Zsidó Néplap, 1930. július (9. évfolyam, 29. szám)

1929-07-19 / 29. szám

Egészségi haskötő, divatfűző, melltartó,­ gumiharisnya, szuszpenzórium és sérvkötő Orvosi rendelésre! ■ Készen és mérték után | Külföldi Béby J gyermekruha fehér- gH» „ , „OTM ízléses svájci női fehérnemű és re- i nemű és Pyjatna különlegességek I fűző specialistánál, ■BB formnadrágok nagy választékban | _________Hfl UZHOROD, Rákóczi u. 9 fl | Válasz Spielberger Leó szerkesztő úrnak A Zsidó Néplap június 28 iki számában súlyos bírálatban részesítette a királynel­­meci zsidó ifjúságot, mert kulturelőadást rendezett zsidó tartalom nélkül. Kénytelen vagyok védelmükre kelni a ki­­rályhelmeci zsidó ifjaknak és vádat emelni ön élten, kedves szerkesztő úr, valamint a Többi tollforgató zsidó író ellen, akik az okai, hogy nincsenek zsidó előadások. A mai kulturelőadások legfontosabb szá­mai monológok, dialógok, egyfelvonásosak és kdsebb vígjátékok. Ezen a téren azonban a magyarnyelvű zsidó irodalom nagyon sze­gényes. Szerény Béla ugyan irt pár aktua­­litást, Mezes Béla «Kotei Hamaravi» és «Két Vin­dor» cimű kitűnő darabok meg sem je­­lentek könyvalakban és 1921 óta, amióta tartármunkát folytatok, mai napig fájdalom­mal látom, hogy tollforgatóink verset és hóvéd­át irtak, de a színpadot teljesen elha­­nyzgalják. Ha Spielberger úr őszintén óhajtja a zsi­dó kultúra terjesztését, akkor ajánlom, hogy 1. a cikkében említett jiddis nyelvű ter­mékeket fordítsa le magyarra, 2. Írjon eredeti monológokat és egyfel­­vonásosokat zsidó tartalommal, főképpen asszimiláns ellenes tendenciával. Ha Spielberger úr és a többi zsidó író ilyen irodalmat teremtenek, biztos vagyok benne, hogy még a nem cionista zsidó ifju­­sági egyesületek is zsidótárgyú szintelőa­­flást­hÖZ fognak ragaszkodni. Maler Henrik Nincs igaza Müller úrnak, Müller Henrik úr szemünkre hányja «vád­­jaiban», hogy mi, magyarul író zsidó írók nem­ írunk elég és megfelelő zsidó tárgyú színdarabot, monológot, bár beismeri, hogy például Szerény Béla „irt egy pár aktuali­tást“ stb. Nos, kedves Müller uram, mi azt, hogy írják és írjunk zsidó színdarabokat és for­­ditsunk jiddisből, már régesrég megtettük. Szerény Bélán és Mezei trélán kívül Szabó Imre, Kacér Illés, Újvári Péter, Giszkalay János, Sass Irén, Ben Ami és szerénységem nem is egy-egy, de sok sok szinaalabot, monológot irtunk és forditottunk, melyek­nek nagyrésze könyvalakban is megjelent és a többi kéziratban lévő munkák pedig a Zsidó Néplapban állandóan hirdetve vannak. Nagyon csodálkozom azon, hogy Ön, kedves Müller úr nem tud arról, hogy Sze­rény Bélának «Visszatérők* és *Új út és tíj cél» ellen, propagandára kiválóan alkal­­mas darabjain kívül, én „Fekete hegyek* cí­­méh asszimiláció éltén, *Nem hiszem» címen békés propaganda, eFehér tűz» címen cio­nista propaganda színdarabokat írtam és leforditottam a «BüchsenWirbel» (Persely­­láz) nemzeti alap/propaganda darabot kizá­rólag műkedvelők számára. Kern itt van a baj Müller úr! A baj ott van, hogy a zsidó kulturegyesületek ingyen veszik ki a Színházi Életből a pesti kabaré­­tréfákat és ha nagyritkán bennünket is elő­­adnak, akkor jegyzőkönyvi köszönettel fizet­nek meg. Már pedig mi, zsidó írók az írás­ból élünk (ha már ez a sorsunk!), vagyis jobban mondva, abból szeretnénk élni és sajnos­­ nem olyanok a viszonyok, hogy jegyzőkönyvi köszönetből tantua el magunkat és családunkat, hogy jegyzőköny­vi köszönetekből éljünk és fejlesszük tudá­sunkat és tehetségünket a zsidó kultúra írekében. Itt van a hiba és nem bennünk! Ha a zsidó kulturegyesületek fizetnének darabja­inkért, ne aggódjon Müller úr, sok sok da­­rab íródna, ha az íróasztal számára dolgozni, vagy jegyzőkönyvi köszönetért, nem érde­mes és nem szabad. Tegyenek próbát velünk a zsidó kultur­egyesületek, vásárolják meg darabjainkat és akkor bizonyára nem lesz vita e kérdés körül. Spielberger Leó. Bulgáriában nincs zsidókérdés és nincs antiszemitizmus Llapcseff, bolgár miniszterelnök nyilatkozata Jacob Lan­daunak Szófia, julius II Jakob Landau, az ITA igazgatója, balkáni körútja alkalmával Bulgá­riában is járt és alkalma volt a bolgár poli­tikai élet személyiségért, a zsidó kérdésről megszólaltatni. Liapcstíf miniszterelnök a bulgáriai zsidók Helyzetéről a következőket jelentette ki Landau előtt: — A bulgáriai zsidók jó hazafiak, akik osz­toznak velünk az ország minden örömében és bánatában. A legutóbbi háborúban a zsi­dók nagy véráldozatot hoztak az országért. A zsidókat mint aktív és dolgos elemet is­mertem meg. Bulgáriában a zsidók teljes egyenjogúságnak örvendenek, köztük és a nemzsidó lakosság között igen jó viszony áll fenn. Nálunk, hál istennek, nincs zsidó, kérdés. Ha néha kisebb incidensek történ­nek, úgy ezeket idegen elemek provokálják, vagy pedig teljesen jelentéktelenek. A zsi­dóüldözés ismeretlen fogalom Bulgáriában. A zsidók maguk gondoskodnak kulturális nevelésükről, iskoláikban nemzeti nyelvükön tanítanak és a kormány szubvenciókkal tá­mogatja ezeket az iskolákat. A zsidó isko­lák által kiállított bizonyítványoknak állam­­érvényességük van. JÄ.'wiarJLÄaBJL'tÄiwolZk. Habib Uilah a tréfi hús veszedelmes hatásáról Habib Uilah kán, Afganistán jelenlegi ki­rálya, olyan hit követője és védelmezője a Tora étkezési parancsainak melyeket a mo­hamedán hit nagyjában átvett, hogy ebben a tekintetben bátran felveheti a versenyt bármelyik ruszinszkói rabbival is. Habib Uilah király magas díjat tűzött ki Nadir kán trónkövetelő fejére, mert ez nem­régen felszólította, hogy mondjon le az ő javára az afgán trónról. Hogy riválisát vég­leg lehetetlené tegye Allah nő szolgái közt egy röpiratban leleplezte, hogy Nadir kán Párizsban, ahol Aman Uilah követjeként élt — a szürnyüség­e — sonkát és szalonnát evett. »Mohamed parancsolatainak megszegé­se — írja a röpiratban, melyet repülőgépek­ről ezerszámra dobtak le — Nádir kán hú­sát és vérét annyira megfertőzte és megte­heti tet­te, hogy barátaival együtt összeesküvt Aman Un­ah atyja ellen, akit aztán megöle­tett. A disznónás, mely Nadir vérében és ereiben szétterjedt további gyalázatosságok­­ra vitték. Aman Unah ellen is intrikán és midőn ez az összeeskűvése kudarcot vallott, Mohamed kifejezett parancsa ellenére a Hi­tetlenek közzé ment és megtelepedett Paris­ban, a hitetlenség és erkölcstelenség fertő­jében. Nadir kán ama igyekvése, hogy őt a jogos bitorlat megfossza a tróntól és a né­pét fellázítsa ellene, tehát csak tisztátalan vérének következménye... A súlyos defiktumokra való tekintettel, Nadir kan életének kioltása és vérének on­­tása a törvény szellem­ében van, miért is 60000 marka üti a markát annak, aki etve­­nen és 45000 márka, aki holtan kiszolgál­­tatja Nádin Két testvére fejére pedig, egyen­ként 15 15000 markát tűzött ki.« Egy néger hhászid a belzi rebbe udvarában A négerek áttérése a zsidósághoz az utóbbi idekben szinte aggasztó mérveket árt. Egy újabb esetről számolhatunk be, amely — ha valóság uera volna, — bátran mesébe illene. Az esetnek a következő elő­története van: Londonban él egy Galíciából elszármazott Abraham Windm­ann nevű zsidó, aki mint­­egy 30 évvel ezelőtt feladta tehénőrző fog­lalkozását, és Angliába vándorolt. Ez a cse­re úgy látszik igen előnyös volt részére, mert ma, ahelyett, hogy teheneket őrizne a­­Whitechaper egyik legnagyobb pénzmág­­nása, aki fontjait a nagy börzén legelteti... Főúri berendezésű palotájában, Wind­­mann gyakran álmodozott hazájának széles rónáiról, ahol ifjúságát, Lukasinszki nevű keresztény barátjával együtt, legelésző te­henek és ugrándozó borjuk között töltötte el. Egy ilyen ábrándos órában aztán elha­tározta, hogy meghívja magához ifjúkori ba­rátját. A falusi magányában élő Lukasinszki egy napon hatalmas pecsétes levelet kapott, mely­ben a falu írástudója azt olvasta, hogy Av­­rámek sok millió társaságában Londonban él és meghívja Lukasinszkit magához, Lon­donba, a nagy világvárosba. Így jutott el a falusi pásztor Londonba. A szívélyes fogadtatás után, Lukasinszkit úri ruhába öltöztették és megtették ispánnak Windnam vagyona felett. Csakhamar hozzá­szokott az ottani élethez és megszokta az összes zsidó rituális szokásokat, amit Wind­­raam­ házában szigorúan megőriztek. Egy kedélyes szombat estén, miután be­fejezték a „ Hanna vdn­“ szépséges énekei, Lukasinszki egy kis bizalmas beszélgetésre □ívta meg miszter Windmannt, akivel igen fontos dolgokat akart közölni. — Abramek — szólalt meg zavarodottan — szeretnék zsidóvá tenni... Néhány hét múltán Windman palotájá­ban «Baszt» ünnepeltek és Wawrzyniec Lukasinszkiből —­ Izrael Glücksmann lett. Lukasinszki közben megismerkedett egy Mac Glayton nevű négerrá, akinek igen so­kat mesélt a gyönyörű zsidó ünnepek és szo­kásokról. A zsidók társaságában, melyben a néger megfordult, jazztempóban megta­nult jidisai és ő benne is felébredt a vágy, hogy zsidóvá legyen. Lukasinszki Qtücks­­mann azt tanácsolta neki, hogy egy szent galíciai rabbi által vétesse fel magát a zsidó szövetségbe, ami nagy Szerencsét néz majd neki.­ Es Mac pennyt pennyre gyűjtött, amíg együtt volt a költség Galíciába. Nagy volt a belzi Béthamidrásban, a fal­uisz és teftimbe burkolt h­aszidok ijedelme, midőn egyszerre csak megjelent közöttük egy fekete néger és azt kivárná, hogy ve­zessék a nagy caddik elébe. Ámde a esdik 3.

Next