Németh Péter: Magyarország Szent László király idejében (Budapest, 1895)
László megválasztatása. «Az ezerhetvenhetedik évben, Géza király halálának hallatára — ezek a bécsi krónika szavai — a magyar nemesek teljes sokasága eljött öcscséhez, Lászlóhoz, és őt egy lélekkel, közkivánsággal, egyhangú akarattal, egyetértőleg megválasztották a királyi kormány elfogadására, vagyis inkább kényszerítették őt arra, szerető és sürgető könyörgéssel. Mert mindnyájan tudták felőle, hogy fel van ruházva az erények tökéletességével, hogy katholikus hitű, kiváló kegyességei, bőkezű az ajándékozásban és kitűnő az irgalomban, úgy ragyogott, mint a hajnali csillag a köd közepette, eloszlatva az undok sötétséget, és amint a teli hold ragyog a maga idejében vagy mint a fénylő nap, úgy világított népe előtt I. László akkor harmincz éves volt. Már 1068-ban, 19 éves korában harczolt győzelmesen Salamon és Géza seregeivel a bessenyők ellen. Később Belgrád ostrománál és bevételénél vett részt. Midőn pedig Géza és Salamon király között kitört a viszály, 1074. évben márczius 14-én, a mogyoródi véres harcznak ő volt a főintézője és neki köszönhető Géza a győzelmet, s azzal együtt a koronát. A páratlan vitézség hire már megválasztatása alkalmával díszítette Lászlót. S ha még hozzá veszszük azt, hogy a krónikák és legendák egyhangú tanúsága szerint «erős karú, gyönyörű ábrázatú volt, ki magas termetével más emberek felett egy fejjel kitűnt és kinek mint az oroszlánnak izmos tagjai voltak». 1*