Bolond Istók, 1901. (24. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-28 / 17. szám
ÁPRILIS 28. BOLOND ISTÓK: A pécsi-bécsi Bánffystáb. (A baranyamegyei kopott elvű párt alakuló gyűlése) (A pécsi Vigadó-épületben 310 ember összegyűlt egész Baranyamegyéből. A 310 között a 300 ismert spártai hős. Az elnöki szék felett Bánffy Dezső és Fehérvárii Imre arczképe díszeleg.) Német Lipót. Névrokonom, az osztrák-német Lipót császár szellemében megnyitom a baranyamegyei kopottelvű párt alakuló gyűlését. Fehérváry Imre főispán ur megbízásából nyitom meg a gyűlést és a pártkasszát. Többen. Éljen! Német Lipót. Hogy Bánffy dicsőséges szelleméhez hívek maradjunk, indítványozom, hogy fölülről lefelé szervezzük a pártot. Oszszuk fel a vármegyét magunk között. Határozzuk meg Bánffy Dezső jóváhagyása után a képviselőjelöltek névsorát, azután az egyes kerületek pártjainak elnökségét. A többit lefelé végezzék a pártelnökségek, akik megalkotják a községi pártokat, így szervezve egész vármegyénket, amikor az óra üt, mi is ráülhetünk a választókra. Többen. Éljen ! Helyes ! Német Lipót. Mi elismerjük Széll Kálmánt miniszterelnöknek .. Többen. Feltételesen . . . Német Lipót. Igenis, ha tudniillik ő is elismer bennünket Baranya vármegyei egyedül hivatott kopottelvű pártnak. Kérem indítványom elfogadását. Jágics József. Én nem helyeslem a szervezésnek javasolt módját. Egyedüli alkotmányos szervezkedés csak az lehet, amely alulról indul fölfelé. Előbb a kerületeknek kell szervezkedniük és csak a kerületi szervezetekből alakítható meg a vármegyei párt. A Bánffysta populus. Eláll, eláll! Kardos Kálmán. Engem a Bánffy-párt rászedett. Lemondatott ugyanis a főispáni állásról, hogy helyembe a táborszernagy úr fiacskája kerüljön. Ám a Bánffy-párt azt ígérte, hogy ezért cserébe én leszek a király személye körüli minisztérium államtitkára. Ez a terv úgy megbukott, mint Bánffy. De azért én hiszek. Ami késik, az nem múlik. Bánffy még csak névleg bukott meg, tényleg nem. Ezért csatlakozom fentartás nélkül az osztrákhoz, azaz Német javaslatához. Mégis hamis a Német! Ezt már a gyakorlat is követeli. Megmondom miért. Többen. Halljuk, halljuk ! Kardos Kálmán. Engem ugyanis a pécsváradi járás választott meg. Huszonnyolcz ezer forintba került. (Nem koronába !) Ez a kerület többé tudni se akar rólam, mert már se huszonnyolczezer forint, se főispánság, se pénz, se posztó. Ezért a dárdai kerületben akarok fellépni, ami azonban csak úgy sikerülhet, ha fölülről a Bánffy-párt támogat. Ezért Jágics javaslatát nem helyeslem. Háromszáz szomjas torok. Éljen, éljen ! Kardos Kálmán. A függetlenségi Fényffy Kálmán ellen csak úgy győzhetek, ha a vármegyei párt támogat. A vármegye nagyobb, mint egy kerület. (Tetszés.) Sőt nagyobb, mint az ország! Országot a vármegyei pártért! (Szomjas éljen.) Szily Pongrácz: Én Széll Kálmán politikáját őszintén helyeslem, ezért Jagics javaslatát elfogadom. (Zúgás.) A vármegyei pártot azért akarják fölülről szervezni, hogy a többi közt ellenem a főispán titkárát fölléptessék. Német Lipót. Kérem, ez párttitok. Megvonom a szót. Látom, erélyesen kell föllépni. Segíts, Bánffy szelleme: Benkő Gyula. Az én nevem Benkő. — Jágics javaslata nem kő ! Háromszáz szomjas torok. Éljen, éljen ! Antal Gyula. Félve szólamlok meg, t. gyűlés, látva a Bánffy nevezetes többséget, mely a szerencsétlen Jágics javaslatát mármár elitélte . . . Háromszáz szomjas torok. Végkép elitéltük ! Antal Gyula: Én Jágics mellett. . . Német Lipót. Tessék leülni. Most én vagyok a tanár és ön a tanítvány. Megvonom a szót. Akkor beszéljen, ha kérdezem. Kérdezni pedig nem fogom, mert ön megbukott. (Diadalorditus.) Mándy Sámuel: Én vagyok a Mándy Sámuel. Egész megye engem Sámuel. Bánffy rozzant szekerét tolom , Német javaslatát pártolom. Ezért legyen meg e ráadás: A jelöltnek lesz támogatás, De csak annak, kit mi jelölünk, Más még szóba sem állhat velünk. Ki velünk lesz, csak abból lesz valaki, Támogatás lesz erkölcsi s — anyagi / Háromszáz szomjas torok. Éljen az anyagi! (Az anyagiakból előleg utalványoztatván ki, a gyűlés után bankett következett, hol a háromszáz szomjas torok a késő éjjeli órákig a folyó ügyeket végezte.) A szegedi képtárlat idején. Úrnő, Örzse, itt van egy szabadjegy, vasárnap délután menj el te is a képtárba. Örzse. Kézit csókolom nacscsága, — vasárnap ingyér is beengednek mindenkit, de a huszárom jobban húz a kocsmához, — ha sok pízembe kerül is. * * ♦ (Börcsökné meg Gubáné nagyon megbámulják a nagyméretű «Hunyadi János halálát*.) Börcsökné. Ájnye, de rettenetes szép nagy dráma! Na, emmán kóstálhatott valamelyes forintokat! Gubáné. Ugyan mán, hogy is érhette fön az a piktor azt a micsodát odafönn ? Börcsökné. Hogy ? hát fönkapaszkodott! De nézze mán ken! az a vöröshajú még hátat fordit annak a szegény nagybeteg urnak! Gubáné. Hát honnan tuggya ken, hogy betög ? Börcsökné. Hát nem veszi észre ken, hommán egészen elesett, a szegény ? ! ... * * * Úrnő. Na Julcsa, hát elmegy vasárnap a képtárlatba ? Julcsa. Kézit csókolom nacscsága, nem mék lsz én. Úrnő. De hát miért nem ? Julcsa. Ó, láthatnék én elég szent képet mindennap a templomba, de a szeretőmet csak vasárnap látom ! ■k ■k * Börcsökné («.Dante álma* előtt, meglöki Gubánét). Ugyan nézze má kel... No de jó is, hogy az a szegény öreg prépostféle lehámta a szemit! Még meg tanáná látni azt a förtelmes ruhátlan teremtést! Hát nem is papnak valója ! Ugyan nézze má! — És még angyal czirógati a föstött képit, — az ördögadtának ! (Megleste: Bor-Bál.) -a£$!»a‹-