Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)
1865-10-22 / 43. szám
43-dik számPest, okt. 22-én 1865VI. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő okt. 23. Valaki betanít egy papagályt az 1790-diki tör. 10-dik cikkére s föllépteti valahol a követjelöltnek. Kedd, okt. 24. Az x-i választók nyilatkoznak, hogy nem igaz, mintha ők egymásra késsel rohantak volna , csak közönséges, megengedhető bunkósbotokat használtak. Szerda, okt. 25. A gesztenye már sül, csak azt nem tudjuk még, hogy miképen fogjuk kikaparni. HETI NAPTÁR. Csütörtök okt. 26. Könnyű a mexikói, schleswigholsteini, meg olasz kérdés, hanem azok a „közös ügyek.*!.. Péntek okt. 27. Egy páva kifecsegi, hogy Töksy követjelölt, programmját az ő tollával irta. Szombat, okt. 28. Az országház alapjába szokás szerint pénzt tettek, de miután nem volt huszas, hát hallomás szerint csak olyan Pléner-bankó került oda. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 1 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadóhivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Új előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Októbertől december végéig........................1 frt. 50 kr .Teljes számú példányokkal szolgálhatunk. 31 pesti figurák. Provisorium alatt. — Adó és adósság. — Tudós követjelölt. — Terézvárosi búcsú. — Beliczay és Meyerbeer. — Különféle versenyek. — Szegény Szigligeti. Pest, octóber 21-én. Ha kinyitom ablakomat, fázom; ha becsukom , dohányfüst ködösíti el szobám. Ha fütenék, akkor kályhám — hencegjünk, mert hisz tárcaírók vagyunk, — ha fütenék, kandallóm huzamot okozó tüze kisodorná a pipa — hencegjünk, mert hisz tárcaírók vagyunk — kisodorná a regália füstjét.] De nem fütök, mert a drágaság — de csak hencegjünk még, hisz tárcaírók vagyunk — mert a világ azt mondaná: ej be kényes természetű, fagyos ember! Az ilyen legény — hm, hm, legény ! — még oda se nézzen egy kis hűvösségnek. Hogy segítsek magamon ? Íme, a provisorium átkai. Csak lenne már országgyűlés. Ez a remedium universale mindenkin és mindenen fog segíteni. Akkor majd neki melegszünk a honszeretet lángján, a szónoklatok tüzén, sütkérezni fogunk a múlt dicsőségének s a jövő, a remények fényében. Szégyenkezve vallom meg, hogy ezt a szép mondatot nem magam csináltam. A legszerencsésebb változatokban olvastam azt s olvasom még most is lapjainkban, melyek hol kedvező és kimerítő bőségben, hol irigykedő kivonatban vagy célzatos töredékességben hozzák a követjelöltek programmjait. Eddig persze — s mit is tehetnének most egyebet ? — csak ígérnek, s az ígéret szép szó, ha beváltják — jó is. Ezt sem én találtam föl, de azért nem kevésbbé igaz. Sokan vannak, kik azzal biztatják híveiket, hogy az adó leszorításán is fognak munkálkodni. Adósságainkról azonban nem szólnak. Ez nem correct eljárás. Az adó és az adósság egy anyaméhnek gyermeki, valami rutbanyától lettek, tüskebokron termettek, nyirkos őszi napon, éjfélben születtek. Ha Tudósdy barátom a kilencedik candidaturával valahogy elém nem vág, még magam lépek föl követjelöltnek Újpesten, Cinkotán vagy Kutyabagoson. Zászlómra ezt tűzném : „Le az adóssággal, ki a hitelezőkkel, nincs trafik , éljen a király!“ Választóimnál fejadóról úgy sem lenne szó. De Tudósdy barátom miatt nem lehetek nagy emberré. Máris tizenöt a választója, sokan azt mondják, hogy tizenhatan vannak, de ez nyilván, noha megbocsátható, de pártszínezetű nagyítás. Képzelem, hogy Tudósdy barátom a sötétben tapogatózó kerületnek meggyújtja argumentátiójának tudós lámpáját,mely napnál fényesebben bizonyítandja azt, miszerint Görögország geológiája, a miam-miam törzstől átvett hagyományt ferdítő okadatolás ellenére, a Lisboa környékén és Rhamspsenit rasusoleumában felfedezett okiratok alapos tanulmányával egyetemben képezhetik az egyedül üdvözítő tanrendszer központosításának kiinduló pontját és végcélját, szükséges tekintettel azon befolyásra, melyet a chromophotographia gyakorolt a régi egyptusokral kapcsolatban az ettől el nem választható azon félreismerhetlen nivellírozással, melyet a szamosháti és babelmandebi tájszólam között való szembetűnő hasonlatosság tapasztalt a donparti kozákok és a hallei linguisták liberális közvetítése folytán. A terézvárosi emberek, kik jobbára holmi hivalkodó iparszabadságról s hasonló éretlenségről álmodoznak, előreláthatólag két pártra szakadnak majd, melyeknek egyike a tudománytalan ipar, másika az iparkodó tudomány felé fog hajolni. Feszülten várjuk az eredményt. A terézvárosi választási mozgalmak s a búcsúi vigalmak egy és ugyanazon napra estek. Beliczay úr, ki nem hiába hogy kalácsos, igazán körmönfont beszéddel mutatá be Gorovét választó társainak: egy huszonnégy óra alatt ezer királyt, egy ármádia huszárt, tenger puszit s rengeteg szivet adott el barátnak és ellenfélnek egyaránt. Beliczay úr talpraesett kis dictiót mondott, úgy hogy felette tünődöm azon, vájjon maga miért nem candidál ? Kérdésemre egy adomával feleltek: Meyerbeer nem csak híres zeneszerző hanem gazdag bankár is volt. A báró — báró alatt mindig Rotschildet kell érteni — a porosz korona örökösnek e szókkal mutatá be a „Hugonották“ szerzőjét. „Van szerencsém bemutatni fönségednek Meyerbeer barátomat; hires compositeur — hat’s aber Gott sei Dank nicht nöthig.“ Beliczay úr is igen okos ember — de hál Istennek, nem szorult rá. Mikor a politika gyepén történnek versengések, a lófuttatások kissé hátra szorulnak s a lóurak és lókisasszonyok némi meglepetéssel tapasztalák, hogy alig nézik őket ötszázan, mig a tavaszi versenyeken ötvenezezernél is többen bámulták vékony lábszáraikat s a még ezeknél is vékonyabb jockeyket, a cérnaszállal vetekedő Entwistereket és Robinsonokat, kiket, magas születésű gazdáik, ebéd után állítólag fogpiszkálók gyanánt használnak, míg egy másik versió szerint kettőnek összefogásából körömollót combinálnak, hogy azonban borotválkozni is lehessen velük, ezt nem hiszem. Nem szeretem a túlzásokat. Kiváncsi vagyok a legközelebbi drámaverseny sorsára. Eddig Szigligeti tized-huszad magával futó meg az olympusi pályát s relativ becsű nyertes drámáinak positiv aranyait fölszedve, mégis csak öntudattal mondható el, ám állítsátok darabomat legkevésbbé jónak, mégis csak én vagyok köztetek a legkülönb legény. De ezután ? Kivel fog versenyezni ezután ? Míg a 61-ki országgyűlés követeiből még az irodalomnak jutott egy hatalmas drámaíró, a 65-ki országgyűlésre a színmű-írók mennek követekül, s alig marad magnak belőle. Mit Szász Károlynak Heródes, ha maga Mózes lehet ? Mit Dobsának Makó, ha Jeruzsálemben, azaz ha Pesten választóinak képét fogja viselni ? Mit Tóth Kálmánnak a jelenetezés baja, ha Baja az ő öröme? (Lehr gut!) S meg fogjuk érni azt a melancholikus jelenetet, hogy Szigligeti, mint tavaszszal a „Doubtful,“ ügetve fog a célhoz vágtatni, egymaga , pályatársak nélkül. Szigligeti seul ! Már ez magában is mily érdekes, lélektani konflictus ! „Szomorú vidámság, vagy az önmagával duelláló vitéz.“ A cím nem rész s ismert nagylelkűséggel ingyen engedem át derék és termékeny collegánknak. Csicseri Bors. Kortesdalok. A Ráthisták a lipótvárosban ezt éneklik Kemény Zsigmondra: Nem kell nekünk Kemény Zsigmond, Immel ámmal megy a mit mond, Mindig poros a kabátja, Danielik a barátja. Hanem a Keményisták meg ezzel felelnek vissza: Kell lesz nekünk Kemény Zsigmond, Mind bölcsesség az a mit mond, Akármilyen a kabátja: Deák Ferenc a barátja.