Beszélő, 2011. január-június (3. folyam, 16. évfolyam, 1-6. szám)
2011. január-február / 1-2. szám - VERS - Rácz Péter: Tigris
Rácz Péter tigris mindig a kevés örvendeztet meg, a jóformán semmi, tar hegyvonulatok fakó színben pompázó látványa, alkonyatkor egy ragadozó futása ezért kerültem mindig a barokk templomokat meg romát, a jóformán semmi szín, valami, bármi, csak csupaszon - ez von, ha kevésnek örülhetek, amilyen egy elválás előtti búcsúzás, az összeérő majd egyre távolodó ujjhegyek, hogy átadják helyüket a távolság ihlette érzések képzelt gazdagságának miért pazarolná báját és kedvességét rám, talán mert nem ismer, csak képzelete dús, ahogy én is felruházom minden szépséggel a szem fájdul belé agrigentóban ősszel s csak a csalódás elkerülése kedvéért képzelem sötétkék kosztümben feszítő kövérkés nőnek tigrismintás táskával vagy sállal, nyakában pánt (végül is tigris), hogy fojtogató jelenléte vésődjön emlékezetembe, ne pedig roma, akinek már régen megbocsátottam tudatlanságomat, sőt