Beszélő, 2007. július-december (3. folyam, 12. évfolyam, 7-12. szám)
2007. szeptember / 9. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Majtényi György: Folt a kék díványon - Az uralmi elit életformája Magyarországon az 1950-es, 1960-as években I.
„IDE FOGNAK JÁRNI FÜRÖDNI A FELSŐBB PÁRTVEZETÉS TAGJAI IS" - A „KÁDERDŰLŐ” A fokozatosan kiépülő új rendszer hierarchiájában megszerzett pozíció sajátos, megkülönböztető életvitelt s ennek megfelelően kiemelkedő egzisztenciát jelentett. Kiváltságok sora kovácsolta egybe az új elitet, amelynek létszámára a kinevezések rendje alapján is következtethetünk. A legfontosabb politikai pozíciók ellenőrzését az uralmon lévők számára a „nómenklatúra-jog”, korabeli nevén a „káderhatásköri jog” biztosította, az a kiváltság, hogy a legmagasabb tisztségek betöltőit közvetlenül ők nevezhették ki. A politikai szempontból legfontosabbnak tartott pozíciók száma az ún. hatásköri listákat alapul véve 1950-ben 2700-3000 körül volt. A hatalomszociológiai elemzések azt mutatják, hogy ebbe a körbe csak a legszűkebb, néhány fős pártvezetés bizalmi emberei és az ő bizalmasaik tudtak bekerülni. A korabeli elittársaságon belül létezett tehát egy szűkebb, informális csoport, a kiválasztás (a bekerülés) rendjét is ellenőrző, irányító belső mag. Hasonló kör (20-40 fő) volt az, amely bizonyos kiváltságokban, így a villakiutalásokban vagy a térítésmentes vadászjegyekben részesült. A káderek magas fizetésük mellé jelentős anyagi juttatásokat kaptak, és ennek következtében szinte egzisztenciális kényszerré vált a számukra, hogy a „pályán” maradjanak. E juttatások természetesen különböztek a funkcionáriusok rangja szerint. Az elsődleges kedvezmény körükben a házkiutalás volt. Alig valamikor a századfordulón a gazdagság jelképe az Andrássy út és a környékén elhelyezkedő villanegyed volt, a villaépítők és -vásárlók célpontjává a harmincas évekre Buda, közelebbről: a Rózsadomb és Pasarét vált.10 Az elit és a középosztály ekkor már saját kényelmes luxuskörnyezetét kívánta megalkotni, a reprezentáció másodlagos volt a számukra, így új lendületet kaptak a Pasaréten és a Rózsadombon az építkezések. Ez a hagyomány folytatódott a II. világháború után, mikor is az uralmi elit a Hegyvidékre költözött. A budai hegyek városi forgalomtól félreeső tágas telkein, az ősfák árnyékában bontakozhatott ki az új elit nyilvánosság elől rejtett életvitele. A Rózsadombot és a Pasarétet az ötvenes években a köznyelv káderdűlőként emlegette. A párt- és állami vezetők korábbi lakásaikat elhagyott vagy elkobzott (a háború előtti elit és középosztály tagjaitól elvett) luxusvillákra cserélhették. Ezeket a házakat kezdetben az elhagyott javak kormánybiztosa kezelte,m1 utóbb a villákat - Vas Zoltán felügyelete és irányítása mellett - az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) foglalta le és osztogatta. A menekülő családok az államvédelmisektől 250-800 ezer Ft közötti összegért vásárolhattak maguknak útlevelet, s emellett a szabadság fejében rendszerint még a lakásukat, villájukat, bútoraikat és egyéb vagyontárgyaikat is át kellett adniuk az „államnak”.12 Az ÁVH így a kor „reprezentatív ingatlankezelőjévé” lépett elő. Az államvédelem vezetői lakást biztosítottak a barátnőiknek is: az Államvédelmi Hatóság Csapó Andor által vezetett osztálya a város különböző részein nagy számú üres villát, lakást tartott fenn „konspirációs célokra”, s ezekből kaptak a vezetők szeretői.11 Az ötvenes évek - a rendszer ideológiájából következően - nem teremthetett hagyományt a villaépítésben.14 Jellemző azonban, hogy az, aki tehette, milyen épületet választott magának.15 az államosított házak ugyanis széles választékot kínáltak.16 A harmincas években több modern villa épült a régi klasszicista, romantikus vagy svájci stílusú épületek mellé, amelyek a kortárs európai építészet jegyeit hordozták magukon, ugyanakkor hódított egy magyarosnak, nemzetinek gondolt,ez a német Heimatstilhez hasonlító irányzat is. Érdekesség, hogy a háború után a funkcionalizmussal, a modernnel szemben a historizáló stílusvilág tovább őrizte a népszerűségét. Ezek az épületek - a dór, ión vagy korinthoszi oszlopfőkre támaszkodó portikuszokkal, a tornyokkal vagy a faoromzatokkal - nyilván elegánsabbnak, „szebbnek” tűntek a modern művészet iránt kevés fogékonyságot mutató pártvezetők szemében.18 Volt mégis, aki modern épületbe költözött. A Hankóczy utcai, Kozma Lajos 19 által tervezett Havas-villában az ötvenes évek elején Vas Zoltán, az Országos Tervhivatal elnöke lakott. Mégsem nevezhetjük őt a modern építészet elkötelezett hívének, hiszen - miután a szer