Kiss János szerk.: Bölcseleti Folyóirat, 17. évfolyam (1902)
I. Értekezések. - A földbirtokjog főbb tételei Aristotelesnél és a keresztény bölcseletben. Dr. Werdenich Endre
HOL KEZDŐDIK A HAZUGSÁG. 283 is mindig kínálkozik. Már hoztunk fel sz. Ágoston után egy ilyen esetet, mikor a súlyosan beteg atya, ki előtt fia halálát titkolják, kérdezi: meghalt-e fiam? Vagy ha a menthetetlen beteg az orvosnak azt mondja: mondja meg restrictio nélkül, menthetetlen vagyok-e ? Minden restrictio a kétértelműségen alapszik és sokszor lehetetlen magát kétértelműleg kifejezni, vagy ha nem is lehetetlen, a keresztkérdések között a mesterséges restrictio finom szálai elszakadnak, a nagy titok nyilvánvalóvá lesz és a restrictor nem kisebb szégyenben marad, mintha hazugságon kapták volna. Mindezzel a restrictio jogosultságát épen nem akartuk kétségbevonni, hisz magunk is védelmezzük, csak elégtelenségére akartuk a figyelmet felhívni. Miután a restrictio mentalis a titok megőrzéséhez nem elégséges, a kölcsönös bizalom szükségességéből nem annyira az igazmondás absolut kötelességére következtetünk, mint inkább azt a meggyőződést merítjük, hogy az igazmondás kötelességének határát épen a titoktartás joga és kötelessége vonja meg. Tehát a társadalmi érdek szempontjából a valótlan beszéd oly esetekben, mikor a titok megőrzésének ez képezi egyetlen módját, megengedett, sőt szükséges dolog, oeconomia, mint a régi egyházi írók nevezték. Egyelőre tehát hozzájárulunk Berardi definiálásához: mendacium est falsiloquium, quod, bono publico ita exigente licitum dici nequeat. Ez a meghatározás a hazugság határait helyesen vonja meg, csak kifejezései nem oly világosak és könnyen érthetők, hogy javításra ne szorulnának. A restrictio mentalis elégtelenségét érzik azok a theologusok is, akik azt a titok egyedüli palástjának tartják. Ezt leginkább a gyakorlati esetek megoldásában látjuk. Már fentebb utaltunk arra, hogy Sanchez tételeinek cenzurálása óta a restrictio pure mentalist elvben elvetik, a kazuisztikában mégis sokszor oly restrictiókat védelmeznek, amelyek alig mások, mint restrictio pure mentalis. Abban Berardi: Praxis confessoriorum I. n. 2821.