Beszélő, 1995. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)

1995-03-16 / 11. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Petőfi másnapja

BEFEJEZETLEN MÚLT szón kívül, mely csupán költeményeiben 272-szer fordul elő, ezt használja leggyakrabban, s ezzel külsőleg is kimutatja, hogy ő valóban a szerelem és szabadság költője. Az ebből folyó lényeg az, hogy íme, Petőfi szabadsághős volt, a szabadság eszméjének katonája, de nem volt szocialista, még kevésbé kommunista, kollektivista, szociáldemokrata vagy ez irányok bármely más árnyalatának híve.” - Ferenczi Zoltán 1910 - „Esztendők óta folyik Magyarországon majdnem büntetlenül egy csúnya komédia Petőfi nevével Petőfi ellen. (...) Rossz könyvek, farizeus beszédek, lelketlen ünnepek, lelkes üzletek omlanak és ömlenek. És egyszerre csak teljes vakmerőséggel már teljesen magukénak hirdetik Petőfit éppen azok, akiket Petőfi a legjobban utált. (...) Hirdetjük s valljuk, hogy Petőfi nem azoké, akik belőle 1849 óta élnek, de a mienk, mindazoké, akik Magyarországon a változás, a megújulás, a forradalom áhítozói és harcosai vagyunk.” - Ady Endre 1911 - „Ne menjetek szavalni, újra mondom, / Petőfihez!... Igaz, hogy tűrni fog / Minden beszédet, mert el nem pirulhat, / És nem mondhatja, takarodjatok! / De mondom én, s dörögje millió száj, / Ha ő már néma, s meredt a kar, / Hogy a világszabadság lantosánál / Nem volt a földön jobb és hűbb magyar! / Petőfi Sándor a magyar szabadság / Halottja volt!... Nem a tiétek ő!... / Nemzetbecsmérlők, mondjatok le róla, / Mert nemzetéért halt meg a dicső!...” Ábrányi Emil 1913 - „Az idei március ünnepének a választójog és az internacionális együttérzés volt az aktuális éle, és Petőfi, a népjogok és a világszabadság költője, még mindig meg nem haladott modernséggel és forradalmisággal fogadhatta a proletárság hódolatát.” - Pogány József A háború és forradalom vátesze 1914 - „Hurrá, testvér, csak most szorítsd meg! / Csak a veséjét most ne engedd! / Dögrováson a muszka rémség, / Most mi esszük meg, nem a tetvek. / Hóhérpalástját fázva rántja / Petyhüdt nyakában már a kerge cár - / Varsó fölött a gépmadár dalában / Petőfi lelke jár.” - Gyóni Géza 1915 - „Van-e a világháborúnak poétája? Van-e a hadviselő nemzetnek fiai közt olyan költő, kinek hangja éreztetni tudná ennek a titáni mérkőzésnek nagyságát? Azt mondják, hogy nincs, sem nálunk, sem más országban. Nagy tévedés. (...) A közfelfogás megelégszik annyival, hogy Petőfi a világszabadságért akart meghalni, és kívánsága beteljesedett. Az igazság pedig az, hogy Petőfi meghalt a magyar szabadságharcban, melyet annyiszor megjósolt, de nem érte meg a világszabadságért folyó háborút, melyet szintén megjósolt, és hét évtizeddel előre meglátott prófétai lelkében. Mert valljuk meg, hogy most a világszabadságért foly a háború.” - Barabás Abel 1918 - „Miről Petőfi lelke álmodott / S békét mitől a sír ölében vára: / Hazám, kigyúlt szabadság-csillagod, / Zsarnok bilincsét széttörő karod, / Büszkén tekints a szent Respublikára! (...) Hazám! Hazát teremtő napjaid / Sorában új név lett szivedbe zárva: / Hadvészmegült idők borúlatán, / Ki nagy lelkével csügge a hazán: / Gondolj, szeretve, Károlyi Mihályra!” - Szalay Károly 1919 - „Még csak most egy esztendeje is gőgösen jósolta meg a koronás magyar király, hogy a magyar forradalom csak agyrém. Mi pedig proletárdaccal és hittel hirdettük, hogy »lesz még egy március«. És íme, egy esztendő alatt a magyar proletárság egyetlen forradalmi lendülettel évszázadokra tolta előre a történelem mutatóját, és a gőgös koronás jól messze, a névtelen múltba süllyedt. Petőfi nyilát mi lőttük ki először Nyugat-Európában, és a bíboros bitorlók hatalmát, amelyet csak gyilkolásra és pusztításra használtak, a nép egyetlen éjszaka a kezébe vette.” - Landler Jenő A százéves Petőfi 1922 - „Igen, Petőfi forradalmár volt, de nemzeti forradalmár. (...) Ezzel homlokegyenest ellentétes az a forradalmi szellem, amely az 1918/19-i összeomlásunkkor tombolta ki magát, s amely a historikus és a nacionális radikalizmus volt. Ez az irány a maga teljes vakmerőségében ütötte fel fejét már a szabadtanítás 1907. évi pécsi kongresszusán a Pikter Gyulák és Jászi Oszkárok felszólalásaiban. Hirdetve a katedráról és a sajtó által, mind tovább harapódzott, míg a végén beletaszított bennünket az 1918. és az 1919. év posványaiba.” - Klebelsberg Kunó 1923 - „Az Új Idők szerkesztőjét az elmúlt napokban fölkereste egy régebbi ismerőse, aki egyébként előkelő társadalmi állású és művelt férfiú. A látogató elmondta, hogy különös megbízatása van. Március 1-én egy kis spiritiszta társaság, amelynek a szóban forgó úriember is tagja, megidézte Petőfi szellemét. A szellem jelentkezett, és midőn halála körülményeiről tudakozódtak, egy ötversszakos költeményt mondott tollba. Rákövetkező napon újból megidézték a szellemet, és azt kérdezték tőle, hogy mi legyen a költemény címe? »Születésem századik évfordulójára« - volt a válasz. (...) A költeményt csak azért nyomtatjuk le, mert az országos Petőfi-kultusz egy különös világát látjuk benne: »Elmúltam, mint a sápadt őszi fény, elmúltam, mint a füstbe ment remény, / Elmúltam, mint egy romba dőlt világ, / Mely új népeknek új költőket ád...«” Új Idők (Zúg a Tátra, zúg a Mátra szívrepesztő rejtelemmel; / semmi nép még nem pocsékolt oly hiába annyi vért (...) Elfordult az Isten arca, s míg a sátán szárnya szálldos, / így kell nékünk ünnepelnünk, ó Petőfi, ünneped! / Két karom magasra tárom, s mint igéző ajkú táltos / mondom: minden sátánfajzat minden tánca, szűnjetek!” - Mécs László 1924 - „A szocialisták egy másfél ezer főnyi csoportja az utcára vitte a maga pártos gyűlölködését, és Károlyit, Bokányit, Kun Bélát éljenezve marcangolta a nemzet szent érzését, míg a rendőrség szét nem verte a messzevágó célokkal terhelt tüntetőket. Az Ébredő Magyarok egy csoportja pedig bűzbombával dokumentálta a maga tiltakozó hazafias érzelmét... Köz- és társadalmi életünk beteg voltának ilyen többszörös kórtünetekkel való jelentkezése kínos meglepetés minden komoly hazafira nézve a konszolidációnak oly útja után, mint amit megtenni véltünk.” - Budapesti Hírlap 1923 - ISIS MÁHOZUS 15. BESZÉLŐ, 1995. MÁRCIUS 16. 29