Beszélő, 2000. július-november (3. folyam, 5. évfolyam, 7-11. szám)
2000. július-augusztus / 7-8. szám - BEFEJEZETLEN JELEN - "Holokauszttagadó, antiszemita, Hitler-apologéta" - Dokumentumok David Irving peréből
1.3 Kétségtelen, hogy a kontextus, amelyben e kérdések vizsgálatát meg kell ejteni, erős szenvedélyeket korbácsolhat fel. Emiatt tartom fontosnak már az elején leszögezni, hogy a per bírájaként nem feladatom ténymegállapításokat tenni arról, hogy mi történt, avagy mi nem történt meg Németországban a náci uralom idején. Kénytelen leszek azonban bizonyos történelmi tényeket részletesebben ismertetni. Erre azért van szükség, mert a rendelkezésre álló történelmi adatok fényében értékelnem kell az Irving történészi habitusa ellen felhozott kritikákat vagy (ahogy Irving mondaná) támadásokat. De nem tisztem ítéletet alkotni, még kevésbé ki is fejezni arról, hogy mi történt. Ez a feladat a történészekre hárul. Fontos, hogy mindazok, akik ezen ítéletet olvassák, tisztában legyenek azzal a különbséggel, ami az én, a két fél közti ügy megoldását kereső bírói szerepem és a történészé között van, akinek a múlt eseményeiről kell megfelelő olvasatot szolgáltatnia. (...] A sérelmezett passzusok 2.1 A holokauszt tagadásában Lipstadt megvizsgálja az általa holokauszttagadásként leírt jelenség eredetét, illetve téma- és hatáskörének későbbi kiterjedését. Megnevezi a revizionista mozgalom néhány követőjét, és elemzi meggyőződésük gyökereit, módszertanukat, illetve érvelési stílusukat. Szerinte „a tagadók" azt a világos és fennálló veszélyt jelentik, hogy a harmincas-negyvenes évek rettenetes eseményeiből levonható tanulság a következő generációk számára homályba merül. 2.2 Irving egy a nagy-britanniai és más országokbeli szervezetek által összehangolt bojkottálási, üldözési és zaklatási kampány áldozatának tekinti magát. Szerinted holokauszt tagadása az őt tönkretenni akaró hadjárat egyik legfontosabb eszköze. [...] Következtetés a jelentésről 2.15 A korábban vázolt közelítési módot alkalmazva arra a következtetésre jutottam, hogy a sérelmezett passzusok környezetükben és együtt olvasva magukban hordozzák az alábbi jelentéseket, amelyek [Irving] számára mind rágalmazóak: Irving Hitler apologétája és híve, aki bizonyítékokat hamisított meg; dokumentumokat manipulált és torzított el; hamis adatokat használt fel és kettős mércével kezelt bizonyítékokat, hogy megfeleljenek szándékának, hogy tisztázza Hillert, és úgy tüntesse fel őt, mint aki szimpátiával viseltetett a zsidók iránt. Irving a holokauszttagadás egyik legveszélyesebb szószólója, aki számos alkalommal tagadta, hogy a nácik a zsidók szándékosan tervezett kiirtására készültek volna, és hogy zsidó kitaláció, miszerint a gázkamrákat éppen ennek kivitelezésére használták volna a nácik Auschwitzban; Irving a megtörtént holokauszt tagadása során tényeket ferdített el; tévesen idézett forrásokat, statisztikákat hamisított meg; tévesen értelmezett adatokat és történelmi tényeket igazított hozzá neofasiszta politikai programjához és ideológiai meggyőződéseihez. Irving szövetségre lépett egy sor szélsőséges és antiszemita csoport és személy képviselőjével, és egy alkalommal meghívást fogadott el egy olyan konferenciára, amelyen a felszólalók között terrorista szervezetek képviselői is helyt kaptak. Irving egy korábbi megállapodását megszegve és engedély nélkül elvett és külföldre szállított Göbbels naplóiból néhány mikrofiche-t, kitéve ezáltal őket a károsodás valódi veszélyének. Irving, mint történész, hiteltelen. [...] A „HOSSZÚ KÉSEK ÉJSZAKÁJÁÉNAK ESEMÉNYEI 1938 NOVEMBERÉBEN Bevezetés 5.37 Állítólagos történelmi hamisításainak következő, a vádlottak által felhozott példája Irving beszámolója az 1938 november 9-10-i, ,,a hosszú kések éjszakájáéként ismert eseményekről Münchenben és egyebütt. Ez a második szem abban a láncban, amelyet Irving Hitler zsidóbarátsága bizonyítékának tekintenek. 5:38 1938. november 9-re, az elbukott 1923-as puccs évfordulójára számos felvonulással és egy a müncheni régi városházán megtartott, Hitler által is meglátogatott ünnepi vacsorával emlékeztek meg. Hitler távozása után Göbbels beszédet mondott, amelyben tájékoztatta hallgatóságát, hogy Hessében és Magdeburg-Anhaltban zsidóellenes megmozdulások voltak, amelynek során zsidó üzleteket és zsinagógákat romboltak le. Ezeket a megmozdulásokat vélhetően egy német diplomatának egy fiatal lengyel (akit Irving „őrült zsidóként” ír le) általi, párizsi meggyilkolása váltotta ki. 5:39 Göbbels így beszélt a régi városházán: „Az eligazításon a Führer azt mondta, hogy hasonló megmozdulásokat a pártnak sem előkészítenie, sem szerveznie nem kell, de amennyiben spontán jellegűek, azokat elfojtani hasonlóképpen nem szabad.”.