Besztercei Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-13. szám)
1993-03-01 / 1. szám
III. évfolyam, 1. szám BESZTERCEI ú a 1993 március Üdvözletek és köszöntők helyett Híradónk decemberi, januári és februári száma bizonyos technikai okok miatt nem jelent meg, így a szokásos karácsonyi és újévi üdvözletek és jókívánságok is elmaradtak híradónk hasábjairól. Azért az üdvözletek, jókívánságok és köszöntők elhangzottak, akár személyesen meleg kézszorítások kíséretében, akár telefonbeszélgetés útján, vagy pedig üdvözlő lapokon írásban. Sőt a Romániai Magyar Szóban üdvözöltük és minden jót kívántunk megyénk minden magyar lakójának. Most, amikor híradónk újra megjelenik, az üdvözletek és köszöntések ideje elmúlt. Benne vagyunk az újesztendőben. Sőt az 1993-as év első negyedének is a végén járunk. Köszöntők és jókívánságok helyett megjelentek már és jönnek egymás után az újesztendő eseményei, gondjai, bajai. Eddig is fontos események történtek romániai magyarságunk életében. Érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ, úgy megyei, mint országos szinten új vezetőséget választott. Lezajlott a Brassói Kongresszus. Új alapszabályzatot, új felépítési szerkezetet, programot dolgozott ki. Aggodalommal és reménykedéssel figyeltük és vártuk a kongresszus határozatait. A kongresszus munkálatai idején örültünk a hazai és külföldi barátaink üdvözletének és jókívánságainak. Sőt még az irányunkba ellenszenvet tanúsítók is bizonyos fokú elismeréssel nyilatkoztak a kongresszus munkálataival kapcsolatosan. Mindez bizodalmat ad arra nézve, hogy sikeres tevékenységet fogunk kifejteni. Megnyugtatott, hogy a különböző pártok, platformok és irányzatok ellenére is, a legfontosabb, az egység megmaradt. Hiszen lehetünk mi földművesek, ipari munkások, kereskedők, kisiparosok vagy értelmiségiek, de közös, nagy és vitathatatlan céljaink vannak: nyelvünk, kultúránk, nemzeti mivoltunk megőrzése, művelése, népünk gazdasági felemelése, megerősödése és ezt kell, kinek-kinek a maga helyén minden tehetségével és erejével szolgálnia. Az természetes, hogy mindenki a maga körülményei, adottságai és lehetőségei szerint vesz részt ebben a munkában. Az sem kétséges, hogy mindez csak egy demokratikus jogállamban valósítható meg, és az egész ország gazdasági megerősödése biztosíthatja, ami csak úgy lesz lehetséges, ha minden haladó polárral közös erőfeszítéssel dolgozunk és arcolunk a valóraváltásért. A fentiekben kitűzött célok megvalósítása új alapokon álló hozzáállást kíván. A megromlott társadalmi erkölcsöt, ami válságba sodorta társadalmunkat, csak a valláserkölcsi alapon felépített társadalom hozhatja helyre és adhatja meg a megfelelő alapot a célok megvalósításához. Ennek a szellemében kívánjuk, hogy vezetőinknek Isten adjon bölcs elmét, erős szívet és tiszta lelkiismeretet, hogy vezetésük alatt valóra válthassuk a kitűzött programot. A jókívánságok helyett a program megvalósítására kell összpontosítanunk, ami nem csak a vezetőket, de elsősorban minket kötelez arra, hogy minden megnyilvánulásunkkal, tevékenységünkkel, de főképp szorgalmas munkával, ki-ki a maga helyén, tehetsége teljes bevetésével végezze munkáját. Csak ez biztosíthatja az erkölcsi és anyagi alapot egy igazi demokrácia megvalósítására hazánkban és népünk fennmaradását. Sok sikert kívánunk mindenkinek, a régi és újra előhívott cserkész köszöntéssel: Jó munkát! Sárkány Ferenc MÁRCIUSI GONDOLATOK Európa tavaszában rügybontó, reménykeltő fénysugár volt 1848 Március 15. a magyar forradalom történelmi napja. Európa, mint egy ébredő rab óriás megpróbálta letépni láncait. Sikertelenül! A forradalmakat sorra leverték, és ez lett a magyar szabadságharc sorsa is. Az osztrák monarchia és a cári Oroszország, közös erővel eltiporták a kis Magyarországot. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a szomszédos kis népek is, remélve, hogy ha a magyar ügy megbukik, hasznot húzhatnak belőle. 1849 augusztusában, az Arad melletti Világosnál kihunyt a szabadság utolsó fáklyafénye is Európában. A magyarok elvesztettek mindent, a szerbek, románok, akik fegyvert fogtak ellenük, nem nyertek semmit. Hosszú, véres út vezetett 1848 márciusától 1849 augusztusáig. Másfél év alatt egy nép, mely életéért, szabadságáért halált megvető bátorsággal lépett síkra, az összeomlásig egy nemzetté kovácsolódott, mely gyásszal és büszkeséggel tekint hőseire, mártírjaira. Világosnál nem egy nép, egy nemzet tette le a fegyvert a túlerő előtt. Csoda-e, ha nekünk magyaroknak március 15 öröm- és gyászünnep egyaránt? Csoda-e, ha e nap úgy él lelkünkben már másfél évszázada, mint a Messiás születésnapja, és bárhol él magyar e földön, ezt tőle már semmilyen földi hatalom el nem vitathatja Amikor mi márciust ünnepeljük, nem csak a magyar márciusra gondolunk, hanem minden szabadságszerető európai népre, akiket megérintett, felébresztett 1848 tavaszának rügybontó szele. Ha a magyar szabadság hőseire, mártírjaira emlékezünk, mélységes tisztelettel hajtunk fejet egyszersmind minden idők minden nemzetiségű szabadságharcosai előtt is. Mienk ez az ünnep, de úgy, hogy azért mindenkié, aki számára szent a szabadság, az egyenlőség és testvériség. Csak a rosszindulatú, ártani akaró és gyűlöletet szító egyén nem képes ezt megérteni, elfogadni, hogy volt egy közös, köznemzeti akarás is, tett is, ami kis szerencsével és megértéssel közelebb hozott volna magyart és nem magyart. Ezek a tévedéseket, a melléfogásokat hozzák fel minduntalan aljas hatalmi törekvéseik alátámasztására. Ezért kellett lennie egy marosvásárhelyi márciusnak, amely áldozatokkal, mártírokkal bizonyította — ki tudja hányadszor —, hogy a hatalom megszállottjai nem ismernek sem istent, sem törvényt, ha érdekeikről van szó. Ünnepelhetnénk kegyelettel, lelki nyugalommal, teljes szabadságban és biztonságban, valahol..., de minekünk itt kell ünnepelnünk bármilyen körülmények között. Itt fogunk ünnepelni méltósággal, felemelt fejjel, kézfogásra kész tenyérrel, hátha valaki megérti, hogy közös az ünnep, közös a sorsunk, és akár tetszik, akár nem, egymás mellett kell élnünk már mindörökre. Ünnepelünk és emlékezünk csendben, kegyelettel és igaz őszinteséggel. A mi ünnepünknek olyannak kell lennie, mint a terméséért nyíló virágnak, szerénynek, őszintének és szívből jövőnek, magunk és mindazok számára, akik a közös haza javáért elfogadják a kinyújtott baráti kezet. Emlékezünk és ünnepelünk, mert ez a szabadságszerető emberek ünnepe ... A mi ünnepünk! Fazekas István