Beszélő, 1993. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1993-10-16 / 41. szám - BESZÉLŐ - Kőszeg Ferenc: Kellem és karizma
■—* V 7 DLOfcv 10 1993. Október 16. Jen helyzetben az említettek aligha vállaltak volna előadást a Fidesz nevét viselő intézményben.) A másik oldal a Fodor önálló politikai szerepével kapcsolatos riadalomban paranoiás jeleket vél felfedezni. Fodor jó kapcsolata az SZDSZ-szel, az SZDSZ-értelmiség rokonszenve iránta sosem volt titok, kár ebben SZDSZ-es behatolási kísérletet sejteni. A Fidesznek kezdettől fogva létszükséglete volt, hogy megkülönböztesse magát az SZDSZ-től. Ennek érdekében először önmagától balra, szociáldemokrata pozícióba próbálta beszorítani „természetes szövetségesét", majd miután ez nem sikerült, maga próbálkozott meg azzal, hogy megnyerje a jobboldali szavazókat. Ennek a törekvésnek kiszámíthatatlanság, taktikázás lett a következménye, s végül politikailag káros, morálisan elfogadhatatlan döntésekre került sor. A Fidesz szembekerült a nyugdíjasokkal, a tb-önkormányzati választás hárommillió szavazójával. A destruktívnak bélyegzett egyházak költségvetési támogatásáról folyó vitában a Fidesz-frakció ellenvetés nélkül hallgatta végig Fodor Gábor érvelését arról, hogy egyes egyházak kirekesztése a költségvetési támogatásból - nem igazolt gyanúsítások alapján - sérti a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvét, majd megszavazta a kirekesztő javaslatot. A politikában van erkölcs, állítja Orbán Viktor, de a politikusi morál nem azonos a hétköznapi erkölcsig, nincs kétféle erkölcs, feleli rá Fodor Gábor. Október 5-én a parlament arról szavaz, állítson-e fel az Országgyűlés bizottságot az MDF és a Fidesz székházügyének kivizsgálására. Soha ennyi fideszes nem volt még jelen egyszerre egy kedd délutáni határozathozatalon, a javaslatot a Ház - hat igen szavazat híján - illeti. Fodor Gábor tüntetően távol mand a szavazástól. céltábla Minden párton belül van egy MDF, és van egy SZDSZ, mondta egyszer Csengey Dénes. Az MDF-ben és az SZDSZben is, a Fideszben és az MSZP-ben is. A zállóigévé vált a bon mott, hogy a Fidesz elvált szülök, a „népi" hagyomány és az „urbánus" hagyomány gyermeke, éppen Fodor Gábor idézte fel a szamizdatbeszélő 25. számának megjelenése alkalából rendezett első nyilvános Beszélőisten a Jurta Színházban, 1988 decembeében. 1989-ben a politikai egyeztető tárgyalások és a népszavazási kampány soán mégis úgy tetszett, a Fidesz az SZDSZ követségese. A választások után azonban a Fidesz mindent megtett, hogy egyenlő távolságot" tartson, és alkalmasnak mutassa magát a majdani koalíióra akár az MDF-fel is. Az MDF viszont egyre kevésbé látszott siralmasnak erre a szerepre: egy olyan párttal, amelynek Csurka volt a hangadója, a Fidesz nem közösködhetett. A Csurka-jelenség értékelésében azonban jelentős különbség volt a Fidesz és az SZDSZ álláspontja között. Az SZDSZ hosszú időn át úgy vélte, hogy az MDF centruma és jobbszéle között csak stílusbeli különbségek vannak, s ezért a Csurka által vezényelt szélsőjobboldali tömegmozgalom veszélyével szemben baloldali összefogást szorgalmazott. Nem revideálta álláspontját még az MDF országos gyűlése után sem, holott akkor már nyilvánvaló volt, hogy Csurka kiszorítása az MDF-ből csak idő kérdése. Fodor Gábor az SZDSZ értékelésével értett egyet, ellentétben a Fidesz többi vezetőjével, akik úgy látták, hogy Antall és Csurka között valódi küzdelem zajlott le és fog folytatódni az MDF szervezeteiben. „Minden önmagát demokratikusnak tartó erőnek támogatnia kell Antall Józsefet Csurka István ellenében" - nyilatkozta Orbán Viktor a Népszabadságnak (1993. március 22.). E támogatás azonban egyre inkább csak eszmei lehetett, az Antall-féle MDF népszerűsége rohamosan zuhant. A Fidesz hirtelen ráeszmélt, hogy elhatárolódva az SZDSZ-től magára maradhat, így fedezte fel újból „természetes szövetségesét". Az SZDSZ pedig arra eszmélt rá, hogy az erősödő MSZP mellett könynyen a kisebbik baloldali párt szerepébe szorulhat. A két párt megállapodását ezúttal a két párt elemi érdekei kényszerítették ki - az egymárautaltság a pártszövetségnek szilárdabb alapja lehet, mint a puszta eszmei rokonság volt. A jobboldal és a baloldal között elhelyezkedő liberális centrum, amely Tölgyessy eszménye volt, az SZDSZ és a Fidesz együttműködése, amelyre Fodor Gábor mindig is törekedett, megvalósulni látszik Pető Iván és Orbán Viktor pártközi egyezményében. „Az együttműködési és a támadási készség párhuzamos erősödése jellegzetes vonása a Fidesz SZDSZ-hez való viszonyának" - mutatta ki Révész Sándor a két párt kapcsolattörténetéről írott tanulmányában (Beszélő, 1993. március 13., március 20.). E támadási készségnek most elsősorban Fodor Gábor a céltáblája. A bölcsesség szükséglete Érthető, ha egy párt, miközben szorosabbra fonja a kapcsolatát egy másik párttal, belső egységének erősítésére törekszik, hiszen a közeledés egy másik párthoz a saját megkülönböztető kontúrjai elmosódásához vezethet. De talán bölcsebb politika ennek az ellenkezője. Ha egy párt együttműködésre, netán kormányzati koalícióra készül egy másik párttal, azokat a személyiségeit helyezi előtérbe, akik a legközelebb állnak a reménybeli partnerpárthoz. Az ügynököt szimatoló gyanakvás ugyanis kikezdheti a két párt közötti bizalmi viszonyt is. Az SZDSZ Országos Tanácsa ellenszavazat nélkül erősítette meg a pártközi megállapodást. A Fidesz választmányában azonban korántsem biztos, hogy ez lesz a helyzet. A Fidesz szervezeteiben és önkormányzati frakcióiban sok ellenzője van a liberális együttműködésnek. Ha az együttműködés támogatói Fodor Gábor, ellenzői viszont Szájer József híveiként érkeznek a választmány ülésére, a vita az egyezmény megkérdőjelezésével is végződhet. Ez pedig kínos fordulat lenne a Fidesz vezetése számára. A Fidesz elnökségében és országgyűlési frakciójában Fodor hívei biztos kisebbségben vannak. A szervezetekben azonban sokat számít Fodor Gábor évek óta csorbítatlan népszerűsége. A képviselőjelölt-állítás helyenként már így is meglepő eredményekhez vezetett. Az V. kerületben egy frissen belépett új fideszest választottak képviselőjelöltté a Fodor köréhez tartozó Hegedűs István ellenében. A III. kerületben viszont Hegedűs Istvánnal és Ungár Klárával szemben Deutsch Tamás szenvedett súlyos vereséget: bukásában része lehetett annak, hogy beszédében élesen támadta Fodor Gábort. A liberális közvélemény úgy tartja: nagyon is kívánatos volna, ha a két liberális párt lenne a jövendő kormánykoalíció meghatározó ereje (ahogy a két párt egybehangzóan hirdeti), de egyúttal aggódik is, képes lehet-e erre a két párt, amelynek viszonyát át- meg átszövi a gyanakvás az együttes kormányzásra. Egy koalícióban ugyanis nem előzhet meg minden döntést olyan kemény alkudozás, amilyen a pártközi megállapodást létrehozta. A Fodor Gáborral való kiegyezés választók tömegében erősítené meg azt az érzést, hogy a két liberális párt képes lehet az együttes kormányzásra. Orbán Viktornak 1989 nyara óta nem volt olyan rossz sajtója, mint jelenleg. „Állítsák meg Orbánéit" - írta például Berecz János akkor, amikor Orbán a Hősök terén „ünneprontóként" a szovjet csapatok kivonulását követelte. Ebben a beszédben jelent meg a fiatal politikus karizmája, amely őt pártja vezetőjévé, aprócska pártját mára a kormányzati hatalom várományosává tette. Orbán rossz sajtója ma mindenekelőtt e győzelmi esély reflexiója az ellenfeleivel rokonszenvezők lapjaiban. Fodor Gábort nem a politikusi karizma, hanem lényének kellemessége tette a Fidesz legnépszerűbb és a magyar politikai élet legvonzóbb személyiségévé. A karizmát nem kezdheti ki a kellem. De a kapálódzás ellene, az kikezdheti. És akkor azok fognak örülni, akik sem kellemmel, sem karizmával nem rendelkeznek. KŐSZEG FERENC