Bolond Istók, 1901. (24. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
Akarszky képviselő levele Maradszky volt képviselőhöz. Kedves Barátom! Túlestünk az új évi gratulácziókon is, anélkül, hogy ma többet tudnék, mint mennyit tudtam a múlt év utolsó napján. A szabadelvű pártkörben már a hajnali órákban kezdett hulla ,rozni a párt. Az öreg Podmanizky ott ringatta magát az olvasó egyik zsölyéjében, kebelin a piros szegfüvel. Majd Korniss Feri jött nyakig begombolt Ferencz József-kabátban. Azt mondják, hogy a Tiszaeszlári végtárgyalás vezetésénél is úgy be volt gombolkozva, nem csekély mérgelődésére Eötvös Károlynak, aki épen most kezdett bele «Utazás Tisza-Eszlár körül» czímű munkájába. Egymás után jöttek a mamelukok, kik között a legújabb országatya Dégen Gusztáv, aki az Asbóth János fejetlenségének köszönheti a mandátumát, féltizenegy volt, mikorra megtelt a nagyterem. Korniss Feri haptákba vágta magát, Podmanixky előtt. Szépen beszélt a Korniss és okosan, amire az öreg Podmanixky mint a Generáli, vagy akarom mondani Generális harsogtatta el szokásos módon köszönetét és jó kívánságait. A beszédek után mentünk Budára. Négyen ültünk egy fiukkerbe , a bérkocsis már úgy nézett ránk, mint bukott képviselőkre. Neki is a fuvarköltség járt az eszében, a miénkben is. A budai úton kedves jó Vörösmarty Mihálynak «Szép Ilonka» románcza jutott eszembe . Felrobognak hadvészülte képpel Falk Makszi s a megbékélt (?) —• — Tiszák .. Hogy megváltozott a Szentgyörgy-tér! Nincs már ott a Hentzy-szobor, az igaz, hogy Asbóth János se képviselő már. Fáik Maxi körül gyülekeztek az emberek s kivált azok, akik azt hiszik, hogy nagyon szereti őket Széll Kálmán. Én, Purgly Sándor, Szabó Imbre, Kristóffy Józsi, Veszter Imbre összebeszéltünk, hogy senkit magunk elébe nem engedünk. Egy BOLOND ISTÓ K. ,január 6. Boldott évszázadot! Hallottunk B. Ü. É. K.-ot, Értünk uj századot, Kiáltson heurékát, Ki pénzt inkább . . . kapott! Ó év nyert katafalkot, Vígan álltuk körül . . . Jó Széli hallgatta Falkot, De ennek nem örül. Meghalt a fine de siècle, De bűnét itt hagyá . . . Csak megy ruthén s a székely, Vajh ki marasztaná . Igaz, ó év vetett ki Töméntelen adót, De útban fizeted ki, Vagy viszik a motyód. S a távol nagy világban Ugyan mi változott , A búr csak küzd magában, S goddam — győz ! Átkozott! Kinából hazatérnek A muszka és porosz, Kit fejdelmek dicsérnek, Künn gyilkol és oroz ! Im, ily békés a kezdet, A század kezdete! Hej! vérbe, fagyba veszhet Még a története! óriási éljendöres jelzé, hogy a miniszterelnök kijött. Fáik szépen kezdett beszélni, hanem egyszer valami rossz hasonlatot mondhatott, mert hátulról olyan lökést kaptam Szentiványi Árpádtól, az atyástól, hogy majd a Fáiknak a karjaiba estem. Egyik mameluk meg akarta éljenezni azt az idézetet, de én visszatartottam, nehogy megzavarja a kibékülés őszintesége felől uralkodó hitet. Széli fölülmúlta önmagát. Nagyszerű szónok s mellé olyan poéta, aki költői hasonlataival meglep, és megkap bennünket! Igazán nagy ember, csak tudnám, hogy ő akar-e, nem akar-e ? Pedig eléggé kínálgatom magamat. Az igaz, hogy nem bírom utolérni Imbre barátunkat, aki mikor Tisza volt a miniszter, isten küldöttének nevezte a vén generálist, Szapáry Gyulát mint igazi főurat, oligarchát, mellé munkás embert tartotta nagyobbnak Tiszánál. Akkor jött Wekerle! Imbre barátunk felkiáltott: Micsoda csodaember, csupa demokrata ! Csakhogy elment az az arisztokrata Szapáry, akinek szemében a nem arisztokrata ember nem is számított, aztán Wekerle finánztalentum, rendezőképesség! Wekerle megbukása után jött Iiánffy. Imbre barátunk a legnagyobb lelkesedést sem harsogta: csakhogy valahára egy jó hazafi, egy igazi ember került a miniszterelnöki székbe! Ez aztán a férfi, aki ha valamit ígér, azt meg is tartja, nem úgy mint Wekerle, aki szerencse hogy elment, mert teljesítetlen ígéreteivel megrendítette a kormányzati komolyság hitelét. Még Bánffy jóformán ki se ment, amikor Imbre barátunk már készen volt a hozsánnáival: s Magyarországot jó nemtője nem hagyta el! íme itt van Széli ! Kálmán ! Csakhogy megbukott az az erőszakos durva kálomista, aki három szót nem tudott elmondani! Milyen különbség! ! Széli nagyobb Deáknál is, nagyobb minden eddigi magyar államférfinél, providentiális ember, akinek kis ujjában van az egész parlamentarizmus és administrate ! Hát én is állítom, hogy még nem volt miniszterelnök, aki a kormányzás annyi ágában bírt volna ismerettel, és kinek a szó hatalma annyira rendelkezésére állana, ámde azt nem tudom, hogy akar-e engem ? pedig ez a fő ! Szilveszter éjszakáján ólmot öntöttem és képzeld, mi jött ki, a vízből! Egy hal! Engem, vagy parlamenti működésemet akarta-e jelképezni, vagy pedig azt, hogy jövőre a mandátumom ott lesz, ahol a halak vannak! Nem tudtam megfejteni az ólomöntés titkát. [ " Falkra haragusznak a volt nemzetiek, főkép Szentiványi Árpád bátyánk, aki a ház elé akarja hozni Maxi bátyó beszédét. Eléggé csitította Széll Kálmán azt a lutheránus kuruczot, de az amit egyszer a fejébe vesz, azt nem hagyja! Könnyű neki! Csak én volnék úgy, miként ő ! A Tiszák teljesen hiányoztak. Latinovics Palit se látom, pedig ő főispáni jelölt. Mágnások se igen voltak. Szóval kutyául állunk. Isten veled ... , Akarszky. Népdalok. I. Lefelé folyik a Tisza, Nem folyik az többé vissza! Rajta ütött a Széli-éra, Tiszáénál többet ér a Ragyogó csillagom, galambom! II. Mi az oka, hogy a Tisza befagyott. Hogy erőszak s korrupczió elhagyott ? Befagyott, mert erős a szék, megfújta. Elhagyott, mert be van fagyva az útja! CSÖRGŐK. Menthető sajtóhiba. X. Y-i telekkönyvvezető előjegyezte A. B. kisasszonyt. ★ :k * Az újév disznótórius ünnep.