Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-19 / 38. szám - KÜLFÖLD - Vajna János: A német kamatláb-leszállítás motívumai

A dolgok megértéséhez szükséges elő­történetből legyen itt annyi elég, hogy New Yorktól Párizsig és Londontól Rómáig min­denütt már hosszú ideje kérik a Bundesban­­kot - az elterjedt mítosz szerint a világ leg­függetlenebb központi bankját hogy mér­sékelje a szokatlanul magas kamatlábat, amit a pénzügyi integrációnak már a jelen­legi fokán is követnie kell az európai pénz­ügyi rendszerben hivatalosan részt vevő vagy az ahhoz igazodó országoknak. A Bundesbank vezetői azonban a 4 százalé­kos, tehát német viszonyok között túl ma­gasnak számító infláció leszorításának érde­kére hivatkozva elutasították a kívánságot a legutóbb, alig egy héttel ezelőtt, az EK-or­­szágok pénzügyminisztereinek Bathban, az angol tengerparti fürdőhelyen tartott meg­beszélésén. De közben a kamatláb magassá­ga miatt állandóan növekedett a márka iránti kereslet, egyre feljebb hajtva a német valuta árfolyamát, illetve a márkához ké­pest lefelé sodorva a dollárét és az európai valutákét. Válságba került a font, bizonyta­lanság árasztotta el a finn és a svéd valuta­piacot. De főként az olasz líra került a ve­szélyzónába. A megfigyelők valószínűnek tartották, hogy újra kell rendezni a sorokat: kamatin­tézkedésekkel és árfolyam-kiigazításokkal számoltak. De úgy gondolták, csak szep­tember 20-a, a francia népszavazás után. Ez lett volna logikus, mert sokkal nagyobb mó­dosításra van szükség, ha a franciák eluta­sítják a maastrichti szerződést, mint akkor, ha elfogadják. Az előbbi esetben ugyanis vi­harossá válhatott volna a menekülés a már­kához. Arra pedig senki se gondolt, hogy a presztízsére oly kényes Bundesbank kijelen­téseire rácáfolva csökkenti a kamatlábakat. De a piacok nem tartották magukat a me­netrendhez, a líra a fontsterling gyengélke­désén is túltett, és lecsúszott az európai va­lutarendszerben engedélyezett ingadozási sáv alsó peremére, ahol csak azért kapasz­kodhatott meg, mert a partnerországok jegybankjai - kötelességüket teljesítve - be­avatkoztak. Azaz: folyamatosan lírát vásá­roltak, hogy feljebb nyomják az olasz valuta árfolyamát. Ez azonban drága mulatság volt: 24 milliárd márkájába került a Bundes­­banknak. A német bank választás elé került: ha folytatja a líra javára az intervenciót, kénytelen a pénzkibocsátást is növelni. Más szóval: táplálni az inflációt. Holott a magas kamatlábnak, a népszerűtlen, a szomszédok gazdaságának élénkülését fékező, az egye­sülés gazdasági hátrányait a szomszédokra is áthárító politikának egyedül az infláció elleni küzdelem volt az indoklása. Ekkor Bonnban - és nem a Bundesbank­­nak otthont adó Frankfurtban - elhatároz­ták, hogy két legyet ütnek egy csapásra. Ja­vasolják az olasz kormánynak, hogy érté­kelje le a lírát, és ezt kombinálják a német kamatlábak mérséklésével. Azaz: jóponto­kat gyűjtenek, kimutatva Európa iránti szo­lidaritásukat. „A múlt hét utolsó napjaiban a német kormány kapcsolatba lépett ve­lünk, s közölte, hogy hajlandó a kamatlábak csökkentésére, a márka értékének leszorítá­sára" - mondotta vasárnapi tévényilatkoza­tában Amato miniszterelnök. „Ez pozitív hatással lesz Európára, és Olaszország szem­pontjából is kedvező. A Bundesbank intézke­dése korlátozza az akadályokat, amelyek fé­kezték Európa gazdaságainak fellendülését, és feszültségeket okoztak a valuták között." Az olasz kormányfő közölte: kapcsolatban állt Kohl kancellárral, a Bundesbank elnökével meg a német pénzügyminiszterrel, hogy ösz­­szehangolják a műveletet. Arról nem szól a fáma, hogy Mitterrand­­dal is kapcsolatba lépett-e a német kancel­lár, de könnyen elképzelhető, hogy az akci­ót a meglepetésekre mindig kész Kohl-Mit­­terrand-duó fundálta ki. A tervet az ola­szokkal karöltve hajtották végre, de nyilván a franciákat, a vasárnap esedékes népszavazást tartották szem előtt. A lírát le lehetett volna értékelni a német kamatintézkedés nélkül is, a nagy becsben tartott és a leendő valutaunió jegybankmodelljének tekintett Bundesbankot aligha alázzák meg főbenjáró „bűn" híján. Sapin francia pénzügyminiszter nyilatko­zata inkább megvilágítja az intézkedés igazi motivációit. „Az irányadó kamatlábak le­szállításának óriási jelentősége van" - mon­dotta a miniszter. „Demonstrálja Németor­szág őszinte szolidaritását európai partnere­ivel, megnyitja az utat az európai kamatlá­bak csökkentéséhez, amire szükség van a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási helyzet javításához." A német szolidaritás sokat emlegetett gesztusa arra hivatott, hogy a Maastrichtra igent mondók táborát gyarapítsa, s mérsékelje a német hegemóni­ával kapcsolatos aggodalmakat. Beregovoy miniszterelnök közölte: követik a német példát, de csak a népszavazás után, s ezt úgy kell érteni, hogy a sikeres, a maastrichti szerződést jóváhagyó népszavazás után. A német pénzvilág általában rosszallja a kamatintézkedést, főként a Bundesbank te­kintélyén esett csorba miatt. De a kritikát ellensúlyozza, mellékessé teheti a remélt ha­tást a keletnémet gazdaságra. A „szolidari­tás Európával" kiegészítheti a Kohl javasol­ta „szolidaritási paktumot", ami kormány, ellenzék, szakszervezetek, munkaadói szö­vetségek összefogása lenne a keletnémet gazdaság talpra állítására, a hajdani NDK felszámolt iparának - ha szükséges, ha nem - életre keltésére. VAJNA JÁNOS — Külföld Szolidáris kamatlábak Máskor talán rövid, cím nélküli hír lett volna a szerény méretű kamatláb-le­szállítás, amit vasárnap beígért, hétfőn végrehajtott a német jegybank. A jelen­legi körülmények között azonban szenzáció a Bundesbank intézkedése, nagy, sőt talán tendenciafordító esemény, mind a nemzetközi konjunktúra, mind a kontinens jövője szempontjából. Kelet-Némtország: a piac életre kel 25 1992. szeptember 19.

Next