Bolond Istók, 1892. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-10 / 15. szám

4 DINAMIT. Megrázta gyakran a vénült világot Egy újabb eszme, egy új gondolat, Hóbort volt sokszor, mely józannak látszott, De vértanúja mégis csak akadt. Fürkészi most is mindannyi nagy elme A boldogulás rejtett titkait, S más útja nincs, mint örök harcisra kelve, A vér, a gyilkosság, a­­ dinam­it! Egy szebb jövőnek mért is festik képét? Az örök békét mért is hirdetik? A kor e nagy eszmékre meg nem ért még, S nem kél a mag, ha szikréi­a vetik. Mert minden század önvérében ifjúi S a szabadság legjobb harmatja — vér. Harczközben tán nem egy vezér elhull, De lánczra verve nyög a nép, ha kér. Bolond tűjéig ez, mely szélz sebből vérzik, A nagy ellentmond­áisok szérzada ! A békét is millió szuronynyal őrzik, S a népfenség csak egyesek joga. Hiába gyűlnek bölcs tanácskozásra, Kik szintén sinylik, hogy bajunk ma sok; Beteg nem gyógyul más beteg szavára, S kaczagnak a koronás dok­torok. E gúnykaczagnak iszonyos viszh­angja Ott támadt Bár is kellő közepén, S a társadalmak minden rendje, rangja Aggódva kérdi: Ki jön sorra — én? A múlt századnál: nyaktilója tompa, S egyenk­int kéri áldozatjait; Tömegben öl s dönt házakat halomra E század ostora, — a dinamit. Virág He­la. Az érdemetlen Szabó István falusi plébános sírján. Oti kormány ! örök, nagy dicsőséged . Fényt kint ez sok, jövő szekulumra! Te Szabót nem tartod érdemesnek Soha, — stallum litterá­riumra ! No, lesz önálló magyar hadsereg, magyar komandó­tlöste szó, meg magyar tisztség! — szólt be múltkor Slézin­­ger manikulás. Örültünk is neki de kárunkra, mert csak aztán tudtuk meg, hogy áprilist járatott velünk. * * * Stibli hadnagynak is eljöttek a kontósai, de nem kaptak semmit. Hál’ istennek, ezeknek is kijutott az áprilisból, vigasz­talódjanak vele. Mégis legjobb sorsa van a fulbézernek, mert mert az mindég czitromos kertbe sétál. Bosnyák bakácsmak kávéházat nyitottak a kaszárnyába. Jó van a tetejibe egy kis biliárd. A rajxkrixminiszter majd gondos­kodik a golyókról. Igyunk öcsém Demeter, a­ki tét ínségese van ennek az árva világnak, úgy is csak az a mienk, a­mit lenyelünk ! DIVATOS PARÓDIÁK. Budavár áll a Duna mentében, Oh mi drága e kerület nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. Bár maradtam volna benne végig. Embert ám dacz s büszkeség vezérlik; Mandátumom ellen peticzionáltak, S oda hagytam Maxinak Budámat, (Petőfi.) Fejérváry: Szüzek, ifjak, sírjatok, Mélyen szomorkodjatok! Keseregjen minden szív, A ki Csatárjához hív. Nincsen abban irgalom, Hongfiui fájdalom, A ki engem meg nem szán, Győrszigeten elbukom! Csatár Zsiga. SZÓCSINTAN. Tetemes = Temető. Kelepcze = Gólya. Csapda = Hordó. Szigorló = Idomított paripa. Kártya — Kis veszteség. FIREK UR FLINTA alkalmatosságra való külön okoskodásai a kantinban. Talpra balra, hí a haza, Itt az idő, most vagy soha! ! Kard, toll, ténta, kalamáris, | j| Istók lett a generális! Van követünk valahára, A ki gondol a bakára. Szálljon rája sok jó áldás, (/’Afi Ezt kívánj­a Flinta, Lármás. ( Faludi.)­ ­Er— ■fí^V FŐVÁROSI ÜGYEK. Végre-valahára a belváros előtti hid és a budai villanypályák össze vannak kovátsolva. Nem is szabadelvűen, de 48-asosan. Faxi Maxi mint fővárosi képviselő és redaktor és az Országból levonató fő­­részvényesek teljes önzéstelenséggel minden követ meg fognak mozdítani, hogy a főváros régi óhaja teljesedésbe menjen. Most már minden kétségen felül a nyár folyamán megkezdik a jövő század hajnalán a 299-ik ankét tanácskozásait a felett, hogy nem lesz-e elegendő a belvárosnak a gyalogpalló, és gyakorlati szem­pontból nem kell-e mégis a villanyos pályát a pesti Dunapartról és a budai részekről kitiltani, különös tekintettel a budaiaknak lassúbb haladásra hajló érzelmeire és a propeller-vállalat kerepelő tiltakozásának méltánylást érdemlő szózatára. BOLOND ISTÓK, ÁPRILIS 10.

Next