Bihari Napló, 1977
1977-05-01
...pályát kezdeni Még néhány vizsga van az utolsó szesszióból, és megszűnik az átmeneti állapot: tanulóból tanárrá válik a végzős diák. A tanteremben könyv fölé hajló tanárjelölte.": arcán a tudásból minél többet összefogni vágyók feszült akarata sejlik ki. Nem is szívesen fecsérlik az idős „intermezzókra“, hogy fölösleges dolgokat vitassanak meg. De ha a szakmáról van szó, mégis ... Babe? Emilian, Bugnariu Grigore, Mureșan Grigore, Nicoara Gheorghe és Székely Sándor III. éves történelem-földrajz szakos felsőoktatási intézeti diák már érzi magát annyira szakmabelinek, hogy a történelemtanításra vállalkozókról, a hivatásról egy szünetnyi időt beszélgesse .Jőször is, hogyan lesz valakiből történelemtanár? Klasszikus, hogy egy vonzó pedagógus is elég hozzá. De ettől sok van még addig, amíg valaki meggyőződéssel veszi tudomásul Balcescu megállapítását, hogy a történelem a nemzet legfontosabb olvasmánya. S ha már tudomásul vette, akkor világos számára, hogy a gyerekek elé nem csak személyes példamutatás, az oktatgatás igényével lép, hanem közvetíteni évezredek bölcsességét, igazságát, nagyságát és lelkesítő eseményeit. Ez pedig csak akkor megy, ha a munkáskészülődés a kitartáshoz elég szenvedélytől kapja a segítséget. Talán ők most éppen itt tartanak: a lelkesedés és a munka öszszeötvözésénél. És következik a másik kérdés: Mit fognak csinálni diplomával a zsebben, a katedra másik oldalán, ahol még csak megkóstolták a tanítást néhány próbalecke alatt? Illetve, mit kell csinálni? Lehetőség bőven van. A történelemoktatás, amit egyes szaklíceumokból szinte kifelejtettek, visszanyerte a balcescui megállapításból fakadó rangját. A gyerekek tudatának meghatározó eleme a történelmi ismeretek sokasága. De a történelem nem csak ismereti tárház. Események megünneplése, viharos évszázadok ma is megmozgató történetei, emberközelbe hozandó hősök arcának a megismertetése, évszázados szabadságtörekvések összekapcsolása a mindennapi helytállás követelményeivel, nemzeti öntudat, más népek testvéri szeretetének átadása — valamennyi feladat igénybe veszi a három évben tanult minden módszer és eljárás bevetését. Ami tisztán kirajzolódik majd az évek során, az a kívánalom: szabadságharcos ősök, elődök szólnak majd bele örökké világító példájukkal a ma cselekvő, felnövő emberek dolgába. És segítenek megvédeni, megbecsülni Decebal, Mihai Viteazul, a 48-as generáció, az Egyesülés, a Függetlenség, az 1907-es felkelők, a grivicai sztrájkolók s a felszabadító hadseregben küzdött apák örökségét. Ez a fő cél: a történelmi tudat segítségével hazafiakat nevelni. Megismertetni a történelem igazságteremtő törvényeit, hogy mindenki ítélni tudjon a jelen dolgaiból is. Talán a vonzó előadás, az egyéniség elfogadtatása dönt majd, a szemléltetés módja kelt figyelmet vagy egy vagy tíz kirándulás a hősök nyomában. Talán legjobb lesz helyi múzeumot szervezni. A közvetlen részvétel a múzeumalkotásban már jelent valamit. De a lokálpatrióta érzékenységét is bele kell számítani. S ha kutató munkává is erősödik a helybeliek, a falvak életének vizsgálgatása, egy téglát is tehet vele az ember a nemzeti emlékezés hatalmas erejű építményéhez. Nehéz lesz, de kapcsolatot kell tartani az Alma Materrel is. Mert kész tanárok indulnak ugyanútnak innen, de akik tanították őket, a későbbiekben is sokat segíthetnek. Különösen az első hónapokban, amikor eldől, jó mestere-e valaki a tanításnak. Jól tudja-e megláttatni az okokat, amik tízezernyi emberáldozatot követeltek, amik osztályokra osztották a népet, de egyesítették a sorsfordulatok kiharcolásakor. Tudja-e érzékeltetni, hogy a munka és megélhetés mindennapi biztonsága a legemberibb vívmány, amit csak a nemzeti önállóság és a nemzettel való együttlét biztosíthat? El tudja-e érni, hogy a tanulóiból leendő majdani dolgozó pedig a nemzet történetéhez forduljon jótanácsért, ha az élet nagy kérdéseiben döntenie kell? Persze, a katedrán csak egyedül marad az ember, ha nem tudja összekapcsolni a formálásra rábízott csemetét a tanításra rábízott, elevenné, intimmé válni képes anyaggal. Az alapozás eddig jónak bizonyult. De erősnek is kell lennie. A XXI. század első évtizedeinek követelményei is erre épülnek majd. A távlat óriási. A tennivaló szintén Falun, márpedig falu vár mindnyájukra, meg kell teremteni a modern oktatást is. Illetve modernné kell tenni az embereket, hogy ne örököljék apáról fiúra a naiv időkbe veszejtő babonákat, tévhiteket. A tennivaló tehát óriási. A felelősség még nagyobb. Hiszen a jövő is az eddigi történelemben rejlik. S azt úgy kell kibontani belőle, hogy ne a lenyűgöző történelemórák, hanem az egészében lenyűgöző történelem munkáljon valamennyi tanulóból honpolgárrá serkenő emberben. Ez a ki nem kerülhető kívánalom, amit mindnyájan tudnak is,mányos kapcsolatok megismerését.“ Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „fordítsunk nagyobb gondot a román történelemre, irodalomra és nyelvre, népünk alkotásaira, mert ezek fontos tényezői hazánk ifjúsága szocialista nevelésének. A tanároknak és a tanítóknak becsületbeli feladatuk és felelősségteljes kötelességük úgy nevelni a fiatalokat, hogy a szocialista hazához hű, öntudatos polgárok, a kommunizmus lelkes építői legyenek Románia földjén.“ Ezek az útmutatások vezérelnek bennünket történelem tanárokat, mind a tanulók oktatásában-nevelésében, mind pedig a dolgozó tömegek körében folytatott nevelő munkánkban. Az 1977-es év, mint ismeretes, rendkívül gazdag jelentős történelmi évfordulókban. Méltó megünneplésük egyben jó alkalom nevelőmunkánk további tökéletesítésére, hatékonyságának növelésére. A legközelebbi és egyben legfontosabb történelmi évforduló hazánk függetlensége kivívásának centenáriuma, melynek jelentőségéhez mért megbecsülése nekünk, mezőtelegdi tanároknak is szívügyünk. A lakosság körében tartott rendezvények egyike volt az a kultúrházban április 17-én tartott szimpózium, amelyen Demian Gratia és Vass Dezső kollégákkal a függetlenségi mozgalom előzményeiről, a harcok hőseiről és az összes — köztük a bihari — románság támogató akcióiról beszéltünk az összegyűlt hallgatóságnak. A meglehetősen adatok és színes ismertetések elsősorban érzelmi indítékkal szóltak a nagy történelmi évfordulóról. Kiegészítette ezt a váradi múzeum vándorkiállítása, mely a megye nagyobb helységeiben mutatja be a Familia korabeli ide vonatkozó cikkeit és illusztrációit. Legfontosabb munkaterületünkön, az iskolában gazdag szemléltető anyaggal biztosítjuk a kapcsolatot történelmünk mozzanatai és a függetlenség ténye között. Tanulóink szívébe akarjuk vésni — a tájékozódást szolgáló adatok mellett — azt a történelmi igazságot, hogy a történelmünk mindvégig jellemzi az állandó harc a nemzeti entitás, a szabadság és a függetlenség megvédéséért. Pionírjaink gazdag kultúrműsorokkal, ismereti vetélkedőkkel vesznek részt az országos méretű megemlékezésben és ünneplésben. Ezek a sokrétű tevékenységi formák egyben a hazafias nevelés alapeszközei, melynek megvalósításában nekünk, történelem tanároknak kell vállalnunk az oroszlánrészt. OSZLÁCS ISTVÁN — Köbölkút: Sokszor beszélgetünk az iskolai történelemoktatásról, általában a történelemről mint tudományról: mennyiben járul hozzá a szocialista ember ténykedéséhez, milyen tudati tényezőként hat az egyének magatartására, társadalmi viszonyulására. A jelen megértésekor és ebből következően: a cselekvéskor, a jövő elképzelésekor mindig a történelem a kiindulópont. Ebbe a megértési folyamatba pedig be kell vonni cselekvően a gyerekeket is, hogy viszonyítani tudják értelmezésük, értékelésük, meglátásuk helyességét. Bátorságot kell beléjük önteni ahhoz, hogy ezt akarják is megtenni. Talán merészségnek tűnik, de én V. osztályosokkal is szerveztem „szimpóziumot“. 3—4 oldalas dolgozatra is futotta Vasile Curcan alakjának a megrajzolása, aki Márakestinél is harcolt a német imperialista hadsereg ellen. Szépen kiemelték a plevnai kapituláció emberi vonatkozásait és nemzeti jelentőségét, és saját hangjukon nyilatkoztak az együttélő nemzetiségek történelmi sorsközösségéről. A pionírtevékenységek hatására még közelebb kerültek a gyerekek a nemzeti lét harcosaihoz. Ez sikeres rajzvetélkedőhöz is vezetett, ugyanis a tanulók mind papírra akarták vetni képi elképzeléseiket a száz év előtti hősökről. De bevezetem a tanulókat a mai élet megértő szemlélésébe is. A heti politikai tájékoztatók alapvető társadalmi-politikai tájékozódási fogalmakat vetnek fel, s a nemzetközi események megmagyarázása, hazánk külpolitikájának nyomon követése hozzáállásra is készteti a mindenre kiváncsi, fogékony apróságokat. NÁNÁSI ZOLTÁN — Székelyhídi Ismét visszakapta fontosságát a történelemtanítás az iskolában. Szórványos elhanyagolása viszont nem csak az általános műveltség kárára volt. Történelmünk ismeretében, az emberi világ dolgaiban szilárd alapon kell hogy álljon az az ember, aki tudatos tényezője lesz a szocialista építésnek, hivatott alkotója a jövő társadalmának. A felfrissülő lelkierő, az internacionalista látásmód, az erkölcsi jellemvonások, az állampolgári öntudat — mind feltételezi a történelmi ihletettséget és jártasságot. Ezért nagy a történelemtanár felelőssége is. Hiszen irányt szab a leendő nemzedékeknek a továbbhaladáshoz. De általános műveltségi vonatkozásaiban is jelentős ez a tantárgy, ez a hivatás. Évezredek civilizációját közvetíti apródonként, s tőle is függ, mennyire érzi részesévé magát a változó, felfelé ívelő világnak az iskolából kikerülő fiatal. A tanulók aktivizálásának szerepe óriási ebben a munkában. Székelyhídon tapasztalati alapon mondhatom ezt, hiszen évek óta tanulmányi körökben mélyítik el történelmi ismereteiket az érdeklődő diákok. S hogy van, mi iránt érdeklődniük, azt a népes tagság bizonyítja. Természetesen, az iskolai versenyek, kép- és dokumentumkiállítások, cikkgyűjtemények elmulaszthatatlan kellékei egy ilyen hatalmas esemény kihangsúlyozásának és beható megismertetésének, mint a függetlenségi háború. S ha a tanár egyénisége, törődése, leleményessége nem hiányzik, akkor ezek is közel hozzák a hősi korszakot a ma emberéhez. TURDEANU GHEORGHE — nagyváradi 10-es Általános Iskola: A történelem tanár egyénisége, lelkesedése, lecketovábbító felfogása nagyban befolyásolja a tananyag érzelmi hangoló erejét. A tanár etikai tartása, hozzáállása vonást jelent a tanított anyag irányában. Történelemórán emelkedett hangulatban szabad csak beszélni a hősökről. Olyan pillanatot kell teremteni, amikor a tettek buzdító, serkentő hatása érvényesül. Grivica erődjének az ostroma hőskölteményként ragadja meg a tanulókat, George Ionfu őrnagy, Valter Maracineanu százados halálmegvető bátorságát úgy kell ecsetelni, hogy megsejtsék, megérezzék a gyerekek, milyen erős hazafias érzés állította katonái élére a két elszánt és igazi hőst, aki tettekben életáldozatban fejezte ki érzését a haza iránt. A függetlenségi háború bővelkedik ilyen époszi mozzanatokban, amiket maradéktalanul ki kell használni a befogadás hatásának erősítése érdekében. CZEGLÉDI IRMA — Tárcsa: Iskolánk év eleje óta következetesen szervezi az 1907-et s a függetlenségi centenáriumot köszöntő rendezvényeket. Kettőt emelnék ki közülük. Az egyik pionírtevékenységen „a plevnai hősök nyomába“ szegődtünk. Felelevenítettük lényegében az itteni harcok menetét és a román katonák nagyszerű, bátor, önfeláldozó küzdelmét a csatatéren. Március 27-én pedig az irodalmi alkotásokban rejlő lelki mozgató hatást érvényesítendő, az V—VIII. osztályosokkal irodalmi vetélkedőt tartottunk. Magnóra felvett versrészletekről kellett megállapítani, melyik költeményből ragadtuk ki őket. Mindenki nyert. BABOS ENDRE — Ottomány: Mi a látvány erejére hivatkozva hármas beosztású pannót készítettünk. Az első rész elesett hősök, korabeli katonai nagyságok arcképéből áll. Azután következnek a kronológiai rendbe szedett események — szintén képekkel illusztrálva, majd a harmadik részben hazai és külföldi lapok tudósításait, Cernat tábornok feleségéhez írott meleghangú levelét láthatják az érdeklődéssel körbe sereglő tanulók. VIGH LÁSZLÓ — Csokaly: Általánosabb érvényű hatásuk van az országjárásoknak. A műemlékek és a hozzájuk kötődő történetek soha nem mosódnak ki a tudatból, s földrajzilag is rögződik a hovatartozás érzése. Nagy élményt jelent azokon a helyeken lépkedni, ahol most száz éve világszerte csodált hősök küzdöttek a haza szabadságáért és függetlenségéért. Amelyik iskolában akad szervező erényekkel megáldott tanár, nem szabad egyetlen szünidőt sem elmulasztani ebből a tekintetből, de az idei év különösen fontos. KOVÁCS KATALIN — Semjén: Úgy érzem, a falusiak érdeklődését, vonzalmát, befogadó szándékát kell elsősorban növelni ahhoz, hogy a történelmi tudat mindenkinek egyformán segítségére lehessen a mában való eligazodásnál. Az iskolások, akik frissen érzékelik a múlt és a jelen közötti különbséget, szeretik, ha a történelem tanártól érdekes dolgokat hallanak, amik elődeiken keresztül viszszavezetik, részesévé teszik őket a történelemben. Feladatunk, hogy ezt a reagálási módot a felnőttek között is meghonosítsuk. FACSAR ISTVÁN — Mihályfalva: Gyerekkoromban a pap, a jegyző és a tanító képviselte a szellemi tájolást, irányítást falun. Helyettük ma éppen ellenkező előjellel áll szembe a tudatlansággal, babonával ezer meg ezer tanár. S nem csak a történelmi „babonákkal“ kell leszámolnunk. A huszadik század végefelé csak tisztánlátó emberekre van szükség, akik közösségi lényként vesznek részt az új, a szocialista jövő felépítésében. HIVATÁSTUDATTAL... .pályán helyt állni Gyakorló történelem tanárok a részben lemérhető, részben biztosra vehető eredmények elégtételével és a pályán szembetalált elvárások ismeretében beszélhetnek a helytállásról. Az oktató-nevelő folyamat nem könnyű mindennapjai számukra a láncba szervezett teendők minél hatékonyabb elvégzéséből áll, s tudatosan kihangsúlyozva vállalják az emberformálás, a hazafi nevelés terén rájuk háruló „oroszlánrészt“. Mert tantárgyuk nem csak ismeretközlő. Óráikon az ismeretek bővülésével párhuzamosan mélyülnek el a néphez, nemzethez, hazához, földhöz, tájhoz tartozás történelmi gyökerekből erőteljesen táplálkozó érzései. Ezt a tényt illusztrálják hozzászólásaik is. KUPA ÁRPÁD — Telegd: Nicolae Ceaușescu elvtársnak a Politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusán elhangzott expozéja méltó helyet biztosít a történelem tanulmányozásának. Szavai szerint: „A tömegek szocialista nevelése során saját történelmünk ismerete fontos tényező a nép öntudatának fejlesztésében, ... s egyben lehetővé teszi a századok folyamán a népek között kialakult hagyó-