Kárpáti Lapok, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

[Ungvár, 1898. deczember 25. 52. szám.] MEGJELENIK VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egrészévre..............................................4 frt. Fél évre ..................................................2 frt. Negyed évre................................... 1 frt. Néptanítóknak előre fizetve féláron adatik. KIAD­ÓHIVAT­AL : Felelős­ szerkesztő : JÄGER BERTALAN könyvnyomdája UNGVÁRI ROMANECZ ALADÁR. SZERKESZTŐSÉG : TREBULA, Máramarosvármegye. Központi munkatárs: ZSELTVAY EMIL. Táviróállomás : Fejérpatak. . і і і// KÁRPÁTI LAPOK EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ЦИИИИИ————ИМ————­ F­OL­YAZA­TOK, hirdetések, sürgős tudósítások és előfizetési d­jjak a kiadótulajdonos JÄGER BERTALAN címére Tingvárra küldendők. Negyedik évfolyam. Kéziratok és a közlemények Tri vissza ne névtelenül beküldött két Carmen saeculare. Még egy-két év, s a század, mely­hez annyi jó és rosz emlék, a ha­ladás és tévedés tanulságai fűződnek, a múlandóság sírjába temetkezik. A történelem van hivatva fölötte ítéletet mondani, mint egy kimúlt ember felett, kiről halála után mon­danak véleményt. Ám ha az emberesség magasabb, eszményi szempontjából a­karnak bonckés alá venni e század jellegét, vagyis olyanul állítani azt az elfo­gulatlan kritika ítélőszéke elé, mi­nőnek egy ideális korszaknak lennie kellene, a­melyben Isten alkotásai tisztán, a magok tökéletességében és rendeltetésüknek megfelelő össz­hangban tárulnak az ember szemei elé, akkor sok oly vonást fedeznénk föl a lefolyt hosszú időszak karak­terén, a­mely épen a leglényegeseb­bekben nagyon szembeszökően fel­tünteti e század hiányait! E kornak egyik legjelesebb jel­lemzője, a­ki mélyreható és a ke­reszténység szellemében föltárt igaz­sággal karaktenzálta századunkat, a következőket mondhatja a mú­landóság tűnő homályába temetkező időszakról: »Minél közelebb ragadják a ro­hanó évek e századot végéhez, an­nál jobban előtűnik jellege, melyre rátekintve, önkénytelenül olyan részt­vevő bámulat kél bennünk. Egyet­len kor sem kapott talán nagyobb adományokat s gyászosabban egy sem tévedett; a tudomány terén egy sem örvendett váratlanabb, ma­­gasztosabb fölfedezéseknek — s egy sem látott lábai előtt iszonyúbb örvényeket tátongani, egynek sem volt több alkalma saját nagyságán elámulni, attól, hogy úgy mondjam, megrészegülni, és a­mi még leg­ragyogóbb napjaiban is örök dicső­sége lesz, egy sem elégíti ki ke­vésbé vágyait. Mindjárt kezdetén óriás győzelmek, az ékesszólás és ész fegyverei kivívják a polgári, politikai és társadalmi szabadságot; vasutak teszik kisebbé a földet ; hódítják azt meg teljesen, gondo­lat-szárnyon járó távírdák egyesí­tenek minden nemzetet; az Alpok átfurvák, a Pyrénék elsimitvák, csak az van hátra, hogy a tengerekbe alagutakat építsenek vagy hidakat verjenek rájuk; az alig született természet- vegy- és földtan őse­ink előtt ismeretlen világokat fedöz­­nek fel; a történet és nyelvészet fölkutatják ami rég elveszett; a lehetetlen egyszerre könnyűvé vá­lik; a rendkívüli nem lep meg többé senkit; és e bámulatos gyarapodás­ban, hol annyi zűrzavarra számít­­hatunk, váratlan, elragadó öszhang — ilyen a mi századunk! Ugyan mire hiányzik hát, hogy a legboldogabb századdá legyen? Isten, és e hiány képes megmér­gezni mindent.« A keresztény bölcsésznek e jel­lemzése igen találó, akár politikai, akár társadalmi, művelődési vagy tudományos szempontokból. Ott látjuk mindjárt a század ele­jén a nagy Napóleont, kinek sike­rei Európa uralmát biztosították egy időre, de az igy elvakított ural­kodó az egyházban is föltétlen ha­talmat, az Isten földi helytartójának leigázását s ez által az akkori kor­ban is dívott gőgös, büszke, isten­tagadó eszméknek proklamálását tűzte ki célul; miáltal megrendült azon erkölcsi alap, a melyen min­den földi hatalomnak nyugodnia kell, egyháza és igaza mellett a Mindenható lépett sorompóba s Oroszország jégmezőin megsemmi­sítette a császárt. Hasonló sors érte utódját III. Napóleont, kinek belső politikája szintén nélkülözte e leg­szükségesebb vallás-erkölcsi alapot. És mindamaz uralkodók és állam­fők, a politika vezető férfiai, akik nem vették komolyan fontolóra és teljes erejükből nem ellensúlyozták a modern működés azon korrum­pált tanait, a­melyek romba dön­tik az erkölcsi alapot, a bűn és erény közti különbséget, mesének tartják az evangéliumot, az egy­háztól megtagadják a létjogot, az egyház fejétől, hogy ő az erkölcsi hatalom képviselője, az isteni tan­nak őre, azok magok ásták alá hatalmuk erős várát, maguk a bűn és erőszak titkos aknái felrobban­tották uralmukat, s forrongó vul­kánhoz hasonlóan mindig veszélyez­tették, kitöréssel fenyegették a bé­kés uralkodás és fejlődés, valamint a népek jóllétének fennálló rendjét! De nemcsak politikai szempont­ból, hanem társadalmi téren is hűen visszatükröztette korunk szellemét e század kritikusa, mert az óriási vívmányok és a civilizáció eddig el nem ért előhaladása mellett a hithidegség s az Istennek nem any­­nyira tagadása, mint nem ismerése oly rendkívüli visszaesést teremtett a gondolkodó lelkek mélyén, hogy sem a lángelmék produkciói, sem a tudomány és bölcselet alkotásai ezt a hiányt nem pótolhatják. Az álfelvilágosultság romboló ha­tása,­­ mint újabban nagyon is elterjedt divatos méreg, különösen e század közepétől jelentkezik az emberi társadalomban s a vallásta­lan korszellemnek válik lassankint szülőanyjává, mely helyenkint ádáz vallásgyűlöletté fokozódván, pusz­tító lávafolyamként söpör végig az eddig érintetlen sziveken. Már a múlt század istentelen bölcsészete adta meg a lökést, mely Franciaországban a forradalom ide­jében anyagi és erkölcsi válságot eredményezett; a baj innen átha­­rapózott a többi művelt országokba, s fölforgatta a társadalom azelőtt békés intézményét, megbontotta az egész emberi társaságot, és megin­­­gatta annak alapját, mert elvette tőle azt a föltételt, mely nélküliük fönn nem állhat, az erkölcsi alapot s ez utóbbinak belső lényegét, a­ vallást. Azért van aztán, hogy Щліу módon korrumpált társadalomba legészszerűbb mesterfogásokkal, új szervezettel és az emberek egyen­lőségére és a szabadságra fölépített rendszerekkel sem tartható épen és mindaddig a különféle oldalról jövő emésztő, fölforgató, végveszély-*­­lyel fenyegető áramlatok bajait ma­ fog sínylődni,­­ mindaddig olyan­ lesz, mint egy újjászervezhet­ően, bevégezetlen remek­mű; míg a tes­tén rágódó sebet, a szervezetén tá­tongó nyílást be nem­­Apasztjuk és az embereket Isten jelenlétéhez, ismeretéhez vissza nem vezetjük. És ugyanezeket mondhatjuk ■ a művelődés és tudomány karakteri­­zálásáról, mert habár az emberi nem törekvése e században érte el a­ legnagyobb eredményeket, amaz időpontot, midőn az értelmileg oly művelt, szellemileg oly képzett em­ber a tudomány világánál szinte tetőpontján látszik állani az igaz­nak és szépnek, és minden tudo­mány közvetlenül vagy közvetve egyként bizonyítja Isten kétségtelen és állandó beavatkozását a­ világ folyásába, mindamellett e törekvés épen századunkban oly téves irány­zatot vett, a mely a tudománynak nagyon is túlságos hatalmat­­tulaj­donit, midőn azt a lehetőséget is megengedi, hogy »a tudomány az élet mestere, ennek föltételeit is megváltoztathatja s egy mindentudó élettanár által számunkra még az öröklétet is biztosíthatja. Ez által pedig épen saját értékét szállítja alá a tudomány, me­g ha igaz a bölcsész állítása, »hogy ke­vés tudomány a vallástól eltávolít, sok tudomány hozzá visszavezet« akkor a mai fejlődés mellett, ami­kor az emberi nem mind jobban hatalmába ejti a tudás feltételeit és az egyetemes törvényeket, egyene­sen a tudomány legfőbb alapja és mesteréhez kellene közelítenie a tudománynak; vagy pedig az a fennen hirdetett fejlődés csak szem­fényvesztés s­ok az ember, aki a lángész és felfedezés erejével a ter­mészetnek számtalan törvényén fö­lényt nyert, ugyanezt a fölényt és hatalmat az egyetemes rend és örök törvények szerzőjétől megtagadja. Ha mindezeket számbavesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy e század, a­melynek a­dalmi és művelődési nyokat tár szemeink riesség magasabb eszneve , pontjából tartott vizsgálatik nem állhatja a sarat, mert van annak, a mi csak h található föl, a vallásos érzi Nyugodtságnak. E nélkül pedig ifős korszakot, létet nem él be еіцЬєг, »kinek szomja az erény, igazság, a r­emény és a régiek után 'sokkal égetőbb semhogy х'ь el fejlet­t^j^hani isten lélkül.«­ Ezekkel szemben a miniszter » kezese alatt­ van 15 dir, gjmi mely a tanulmányi alapb'ójj^j§gjb De­­olyannak tekinthetőiéi ezen . tek, a melyek- U­.dgathCz egyházra A jlves&tójp^A korm­ány "ezen h/ilpzetbi­­lejjes rendelkezési szabaiHáp/árbilett,, і kath­. jellegét tiswelpfh^ tartja. Mi­­h­eívképé­t a kath­. gimnáziumokban csak kayn. vallásit tanárok alkalmaztatnak; a katholikus hitoktató rengés tanári helyet foglal el, díjazása .­az intézet feladatához soroztatik;' az ifjúság,^vallási gyakorla­tában ga tanári kar lé­ fekvőleg közremű­ködik. Végül pedigya kir. gimnáziumok mellett püspöki biztosok ügyelnek fel a lutt^nszágra és a nevelésre (in re religi­­riliis et fidei) azzal a joggal, hogy - b­ár­­mmely tárgyú- tanórára megjelenhetnek^ K­SiVtemmel kisérhetik az intézet összes alük­ídését. A püspöki biztosok tapaszta­­ltaikról évi jelentést tesznek az illető püspököknek s ha hiányokat­­találnak, a püspök utján orvoslásért fordulnak a miniszterhez. • „ -- ^ Ezen intézke­dések­fel' teljesítve' látja a kormány azon' fesfejezettségét, a­mely reá a kiránt gimnáziumok­­alapirány­sz­erű jellegéből háramlik . "Ugyanezen in­tézkedések­­szolgálhatnak határvonalul, melyen belül az autonómia átal igénybe vehető felügyeleti jognak ...lya -írm­üsia, mint egyéb katholikus elésjegű gimnáziu­mokkal szemben mozognia kell. Az 1870—71. évi kongresszusban nyil­vánított igény e határokat messze túl­lépi. Annak teljesítése egyértelmű­ volna az alap teljes szétrobban­tásával, a­me­lyen jelenleg a középiskolai tanügyi po­litika nyugszik. Számszerűleg véve­ ugyan­­is, az 1870—71. évi­­kongresszus h hatá­­rozata értelmében, a miniszter гетГеИАл zése alatt álló 43 gimnázium tonzu­l і!ф a miniszter vezetése alatt álló 66­ gi­­­­názium közül 52 gimnázium vonatit­ite-.ki és helyeztetnék az autonómia гепаеПдз-­ zése alá. Az arány tehát akként alakulni, hogy 42, a­­kormány rendelkezésétől és vezetésétől függő gimnáziummal szem­ben volna 67, a­­mely a kath­. autonómiától függne. Hozzá­véve a kitüntetett számadatok­hoz a tanulmányi alapból fentartott egyéb közoktatási intézeteket, kétségtelen, hogy az 1870—71. évi kongresszus munkála­tában foglalt igény helyrehozh­atatlan­ rész üt a magyar egységes közoktatás­­ügyi politikában ; visszaveti azt a, fárad­ságos munkával kivívott sikerei után a kiegyezés előtti állapotába; legmélyebb A k°rmá^&^kath0,i^ ff^i^podolt. .szerzet^é^^^^%e­lés alatt álló gimnáziumok száma fe­­leg 52. ,a Popovics- és Homicskó-féle Ízbor пік. Danilovics összes kiadványai Itt kaphatók a Melles-féle magyar és Keresztes orosz naptárak. JÄGER BERTÁIM kiadóhivatalában Ungvári kaphatók: « і ,S-J

Next