Munkácsi Közlöny, 1934 (1. évfolyam, 83-289. szám)

1934-08-08 / 174. szám

1934 aug. 8. szerda Első évf. 174 szám. MUNKÁCSI KÖZLÖNY PÁRTON KÍVÜLI POLITIKAI NAPILAP. Egyes szám ára 50 fillér. Felelős szerkesztő : Tarján Vilmos. Mukacevo — Munkács ядтиітіїрййииввюяривимйгім» і іміїїмтишішммімиинтнинииишиятамдмитммннимци Fejedelmi gyászpompával temették el Hindenburg tábornagyot a német birodalom elhunyt elnökét Egynegyed millió ember vett részt a temetésen. 112 különvonat ontotta a vendégeket. Müller püspök és Hitler mondott gyászbeszédet. (Berlinből jelentik .) Hindenburg birodalmi elnök káprázatos pompájú temetési ünnepsége hétfőn este 9 órakor vette kezdetét Neudeckben. A kastély körül két gyalogzászlóalj, egy tüzérosztag és két század gyalogság sorakozott fel. A neudecki lelkész beszentelte a koporsót, amelyet azután lafettára helyeztek el s a gyászmenet Nikkelschutz tábornok vezetésével elindult a tannenbergi csatatér felé. Két kilométernyire Neudecktől a koporsót a lovas lafettáról motoros lafettára helyezik át és innen egy autósszázad kíséri tovább. A Neudeck és Tannenberg közötti 70 kilométeres útszakasz két oldalát sűrű embertömeg lepte el. A gyászoló közönség kísérteties fényt árasztó fáklyákat tartott a kezében. Hohensteinnál, ahol a tannenbergi csata idejében Hindenburg főhadiszállása volt, az emléktáblával megjelölt épület előtt a menet két percre megállt. Hohensteinnál ismét lovak által vont ágyutalpra helyezték át Hindenburg koporsóját, amelyet Tannenberg előtt két kilométernyire most már utoljára levesznek a lafettáról és innen magasrangú Reichswehr-tisztek a vállukon viszik tovább. Éjfél után érkezett a gyászmenet Tannenbergbe, amelyet hatalmas fényszórók világítanak meg. A zászlótoronyban a világháborúból megmentett 53 darab kopott, tépett zászlóval takarták be a koporsót, amelyet azután a most Hindenburgról elnevezett hősök tornyába vittek. Kedden a hajnali órákban a koporsót lehozták a Hindenburg-toronyból és a tannenbergi emlékmű előtt felállított óriási katafalkon helyezték el. Egynegyed millió ember a temetésen Reggel nyolc óra körül már több mint 200.000 gyászoló szorongott Hochenstein és Tannenberg között. A temetés megkezdésének időpontjáig 100 különvonat hozta a gyászolókat a birodalom minden részéből. A kormány, a parlament, a diplomáciai testület tagjai és a külföldi hatalmak megbízottai 12 különvonaton érkeztek. A temetésen megjelent újságírók számát többszázra becsülik. Az újságírók részére külön alkalmi telefonfülkéket rendeztek be a tannenbergi telepesek házaiban. A kormány tagjai, a birodalmi hadsereg tábornoki kara, az admirálisok, a képviselők, külföldi diplomaták és elsősorban a család tagjai a katafalk körül helyezkedtek el. Egyébként az emlékmű előtti térségen mindöszsze 3—4000 ember fért el, a több mint kétszázezer főnyi gyászoló tömeg a környező mezőkön hangszórókon keresztül hallgatta végig a gyászszertartás lefolyását. Müller birodalmi püspök gyászbeszéde Pontban 11 órakor az énekkar egy gyász-dorálba kezdett, melynek elhangzása után Müller birodalmi püspök rövid imát mondott a koporsó felett, majd ugyancsak rövid beszéddel fordult a gyászolókhoz : Az egész világ elismerését és hódolatát hozza e koporsóhoz, a németség azonban annál is többet: szeretetét és háláját. A legnagyobb német a legszerényebb német volt. Amikor a nemzet benne láta ország megmentőjét, a hálamegnyilatkozások elől szerényen kitért „Nem tettem többet, mint amit Isten ajándékaként tehettem.“ Hindenburg a német haza atyja volt és ezért emléke örökké élni fog minden német szivében ”, fejezte be beszédét Müller püspök. Ezután a katonazenekar rázendített az „Erős várunk nékünk az Isten“ című egyházi dalra. 11.45 órakor kétperces csend következett. Az egész birodalom területén megszűnt a forgalom. Hitler beszél Röviddel háromnegyed 12 után Hitler Adolf Reichsführer lépett a szónoki emelvényre és néhány perces beszédben a következőket mondotta : — Beszélek az ő emlékéről és haláláról. Életét, mint a nagy király fiatal tisztje ,kezdte és mint a német birodalom megmentője száll , sírba. Emberfelettien nagy volt. Minden csatája győzelmével végződött. Utolsó nagy győzelme volt a németség átmentése az új életbe. „Hindenburg, Te nyitottad meg az új élet kapuját. Hatalmas, győzes vezérünk vonult a Walha m állomás széde után a katonajátszotta a „Deutschland is“-t és a „Horst Wesel“ t,s a koporsót leemelték aól és elindultak vele a Tjurg-torony felé. Egy perceltak a koporsóval a toronyvezető egyik lépcsőn álló aggesen tábornagy előtt, aki nésztelgett halott bajtársának. Jött Hitler is mélyen meghakoporsó előtt, azután elsietett. A koporsót a toronyszobába vitték, ahol 14 napon keresztül a lakosság megtekintheti, azután a tornyot befalazzák. Diktálni fog Iljalmar Schacht, a Német Birodalmi Bank volt elnöke , diktálni a német nyersanyagbeszerzés kérdésében, de diktálni fog a német gazdasági élet egész területén. Kezében lesz a teljes gazdasági hatalom, s igazán csak forma kérdése, miért is nem nevezik hivatalosan diktátornak. Ez a kérdés egyik része. Hogy tudniillik kinevezték. Idáig a dolog csak elhatározáson múlik. S az megvan. A szélesebb, vagy keskenyebb, vagy még szélesebb hatáskört a teljesen gleichschaltolt birodalmi hatalom tetszése szerint méri. De — mit fok diktálni Schacht Hjalmar doktor? Ez a probléma. A diktatúrának az a része, amely a hatalmat és annak birtoklását jelenti, nem nehéz. Igazán csak a külső eszközök kellenek hozzá. De a diktatúrának a diktálási része s a diktálás nyomában termő eredmény — ez már nem olyan egyszerű. Mert hiszen ha csak a diktatúrán múlna, akkor Németország gazdaságának már egészen talpra kellett volna állni. Schacht sem lesz diktátorabb, mint a horogkereszt eddig volt. De úgy látszik , van annak a gazdasági életnek egyéb baja is, nemcsak az, hogy nem elég erélyesen parancsolták neki. • A német horogkereszt, az eredeti embléma hivatalos lapja nagyon érdekes hangsúlyt ad az osztrák eseményeknek. Tudósításában, amely a bírói ítéletekről ad számot, elvitathatatlanul szemére veti az osztrák kormánynak, kormányon keresztül a hatóságoknak a szószegést. Hogy tudniillik bizonyítva van — már a Völkischer Beobachter szerint — a kormány ígérete ; bizonyítva az is, hogy a kormány igérettevő tagjai már tudtak Dollfuss kancellár haláláról, mikor szavukat adták. S ebből következik, szerinte, hogy meg kellett volna adni a lázadóknak, vagy felkelőknek a szabad elvonulást. Persze, abból a távolságból, amelyben mi a horogkereszttől állunk, nehéz követni ezt az eszmemenetet. Mi úgy gondoljuk, hogy ahol kihirdetett törvény van, ott még a kormány sem teheti túl magát rajta s nem ígérheti a törvény megszegését. É S úgy gondoljuk, hogy azt az ígérretet, amelyet revolverrel csikarjnak ki védtelen emberekből, a terrornak és banditizmusnak eszközeivel, azt az ígéretet, amelyet gyilkosok követelnek egy véres áldozat teteme mellett s azzal az elszántsággal, amely a további öldöklést hihetővé s valószínűvé teszi , hogy ezt az ígéretet semmiféle erkölcsi pecsét nem erősíti. Igaz, hogy ez csak a mi szerény egyéni felfogásunk. De bizonyos elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy ez a mi egyéni felfogásunk jut kifejezésre a civilizált államok sajtójában, közvéleményében — s a Völkischer Beobachter s az ő specifikus világnézete meglehetősen magára marad szószegés-elméletében a kulturvilág egész területén. Persze , válogatni a felfogások közt, azért mindenkinek módjában van. Római hírek szerint állítólag sterilizálni fognak Wiesbadenben, az új német törvény alapján egy olasz nőt. A római Tribuna így ír ebből az alkalomból : „Még csak vitatkozni sem vagyunk hajlandók a leglaposabb materializmusból fakadt, lélektani, erkölcsi és vallási szempontból egyaránt hülyeség, e teuton hülyeség felett. Megmondtuk róla véleményünket már annak idején, midőn Németország kijózanodásában még reménykedni lehetett. Most már csak arról van szó számunkra, hogy ragaszkodjunk egy nemzetközi joghoz, amelyet durván megsérteni szándékoznak. Az új német joggal minden közösség levehetetlen. Ami a fateknéletet általában illeti, nyíltan és röviden megmondjuk, hogy mi a felfogásunk róla, mert az őszinteség órája eljött. Aki kénytelen beismerni, mint a június 30-iki eseményekről megjelent utálatos hivatalos kontmünikében beismerték, hogyha Harmadik Birodalom gárdájának élén évekig egy perverz, tehát a legkézzelfoghatóbb terméketlenségre ítélt csoport űzhette egyébként megrögzött és közismert dolgait. V annak valóban legutolsó sorban van joga terméketlenítés útján válogatást kívánni és végrehajtani.“ Ф