Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-11 / 15. szám - BELFÖLD - Kényszerhíd - Beszélő-beszélgetés a lágymányosi hídról Schneller Istvánnal és Perczel Annával
Belföld iak az emberek, azok, akik döntöttek róla, és akik egyáltalán beleszóltak. Kényszerlépés volt ez a lágymányosi híd. Iszonyú nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ez a város nemmel szavazzon a világkiállításra. Azért sem akarta a város az Expót, mert tudta, hogy olyan kényszerlépések sorozata következik, ami világkiállítás nélkül nem következne. Lehetetlen állapot, hogy egy kormány csak akkor segítsen egy várost, ha világkiállítás van, mert akkor érdemes. Budapest a főváros, és nemcsak főváros, hanem őrült nagy főváros. Nagyon komolyan kell gondolkodni egy ilyen városról. Nem függhet egy világkiállítástól a sorsa, engem teljesen elképeszt, ha valaki így gondolkodik. Sokan akarták itt a képviselők között a világkiállítást, de a többség nem akarta. Mégis megtörtént ez a döntés, és valóban alkalmazkodni kell ehhez. De lehet, hogy úgy kellene alkalmazkodni, hogy nem abban az utcában megyünk tovább, amibe azok terelnek, akik a világkiállítás mellett döntöttek. A lágymányosi híd azért volt előkészítve, mert az a szakma, amely ezzel foglalkozik, ezt szervezte, ezt találta a legjobbnak. Volt a szakmának egy másik része, amelyik - és nem érzem, hogy politikai okokból - azt gondolta, hogy ez az egyetlen híd délebbre lenne ajánlatos a városnak. Mindig minden a Belváros körül forog, azt gondoltuk, hogy ha valami történik, az azokkal a területekkel történjék, amelyek előnytelenebb helyzetben vannak. Olyan helyzetbe hoz előnytelenebb helyzetben lévő térségeket a városon belül, hogy azzal decentralizálja a Belvárost, hogy alkalmassá tesz külsőbb kerületeket is az életre, meg lehet közelíteni, el lehet érni, be lehet őket kapcsolni az életbe. Ez a két szemlélet ütközött a lágymányosi híddal kapcsolatban. Az egyik ok, ami miatt a város elutasította a világkiállítást, az az volt, hogy elviselhetetlen a város közlekedése, és ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani, hidakkal sem, mással sem, ráadásul a világkiállítás tovább rontja a helyzetet. Ha ez így van, akkor meg kellene fordítani a dolgot: jó, lesz világkiállítás, de akkor mi olyan világkiállítást csinálunk, amit nem autóval kell megközelíteni, és a gyalogos, kerékpáros, hajóval történő megközelítés lehetőségét erősítjük, mert nem akarunk még nagyobb forgalmat ebben a városban. Nem az a helyes logika, hogy azért, mert nő a forgalom, újabb lehetőséget teremtek az autósoknak. A gyalogosoknak, kerékpárosoknak, hajóforgalomnak nyújtott lehetőségek terén kellene radikálisnak lenni. Ha arra ösztönözzük az autókat, hogy itt lesz a lágymányosi híd, szépen átjárkálhatnak rajta, megközelíthetik a világkiállítást minden oldalról, akkor biztos nem érjük el a célunkat. Nem látom, hogy lesz tehermentesítve a Belváros. Tudom, hogy készülőben vannak tervek, nem arról van szó, hogy ezen senki se töri a fejét, csak arról, hogy ezek a lépések még nem történtek meg, viszont az ellenkező irányú lépések megtörténtek. Ilyenek: a híd, a világkiállítás és még mi? P. A.: A metró is ilyen. Persze nyilvánvaló, hogy azért kerültek ezek az ügyek gyorsabban elénk, mert ezek elő voltak készítve. S. I : Egy pillanatra álljunk meg! A helyzet a következő: amit a befektetői tőke belsőnek tekint, az jelen pillanatban a Kiskörúton belüli rész. P. A.: Én azt mondanám, hogy bárki befektethet a Kiskörúton belül, és csinálhat, amit akar, de autóval nem közelíthetik meg. És akik ragaszkodnak ehhez, azok a bűvös körön kívülre kényszerülnek. S. I.: A probléma az, hogy jelenleg van egy nagyon erősen városiasodott centruma a városnak, és vannak peremvidékei. Azok a külföldi befektetők, akikkel én tárgyalok, egyrészt a Belvárosban, másrészt a külterületeken akarnak befektetni. Ezt az ún. problémazónát, amely a Belvároson kívül, de a külső kerületeken belül van - a lágymányosi iparterület, a csepeli iparvidék, a IX. kerületi ipartelep -, kerülik, mert ott gyakorlatilag még nem érdemes befektetni. Kívül lehet, mert van üres terület, belül érdemes, mert értékes terület. Az a probléma, hogy nagyon pici a Belvárosunk, a Szabadság hídtól délre a pesti Duna-part már külterületnek számít. Csúf raktárak vannak arra, még a rakpart sincs kiépítve, és a Petőfi hídtól délre egészen a lágymányosi hídig egy nagy Duna-parti pályaudvar helyezkedik el. Az a célunk, hogy széthúzzuk a Belvárost, és szerintem a lágymányosi híd ebben segíteni fog, mert belsővé teheti azt a területet, ami most külső. Akik abban hisznek, hogy délebbre kell az első hidat építeni, azt mondják, hogy majd az erővonal úgyis kiváltja, hogy összeépül a kettő közötti terület. Ebben én nem hiszek. A Duna-parti pályaudvar kitelepítéséért régóta folyik a küzdelem, a Közraktár utcai telkek beépítése régóta tárgya a városrendezésnek, és nem tudott megvalósulni. Tehát van egy problémazóna, amelyet be kell kapcsolni a város vérkeringésébe. Azzal teljesen egyetértek, hogy a villamos megszüntetése, pl. a Batthyány tér és Margit híd között, hiba volt. P. A.: Néhány villamosmegállót megépíteni nagyon kis dolog egy hídhoz vagy metróvonalhoz képest. Én megtenném ezeket a kicsi lépéseket, és akkor nagyon sok minden javulna. Én nagyon hiszek ebben. S. I.: Kis lépések is történnek, elég sok kerékpárút épült például, bár ezt nem nagyon tudják az emberek. P. A.: Meg lehet fulladni, a helyzet olyan, hogy ezen sokkal gyorsabban kellene javítani. S. I.: A kis lépéseket se mindig könnyű megtenni. Én is teljesen egyetértek pl. a 4-es villamos meghosszabbításával a Kosztolányi Dezső térig, de a Fadrusz utcai környezetvédők azzal fenyegetődznek, hogy kifekszenek a villamos elé, nem engedik megépíteni a síneket, mert az az ottani fák kivágásával, a meglévő kis zöld sáv felemésztésével jár, pedig városszerkezetileg borzasztó jó lenne. Minden erőmmel azért harcolok, hogy a Duna-parti villamos, amit említesz, legyen. Ebben segít a világkiállítás, mert ki fogja provokálni a Duna-parti villamost. Sőt, a Hungária körúti villamosvonal építését is föl fogja gyorsítani a világkiállítás, mert arra nekünk nem lett volna pénzünk, most viszont a világkiállítás működtetéséhez kell. Nagyon sok minden történik a városban. P. A.: Ha először ezeknek a nagy és vitatott lépéseknek adunk szabad utat, akkor sűrítjük a problémákat. A belvárosi garázsokkal kapcsolatos pályázat volt az első, amit a főváros kiírt, amióta új vezetése van. Ez megint egy ilyen vitatott kérdés. És ezeknek a lépéseknek a sorozata rossz irányba mutat. Azok a lépések viszont, amelyeket te is és én is szeretnénk, azok késésben vannak, és én szeretném megfordítani a sorrendet. Szerintem nagyon határozottan azt kellett volna mondani, hogy majd építünk egy gyalogoshidat, legyen ez egy alternatív világkiállítás, ha már muszáj világkiállításnak lenni. S. I.: A lágymányosi hídra vonatkozó döntést a közgyűlés még tavaly májusban meghozta. P. A.: A döntéskényszer nem engedte meg, hogy a lágymányosi hidat valóban megvitassuk. S. I.: Tavaly a költségvetésben már el volt különítve 600 millió forint a lágymányosi hídra, és nem tudtuk felhasználni, mert a kormány mindig visszadobta az előterjesztést. Kímélni akarta a költségvetést, és nem akart egyetlen hidat sem építeni. Most akar. Miért jó az, ha nem épül semmi? P. A.: Nem semmi, hanem más. S. I.: Ezt akarták! Amíg azt a mást kidolgozzuk, eltelik 2-3 év, addig nyugodtan lehet kímélni a költségvetést. A világkiállítás valóban egy olyan nehézkedési erő, amely bizonyos dolgokat maga alá gyűr. Ez tagadhatatlan. Egyébként azok a közlekedési szakemberek sem tiszta hülyék vagy kommunistabérencek, akik a lágymányos hidat pártfogolják, ők azt mondják, hogy értsük meg, a Petőfi híd saruja beszorult, bármikor előállhat olyan helyzet, hogy le kell zárni, a Szabadság hídba a háború utáni újjáépítés során teljesen kiszámíthatatlan vasszerkezetet építettek bele, 3-4 éven belül valószínűleg le kell venni róla a villamost, a Lánchíd olyan környezeti problémákat okoz Budán is meg Pesten is, hogy ki kellene kapcsolni a forgalomból. Ha egy hidat belülről ki akarunk kapcsolni, növelni kell az átkelőkapacitást délen. Döntéskényszerben voltunk. F. HAVAS GÁBOR-SOLT OTTILIA