Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-02-13 / 6. szám - KÜLFÖLD - Gyurovszky S. László: Pozsonyi színjátékok
32 1993. február 13. GYUROVSZKY S. LÁSZLÓ Pozsonyi színjátékok Az elmúlt héten Szlovákiában néhány nap leforgása alatt tucatnyi vízválasztó esemény történt. A háromoldalú egyeztetőtanácson a kormány merev és elutasító álláspontja miatt a szakszervezetek otthagyták a megbeszélést, és általános sztrájkkal fenyegetőznek. A Vállalkozók Szövetsége össztűz alá vette a kabinet adó- és hitelpolitikáját. Kudarcba fulladt a köztársasági elnök ünnepélyesnek szánt megválasztása. Csehország felmondta a számára már kényelmetlenné vált pénzügyi uniót az egyre zavarosabb politikát folytató Szlovákiával. Komoly repedések támadtak Meciar pártján, a HZDS-en belül. És minden jel arra mutat: ez még csak a kezdet. Meciar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) hibát hibára halmoz, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a nagy hanggal követelt önállóság megvalósítására sem koncepcióval, sem szakembergárdával nem rendelkezett. Egyre-másra igazolódik be az a korábbi vélemény, hogy Meciarék csak zsarolni akarták Prágát az önállósággal, s maguk lepődtek meg legjobban, amikor Klausék komolyan vették a szlovák követeléseket, és nem gördítettek akadályt Pozsony „emancipációs" törekvései elé. Meciar titkos tárgyalásai Az eseményekből arra lehet következtetni, hogy a HZDS kezdi elveszíteni a fejét. Nemrég például a parlament - a kormány javaslatára - olyan társadalombiztosítási törvényt fogadott el, mely lényegében megbénította a gyermeksegély és az állami szociális hozzá-1'' járulás kifizetését. Miután a háromoldalú egyeztetőtanácson a szakszervezetek hiába próbálták rávenni a kabinet jelen lévő tagjait az általános elégedetlenséggel fenyegető helyzet elkerülésére, a tanács felbomlott, és a szakszervezeti vezetők elhagyták a termet. Ezt követően a kormány ahelyett, hogy - menteni, ami menthető - kifizette volna a családok költségvetéséből olyannyira hiányzó szociális juttatásokat, Meciar szavaival élve olcsó kis színjátéknak nevezte a szakszervezetek kétségbeesett tiltakozását. Mindez csupán olaj volt a tűzre, s a kormány végül egy nyílt tévévitában volt kénytelen elismerni súlyos tévedéseit. Ma már a szlovákiai átlagpolgár számára is nyilvánvaló, hogy az ünnepélyesen kikiáltott önállóságnak és a „nemzeti büszkeségnek" súlyos ára lesz. Nemrég derült ki például, hogy az önállósodás után Szlovákiának nem lesz mivel fizetni a cseh termékek egy részéért, s az így keletkező éves fizetési hiány több mint 10 milliárd koronát tesz majd ki. A nyilvánosság előtt mindig oly magabiztos Meciar kénytelen volt máris meghunyászkodni, s rohanni Klaushoz: 10 milliárd koronás kölcsönt kért tőle egy titkos találkozón. Január elseje óta a szlovák pénzintézetek vezetői is külföldön töltik idejük nagy részét, tevékenységük fő célja most: hitelek szerzése. A rebellis mohikánok Mindezek után különösnek tűnhet, miért akadályozta meg a szlovák kormány az utolsó pillanatban Milan Knazko tervezett brüsszeli útját, ahol pedig a politikai tárgalások mellett jelentős üzleti megbeszélések is várták a szlovák féü/ügyminisztert. Első látásra azért is furcsa ez, mivel egynéhány titkos ukrajnai és oroszországi utat leszámítva az önálló Szlovákia nem dicsekedhet kiterjedt külföldi diplomáciai aktivitással, helyzetére egyre inkább az elszigetelődés a legtalálóbb kifejezés. Pozsony. A Katonai Kiegészítő Parancsnokság. Letűnt díszletek? Külföld