójp^A kormány "ezen h/ilpzetbilejjes rendelkezési szabaiHáp/árbilett,, і kath. jellegét tiswelpfh^ tartja. Miheívképét a kath. gimnáziumokban csak kayn. vallásit tanárok alkalmaztatnak; a katholikus hitoktató rengés tanári helyet foglal el, díjazása .az intézet feladatához soroztatik;' az ifjúság,^vallási gyakorlatában ga tanári kar lé fekvőleg közreműködik. Végül pedigya kir. gimnáziumok mellett püspöki biztosok ügyelnek fel a lutt^nszágra és a nevelésre (in re religiriliis et fidei) azzal a joggal, hogy - bármmely tárgyú- tanórára megjelenhetnek^ KSiVtemmel kisérhetik az intézet összes alükídését. A püspöki biztosok tapasztaltaikról évi jelentést tesznek az illető püspököknek s ha hiányokattalálnak, a püspök utján orvoslásért fordulnak a miniszterhez. • „ -- ^ Ezen intézkedésekfel' teljesítve' látja a kormány azon' fesfejezettségét, amely reá a kiránt gimnáziumokalapirányszerű jellegéből háramlik . "Ugyanezen intézkedésekszolgálhatnak határvonalul, melyen belül az autonómia átal igénybe vehető felügyeleti jognak ...lya -írmüsia, mint egyéb katholikus elésjegű gimnáziumokkal szemben mozognia kell. Az 1870—71. évi kongresszusban nyilvánított igény e határokat messze túllépi. Annak teljesítése egyértelmű volna az alap teljes szétrobbantásával, amelyen jelenleg a középiskolai tanügyi politika nyugszik. Számszerűleg véve ugyanis, az 1870—71. évikongresszus h határozata értelmében, a miniszter гетГеИАл zése alatt álló 43 gimnázium tonzul і!ф a miniszter vezetése alatt álló 66 ginázium közül 52 gimnázium vonatitite-.ki és helyeztetnék az autonómia гепаеПдз- zése alá. Az arány tehát akként alakulni, hogy 42, akormány rendelkezésétől és vezetésétől függő gimnáziummal szemben volna 67, amely a kath. autonómiától függne. Hozzávéve a kitüntetett számadatokhoz a tanulmányi alapból fentartott egyéb közoktatási intézeteket, kétségtelen, hogy az 1870—71. évi kongresszus munkálatában foglalt igény helyrehozhatatlan rész üt a magyar egységes közoktatásügyi politikában ; visszaveti azt a, fáradságos munkával kivívott sikerei után a kiegyezés előtti állapotába; legmélyebb A k°rmá^&^kath0,i^ ff^i^podolt. .szerzet^é^^^^%elés alatt álló gimnáziumok száma feleg 52. ,a Popovics- és Homicskó-féle Ízbor пік. Danilovics összes kiadványai Itt kaphatók a Melles-féle magyar és Keresztes orosz naptárak. JÄGER BERTÁIM kiadóhivatalában Ungvári kaphatók: « і ,S-J