Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1881
T. Jelentés az idei tanév főbb mozzanatairól. Mielőtt tulajdonképeni tárgyamra áttérek, kötelességemnek tartom, néhány vidéki lapnak szokásos megjegyzéseire felelni. E kifogások részint abban pontosannak össze, hogy nincs értekezés, részint abban, hogy a tanulók érdekasorozata nem tüntettetett ki. Sajnos lenne, ha egy tanintézetet az „értekezések“ létéről, vagy nem létéről ítélne meg a nagyközönség. Igaz ugyan, hogy a mai irási mánia nemcsak a tankönyvek gombaszerű gyártásában, hanem az úgynevezett „értekezésekben“ is nagyon mutatkozik , de ép azért nem szabad elitélni azon tanári kart, mely úgy véli leginkább kötelességét teljesíteni, ha idejét a tanításra s az ifjúság otthoni megfigyelésére fordítja, sem pedig azon intézetet mely filléreit vastag értekezések kinyomatására nem hajlandó oda adni. Hogy pedig érdemsorozat nincs értesítőnkben, az a protestáns intézeteknél magától következik, miután az értesítők még a vizsgák előtt készülnek el. Erre különben szerény nézetünk szerint nincs is szükség, mert a közel vidékiek, a szülők és a hivatalos személyek úgyis személyesen győződnek meg az ifjúság képességéről s a megfelelő osztályzatról, a távollevőkre nézve pedig ez semmiféle alapos tájékozást nem nyújt. A tanév három napnyi beiratási s a javító vizsgákra szánt időszak után Szept. 4 én nyittatott meg nagyt. Schleining Károly kiérdemült esperes és több hivatalos személy és vendég jelenlétében. A tanítás kedvező egészségi viszonyok közt a karácsonyi és húsvéti szünidők kivételével az egész éven át szakadatlanul folyt. Az ifjúság iparkodása, erkölcsi magaviselete általában megfelelt várakozásunknak, úgy hogy csak egy-kettőnél nem volt — többnyire tehetséghiány, vagy már otthoni elkényeztetés miatt — törekvésünknek sikere. Kisebb nagyobb mérvű csintalanságok fordultak ugyan elő, de szeretetteljes s mégis szigorú eljárásunk s nemcsak az iskolában való őrködés, hanem a folytonos ellenőrzés következtében a legtöbb tanuló nemcsak törvényszabta magaviseletét tanúsított, hanem sokan, szegényebb sorsú, vagy szellemi segédkezésre szoruló társaik iránt igazi keresztyén szeretetet gyakoroltak. A tanoda