Bolond Miska, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-11 / 37. szám
37-dik szám. Pest, sept. 11-én 1864. V. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő sept. 12. Pesten a kutyák az utcákon ismét szájkosaratlanul járkálnak , néha négy öt egy csomóban. Kedd, sept. 13. Pesten a királyutca büdösebb, mint akármely törökországi enyvgyár. Szerda, sept. 14. Pesten a városligetben folyvást akkora a por, hogy a szó teljes értelmében harapni lehet. HETI NAPTÁR. Csütörtök, sept. 15. Pest némely utcáinak a kövezete olyan, hogy aki rájuk lép, az már „e földi szenvedései“ fejében bizton számíthat a csillagos menyországra. Péntek sept. 16. Pesten a trottokon járnak a targoncák, a sétálók pedig az utca közepén. Szombat, sept. 17. És egy jól értesülő lap szerint Fest városa a szépülés és haladás útján van. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Szokoly Victorhoz (Kalap utca 17. sz.) küldendők. A legszebb dal. És az országban szerte járva : Megálltam néha itt amott, S ledőlve egy egy kéve-árnyba, Hallgattam : a nép hogy dalolt. Lelkem gyakran megittasult a Sok szép gyönyörű éneken : A „Cserebogár“ szerte zengett S a „Piros bársony süvegem.“ De volt egy dal, mely nem is szólott, És még is ott volt mindenütt: Kézszoritásban, szemben, arcban, Ha férfi, ifjú összegyűlt — Egy lelkesítő ,ének, dal, mely Legjobban tetszett énnekem. Melyet nem hallék, hanem láttam: „Megfogyva bár, de törve nem.“ Bolond Пояка. Válasz Ludas Matyi urnak. Nagyrabecsült uram! Méltóztatott a „Bolond Miska“ 34-ik számában néhány sort intézni hozzám. Válaszommal azért késtem ennyi ideig, mivel a fentisztelt soroknak egy része személyemre vonatkozik, s e válaszomban lehetetlennek láttam e részt mellőzni, annyival is inkább, mivel a Kerepesi úti jelenetet befejezett dolognak tekintve, arról már nem akartam szólni. — Hogy pedig magamról beszéljek, arra igen nehezen tudtam magamat elhatározni, mivel attól tartottam, hogy majd találkozik valami jó akaróm, aki azt mondja: „no ez se talált magánál érdektelenebb tárgyat, amiről beszéljen.“ De végre is döntött azon ok, hogy ha már az embernek két rossz között kell választani, hát válassza a kissebbet. És én részemről kisebb rossznak tartom azt, hogy ha valami szőrszálhasogató ember megszól, mintha kegyelmed, akit én már akkor tanultam tisztelni, mikor azt megtanultam, hogy a betűket mi végre szokták egymás mellé írni,— méltó joggal azt mondhassa rólam, hogy: „bizony illetlen fráter ez a Baltás, még azt se tudja, hogy ha az embernek levelet írnak, arra válaszolni is dukál.“ Megvallom, hogy a levél meglepett és pedig a mi tagadás benne, kellemesen. Szinteéreztem, hogy mint növök az olvasás alkalmával minden dimensióban. A Koritnyicáról haza érkezett principális rám néz, azt mondja: „Mi lelte magát amire Baltás, de megnőtt?“ „Hát nem olvasta principális úl Ludas Matyi levelét ? Azt hiszem, hogy attól már csak megnőhet az ember?“ Azután ő is természetesnek találta a dolgot. Engedje meg Nagy Jó uram, hogy a nyújtott jobbot egész tisztelettel megszoríthassam. Ami már „Oldaldöféseim“-et illeti, már bocsánatot kérek, hiszen épen azért döfések azok, mert egyáltalában nem céljuk, hogy annak, akire irányozva vannak,jól tessék. Egyébiránt is méltóztatik bölcsen tudni, hogy baltával nem lehet finom munkát készíteni. Azzal az ember csak kinagyolja a tuskót. Ha már én aztán baltámmal a nagyjából kifaragtam , a gyalulást, meg a politúrozást kegyelmedre, meg a principális úrra bízom, mint akik sokkal alkalmatosabbak arra, hogy a munkán, — amint a példa szó tartja, — rajta hagyják a kezük nyomát. No meg aztán ha valaki úgy a tuskó-hasogatás közben utamban áll, hát leiz én hol a könyökömmel, hol a baltanyéllel jól oldalba döföm. Ha fáj neki, vessen magára, minek állt oda, az isten adta. A régi jó Ludas Matyi azt ígérte Döbrögi uramnak, hogy: „háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza“, s mégis tartotta szavát. Hogy kegyelmed saját Döbrögieivel hasonlóul célt érjen, teljes szivéből óhajtja igaz tisztelője Ballas Ferenc. Kérelem e lapok kiadójához. Kedves Emich bácsi! Öt esztendeje már, hogy „Bolond Miskát“ minden héten nyomják, t. i. önnél. Ettől a sok nyomástól pedig az történt, hogy a címképen fölül látható Miska kopni kezd, mégpedig épen az a 11án, ami az ott mutatkozó fehérségnél fogva szembetűnően látható. Kérem Emich bátsi, csináltasson egy új címképet, mert még valami jó barátunk azt a viccet csinálja ránk, hogy: ni, Bolond Miskának az álla már egészen fökop is. Aki különben maradok, különösen a havi gázsik fölvételében páratlan pontosságú szerkesztője B. M. Ez is magyar vonás. Mikor Krapilék énekeltek a Komlóban és csináltak vicceket a Herr Almosra, történt ezen időben, hogy a Komló igen gyakran megtellett s minden asztal és szék beszetzolva vala. És jövének uj vendégek, a kiknek már nem igen lehetett kilátásuk, hogy helyet kapás kérdék az ajtónál: no atyafi, lesz . A billérárus pedig felelt nekik: Ja meine Herrn, sie wer’n schon a Platz finden. A Komlóban most magyar énekesek dinomdánomoznak, hanem mikor a Komló, kivált úgy vasárnaponként nagyon megtelik, hát most a magyar jegyszedők a jövevényekre már előre kiabálnak, hogy ne tessék ám azt a két hatost híjába kivetni, bizony nem kapnak már oda benn helyet. Oh édes élelmes magyar fajom, bizony itt is meglátszik rajtad, hogy te vagy az a nemzet, aki mikor módodban volt, akkora húszasokat verettél, hogy Hollandiában most is egy forintnak veszik el! — Csakhogy valaki mást ne érjen veszteség, inkább magadat csalod meg. A világ vége. Egy német tudós az év elején megjövendölte a világ végét. És úgy van,a világnak vége lesz. Mi még az időt is tudjuk, hogy határozottan mikor lesz a világ nak vége. Tehát október elsején, amidőn a világ megszűnik létezni, t. i. hogy a „Nővilág“, az ily című divatlap. Bizony nagy a halandóság az irodalom siralom völgyében. Krumpli-jubileum. Már mindennek megtartják a jubileumát; maholnap az emberiségnek ideje sem lesz dolgozni, mert minden napra esik egy jubileum; ürügyet nagyon könnyű találni; ma a gyufa föltalálását ünnepeljük, holnap a tubákét, holnapután pedig a duplatalpú csizmák felfedezésének fogunk ünnepet szentelni; szerdán a művésznők az első tapsonc halálának évnapját ülik meg, csütörtökön pedig a ballerinák fognak ünnepet ülni a vatta első feltalálójáért, míg szombaton valamennyien az operagukkerek meghonosítójának szentelünk hálaünnepet. Most a prágai „Národný listy“ Krumpli-jubillumot indítványoz, emlékére annak, mikor Amerikából az első krumplit behozták. Én csak azt nem tudom, hogy a krumpli megtisztelése körül miképen fognak eljárni? Alkalmasint megkoszorúzzák, no hiszen már ami ezt illeti, hát az életben elég tökfejet is megkoszorúztak; mért ne lehetne egyszer megkoszorúzni a krumplit is ?