Ugocsa, 1915 (31. évfolyam, 48. szám)
1915-12-05 / 48. szám
48. szám, inkább preparált közhangulatra. Az olasz háború végső okát az olasz államférfiaknak az európai helyzetről alkotott felfogásában kell keresni. Ez a felfogás a Risorgimento ama tradíciójából táplálkozott, hogy Olaszország érdeke nem tűrhet el egy erős konszolidált Ausztriát. Az olasz politika elermedt dogmatizmusa annál kiáltóbb jelenség, mert más nemzetek az utolsó évtizedek konjunktúrái alatt világpolitikai helyzeteket illetőleg egész tengelyfordulatot végeztek :angol-francia entent-cordiale, orosz-angolszövetség, német-orosz ellentétek stb.)Csak Itália maradt hű régi, együgyű hagyományai viágában. Mert lelkiismeretlenségében és önzésében bármily nagystílű legyen is ez a politika, mégis korlátolt ideológiában él s inkább érzelmek, mint objektív és valóságos érdekek irányítják. Pethő Sándor Automobil baleset. Megrázta az egész vármegye társadalmát Ráthonyi György automobil szerencsétlensége. A szerencsétlen eset leírását az Ungvári megjelenő „Határszéli Újság“ leírása nyomán a következőkben adjuk: November 28-án Sztáray főispán mint miniszteri biztos a munkácsi barakkórházba indult automobilon. Reggel fél 7 órakor indultak. A kocsit Ráthonyi György vezette. A beregmegyei Ignécz község előtt a pneumatik elszakadt. Az autó emiatt elvesztette azegyensúlyt. Ráthonyi a szabályszerű sebességgel haladó autót hirtelen fékezte, mire az saját tengelye körül megfordult s visszájára kezdett rohanni. A főispán látva a veszedelmes helyzetet, a soffőrrel együtt az utolsó pillanatban a kocsiból kivetette magát. Ráthonyinak már ideje nem volt kiugrani az árokba futó autóról. A kocsi az árokba borult maga alá temetve Ráthonyit. Sztáray Gábor főispánnak semmi komolyabb baja nem történt. Mire a felfordult autóhoz ért, még egy-két pillanatig élet volt Ráthonyiban, de azután rövidesen kiszenvedett. A főispán és a soffőr, aki szintén szerencsésen megmenekült, próbálták az autót fölemelni és igyf"" kimenteni Ráthonyit, dea hatalmas súlyú autóval ketten nem bírtak. A soffőr Kajdálló községből hozott segítséget. Szegény Ráthonyit megszabadították a halálautótól, de már nem volt benne élet: nyakcsigolya törést szenvedett. Ráthonyi György teteme délelőtt fél 12-kor érkezett meg Ungvárra. A vármegyeház nagytermében ezalatt felállították a ravatalt s ott terítették ki. Az éjjeli vonattal Ungvárra érkezett Ráthonyi Györgynek édesanyja és báró Perényi Zsigmond belügyi államtitkár. A temetési szertartás Ungváron hétfőn délután 3 órakor folyt le. A vármegyeház nagytermében felállított ravatal körül valóságos virágkertet varázsolt a gyöngéd szeretet. Fél 3 órakor leormozták a koporsót. Nagy résztvevő közönség gyűlt össze a halottas teremben. A vármegye egész tisztikara, a helyben állomásozó katonai parancsnokságok küldöttsége, a hivatalok vezetői állták körül a koporsót. Három órakor kezdte a szertartást Komjáthy Gábor ref. lelkész. A családtagok báró Perényi Zsigmond államtitkár és felesége, Ráthonyi György édesanyja, továbbá Ráthonyi Ákos, az elhunyt nagybátyja álltak a ravatal mellett. Az egyházi szertartás végeztével katonai pompával a katona zene hangjai mellett vitték ki a koporsót a vasúti állomásra, honnan a holttestet Halmiba szállították. A családtagok a koporsóval elutaztak Halmiba, ahol a fiatalon elhunyt Ráthonyit örök nyugalomra helyezték. A gyászbaborult család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Ifjabb báró Perényi Zsigmondné született Szentkatolnai Cseh Etelka mint anya és özvegy adorjáni és nagyráthonyi Ráthonyi Györgyné született folkusházi és thomkaházi Thomka Mária mint feleség gyermekével Éva Máriával, maguk és alulírott hozzátartozóik nevében mélységes fájdalommal jelentik, hogy a szeretett fiú, férj és apa, adorjáni és nagyráthonyi Ráthonyi György az önkéntes gépkocsizó testület tagja életének 22-ik évében folyó évi november hó 28-án Ignéc község határában történt végzetes baleset következtébg felhízott. A megboldogult hűlt teteme folyó évi november 29-én délután Sárakor fognak Ungváron a református egyház szertartása szerint megáldatni és Halmiba szállíttatván folyó évi november hó 30-án délelőtt 10 órakor az ottani családi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Urgvárt, 1915. évi november hó 28-án. Ifjabb báró Perényi Zsigmond mint mostoha atyja, legifjabb báró Perényi Zsigmond mint öcscse, adorjáni és nagyráthonyi Ráthonyi Ákos mint nagybátyja, Ugocsa vármegyét a temetésen a halmi-i tisztviselők és társadalmi előkelőségeken kívül, a központból Szentpály Miklós alispán, Ujhelyi-Vitkay Sándor főszolgabíró s még többen képviselték. A temetés után a gyászoló család rövid látogatásra id. báró Perényi Zsigmondhoz tért be. I ‘V. A cigány nem tudott szólni, csak a keze beszélt az urfi kezének. — Nekem nem volt fiam s nincs uj halottam. Nekem csak régi halottaim vannak, akik bízva haltak meg. Kiszedem, aparom, elviszem őket, hogy ne lépd''-' „u senki rájuk ! — Lelkem urfi! — Magamhoz öleek csontjaikat és futok a szolgaság elől. .ándorlok velük odáig ahol már nem bánthatja őket senki. Tudod Gyurka! — mondotta mosolyogva — én már mindent elrendeztem. Fölvittem a kripába három menyasszonyi ládát, a dédnagyanyámét, nagyanyámét s az édesanyámét. Jó, szép, nehéz vasalt ládák. Fekete bársonyba gönygyöltem apámat, édesanyámat, testvéreimet, nagyapámat, ükapámat, az egész családot mind, mind s elrendeztem őket szépen puhán, hogy meg ne fázzanak és elindulunk velük vándor útra ! — Jaj ne szóljon urfi ! — Miért Gyurka? Nincs abban semmi különös ! A halottaktól ne félj. A halottak jók nem dölyfösek, nem hazugok, nem csalnak, az én halottaim magyarok. Szeretnek engem, látom. Téged is szeretni fognak. A te halottaidat is szeretik. Tudod mit Gyurka, megnézzük őket is. Kiássuk, idehozzuk, hisz ti is a családhoz tartoztok. Én segítek neked Gyurka! A cigány összeesett a karosszékben és üveges, rémült szemmel bámult maga elé. — Mondom, hogy ne félj! — biztatta Endes urfi. — Minden rendben van s én nem kérem ingyen a segítségedet. Ezt a házat, kertet neked adom. Már irás van róla. Nem háborgat senki. Kati néni és Jancsi már elmentek. Megkapták a magukét, de előbb segítesz nekem Gyurka. Velem jössz Gyurka se még visszatérsz, de én nem jövök vissza. Hát eljössz Gyurka ? — Megyek urfi, de nem kell a ház, mert én se jövök akkor vissza! — nyögte ki a cigány. — No látod, lehet, hogy igazad van. A harmadik fiad sem hiszi, hogy visszatérhet. Magunk vagyunk. Én már elgondoltam mindent és van is rá pénzem, sok pénzem. Nagyapám adta tegnap — jaj mennyi aranyat adott Gyurka ! R g. Íróasztalában találtam a tegnap, mikor azt hittem, hogy beleőrülök a kínba, mert az ujra nem volt pénzem. Megmutatom. Nagyon sok. Nem, tudom megolvasni. Nézd meg Gyurka! Befutott a szobába az iróasztalhoz s egy hosszú fiókot borított föl az asztal lapján. Édes, zizegő hangon zuhant ki belőle egy halom arany. — Látod Gyurka! — mondotta, amig kezével a halomban vájkált — ez mentett meg a tébolytól. Amikor minden írást összeszedtem, hogy elégessem, egyszer csak a fiókok mögött valami papirszelet látszott. Ki akartam azt is húzni, de nem jött s amig kaparásztam, valami pattant s megnyílt ott is egy fiók. Kihúztam, s nagyapám írását olvastam: „Én gondolok rátok, Endes Gáspár“. És tele volt arannyal a fiók. A cigány, mintha álmot látna, úgy bámult. — Végy belőle! — biztatta Endes urfi, de Gyurka nem mozdult. — Nesze! — markolt fel egy csomót — Nesze Gyurka, van itt elég ! — nyújtotta feléje, de a cigány hátrált, mintha félt volna a kincstől. — Mondom, hogy vedd el! — Nem kell urfi! — Vedd el Gyurka azért, hogy valamikor, amikor lovaztunk, te voltál a ló. Én nem felejtettem, el. Mondom, hogy vedd el, mert megtébolyitasz. (Folyt. köv.) U G _ CS A •v'V'á•- o*» =1 20= 1915. dec. 5. H I R_E — Jótékony alapítvány. Néhai Dr. Kraemer Lipót járásorvos emlékére, testvére Dr. Kraemer József budapesti ügyvéd székesfőv. törvényhatósági biz. tag, a nagyszőllősi izr. szentegyletnek (chevra kadisa) 3 drb. 400 kor. névértékű Nagyszőllősi Hitelintézeti részvényt alapítványként átadott. Ezen nemes tett, a megboldogult végóhajának felel meg, a ki ezen humanitárius intézményt életében is meleg szívvel támogatta. Az Ugocsavármegyei Gazdasági Egyesület november hó 19-én tartott választmányi gyűlésén az Országos Szövetség budapesti nagygyűlésére György Endre elnököt, Ráthonyi Ákos alelnököt és Lator István gazdasági előadót küldte ki képviselőkül, ugyanőkét jelölte ki a végrehajtóbizottság tagjául. A lentermelők azon panaszára, hogy a lenkózó bevásárlási ára a tavalyi 4-szeresére emelkedett, elhatározta a perbenyiki gyár megkeresésére, hogy