Beszélő 26. (1989)
1989 / 26. szám
Az ünnep hangulatát lehetetlenség néhány sorban érzékeltetni. A televízió elkötelezetten csak a hivatalos, protokolláris ünnepséget közvetítette, a négyszer-ötször több embert vonzó független megemlékezésről semmitmondó, néhány perces összefoglalót sugárzott csak. Amit ők megtehettek volna, mi nem tudjuk pótolni. Be kell érnünk a program ismertetésével és a rendelkezésünkre álló beszédek közlésével. A 1/2 12-re meghirdetett gyülekezés előtt egy fél órával már mozdulni is alig lehetett a Március 15. téren. A várakozás ideje alatt Deutsch Tamás és Rockenbauer Zoltán (FIDESZ) köszöntötte a jelenlévőket, Röhrig Géza (FIDESZ) elszavalta Ady Endre: A tűz Márciusa című versét. A harangszó után százezer ember együtt énekelte a magyar Himnust, majd Fió Sarolta (MA-MÉC), Vígh Károly (BZSBT) és Mécs Imre (TIB) mondtak rövid beszédet. Ezt követően Vitai Andrással együtt a tömeg elszavalta a Nemzeti Dalt. Egy órára értünk a Szabadság térre, ahol Szilágyi Sándor (SZDSZ) vezényletével kezdetét vette a Televízió jelképes lefoglalása. Mindnyájan abban reménykedtünk, hogy a televízió legalább ezt a félórát közvetíteni fogja élőben és/vagy felvételről. Nem így történt. A TV vezetősége csattanós választ adott saját értetlenkedésére: miért akarják ezek lefoglalni a televíziót? A gyermekek által a Szabadság téri események idejére az épület előtt magasba tartott SZABAD MAGYAR TELEVÍZIÓ feliratot az intézmény még erre a fél órára sem érdemelte ki... A tömeg ovációjától kísérve Cserhalmi György elmennydörögte a 12 pontot. Majd Csengey Dénes (MDF) beszéde hangzott el. A TV jelenlévő munkatársai gratuláltak, és kérték, adják nekik a transzparenst. Nem adtuk. Mivel elértük, hogy módosítsák az alig két hónapos gyülekezési törvényt, az ünnepség a Kossuth téren folytatódott. A Parlament előtt 1956 ősze óta nem volt ennyi ember. Filó Katalin (MDF) erre a gyászos, október 25-i mészárlásra emlékeztetett. A fél perces, néma főhajtás után újra a jelen kérdéseit visszhangozták a hangszórók. Orbán Viktor (FIDESZ), majd Kis János (SZDSZ) idézték fel '48 ma is időszerű eszméit. Mint évek óta mindig, most is a Margit-hídon át, Bem apó szobrához vonultunk. Pós Gábor (FKgP) szólította mikrofonhoz lengyel barátainkat, akik az NZDS, a Lengyel-Magyar Szolidaritási Szervezet és a Szolidaritás szakszervezet üdvözletét hozták, Lezsák Sándort (MDF), aki az Észt Népfront táviratát, Danis Györgyöt (Menedék Bizottság), aki az Ukrajnai Nemzeti Demokratikus Unió üdvözletét, Vásárhelyi Antalt, aki a drezdai Igazság és Szolidaritás üdvözletét, Szilágyi Sándort, aki a Romani Libera levelét, Bába Ivánt, aki a Charta '77 üzenetét olvasta fel. Egymás után bomlottak ki a szabadságuktól megfosztott népek zászlai ... Bába Iván (FKgP) a kelet- közép-európai népek szolidaritásáról beszélt... A Bem tér újra '56 emlékét idézi. Dénes János a munkástanácsok működéséről, Fónay Jenő (Politikai Foglyok Szövetsége) a harminc évvel ezelőtt, március 15-én, vasárnap halálra ítélt újpesti Forradalmi Bizottság tagjaira emlékeztek. A kivégzett Kósa Pál húga és leánya és az ugyancsak halálra ítélt, de kegyelmet kapott Hornyák Tibor megkoszorúzzák a szobrot. Hornyák Tibor felolvassa a saját halálos ítéletüket és megbocsátásra, megbékélésre szólít fel. Megrendülten állunk... A Kölcsey-szobornál valamivel öt óra előtt ért véget a délutáni ünnepség. Pákh Tibornak nincs szüksége mikrofonra. Fáradhatatlanul szónokol. Hangját a távolabb állók is hallják. Ugyanazokat a gondolatokat mondja el, amiket tavaly. Akkor kifütyülték, most megtapsolják érte. Néhány méterrel arrébb egy idős ember Kossuth-nótákat trombitál egy Magyar Nemzetből csavart tölcséren... xxx Fél hétkor mintegy tízezer ember gyülekezik a Roosevelt téren. E sorok írója a három évvel ezelőtti "Lánchídi csatá"-ra emlékeztet, majd a szegedi független ünnepségről visszatért Tamás Gáspár Miklós beszél a független szervezetek összefogásának szükségességéről. A tömeg fáklyákkal, énekelve elindul, fel a Várba, a Demokrata Fórum nagygyűlésére. Mire átérünk a Lánchídon már húszezren vagyunk, és a Dísz-téren már harmincezer ember szavalja együtt Sinkovits Imrével: "Habár fölül a gálya, S at ül a víznek árja, Azért a víz az úr!"... Egymás mellé sodródva Rockenbauer Zoltán 84