Zsidó Néplap, 1924. július-december (4. évfolyam, 27-49. szám)

1924-07-04 / 27. szám

2. oldal Tömegfogyasztási cikkeket a termelő nem adhat el viszontelárusítónak Erec Izrael­ben, nehogy a szegény nép drágán jusson hozzá, ellenben luxuscikkeket, mint pld. bort el lehet adni viszontelárusítónak, mert bor nélkül meg lehet a szegény ember. A mi hitközségünk ezzel szemben a legáltalánosabb fogyasztási cikket: a húst gabella adóval sújtja és így ellenkezésbe kerül a tannal. , , Legfőbb ideje tehát, hogy jóvá tegyük nemcsak szegény testvéreinkkel szemben elkövetett, de fenti tanok ellen is vétő hibáinkat és egy igazságos adórendszer bevezetése által tehermentesítsük a sze­gényebb osztályt az adóterhek viselése alól. A javaslat. A lendületes beszéd után, melynek min­den egyes szavából az igazságszeretet és a szegényebb sorsú zsidók iránti szo­lidáris érzés kivonaglott, Edelstein a kö­vetkező javaslatot terjesztette elő: 1. A képv. mondja ki, hogy a hitk. fő­jövedelmét az egyenes vagyis a kultuszadó és az imaegyesületekre kirovandó templomi adók képezik. 2. Ehhez képest adóztassa meg a hitk. vagyona arányában Ungvár és a kerüle­tében lakó összes, még a legszegényebb orth. zsidókat is, akik önálló keresettel bírnak és önálló háztartást vezetnek. 3. A gabella dijak a kultuszadóba beszámítandók (részletes körülírás követ­kezik) úgy, hogy ha az év végén a gabella dijak többet tesznek ki a kirótt kultusz­adónál, úgy a többlet az illető hitközségi tagnak visszatérítendő és viszont ha ke­vesebb, úgy kipótolandó. 4. Ez a pont a mészárosok gabella­­díjait szabályozza, úgy, hogy ezek nem rövidíthetik meg a hitközséget. 5-6. Ugyancsak részleteket magyaráz, melyet helyszűke miatt nem közölhetünk. Edelstein javaslatát, melyet még az el­múlt év decemberében beterjesztett, még csak a napokban adták ki egy bizottság­nak, mely több interpelláció után jan. hó 29 én összeült. A bizottság tagjai közül Schwartz Albert tiltakozott az egész javas­lat ellen és még csak, tárgyalási alapul sem akarta elfogadni. Érthető! Schwartz Albert úr jobban félti a zsebét, mint a szegény zsidókat­ A bizottság többi tagjai azonban az ügy komolyságához mérten foglalkoztak a javaslattal és a végleges döntést a jövő hétre halasztották. Hogy mi lesz a döntés eredménye, nem tudjuk, de ha elfogadják ezt a javaslatot, úgy a hitközségek békéje és konszolidá­ciója egy lépéssel előbbre jutott. Heine: Vallomások. Részlet -------- — Vallomások következnek most arról a befolyásról, melyet a biblia olvasása későbbi szellemi fejlődésemre gyakorolt. Vallásos érzelmeim újjáéledését köszönhetem a szent könyvnek, mely rám nézve nemcsak az üdvösség forrása, de a legjámborabb csodálat tárgya is lett. Milyen furcsa ! Egész életemben a szellem és filozófia oltárán áldoztam, minden bölcseleti rendszert végig­­próbáltam anélkül, hogy megelégülést talál­tam volna, most egyszerre ott vagyok a dolgok kezdetén, kezemben a Biblia és én áhítattal imádkozom. Minden tudományom­mal sem vittem többre, mint ama egyszerű emberek, akik talán a betűket sem ismerik, de eredendőben a Biblia légkörében élnek. Azzal viszont hízeleghetek magamnak, hogy Mózes alakját sokaknál tisztábban látom. Ez a hatalmas alak mennyire imponál nekem! Milyen kicsinynek látszik a Szinai hegy, mikor Mózes áll rajta, ez az óriás, akinek lábai, mintegy talapzaton nyugszanak a hegyen, míg feje az égig ér, bele a felhőkbe, ahol Istennel beszélget... Mózest azelőtt nem nagyon szerettem, mivel hellén ,természetem nem tudott meg­barátkozni az ő művészi iránt való gyűlö­letével. Ma tudom már, hogy Mózes, minden művészi ellen való averziója dacára, maga is nagy művész volt. Csakhogy az ő mű­vészi törekvése az óriási méretekre és az időkkel megbirkózó alkotásokra irányult. Ő nem gránitból faragott, hanem emberekből építette meg a maga remekműveit, népet alkotott egy szegény pásztortörzsből, mely képes legyen dacolni az évszázadokkal; egy nagy, örök, szent népet teremtett, Isten népét, mely az egész emberiségnek minta­képül szolgálhatott: megteremtette Izraelt! A romániai állapotok mindinkább tűrhe­tetlenek lesznek.­­ Romániában, de főleg Erdélyben olyan zsidóellenes akciók játszód­nak le, amelyek egész Európa figyelmét magukra vonják. A román antiszemita moz­galom vezetői tervszerűen és tudatosan hajt­ják végre programmjukat, és sem a kormány, sem a közvélemény nem áll csatasorba, hogy ennek a bűnös és lelkiismeretlen agitáció­­nak radikálisan véget vessen. Legutóbb Cuza professzor egyetemi hall­gatói Kolozsváron és Nagyváradon brillíroz­tak. Röpiratokat osztogattak, amelyeknek tar­talma a Cion bölcseinek olvasására buzdít és ebből az ostoba pamflettből gyárt rém­meséket a zsidók ellen. Többek között nyíl­tan hangoztatja, hogy a zsidók nem lehetnek meg ke­resztény vér nélkül és a zsidók egyedüli programmja a keresz­tény államok és erkölcsök lerom­bolása. Sokkal súlyosabb tünetben nyilatkozott meg a román antiszemitizmus a Nagyvá­­radtól Kolozsvár felé haladó szamosújvöl­­gyi vonaton. Gimnáziumi csemeték, kiket - úgy látszik — tudós­­professzoraik buj­tattak fel «kirándultak» a megállóhelyekre és botokkal, husángokkal felfegyverkezve verték véresre a vonaton utazó zsidókat. A csemeték nem ismertek kegyelmet. Gyerme­ket, nőt, aggastyánt egyaránt összevertek, ha zsidó volt. Az áldozatok között szerepel egy nagyváradi rabbi is, akit különös kéj­jel ütlegeltek a husángos hősök. S míg egyrészt a román «felelőtlen» ele­mek, másrészt a felelős intézmények is ja­vában favorizálják az antiszemitizmust. A Mint Mózesről, úgy a zsidóságról sem beszéltem eddig sok tisztelettel, mert hellén természetemnek visszatetszik a zsidó aszke­­tizmus. De most látom, a görögök szép ifjak voltak csupán, a rómaiak romlottak és cinikus világfiak, de a zsidók férfiak voltak, hatalmas, töretlen férfiak, nemcsak hajdan, hanem dacára sok évszázad üldözésének és nyomorának,­­ azok maradtak napjainkig. Megtanultam a zsidókat becsülni , s ha forradalmi és demokratikus időkben nem lenne nevetséges, azt mondhatnám: büszke vagyok rá, hogy őseim Izrael dicsőséges nemzetségéhez tartoztak és én ama vértanuk sarjadéka vagyok, kik a világ előtt az isten­ség és az erkölcs tanításait hirdették s a szellemi élet összes harcmezőin küzdöttek és vérzettek. A zsidóknak, kiknek a világ Istenét kö­szöni, köszöni egyszersmind annak igéjét, a bibliát is. Zsidók mentették meg a római birodalom romjai közül, ők őrizták a drága könyvet a népvándorlás barbár és szívós időszakában, náluk kutatta fel, homályos gettók mélyén a protestanizmus, mely az egész világon elterjesztette a féltve őrzött, szent tant. Ahol a biblia elterjed, ott azonnal megteremti a szellem országát, a vallásos érzés, a felebaráti szeretet, az erény és a tiszta erkölcs birodalmát, amely nem dog­mákon épül fel, hanem példázatok és alle­góriák gyönyörű sorozatain, amelyekből any­­nyit olvashatunk a bibliában. Érdekes látvány a szemlélő bölcsészre, ha egy pillantást vet azokra az országokra, hol a Biblia intenzíven gyakorolja teremtő befolyását a lakosságra, melynek élete ugyan­azt a palesztinai életet tükrözi, amelyet a Biblia leir. Európa és Amerika északi részei­ben, angolszász, skandináv, szóval germán Ternava 5684. szivart hő. A Zsidó Néplap hasábjain már többször szóvátették azon lehetetlen helyzetet, melyet egyes jól jövedelmező rabbi­székekben ülő rabbik teremtenek azáltal, hogy a hitközségek fejlődése, elkülönödése és külön rabbiválasztása ellen, megengedett és meg nem engedett fegyverekkel harcol­nak. Az apjai és többi hitközségi villongá­sok után, melynek egyetlen indító oka a jövedelmező hitközségek megtartása, ha kell erőszak árán is, a tarackmenti Terna­­ván is felburjánzott a harc, melynek kellős közepén az intoleranciájáról és elvakultsá­­gáról közismert wolchowcei rabbi Chaim Majer Hager áll. Ezt a ternawai esetet a többi elszomo­rító jelenségeken kívül, még jó adag hely­zetkomikum is jellemzi, melyről Ternaváról egyébként a következőkben számolnak be: Ternaván úgy mint Máramaros többi nagyobb hitközségeiben két zsidó párt van. földön a palesztinizmus annyira érezteti hatását, hogy csupa zsidók között képzeli magát az ember. Például, mi hasonlít jobban a zsidóhoz a protestáns skótnál? Ezek a skótok bibliai neveket viselnek, eant-jük,a jeruzsálemi farizeusok módjára emlékeztet és egyáltalán a vallásuk nem egyéb, egy sertéshússal táplálkozó zsidó vallásnál. Így van ez Észak Németországban, Dániában, Amerikában, ahol az ószövetségi életet szinte a nevetségességig utánozzák. Erre a bámulatos hatásra csak olyan nép lehet képes, mely létezésének bölcsőkora, idejében is szokatlan nagyságra tett szert És valóban, messzire kimagaslik Izrael, az ókori népek közül erkölcsi felfogásával, bámulatos szociális érzékével. Úgy tűnik fel Judea, a környező ókori országok között, mint egy darab Nyugat, beleékelve a Kelet közepébe. Hogy pedig egy egyszerű pásztortörzs ez­előtt háromezer esztendővel felkerekedhetett és elindulhatott a világ meghódítására, ame­lyen végig változó viszonyok között, üldözve és megrugdosva, gyilkolva, de töretlen ener­giával meghordozza az Igazság, Erkölcs, Jóság, Szabadság isteni fáklyáját, azt Mózes­nek, bölcs oktatónknak köszönhetjük. Mózes a szabadság hirdetője volt, elsőnek a kulturált nemzetek között. Mi sem volt előtte gyűlöletesebb a szolgalelkűségnél. Ő törvényt adott, a rabszolgák felszabadításáról és a felszabadított rabszolga fülét — ha nem akart szabadságával élni — átfuratta örök megszégyenítésül. Ó Mose Rabenu, dicső leküzdője a szolga­­lelkűségnek, adj kalapácsot a kézembe, hadd üssem át a liberalizmus, »felszabadító« demagógjainak fülét... a forradalmi nép, modern korban !... Fordította: Sass Irén. ZSIDÓ NÉPLAP Terjed a román antisze­mitizmus, bukaresti bíróság nem rég ítélkezett Ro­senthal, az ismert nevű publicista és lap­kiadó merénylői felett és őket­ egynek kivételével felmentette. A zsidó Rosenthal merénylői tehát, akik csaknem agyonverték a kiváló újságírót, a román igazságszolgál­tatás szerint nem bűnösök — egynek kivé­telével, akit 50,­­ igen nem kell csodál­kozni, összesen és mond 1: ötven len pénz­bírságra ítélt. Mi ez, ha nem egyenes báto­rítás és biztatás az antiszemitizmus te­nyésztésére ? S ezzel szemben a kormány? Semmit sem csinál! Vagy amilyen intézkedéseket formálisan mégis tesz, azok mosolyra kész­tetők és nevetségesek. A külföldi közvéle­mény nagyon jól tudja, hogy minden kor­mány megszüntetheti az országban előfor­duló antiszemita allk­otásokat, ha akarja, s ha igazán akarja. A román kormány elmé­leti vonatkozású intézkedései nem komo­lyak, nem céltudatosak s csak porhintésre vannak szánva. Azután ne csodálkozzanak a románok, ha ezek után az európai köz­vélemény ismét úgy fog tekinteni Romániára, mint a barbarizmus és balkánizmus klasszi­kus földjére . . . 1924. julius 4. Képek a máramarosi dzsungelből...

Next